Esztergom és Vidéke, 1896

1896-11-15 / 92.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 92. szám, Vasárnap, 1896. november 15 es Megjelenik hetenkint kétszer : § csütörtökön és vasárnap. j ELŐFIZETÉSI Áf\: Egész évre 6 frt — kr. § ^ Fél évre 3» — » | Negyed évre I » 50 » § I Egy hónapra — > 50 > § Egyes szám ára — » 7 * § E i VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9-ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —SE TELEFON 59. SZÁM. =— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Táuor Adolf papir­kereskedésében, a Wallttsch- és Ilaugll-féle dohánytőzsdékben. ^>-^VVVxVxvXN.\NX>XVXXX^ Hirdetések csak a kiadóhivatalban vétetnek fel. JHHfc- íj Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, Két válasz. Esztergom, november 14. Esztergomvármegye és Esztergom városa Vaszary Kolos hercegprímást, mint annak idején emiitettük, név­ünnepe alkalmával feliratban üdvö­zölte. Es Vaszary Kolos hercegprí­más már válaszolt is Esztergomvár­megyének és Esztergom városának mind a két üdvözlő iratra. Itt kö­zöljük a két rendbeli választ: /. Esztergomvármegyéhez. Tekintetes alispán ur ! Székvárosom nevét viselő nemes vár­megye tisztikarának nevem ünnepe al­kalmából tolmácsolt jó kivánatait szíve­sen fogadom s midőn nagyrabecsült gyengéd figyelmükért mindnyájának kö­szönetet mondok, viszont kivánom a jó Istentől, hogy annak bőséges áldása ki­sérje működésüket. Egyébként fogadják hazafiúi üdvözle­temet, melylyel maradok Budapesten, 1896. október 30. jóakarójuk Vaszary Kolos bibornok hercegprimás, érsek. II. Esztergomvárosa polgármesteréhez. Fogadja és közölje szives megemlé­kezéseért köszönetemet Vaszary Kolos hercegprímás. A két válasz között mindenesetre olyan nagy külömbség van, amely azok minden olvasóját komolyan gondolkozóba ejti. Mert fejedelmi személyek, az egyházi, vagy világi Az íszteraom és lile" tárcája. A költő palotája. — Ibsen Henrik. — Még most is olyan jól emlékezem, Hogy megjelent legelső énekem . . . A szép jövőről álmodtam sokat, Elandalító édes álmokat . . . Álmodtam, hogy nagy kastélyt épitek. Két szárnya lesz: egy nagy, de jéghideg A halhatatlan költő szellemének, S a másik apró, szép szerelmesének. De haj! A tervben milyen változás van! A költő megfért a kicsinyke szárnyban . . De hogyha szerelemről mond mesét: A nagy szárnyban sem tudja elhelyezni Rajongó lelkű, sok szerelmesét . , . . . Mirza. hatalom legfelsőbb képviselői minden alkalommal és minden szót megszok­tak fontolni, amelyet a nyilvános­ságnak szánnak, E két köszönő vá­lasz formai és tartalmi lényeges, nagy eltérésének is mindenesetre lé­nyeges és nagy okai vannak. Olvasóink bizonyára megfogják találni a megfelelő kulcsot hozzá­juk .... A mi társas életünk. —Levél a szerkesztőhöz. — Esztergom, november 14. Tisztelt szerkesztő ur ! Választás' előtt, választás után egyre-másra olvasom a helyi lapok­ban hogy az alkotmányos küzdelem megzavarta, tönkretette a társadalmi életet városunkban. E panaszok szinte kezdenek állandó rovattá je­gecesedni s éppen ezért meg nem áll­hatom, hogy mint egy öreg polgára Esztergomnak, ne tiltakozzam e vád ellen. A választás nem rontott sem­mit a társadalmi életen, mert ami nincs, azt sem