Esztergom és Vidéke, 1896

1896-11-15 / 92.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 92. szám, Vasárnap, 1896. november 15 es Megjelenik hetenkint kétszer : § csütörtökön és vasárnap. j ELŐFIZETÉSI Áf\: Egész évre 6 frt — kr. § ^ Fél évre 3» — » | Negyed évre I » 50 » § I Egy hónapra — > 50 > § Egyes szám ára — » 7 * § E i VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9-ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —SE TELEFON 59. SZÁM. =— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Táuor Adolf papirkereskedésében, a Wallttsch- és Ilaugll-féle dohánytőzsdékben. ^>-^VVVxVxvXN.\NX>XVXXX^ Hirdetések csak a kiadóhivatalban vétetnek fel. JHHfc- íj Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, Két válasz. Esztergom, november 14. Esztergomvármegye és Esztergom városa Vaszary Kolos hercegprímást, mint annak idején emiitettük, névünnepe alkalmával feliratban üdvözölte. Es Vaszary Kolos hercegprímás már válaszolt is Esztergomvármegyének és Esztergom városának mind a két üdvözlő iratra. Itt közöljük a két rendbeli választ: /. Esztergomvármegyéhez. Tekintetes alispán ur ! Székvárosom nevét viselő nemes vármegye tisztikarának nevem ünnepe alkalmából tolmácsolt jó kivánatait szívesen fogadom s midőn nagyrabecsült gyengéd figyelmükért mindnyájának köszönetet mondok, viszont kivánom a jó Istentől, hogy annak bőséges áldása kisérje működésüket. Egyébként fogadják hazafiúi üdvözletemet, melylyel maradok Budapesten, 1896. október 30. jóakarójuk Vaszary Kolos bibornok hercegprimás, érsek. II. Esztergomvárosa polgármesteréhez. Fogadja és közölje szives megemlékezéseért köszönetemet Vaszary Kolos hercegprímás. A két válasz között mindenesetre olyan nagy külömbség van, amely azok minden olvasóját komolyan gondolkozóba ejti. Mert fejedelmi személyek, az egyházi, vagy világi Az íszteraom és lile" tárcája. A költő palotája. — Ibsen Henrik. — Még most is olyan jól emlékezem, Hogy megjelent legelső énekem . . . A szép jövőről álmodtam sokat, Elandalító édes álmokat . . . Álmodtam, hogy nagy kastélyt épitek. Két szárnya lesz: egy nagy, de jéghideg A halhatatlan költő szellemének, S a másik apró, szép szerelmesének. De haj! A tervben milyen változás van! A költő megfért a kicsinyke szárnyban . . De hogyha szerelemről mond mesét: A nagy szárnyban sem tudja elhelyezni Rajongó lelkű, sok szerelmesét . , . . . Mirza. hatalom legfelsőbb képviselői minden alkalommal és minden szót megszoktak fontolni, amelyet a nyilvánosságnak szánnak, E két köszönő válasz formai és tartalmi lényeges, nagy eltérésének is mindenesetre lényeges és nagy okai vannak. Olvasóink bizonyára megfogják találni a megfelelő kulcsot hozzájuk .... A mi társas életünk. —Levél a szerkesztőhöz. — Esztergom, november 14. Tisztelt szerkesztő ur ! Választás' előtt, választás után egyre-másra olvasom a helyi lapokban hogy az alkotmányos küzdelem megzavarta, tönkretette a társadalmi életet városunkban. E panaszok szinte kezdenek állandó rovattá jegecesedni s éppen ezért meg nem állhatom, hogy mint egy öreg polgára Esztergomnak, ne tiltakozzam e vád ellen. A választás nem rontott semmit a társadalmi életen, mert ami nincs, azt sem megzavarni, sem tönkretenni nem lehet. Társas élet pedig nincs városunkban már hosszú idő óta. Mert mit értenek önök társas élet alatt ? Hogy az emberek ismerik egymást, köszöntik is az utcákon, talán igen nyájas mosolygással; összejönnek ittott nyilványos helyen : fekete-kávéra a Kaszinó-ban, egy krigli sörre a Circiter-ben, egy pohár snapszra a városházán \ alkalomadtán meghallgatják a szerb tamburásokat, a szép A leagesr ölte meg. — Ar >Eiztergom és Vidékec tárcája. — — Francois Coppée. — Néhány év előtt több hetet töltöttem egy kis halászfaluban Bretagneban. Valóságos lyuk volt — de festői. Egy rossz kikötőhely, ahol legfeljebb tiz bárka vethetett horgonyt, egyetlen meredek, köves utca, mely egy sebes patak kimosott medréhez hasonlított és fönn az első partkiszögelésen, a burjántól felvert temetőben állott a templom, egy valóságos góth ékszer, honnan át lehetett tekinteni az óceánt. Itt pompásan ment a munka. Azért is maradtam szeptember végéig, mely ez esős vidéken ritka véletlen folytán rendkívül szép és enyhe volt. A falu egyetlen korcsmájában egy egyszerű, de kedélyesen berendezett szobában laktam, kilátással a tengerre. Egy nádszéken ültem egy fehér puhafa-asztal előtt, egy hosszú epos fölött, mig a hullámok ünnepélyes, elringató zajgása szünetlenül azt látszott nekem mondani, hogy a rithmus a természettörvények egyike. De mindig költeni és irni nem lehet. Sok gyalogolás nyújtott váltakozást és üdülést. Ilyenkor leginkább a tengerpart mentében sétáltam. Jobbra tőlem magas, tömör sziklák Nadiná-t a Karminszka