Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-16 / 14.szám

1890. február 16. ESZTERGOM és VIDÉKE (14, szám,) a legtöbb városban feles számmal levő csavargókat 's állítsa a kapi­tányság elé: és lesz nagyobb rend a városokban, mert ideje marad a jendőrnek azt megcsinálni, és lesz vagyon és személybiztonság, mert az arra hivatott tényezők fognak rá felügyelni. Mindenki megtalálja a maga mű­ködési irányát, hatásköri összeüt­közés nélkül 's végre lesz hajtva a törvény, amiből a városok közbiz­tonságára igen sok anyagi és er­kölcsi előny fog háromolni. Az Esztergom várossal most már eggyé forrt Víziváros, Szt. Tamás és Szt. Györgymező területén múlt év végéig a helybeli csendőrség gyakorolta a felügyeletet; az egye­sítés óta azonban, mint tudjuk, ki­hagyta őrjárati beosztásából ezek­nek úgy bel, mint külterületét. Most tehát már nemcsak a régi Esztergomnak, hanem az egyesült városrészeknek nagy külterülete is rendőri felügyelet nélkül lévén, jő alkalmat nyújt a gazembereknek arra, hogy azt maguknak egy kis köztársaság szervezésére okkupál­ják. E n d r ő d y G é z a m. k. nyug. csendőrfőhadnagy Megye és város. § A pénzügyi bizottsági ól. A városi pénzügyi bizottságnak ma es!e ülése volt, amely egyeden tárgygyal foglalkozott. A belügyminiszter ugvanis kifogásolta a dr. Mátiay Ferenc helyettes kórházi főor­vosnak 1895-re kifizetett 1200 forint tize-, tést s azt 900 lorintra szállította le, dr. Feichtinger Sándor volt főorvos már kifizetett nyugdiját pedig törülte. Ma tehát azon tanakodtak, vájjon azt ajánlják-e a közgyűlésnek, hogy a már kifiztlett össze­geket az illetőktől visszaköveteljék-e, vagy pedig hogy azt a városi pénzlár téritse meg a városi pénztárnak. § Középitkezések. Mult számunkban már röviden érintettük, hogy a pénzügyi bi­zottság szerdai ülésében a gimnázium ujjá építésének kérdését tárgyalta. Az általános vélemény oda hajlik, hogy a rongált épületet le kell bontani és egészen újból építeni, mert az előiratok azt mutat­ják, hogy 0.8 részben kövesdi kőből van építve s éppen az anyag rosszasága okozza a veszedelmet. B leszi Ferenc bizottsági tsgnak még az alapok tekintetében is aggályai vannak és ezeket is kiszedetni iavasolt a, a többség azonban csak a fel­építmények lebontását javasolja a köz­gyűlésnek. A 25000 forintos renovátió tehát mellőzve lett. Az elemi fiu és leány iskolák kitelepítése céljából a helyettes polgármester és dr. Fehér Gyula igazgató megszerezték 13000 forintért a duna-utca sarkán lévő népkonyha-féle telket egész a Murátti-házig, a hova ezen uj iskola emelendő lenne. A hely tekinte­tében több oldalról kifogás tétetett, a bizottság azonban hosszú vita után a szer­ződés elfogadása mellett határozott. A LÖrinc-utcai bazár fontos tétele volt a harmadik tárgy, bemutatták Höhnel építész terveit, mely szerint tizennégy bolt és az emeleten hat lakás építtetnék. Építési tőke 80000 forint, valószínű jövedelem évi 8000 forint. Az épület igen csinos és szo­lid, a közepén kétemeletes kiugrással. Sokan a bizottság tagjai közül a telkeket közadózási szempontból nyilvános árveré­sen eladni kívánták, mely uton 15—20000 forint folyna be. Ezt a bizottság nem vélte elég hasznosnak s tekintettel a hely nagyobb forgalmára s fejlődésképes természetére a többség az építkezés mellett nyilatkozott. Itt van még a vágóhíd és a kórház ügye, lesz tehát építkezés