Esztergom és Vidéke, 1896
1896-02-23 / 16.szám
Esztergom XVIII. évfolyam. 16. szám. Vasárnap 1896. február 23, es Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre fi frt. — kr. Fél évre 8 » » Negyed évre , , 1 » öO » Egy hónapra -•— » 50 » Egyes szám ára — » 7 » Városi és megyei érdekeink közlönye. Szerkesztőség : Bottyán János utcza Spanraft-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák: d. e. 9 — 12-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János utcza, Spanraft féle ház, hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzekés reklamálások is küldendők. HC Telefon 59. s z á m. "^Hf Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Wallfisch- és Haug-féle dohánylőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. — Minden egyes hirdetés után 30 kr kincstári bélyegilleték fizetendő. Nvüttér ára soronkint 20 kr. Városi szabályrendeleteink. Esztergom, február. 22. Rövid egy-két éve annak, hogy városunk, kibontakozva a tespedés homályából, a haladás terére lépett. Itt vasutak épülnek, ott gyárak emelkednek, nagy dunai közlekedési akadályainkat állandó vashiddal küzdöttük le, s amerre csak tekintünk ujabb és ujabb középülelek tanai a haladásnak. Megteremtettük az uj egyesült Esztergomot, újjászerveztük administratiónkat, szóval áldozatot tettünk le városunk haladásának oltárára. A megváltozott helyzet uj viszonyokat teremtett, s az uj viszonyok kell, hogy uj szabályokat szüljenekAz általános jogszabály, a törvény egy ojy tág köpeny, mely alá tnin.ieidejB,^J?^^W.> ,? a'á fér, de mely mindo-n egyes ^jogesetek szabályozása, körén kívül álló. A gyakorlati, mindennapi élet viszonyait, jogeseteit szabályozni, a szabályrendeletek feladata. Fontos része ez az önkormányzatnak, mely nélkül jó, gyakorlati alapokon nyugvó administrátió el sem képzelhető. Számos szabályrendeleteink vannak, melyek mindegyike egy-egy gyakorlati kérdés megoldásával foglalkozik, de nagyobb azok száma, melyeknek alkotása elodázhatlan égető szükség. Hogy többet ne említsünk, ilyen a nyugdíj szabályzat, melynek meghozatalával mig egyrészt terhektől szabadulna meg a város, addig másrészt a tisztikar megnyugvást találna abban a jövőre nézve, s eleje vétetnék annak, mire legutóbbi közgyűlésükön is volt példa, hogy tudniillik akkor, midőn a közgyűlés egy, a közszolgálatban 23 évet eltöltött tisztviselőjének nyugdijat ad, hogy akkor lehetséges legyen az, hogy valamely felsőbb hatóság vétóval éljen. Ilyen a fegyelmi eljárás tervezete, melynek égető és elodázhatlan voltát nagyon is érezzük. Mindnyájan érezzük annak következményeit, hogy lakfelmondási és költözködési viszonyainkat csak egy elavult szokás szabályozza. De számos közegészségügyi, élet és vagyonbiztonsági kérdés van, melyek szabályozva egyáltalán nincsenek, vagy ha van ís reájuk szabályrendelet, úgy az, az idő s visznyok változásának következtében elavult, mely módosítást kíván. Belátta megyénk a szabályrendeletek fontosságát akkor, midőn csak nemrégiben elhatározta, hogy azokat összegyűjti, a hiányokat pótolva azokat kinyomatja, s igy a jogkeresőknek hozzáférhetővé teszi azokat. Városunknál, főleg az egyesítés folytán, sok uj kérdés van, mely szabály rendeleti megoldásra vár és sok oly szabályrendeletileg megoldott kérdés, mely pótlást igényel. Érezte ennek szükségét főkapitányunk, ki, hatáskörébe vágó három szabályrendelet tervezetet ki is dolgozott már, melyek közül »a rend és csend háboritása«, valamint »a szállodák, vendéglők, korcsmák és pálinkamérések zárórájának szabályozása« tárgyában alkotott tervezeteket a közgyűlés már elfogadta, s azok most felsőbbi jóváhagyást várnak. Ujabban városi mérnökünk nyújtott be egy negyven oldalra terjedő szabályrendeletet, »az építési szabályrendeletet*, mely most van a szakbizottság tárgyalása alatt. Nézetűnk szerént helyesen járna el a város képviselő testülete, ha az összes szabályrendeleteket égybegyüjtené, azokat revisiónak vetné alá, s a változott viszonyoknak megfelelőleg módosítaná, s egyúttal pedig felhívná az egyes szaktisztviselőket uj szabályrendeletek tervezetének kidolgozására. P — Muzsla vagy Köbölkút ív. Köbölkút, 1896. február 21. Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapja február 9-iki számában fenti cim alatt megjelent közleményre vonatkozólag vagyok bátor szíves engedelmével — pro domo — néhány megjegyzéstlehriT. Első sorban örömmel üdvözlöm a cikkíró által felvetett eszmét, mert alkalmat szolgáltatott általa a párkányi járás régóta táplált óhajtásának megbeszélésére, mely megbeszélés talán az illetékes faktorok figyelmét is e kérdés helyes megoldása felé fogja terelni. A cikkíró okfejtésében általában ií„btsrí03i22?iií << tárfiá|a. Liza menyasszony. <— Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Régóta mondogatják mindenfelé, hogy a kis Csermő Liza menyasszony. Az aranyos hajú, nevető szemű Csermő Liza. Csodálkoztam rajta, ós tudakozódtam utána. Hát csakugyan menyasszony. Most már tudom a kis karikagyűrű történetét. Néhány perc múlva újra hallatszott a halk ruhasusogás. Kellemes, ünnepies susogása volt az anyja ruhájának. Könnyen, szinte libegve járt; az ember bizonyos volt benne, hogy a vizeken is tudna járni, mint az üdvözítő hajdan. Bejött a szobába, beült újra a fekete iróasztalka mellé, n ég egyszer átolvasta a levelet, azután sietve össe ' .j otta és betaszította a kis borink- <..za meg az ajtófába kapaszkodva a küszöbről kérdezte tőle habozva színtelen hangon : — Kinek irtál, kis mama ? Csermőné rámosolygott csillogó nagy szemével — Biri néninek, bogaram. Azután bemártotta újra az ibolyaszínű tintába a könnyű alumínium tollat, Liza meg szótalanul kifordult az ajtón. Lassan, összecsukló térdekkel botorkált végig a a szobákon. Alig volt annyi ereje, hogy felszakítsa a terrász könnyű, gummirámás üvegajtaját. Ugy érezte, hoyy égeti szemét a vén gesztenyéken átszűrődő sárga napsugár Előtte való nap esett ; a kékszemű nefelejtsek piszkosan, lucskosan hevertek a sárban. Az ő kedvenc nefelejtsei. Végigtaposott az egész virágágyon. Amint keze egy hólabda-bokorhoz ért, százával hullott le róla a fehér virággömb. Nem vette észre, a kis nyirfa-padhoz sietett. Lelke össze volt törve egészen. Ledobta magát a fehér padocskára. Sok világos, csöndes estén álmodozott, gondolkozott, itt és amig álmodozott kezével tépegette a fehér hámot róla. Letépte az utolsó foszlányt is és lelke utolsó álma is szerte foszlott. Harvigh Annus hajdani kérdése kisértett egyre zugó fejében : — Rossz asszony az anyád, azt mondják. Igaz-e Liza ? Felszakított két gombot a ruháján ; ugy érezte, meg kell fulladnia. Hiszen előre tudta, hogy anyja ilyesmit fog válaszolni a kérdésére és mégis ugy érintette lelkét a mosolygó hazugság, mint a legrettenetesebb bizonyíték. Az alatt az egy pár perc alatt alig volt ideje végigolvasni a kuszált betűs, ideges kézzel megirt levélkét és mégis emlékezetébe vésődött minden szava. Ez volt benne : .Édes Leó! Mindennap együtt vagyunk és és ime most mégis irok magának! Ha a közelemben van, soha sem tudom elmondani azt, a mi a lelkemet nyomja. Édes Leó! mi történt önnel, mit vétettem ellene! Mert megváltozott, nagyon megváltozott irántam. A szerető szivét meg nem csalhatja. Még a napot is meg tudom mondani, mióta nem a légi. Attól kezdve, hogy Liza haza érkezett. Hát miért nincs több bizalommal hozzám ? Hiszen én értem, hogy a gyermek zavarja, de hát könnyű volna őt Birihez újra visszaküldenem. Csak egy szavára várok ! És akkor ugy lesz megint minden, ugy-e bár, mint a régi, édes szép napokban ... Erzsébet Ledőlt a karfára és behunyta szemét. De akkor is csak az aranyszegélyű levélkét látta, mintha minden betűje izzó vörösen volna beégetve az őt környező feketeségbe. Ugy érezte, tiogy mélységes éjszaka borul rája. Olyan sijrü, félelmes éjszaka, a milyen az volt, •» mikor a szülei magukból kikelve hirtelen hazatértek a táncmulatságból. Kicsike volt még akkor, alig ődöngött kövérségtől meggörbült lábain, de a kis paplan alatt is hallotta, hogy az apja kemény, kegyetlen szavakat mondott az anyjának, az meg csak sirt és hallgatott. Azon a fekete éjszakán érte atyját a szélhűdés. Mire a sápadt, téli nap felkelt, a délceg, fiatal szép férfi helyén szomorú rom vergődött a legyűrt ágyon. Délben két cifra, aranysujtásos katonatiszt kereste, de hogy látták a nagy pusztulást, bocsánatot kérve, meghajtott fővel távoztak, öt meg pár hét múlva Biri nénihez küldték a fővárosba. Gyorsan peregtek le a gyermekévek, Csupa tiszta fehérség volt ez az idő. Eseménytelenül múlott el az angol kisasszonyok kolostorának diófás kertjében és a köves udvar négy sárga falai között. Tiz évig hordott Máriás-amulettet a nyakán, dúdolt ájtatos, együgyű templomi énekeket és járt vasárnaponki Biri nénihez ebédre. Kipirult arccal, három lépcsőt átugorva, rohant fel ilyenkor avén piszkos-zöldre meszelt bérház harmadik emeletére. Odafenn vajas kifli várta, sárga ringló és a néni meleg, becéző ölelése, A legkedvesebb barátnőjét vitte magával oda, ott meg a legkedvesebb barátja várta citromos bonbonnal, vagy krajcáros képecskével. A néni fia, aki doktornak készült nagyon sok csodálatos dolgot tanult. Annak a puha, szőke hajában szeretett turkáhíi, az meg a térdére ültette és liliomnak, fehér liliomnak hivta mindég. Mai számunk 6 oldalra terjed. JÍÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. 0 kérdi: hol volt tegnap este :-' Feleltem : bús voltam nag n. 0 kérdi: már megint uii lelte ? Feleltem ; el se mondhatom ! En kérdem: mit lát a szivemben ? Felelimegható dolog ! En kérdem : óh, szeret-e engem? — 0 hallgat és csak mosolyog. SAJÓ SÁNDOR.
