Esztergom és Vidéke, 1896

1896-11-12 / 91.szám

litikai illendőséget, a férfias courtoisiet, amint a szabadelvüpártiak is mindég figyelemben tartották azt. S hogy a szombatihoz hasonló esetek legalább a jövőben ne ismétlődjenek, arra egyenesen Frey Ferenc ur közbelépését kérjük ki, aki a társadalmi béke megóvása érdekében mindenesetre meg fogja cselekedni azt, hogy túlságosan heves vérű, meggondolatlan harcosait mérsékletre, tapintatosságra inti s a pártharc oktalan, áldástalan folytatásatói visszatartja őket. Aucun. Tanítóképzőnk és a tanítóság. Esztergom, november 11. Helybeli tanítóképzőnk alig esett át azon az átalakuláson, mely egyrészt az uj tanárok kinevezésében, másrészt a négy éves tanfolyam beállításában nyert kifejezést, — már is emelkednek egyes hangok, sőt megjelentek hírlapi közlemények is, melyek egyértelmüleg keményen kritizálják kegyelmes főpásztorunknak, a hercegprímásnak Komlóssy Ferenc közvetítő tanácsára történt minden idevágó intézkedését. Azok, akiknek talán legtöbb okuk lehetne a panaszra, a feljajdulásra, a több évi szolgálatuk dacára mellőzött volt képzőintézeti tanárok, néma megadással, mondhatni fatális nemtörődömséggel megnyugosznak sorsukban. Azonban a mellőzöttek sorában akadt mégis egy aspiráns, aki elementáris dühhel beszél valamennyi helyett, olyan hangon és modorban, hogy azt tűrni, megtorlatlanul elviselni alig lehet. Nem célunk a tanitóképezdei tanári kart védelmezni, — mert arra ők egyénenként és összeségben véve elegendő erősek, s hisszük, hogy jó magukért az illetékes forumok előtt kellőleg meg is felelnek ; csak a botránytkereső tanférfiuhoz volna néhány szavunk, akinek ha vannak higgadt, nyugodt percei, mint volt képezdei tanár megfontolhatná, Az asszony meglepetve, hitetlenül nézte őt. — Még habozik, — gondolta, — még többet kell mondanom ! Es elkezdett recitálni száraz, monoton hangon. Elmondotta a megismerkedést, az alattomoskodásokat, a találkák megbeszélését, a deliriumos órákat cinikus, könyörtelen részletességgel. A mig beszélt, egyre a férjét nézte várakozó, forró, türelmetlen szemmel: mit tesz, mikor mozdul, mikor rohan reá ? De az nem tett semmit, nem mozdult, nem rohant rá, csak hevert félőrülten az asztal öszszegyűrött abroszán. Akkor az asszony szinte öntudatlanul tragikus pózba helyezkedett és mély, lemondó hangon mondotta : — Tudom, hogy bűnhődnöm kell, hogy büntetni akarsz! Tudom, hogy bűnhődésem csak olyan nagy és rettenetes lehet, amilyen a vétkem volt. Megértettem mindjárt, miért kell ma nekem Clemenceau-t végig néznem. Iza vétkezett, Iza meghalt ; én sem élhetek tovább . . . S hogy Grenedics kissé fölemelte rettenetesen elváltozott arcát, közelebb csúszott az asztalhoz, megállt éppen szemben vele s hisztérikus, ijesztő' indulattal tépte mellén a ruhát: — Hát bosszuld meg magadat! Ez a hitvány test az oka mindennek. hogy mindaz a szenny és piszok, amit a jelenlegi tanári kar, főleg annak egyes tagjai ellen szór : igenigen rossz hatással van magára a képzés fontosságára és arra a tekintélyes számú növendék-seregre, amely az intézet falain kivül léptennyomon hallani kénytelen, hogy mily kevés értéke és becse van a tanári névnek, melyet éppen ő oly könynyelmüen eljátszott. Tudhatná, hogy a bélyegzővas, melyet önmagának kovácsolt, hamarább fog az ő kezében elolvadni, sem hogy azzal mást, kiszemelt áldozatait, megégetni, megbélyegezni képes lehetne. Tudhatná, hogy mily fájdalmas érzést kelt egy emberben az, ha mások is tudják felőle, hogy téves utakat választott, melyeknek nyomán egy hasznos és jövedelmező életpálya lealkonyodása után számára az életben csak tövis, bojtorján, hitvány giz-gaz terem. Tiprakodjék ő ezen, mert valóban találhat lábai alatt eleget. De akiknek utjai tiszták és nemesek, — ne