megzavarni, sem tönkretenni nem lehet. Társas élet pedig nincs városunk­ban már hosszú idő óta. Mert mit értenek önök társas élet alatt ? Hogy az emberek ismerik egymást, kö­szöntik is az utcákon, talán igen nyájas mosolygással; összejönnek itt­ott nyilványos helyen : fekete-kávéra a Kaszinó-ban, egy krigli sörre a Circiter-ben, egy pohár snapszra a városházán \ alkalomadtán meghallgat­ják a szerb tamburásokat, a szép A leagesr ölte meg. — Ar >Eiztergom és Vidékec tárcája. — — Francois Coppée. — Néhány év előtt több hetet töltöttem egy kis halászfaluban Bretagneban. Va­lóságos lyuk volt — de festői. Egy rossz kikötőhely, ahol legfeljebb tiz bárka vet­hetett horgonyt, egyetlen meredek, köves utca, mely egy sebes patak kimosott medréhez hasonlított és fönn az első partkiszögelésen, a burjántól felvert te­metőben állott a templom, egy valósá­gos góth ékszer, honnan át lehetett te­kinteni az óceánt. Itt pompásan ment a munka. Azért is maradtam szeptember végéig, mely ez esős vidéken ritka véletlen folytán rend­kívül szép és enyhe volt. A falu egyetlen korcsmájában egy egyszerű, de kedélyesen berendezett szobá­ban laktam, kilátással a tengerre. Egy nádszéken ültem egy fehér puhafa-asztal előtt, egy hosszú epos fölött, mig a hul­lámok ünnepélyes, elringató zajgása szü­netlenül azt látszott nekem mondani, hogy a rithmus a természettörvények egyike. De mindig költeni és irni nem lehet. Sok gyalogolás nyújtott váltakozást és üdülést. Ilyenkor leginkább a tengerpart mentében sétáltam. Jobbra tőlem magas, tömör sziklák Nadiná-t a Karminszka nővéreket, a műkedvelő Kaszinó-tagokat, de bár születésüktől íogva tudják, is­merik egymás minden lépését, lel­kükben mégis oly idegenek egymás­hoz, mint egy boulevardier és egy zulukaffer. Nem ; ily körölmények között nem is lehetnek egészséges társadalmi viszonyok. Ezekhez elsősorban ösz­szetartási hajlam, kölcsönös bizalom, egymás őszinte megbecsülése, sok­sok kedély, egymás erényeinek be­csületes elismerése, hibáinak elné­zése, irigység pedig nem szük­séges ; amig városunkban valamenyi kellékből körülbelül csak az utóbbi található fel nagy mértékben. Az utóbbi évtizedekben az ország igen sok kisebb-nagyobb városában falujában megfordultam, de alig ta­láltam még egy helyet, ahol oly sivár, kedélytelen, merev, hűvös és bizalmatlan volna a társadalmi érint­kezés, mint nálunk. Mindenki magá­nak él és szinte bosszankodik, ha felebarátja közeledik hozzá. Fél, hogy a feléje nyújtott kéz valamit ki­van ; mérlegeli minden hozzája in­tézett szavát, vájjon nincs-e annak valami rejtett értelme, a tréfát nem érti, bár maga szeret csipkedni, még pedig nem mindég keztyüs kézzel, egyszóval a legtöbb ember ugy vélekedik embertársáról: »bará­tomnak szólít, hát bizonyosan ellen­ségem !