elég! Célszerűnek tar­tanok, ha a bazár tervei szélesebb körben közszemlére tétetnének, mert ez olyan kér­dés, amelyhez sokan kívánnának hozzá szólani. § Az építészeti bizottság ülése. Az építészeti bizottság folyó hó 11-én a rend­őrkapitánv elnöklete mellett Tiefenthal Gyula városi mérnök, Sinka Ferenc, Nagy Pál, Dóczy Ferenc, Zsiga Zsigmond, Dr. Feichtinger Sándor, Kaán János és Ga­banitz Ferenc bizottsági tagok jelenlété­ben ülést tartott s tárgyalás alá vette: 1. Marosi József kérvényét a 13 népsor számú ház újjáalakítása tárgyában. A bi­zottság a bemulatott terv alapján az en­gedélyt megadni javasolja, azzal a kikö­téssel hogy a kapu mellé tervezett vak­ablak helyébe szépitészeti szempontból valóságos ablak helyeztessék. 2. Csupics Emil a kenyérmezői vasút állomás mel­let, egy földszintes ház építésére kér en­gedélyt. Az építkezést a bizottság szin­tén nem kifogásolja s az engedélyt meg­adni javasolja. § A tanitók fizetésemelése. Megírtuk már, hogy a város pénzügyi bizottsága január 22-iki ülésén elhatározta, hogy a tanitók fizetése javítására vonatkozó ja­vaslatot elfogadásra fogja ajánlani a köz­gyűlésnek. E javaslat szerint az 1896-ik évi költségvetés terhére esnék fizetés egyenlősítés cimén : Plesznik József tanító részére 100 fit. két tanító és 7 tanítónő részére 33 fit, 33 krjával 299 frt. 97 kr., lakbér cimén tiz tanító és 7 tanítónő részére 33 írt. 33 krjával 566 frt. 61, kr, összesen 966 irt, 58 kr; 1897. évben fizetés egyenlősítés cimén egy tanító és 7 tanítónő" részére 100 írtjával 800 frt, Plesznik József tanitó részére 200 frt, lakbér cimén 10 tanitó és 7 tanítónő részére 100 írtjával 1700 frt, fizetés-eme­lés cimén 10 tanitó és 6 tanítónő részére 33 frt. 33 krjával 533 frt. 28 kr, össze­sen 32Ö3 frt. 28 kr; — 1898. évben : a fizetés egvenlősitésre 1897-ben felvett 1000 frt, a Lakbér cimén 1897-ben fel­vett 1700 frt, fizetés-emelés cimén pedig 10 tanitó és 6 tanítónő részére 100 írt­jával 1600 frt, összesen : 4300 frt. Hogy a javaslat keresztül megy-e, nem egészen bizonyos, mert értesülésünk szerint igen sok és komoly ellenzője van. § A vágóhíd ügye. Megérkezett már a belügyminiszteri határozat, amely az aján­lott szentgyörgymezei telket a Vágóhíd he­lyéül elfogadja s elrendeli, hogy az építést mielőbb kezdjék meg és fejezzék be. Fáj­dalom : miniszler tervez s a város végez. § Tankötelesek összeírása. A kultusz­miniszter felhívta a vármegyét, hogy a tankötelesek ez idei összirását egyelőre ne foganatosítja, mert e tekintetben külön fog intézkedni. § Holyszini szemle. Ma délelőtt volt az állami Dunahid feljáróihoz csatlakozó hozzájáró utak és kis Duna-hid építési munkálatainak helyszíni szemléje, ame­lyen Czekelius Aurél miniszteri osztály­tanácsos vezetése alatt résztvettek : And­rássy János alispán (mint elnök), Maty­tyasovszky Vilmos tiszti főügyész, Csaby Andor királyi főmérnök, Ferényi Kálmán főszolgabíró, Hanny Béla primási jószág­igazgató, Dömötör Kálmán primási ura­dalmi főmérnök, Mészáios Károly pri­mási uradalmi ügyész, Reviczky Károly Frey Ferencz és Kobek István ország­gvülési képviselők, Fischingef Gyula királyi főmérnök, mint építési felügyelő, Catry Szaléz, mint építési vállalkozó és a többi érdekeltek. A szemle megejtése után úgy az utak, mint a kisdunai híd a forgalomnak átadatott. A bizottság tagjai az alispánhoz voltak ebédre hivatalosak. § Városi közgyűlés. A keddi városi közgyűlés .tárgysorozata a kővetkező: 1. Az 1896. évi városi költségvetés tárgya­lása és megállapítása ; — 2. Az esztergomi főgymnasiám épületében szükséges építkezések elhatározása és az arra szük­séges költség megszavazása. 