hintsen oda szemetet, mert ő arra sem nem illetékes, sem nem hivatott és méltó. O, mint a megtestesült elégedetlenség, legboldogabb idejében is a telhetetlenség és az irigység prototypje, aki minden vallási elvet es fogalmat kigúnyolva, az egyház fölkent papjaikak esküdt ellensége volt, és jó barátot csak a fehér asztal mellett ismert, — érdemetlennek minősítette magát a tanitónemzedék nevelésére. Aki ilyen embert céltévesztett hivatásának további folytatásában meggátolt és idején felismerve veszélyes szereplését, őt ártalmatlanná tette, — az dicséretet érdemel, mert a képezdei ifjúság szellemi és erkölcsi nevelésében nemzeti és vallási missió rejlik, a mi dicsőítő és hasznossá válik jó kezek vezetésében, de annál pusztitóbb hatást kelt az olyanok kezében, — a kikben a hitélet és vallási meggyőződés a feszület megcsúfolásával lép kapcsolatba. A jelenlegi képezdei tanárok ha nem is vittek az intézetbe nyolc Grenedics nem látott semmit, hosszan, fájdalmasan sóhajtott: — Mikor szakítottál vele ? — Hat héttel ezelőtt. Grenedics feltámasztott karjaira dölt. Mint a lunátikus, merev szemgolyóval bámult a levegőbe s érzelmes, szerelmes szive végtelen keserűségével búgta : — Sohasem fogom elfelejteni azt, a mit tettél! De fájdalmas, panaszos szavaiban benne volt már a végtelenül szerető férfi kész megbocsátása. Es ez a megbocsátó, szomorú hang rettenetes haragra lobbantotta az asszonyt. Csak azt érezte, hogy végtelen csalódás érte: azok a karok, amelyektől a halált várta, most is az ölelésre készek s hogy ő most végtelenül nevetséges, mint a felsült cselszövő és az az összetörött siránkozó ember nem fogja őt ©sszemorzsolni a hitszegéseért. Szikrázó szemmel, büszkén egyenesedett ki. — Hitvány vagy, gyáva vagy! — kiálltotta. Rendbe szedte a ruháját, köpenykéjét magára dobta, a kalapját kereste. Grenedics ijedten, dideregve nézte. — Marianne, hová mégysz ? — kérdezte rémült kétségbeeséssel. Az asszony nyugodtan bogozta össze kalapkája bársonykötőit. — A szeretőmhöz megyek ! Munkácsy Kálmán. osztályú középiskoláról szóló érettségi bizonyítványt, mint a minővel az ő megtámadjuk rendelkezik, — de legalább vittek komoly munkához való készséget, önszorgalmukból összegyűjtött annyi ismeretanyagot, a mi volt tanártársuk ismeretét jelentékenyen fölözi. — Es vittek oda oly vallásos érzületet is, amely az ifjúság nevelésében áldásthozó és gyümölcsöző lehet ; nem pedig olyat, amilyen az ifjúság erkölcsi süllyedésére vezet. Kiválóan szükséges, hogy az ifjúság erkölcsi nevelésében hivatásos faktorok buzgólkodjanak, mert a mai kor erkölcsi fogyatkozásai úgyis szembeötlők, s itt-ott annak vehemens kitöréseire is akadunk, amit ha a jó példa szárnyával nem takarunk el, hát vonzó hatásánál fogva tovább terjed és gyakorta megújul ott is, hol nem is várná, nem is gondolná senki. Ugy is keserű a tanítói pálya, melyre szinte szánalom gondolni, hogy az ifjúság rászánja magát. Tessék csak a tanítói pályázatok során végigfutni. Semmi biztató, semmi megnyugtató azokból ki nem betűzhető. Tessék az e pályán több év óta fungáló tanítóság körébe lépni, pl. tanitógyüléseken, — ugyanott néhány százaléknyi városi tanítón kivül alig akad 5—6 kántortanító, — a ki sorsával, jövedelmével csak tűrhetően meg van elégedve. Hanem annál sűrűbb . tömegét találjuk az elégületleneknek, akik Magyarország civilizációjának zászlaját a legnagyobb lemondás, önmegtagadás és sok nélkülözés árán évi 300—400 frt fizetésért viszik előbbre és előbbre. Mindenkiről gondoskodtak. Levélhordó, vasúti szolga, járásbirósági szolgaszemélyzet tagjai mind előbbre vitték dolgukat a fizetés javításban, — csak a tanitó az az elfeledett pária, — akinek jobb anyagi sorsáról nem akarnak komolyan és behatóan gondoskodni. Legtöbb