Esztergom és Vidéke, 1896

1896-02-09 / 12.szám

Esztergom XVIII. évfolyam. 12. szám. Vasárnap 1896. február 9. es TIME Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre fi f

r

t. _ k

r< Fél évre 3»__

> Negyed évre , , 1 » 50 » Egy hónapra _ » 50 , Egyes szám ára — » 7 * Városi és megyei érdekeink közlönye. Szerkesztőség : Bottyán János utcza Spanraft-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e- 9—12-ig, cl. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János utcza, Spanraft féle ház, hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. UC£~~ Telefon 59. szám. "Tftíf Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf pi

t

)trit>v3ji-3lUJa WiUii^i- és Muj-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr. Muzsla vagy Köbölkút Esztergom, február 8. A túlsó járásból vettük az alábbi levelet s mivel a fölvetett eszmét megvitatásra érdemesnek találjuk, egész terjedelemben e belyen közöljük : Párkány, 189G. febr. 8. Tekintetes szerkesztő úr! Becses lapjának beköszöntőjében olvastam, hogy nemcsak a város, de a megye minden egyes községének közügyeit szolgálni kivánja s igy talán szivesen veszi, ha nem is egyes község, de az egész párkányi járás érdekeit érintő kérdést fölvetek. Az állandó dunai hid, mint a jelenlegi tél is mutatja, egészen uj közlekedési viszonyokat teremtett, a megye központja akadály nélkül megközelíthető, annak piaca és közélelmezése olcsóbbá lett, Esztergom nyer, Párkány vészit s előbb utóbb oda jutunk, hogy az egyesítés eszméjével a párkányiaknak is foglalkozni kell. Ehhez azonban még van idő, sok idő, egy dolgon azonban már most kellene és lehetne segiteni. Ez pedig az igazságszolgáltatás kérdése. Párkány élénk kereskedelmi városka, talán élénkebb, mint maga Esztergom, fa, fűszer, vaskereskedései nagy forgalmat mutatnak, gabona-kereskedése pedig országos jelentőségű és sok fontos ügylet lebonyolítási helye. És ez az elénk kereskedelmi gócpont a muzslai királyi járásbírósághoz tartozik, a mely hely csakis egy jó órai kocsi úttal közelíthető meg. Alig van értelme, hogy a vashid felépítése után ezen nagy község közönsége Muzslára járjon peres ügyeit végezni, egész napot veszítsen, holott Esztergomban, télen-nyáron pár óra alatt összes bírósági dolgait s a mellett egyéb üzleti teendőit is kényelmesen elvégezhetné. Muzslán egész napja eltelik és mellette nem végezhet semmit. A világ folytonosan tökélesbedik s igy szinte kínálkozik az alkalom, hogy Párkány a muzslai királyi járásbíróság kerületéből ki és az esztergomiéba osztassék be. Az ipar és kereskedelem ma már megkívánják, hogy ügyletei gyorsan és időveszteség nélkül legyenek elintézhetők. Ez csak ugv érhető el, ha a párkányi üzletembereknek nem kell három forintos fuvarral, félnapi járást tenni, hogy bíróságához jusson és panaszt tehessen. Egy váltó óvásért ma, — ha a körjegyző véletlenül akadályozva van, — Párkányból Muzslára kell kimenni, egy bírósági tagot behozni — az óvást felvétetni, a bírósági tagot ismét visszavitetni. Mindez oly körülményes, hogy a párkányi kereskedelmi viszonyoknak elvitázhatlanul nagy hátrányára van. De maga a járásbíróság sincs a kellő helyen, a járás közepén s a mi fő, nincs vasúti vonal mellett. Mai nap igen-igen kívánatos és az igazságszolgáltatás céljait is fölöttébb elősegíti, ha a birósag székhelye vasút mentén van, ahova a jogkereső közönség könnyen és olcsón eljuthat. Ilyen székhelyül mintegy teremtve van Köbölkút a budapest-bécsi fővonal mentén^ ahova budapesti, vagy bécsi kereskedő, ügyvéd stb. könnyen és minden időben eljuthat s dolgát végezvén időveszteség nélkül el is távozhat. Hogy egy budapesti ügyvéd Muzslára eljusson, vasúton és kocsin igen komplikáltán kell utaznia, holott Köbölkutra három fővonata van oda és vissza. A járás közönsége szintén könynyebben közelitheti meg Köbölkutot, mint Muzslát, ez a járásnak igazi központja s elég erővel bir, bogy fejlődjék, hogy egy központ követelményeinek rövid idő alatt meg is feleljen. Bátorkesz, Farnád, Ölved, Bart mind közelebb éri Köbölkutat, mint Muzslát, nem is szólván a vasút mentén fekvő községekről. Eddigelé Muzslán különösen az ősi vármegyeház volt az ok, mely központtá tette, de ez egy magában nem ellensúlyozhatja a nagyszámú eleső előnyöket s annak árából ha nyilvánosan eladatnék, bárhol lehetne egy kis modern berendezésű megyeházat építeni, a bíróság és közigazgatás már Muzslán is szűken férnek egymás mellett. Az ujabb igényeknek tehát az felelne meg, hogy Párkány csatoltassék az esztergomi járásbíróságAz „Esztergom cs Vidéke" tárcája JMAM EMLÉKÉNEK. 