3, A város által iskola céljaira megszereztetni cél­zott telkek megvételére vonatkozó tanácsi és pénzügyi bizottsági vélemény. 4. A Lőrinc-után kisajátított telkekből fönn­maradó tt részletek felhasználására vonat­kozó pénzügyi bizottsági és tanácsi ja­vaslat, — 5. Dr. Feichtinger Sándor kir. tanácsos főorvos, mint kórházi igazgató főorvos nyugdijára vonatkozó ministeri intézmény és e tárgyban a főorvos kér­vénye; valamint az erre vonatkozó ta­nácsi és pénzügyi bizottsági javaslat, to­vábbá ugyancsak a főorvosnak szabadság engedélyezése iránti kérvénye és az erre vonatkozó tanácsi javaslat. 6. Dr. Mátray Ferenc fizetése tárgyában ministeri intéz­mény és az arra vonatkozó tanácsi és pénzügyi bizottsági javaslat. A társaságból. A Gsznász-estély. Esztergom, február 15. Minth a a szőke Izar partján, a bajor Athénében töltöttük volna a mai estét, Ott a Frauenkirchen vá­rosában született meg zseniális bo­hém müvészfiuk fejében aGsznász eszméje és mi akik évről évre ol­vastuk a müncheni, majd később a düsseldorfi, weimari Gsznász-mulat­ságok leírását, sohasem képzeltük, hogy egy ilyen csupa ötletet, ízlést, ügyességet, bohém-kedvet megkívá­nó mulatságot más, mint egy igazi művészkolónia tudjon össze hozni. Csalódtunk. Ha a müncheni mű­vésztelepről ma bárki a Fürdő ven­déglő nagy termébe tévedt volna, bizonyosan meglepődve hajolt volna meg a mi ezredünk derék tisztjei előtt: — Uraim, önök túltettek rajtunk! Ha valaki majd egyszer megírja az esztergomi farsang legutóbbi évtizedeinek krónikáját, legpirosabb színben és legbővebben mindene­setre a mai estről fog megemlé­kezni. S mi, akik láttuk, mindég meg fogjuk őrizni az emlékünkben. Az unalmas társasvacsorák és ba­nális hopszpolkák végtelen sivatag­ján valóságos oázis volt a mai es­te, amikor semmi sem volt sablo­nos, feszes, mesterkélt, hanem min­den uj, eredeti, ötletes és vidám. De hát könnyítsük meg a jöven­dő krónika írójának munkáját! A terem. Aki tegnap este a Fürdő-vendéglő emeleti nagytermébe kukkant, bizo­nyára azt hitte, hogy eltévedt. Nem diszteremnek látszott az, hanem egy hatalmas zsibvásárnak. Ócska vas, rőzse, krumpli, sósperec, fél citromok, festékes tégelyek, zsák­szövetek egy rakáson s közöttük sürgő-forgó uniformisos alakok, akik azonban nem adtak-vettek, hanem dolgoztak, mesterkedtek, alkottak. És ezeregy éjszakai ügyességgel egy éjszakán mai képére alakítot­ták át a termet. A falfestményektől, erkélydiszitéstóT kezdve a lusztere­ken lógó apró tárgyakig szemen­szedett gsnász volt minden. Ahova az ember nézett, a találékonyságnak, ügyességnek, jó kedvnek, szinte fárasztóan sok termékében gyö­nyörködtetett. A női toilette-szoba oldalán ha­talmas falterület felső részét egé­szen elfoglalta Esztergom színes panorámája. Még pedig a jövő Esz­tergomé, amikor kis propellerek tucatszámra hasítják a Dunát, az utcákat villamos gömbök világítják, telefonon beszélünk budapesti is­merőseinkkel és a Kovács-patak környéke viruló nyaraló-telep. A régi Esztergomból alig marad meg egyébb, mint a bazilika, a nagy hidrofora Kucklánder-hegyen, no és természetesen — a