« Ez a kölcsönös bizalmatlanság mindenesetre fő oka társadalmi éle­tünk stagnációjának. Társas köreink tengődésének is, amelyet az a kö­rülmény is elősegít, hogy a körök­meredtek fel. Balra széles fövenysikság, melyet az aszály nedves meztelenségben hagyott hátra. Csak itt-ott rajzoltak sö­tét gnánitsziklák vörhenyes fekete fol­tokat a sárgás szürkeségbe. Mi sem za­varta a csendet. Alig találkoztam kétszer-háromszor mindössze egy halászszal, aki éppen utamba akadt. Olyan békés állandó lá­togatója voltam a helynek, hogy a ten­geri fecskék már rég nem féltek többé piros sapkámtól s csak pár lépésnyi tá­volra tőlem nyomták ugrálva a nedves fövényre csillagalaku lábnyomaikat. Igy tettem meg ott naponta hat-nyolc kilómétert s ha haza tértem, mindig tele voltak a zsebeim azokkal a szines kagy­lókkal, melyek magukba látszanak szivni a szineket törő napsugarakat. Ez volt az én kedvenc utam. Ha azon­ban néha nagyon viharosan verődtek a habok a sziklaparthoz, ha a szél felhő alakban ragadta magával a fövenyt a tenger fölött, olykor fölmentem a mere­dek utcán, szélcsendet kerestem a kőfa­lak mögött, melyet a természet emelt, avagy egy könyvvel kezemben leültem az ócska padra a temetőben, melynek ben szórakozást csak a játékosok és a lapolvasók találnak. A társalgó terem valamennyiben felesleges, mert általános társalgás nincs ; leg­feljebb két-három ember vonul el egy sarokba, hogy ott sugdosód­hasson. Ha néha-néha kezdődik is általá­nosabb korverzáció, az alig terjed ki egyébre, mint a napi hírek regiszt­válására és mert az esztergomi Te­lefon Hírmondó hamar kifogy a >más-ból, e konverzációknak is rövi­desen vége szakad. Vitatkozás, leg­feljebb pártpolitikai kérdések fölött akad ; ezek pedig mindig mérgesek és egyoldalúak, hát aki a békét sze­reti, nem vesz részt bennük. S e vitatkozások okozzák, hogy nálunk minden társaskörre ráütik a politikai bélyeget. A Kaszinó ki­kiáltott kormánypárti bünbarlang, a Katholikus Kor a Podmanicky-utca filialéja, a Circiter a tuja melegágya, a polgári körök a városházi klikk irodái stb. stb. s hogy most új polgári kör akar alakulni, már előre fennen hirdetik, hogy az a Föld­váry-tábor főhadiszállása lesz. Ily körülmények között egészen termé­szetes, hogy azok, akik a szórako­zás idejében teljes semlegességü­ket megóvni óhajtják, fizetik vala­mennyi egyesület tagsági diját, de nem járnak egybe sem. A társadalmi élet stagnációjának nagy istápolója a kasztrendszer is, amely nálunk indiaibb az indiainál. Van kaszt állás, vallás, ruha, rokon­ság, talán még az arcvonások szimpat­hiája szerint is s egy-egy kaszt tagjai szinte kötelességből ellenségei az anti­védelmet nyújtott a templom az orkán ellen. A helyecske szép volt — tele gyász­szal és ábránddal s karcsún magaslott fel a torony «sipkeszövete a ködbe. Var­juk, melyek benne fészkeltek, röpködtek ki s be és siklottak nagy gyászszárnya­kon a magos fü — a halottak nyughelye felett. Egy ócska, rég töredezett sirkő köré, melyet vad szulák lángoló sátorral és sötétzölddel szúrósan vont be, egy kötél volt kötve ; egy fekete kecske legelt ot­tan, rángatta a kötelet és egész sátáni­lag nézett ki zöld szemeivel. Szúrós sza­kállával s vékony, rekedt mekegésével. Esténként, egy vén, kiszáradt almafa galylya közt nézve, a leáldozó nap vér­zővé tette a tengert. Az elvadult temető mély szomorúsággal töltötte el a lelket. Egy ilyen este, a mint lassan anda­logtam a sirok közt, melyek között né­melyiken a hajós neve alatt e szavak állanak: >A tengeren halt meg«, egy még uj kereszten eme szavakat olvastam, melyek bámulattal és sajnálkozással töl­töttek el :

Next

/
Thumbnails
Contents