1896. I. 20. — Nem hagytál te itt, csak hozzád kötött Reményeink repültek el; Kis arcod ébren s álmaink között, Szivünk mélyébe rejtve el. Csillogó kard, pályádon úttörő, Mit képzelmed viselni vélt, Gazdátlanul maradt, bánatszövő Ereklye, hü emlékedért. Oda megyek, hol senki sem látja, Áldozni emlékednek: Ne tudja, lássa nagy tömeg árja, Az érted omló könnyeket. Kis nyughelyed tanuja bánatomnak, A csillagos ég látja, Hogy tűnik el e kis halomnak Mélyén szülőid büszke álma ... ENDRŐDY GÉZA. A pimpó. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A vasútállomás úgynevezett kapusa a perronon elsőt csengetett s nyomban rá — csengővel kezében — bejött a váróterembe ; iszonyú kolompolást vitt véghez és torkaszakadtából kezdte kiabálni a készülődő vonat útirányát. Az utolsó állomás -— természetesen — Budapest. — Ejh, beszélgessünk még egy kicsit — szólt a szép Kovács Boriska, visszaülve helyére, — ráérünk, még csak az elsőt csengették ; ki tudja úgyis, beszélünk-e többé együtt ? —> Aztán csendes melancholiával nézett ki az ablakon. — Hogyan — kérdeztem — csak nem megy olyan nagyon messze ? — Ahogy vesszük, — felelte, — falusi embernek a nagy városok igen messze vannak ! — Pestre megy, Boriska ? — Pestre is, Bécsbe is. De hiszen maga még nem is tudja : a grófné hivott magához ; társalgónő vagy felolvasónő . . . szóval olyan házikisasszony-féle leszek Alig is várom már, hogy ott legyek, hiába ! más világ az! — No, ez igazán meglepő. És maga ilyen könnyen meg tud válni ettől a kedves vidéktől? — Ugyan miért volná olyan nagyon kedves ? Talán megint a virágos rétet, mezőt akarja dicsérni, vagy a sok rokont, ismerőst, jó barátot ? Maga mindig olyan poétái hangulatú volt. Ugyan hagyjon nekem békét ezekkel a bakfis-ábrándozáshoz való ingredienciákkal ! Husz éves leány nem éri már azokkal be ! Miért bámul ugy, többnek nézek ki ? Ha akarja megmutathatom a kereszt-levelemet, épen | nálam van. Elhiszi anélkül is ? Köszönöm. A rétháti »intelligens ifjúság« nem igen szoktatott ennyi udvariassághoz. Ábrándozásnál egyebet ugyan mit kereshetnék itt? — Például : egy csinos, derék férjet! — Talán maga is* azt hiszi, hogy a férjhezmenetel szegény leányoknak való pálya ? — Olyan szép és okos lány, mint maga, Boriska, sohasem szegény. — Ne bókoljon, kérem. Mikor ilyeneket hallok, mindig a sávosi körjegyző jut eszembe. Hisz' ismeri ? Az, kit maga bambának nevezett. Emlékszik ? — Az a tömpe orrú süheder. ? — Az. Hát megkért a bamba. Esküdözött, akár egy hamis tanú, hogy egyedül a szépségemért meg az okosságomért szeret, s mikor megkérdeztem tőle, hogy elvesz-e hát ugy a mint vagyok, hozomány nélkül, mert a szegény özvegy anyámnak semmije sincs, — hisz' az a csekély penzió, a mit anyám után a grólnétól kap, a kisebb testvéreim nevelésére sem elég, — tudja mit felelt ? — Nos ? — Hogy elvesz, de legalább stafiirungra valót vegyünk kölcsön valami banktól ; sok. »jó ismerőse van« van az anyámnak, fogjuk meg valamelyiket aláírónak a váltóra. A buta! — De hiszen talán nem a sávosi körjegyző az egyetlen férfi ezen a környéken ? — Nem, de a többi is csak olyan. Meg általában mindenki. Szükíelkü, garasfaló a vidéki népség. Aztán micsoda korlátoltság ! Valóban, ezeknek az embereknek az orra előtt valami láthatatlan szellem szinte összehuzogatja a látóhatárt ; óvakodnak észrevenni, a mi a dombon tul van. Szent Isten, micsoda speciesek ! Egyik rövidebbre, másik hosszabbra nyúlik, de valamennyinél ugyanazon izlés, felfogás, vágy, érzelem. Mikor végig tekintek rajtok, olyan mintha egy nagy rétet látnék, a melyen csupa pimpó nőtt . . . Ismeri ezt az Ízléstelen, sárga, üresszáru virágot ? Fogadni mernék rá, hogy még sohasem figyelt, sohasem látott meg egyet is. Miért is ? Néhány napig kirikit a zöld fü közül, azután pehelylyé hervad; akkor neki hajt valami kóbor szellő s szétszórja; Élet ez? Végtelen kicsinyléssel bigyesztette félre szép ajkát s lassan, félénk dacossággal — mintha a kiforratlan gondolatok közt, melyek csinos fejében kavarogtak, nem tudna hirtelen eligazodni, — susogta : — Az embert legalább lássák meg egyszer! — S azt hiszi — kérdem — hogy a paloták közölt valami más, szebb világot talál ? — Csalódni fog, kedves Boriska, s pedig keservesebben, mint itt csalódhatnék ! Az ember mindenütt ember ; civódik, veszekszik egymással, s az élet ? küzdelem a pénz és a nő körül Ennyi az egész. —