Vágóhíd. Meg az új Duna-hid is, amely zöldre festett sósperecekből művésziesen utánozva kötötte össze a képet az erkélylyel. A kép alatt egy kis függönyökkel fedett bódé állott, rácsoskeritéssel elzárva és ezzel a rejtelmes fel­írással: „Am Meeresgrunde" És odabenn ? ... No ott volt a gsznász tengerfenék! Pompásan pácolt heringek úsztak a képzelt vízben »jól megkészített tengeri rákok és orosz halak társaságában. A festett korállok mellett akkora spongyák hevertek, hogy a bébék bizonyára sírva fakadtakvolna a látá­sukra a reggeli mosdásra vissza­emlékezve. És a tenger fenekén ideális pózban ott feküdt a csepü­haju angol gouvernant,aki sehogy sem tagadhatta el, hogy mielőtt a tenger­fenékre került, rokonszenvezett a bakáékkal. Kalapja megkurtított csákó volt piros lövészbojttal dí­szítve, kabátja bakablúz, a gombok rajta csákórózsák, szoknyája katona­pokróc, kezein íleuret-keztyük. in­timebb toilettje részletezésébe nem is merünk bocsátkozni, hiszen a a bódécska falán ott volt felírás : Csak urak számára. Az utcai falrész pajzsokkal volt díszítve. Az ezüst mezőkön azonban hiába kerestük a nemesi koronákat, a kardot tartó félkarokat, a címer­rózsákat. Ellenben ott találtuk a Hunyady-keserüviz, a Mohai Ágnes, a Hauswaldt családi kávé szines reklámképeit. A zenekar pódiuma felett pazar hangszergyüjtemény volt elhelyezve. Hogy a gsznász-hangszerek alkat­részeiről fogalmuk legyen, ime egy­két species belőlük : tamburin köpőládából, citera, mely egy hatalmas főzőkanálból készült, lant egy rovátkos szék hátából, a nye­reg hozzá kiérdemült gyufaskatulya, stb. stb. Ezeket mind látni kellett, valamint a szomszédos fegyver­posztó unikumait is. Leírással nem lehet visszaadni azt a kacagtató hatást, amelyet a legsznászabb al­katrészekből összállitott hangszerek és fegyverek mindegyike keltett. Az erkélyen különös nézők fog­laltak helyet. Láttunk ott egy ke­leti herceget, akinek süvegét pom­pásan helyettesitette egy valóságos kalitka s uniformisán ezüst kana­lakból volt imitálva a zsinórzat. Az erkély közepén egy marcona képű lovag áldogált kissé hosszú és 7 és V 2-es számmal alighanem nagyobb kézzel, amely majdnem a pódiumig alányult. Kacér, nem egészen bakfis­hölgy gubbaszkodott a szomszéd­ságában, selyem papirosból való puffos ujjai egészen divatosak vol­tak, sőt a kalapja is, mely hétköz­napokon alighanem a lámpaernyő szerepét teljesítette. Volt még egy erkélyen valami rejtelmes masina is ;fotografáló gépnek nézte min­denki s igyekezett mosolyogni, ha szembe került vele, amíg valaki le nem leplezte : — Hiszen egy kürtös kis pléh­kályha áz ! A legmüvésziesebb faldiszek min­esetre az imitált szőnyegek és a képek voltak. A szőnyegek egyszerű zsák vászonból készültek, de bra­vúros festésük tökéletes hűséggel utánozta a szmirnát, a perzsaszőnye­get, a tigrisbőrt. A képek közül valóságos mestermü : a Vénusz és a baka. Vénusz természetesen vénuszi toilettben a gyepen alszik valahol a Strázsahegy táján s vele szemben egy 26-os baka csintalan­kodik. Egyik kezével buzakalászszal csiklandozza a szép istennőt, a másik kezével kis bokrétáját kinálja­A folyosón ácsorgó bakák közül egy ma nagyon szégyenlős volt, el­fordult mindenkitől. A kép szem­lélői hamar kitalálták szemérmes­sége okát. Felismerték benne á csintalan, csiklandozó modelljét. Egy képen a mi Ma g y a r K í -

Next

/
Thumbnails
Contents