nővéreket, a műkedvelő Kaszinó-tagokat, de bár születésüktől íogva tudják, ismerik egymás minden lépését, lelkükben mégis oly idegenek egymáshoz, mint egy boulevardier és egy zulukaffer. Nem ; ily körölmények között nem is lehetnek egészséges társadalmi viszonyok. Ezekhez elsősorban öszszetartási hajlam, kölcsönös bizalom, egymás őszinte megbecsülése, soksok kedély, egymás erényeinek becsületes elismerése, hibáinak elnézése, irigység pedig nem szükséges ; amig városunkban valamenyi kellékből körülbelül csak az utóbbi található fel nagy mértékben. Az utóbbi évtizedekben az ország igen sok kisebb-nagyobb városában falujában megfordultam, de alig találtam még egy helyet, ahol oly sivár, kedélytelen, merev, hűvös és bizalmatlan volna a társadalmi érintkezés, mint nálunk. Mindenki magának él és szinte bosszankodik, ha felebarátja közeledik hozzá. Fél, hogy a feléje nyújtott kéz valamit kivan ; mérlegeli minden hozzája intézett szavát, vájjon nincs-e annak valami rejtett értelme, a tréfát nem érti, bár maga szeret csipkedni, még pedig nem mindég keztyüs kézzel, egyszóval a legtöbb ember ugy vélekedik embertársáról: »barátomnak szólít, hát bizonyosan ellenségem !« Ez a kölcsönös bizalmatlanság mindenesetre fő oka társadalmi életünk stagnációjának. Társas köreink tengődésének is, amelyet az a körülmény is elősegít, hogy a körökmeredtek fel. Balra széles fövenysikság, melyet az aszály nedves meztelenségben hagyott hátra. Csak itt-ott rajzoltak sötét gnánitsziklák vörhenyes fekete foltokat a sárgás szürkeségbe. Mi sem zavarta a csendet. Alig találkoztam kétszer-háromszor mindössze egy halászszal, aki éppen utamba akadt. Olyan békés állandó látogatója voltam a helynek, hogy a tengeri fecskék már rég nem féltek többé piros sapkámtól s csak pár lépésnyi távolra tőlem nyomták ugrálva a nedves fövényre csillagalaku lábnyomaikat. Igy tettem meg ott naponta hat-nyolc kilómétert s ha haza tértem, mindig tele voltak a zsebeim azokkal a szines kagylókkal, melyek magukba látszanak szivni a szineket törő napsugarakat. Ez volt az én kedvenc utam. Ha azonban néha nagyon viharosan verődtek a habok a sziklaparthoz, ha a szél felhő alakban ragadta magával a fövenyt a tenger fölött, olykor fölmentem a meredek utcán, szélcsendet kerestem a kőfalak mögött, melyet a természet emelt, avagy egy könyvvel kezemben leültem az ócska padra a temetőben, melynek ben szórakozást csak a játékosok és a lapolvasók találnak. A társalgó terem valamennyiben felesleges, mert általános társalgás nincs ; legfeljebb két-három ember vonul el egy sarokba, hogy ott sugdosódhasson. Ha néha-néha kezdődik is általánosabb korverzáció, az alig terjed ki egyébre, mint a napi hírek regisztválására és mert az esztergomi Telefon Hírmondó hamar kifogy a >más-ból, e konverzációknak is rövidesen vége szakad. Vitatkozás, legfeljebb pártpolitikai kérdések fölött akad ; ezek pedig mindig mérgesek és egyoldalúak, hát aki a békét szereti, nem vesz részt bennük. S e vitatkozások okozzák, hogy nálunk minden társaskörre ráütik a politikai bélyeget. A Kaszinó kikiáltott kormánypárti bünbarlang, a Katholikus Kor a Podmanicky-utca filialéja, a Circiter a tuja melegágya, a polgári körök a városházi klikk irodái stb. stb. s hogy most új polgári kör akar alakulni, már előre fennen hirdetik, hogy az a Földváry-tábor főhadiszállása lesz. Ily körülmények között egészen természetes, hogy azok, akik a szórakozás idejében teljes semlegességüket megóvni óhajtják, fizetik valamennyi egyesület tagsági diját, de nem járnak egybe sem. A társadalmi élet stagnációjának nagy istápolója a kasztrendszer is, amely nálunk indiaibb az indiainál. Van kaszt állás, vallás, ruha, rokonság, talán még az arcvonások szimpathiája szerint is s egy-egy kaszt tagjai szinte kötelességből ellenségei az antivédelmet nyújtott a templom az orkán ellen. A helyecske szép volt — tele gyászszal és ábránddal s karcsún magaslott fel a torony «sipkeszövete a ködbe. Varjuk, melyek benne fészkeltek, röpködtek ki s be és siklottak nagy gyászszárnyakon a magos fü — a halottak nyughelye felett. Egy ócska, rég töredezett sirkő köré, melyet vad szulák lángoló sátorral és sötétzölddel szúrósan vont be, egy kötél volt kötve ; egy fekete kecske legelt ottan, rángatta a kötelet és egész sátánilag nézett ki zöld szemeivel. Szúrós szakállával s vékony, rekedt mekegésével. Esténként, egy vén, kiszáradt almafa galylya közt nézve, a leáldozó nap vérzővé tette a tengert. Az elvadult temető mély szomorúsággal töltötte el a lelket. Egy ilyen este, a mint lassan andalogtam a sirok közt, melyek között némelyiken a hajós neve alatt e szavak állanak: >A tengeren halt meg«, egy még uj kereszten eme szavakat olvastam, melyek bámulattal és sajnálkozással töltöttek el :