helyen a tanitó' nem készpénz-átalányban, hanem a hívektől szedett termesztmény — s egyéb járulékokban élvezi a jövedelmet. Hogy mennyire dicső ez az állapot, hát példával szolgálunk. Esztergomnak legújabban megválasztott tanítója csak azért is Örül megválasztatásának, mivel tanítói járandóság címén 11 év alatt még soha sem látott 50 frtot egy csomóban. Legutóbbi kántortanitósága 4 év alatt oly jól jövedelmezett, hogy 700 frt. behajtatlan járandósága maradt a nép között; — de szerették is érte őt, hogy oly jólelkű és kíméletes volt irántuk. Mi haszna ! — a nép azért nem lett gazdagabb, — de ő annál többet nélkülözött és szűkölködött miatta. Ebből magyarázható az az erőltetett törekvés, hogy a tanítóság mindenkép a városok felé gravitál, mert a városokban mégis jobban méltányolják és honorálják a tanítói fáradtságot, — de nem ugy mint Farkas Gyula megyei írnok és társai, mert amit a falusi szükkebblüség és a népnevelés nemesítő haszna iránti elfásultság bennük fakaszt, — hasonló érzelmeket árultak el Farkasék, midőn az esztergomi tanitók által kiérdemelt városilag és megyeileg jóváhagyott fizetésemelést, — amit a városi tisztviselőkénél nem tettek, — a minisztériumhoz megfelebbezték. Ezen hosszasnak látszó eltérés után ujolag kifejezést kell adni annak, hogy a tanítóképző tanárok működését és személyüket rossz színben feltüntetni több a rosszakaratnál, mely irányzatosan arra céloz, hogy a növendékek a tanáraikban saját pályájukat már csirájában megvessék, megutálják. Ez veszélyes kísérlet az illető tanár részéről, — mert amint jó forrásból értesültünk, a sajtó-biróság és fenyitőbiróság erélyes intézkedése fog nemsokára bekövetkezni, mely bizonyára véget fog vetni a káros áskálódásoknak. Őrszem. Megye és város. O A közigazgatási bizottság keddi ülése rövid volt és jelentéktelen. B. Szabó Mihály jegyző referálta, hogy a dr. He/czAntal ismeretes ügyében a kir. kúria utasította a komáromi törvényszéket, hogy felmentő Ítéletét a kellő indokolással lássa el. ami már meg is történt. — A törvényhatósági ipartanács tagjainak mandátuma f. évi december 21-én lejárván, a bizottság elhatározta, hogy az eddigiek Müller Gyula és Majer János rendes — és Brenner József és Neymayer Károly póttagok — megbízatása meghosszabbitassék. — A lábatlani Magyar gőztégla, cement és gipszgyár megfelebbezte az alispáni végzést, amely jóváhagyta az első fokú határozatot, amely a gyárban előfordult széngázmérgezési esetek miatt állandó orvosi felügyeletet rendelt el. A miniszter a közegészségügy körébe tartozó eset harmadfokú elbírálásával a törvény értelmébe a közigazgatási bizottságot bizta meg, amely az alispáni végzést indokainál fogva helybenhagyta — Az pénzügyigazgató bejelentette, hogy az adók befolyásában a mult hó folyamán általában nagy hanyatlás mutatkozott, igy például csak az egyenes adóból 25,000 forinttal kevesebb folyt be, mint a mult év megfelelő időszakában. Külünös intézkedésre nincs szükség, tekintettel, hogy a községek elöljáróságaival a felelősség már kimondatott. —• Vitát csak a pénzügyigazgatőnak az a javaslata provokált, amely szerint elutasítandó lenne a papnöveldéi tanárok abbeli kérelme, hogy 400 frtra számított szabad élelmezésük a kereseti adó alul kivonassék. A bizottság Mészáros Károly Héya Tivadar és Matyasóvszky Kálmán felszólalása után a pénzügyigazgató javaslatát elvetette, amire ez fellebbezést jelentett be. O A pénzügyi bizottság hétfői ülésén tárgyalás alá vették a kormánytól leküldött ármentesitési tervet a városi mérnök által eszközölt módosításokkal együtt és elhatározták, hogy azt azzal a kérelemmel terjesztik fel a minisztériumhoz, mely szerint ott a szakközegek a módosításoknak megfelelő uj költségvetést készítsenek. E módosítások odairányulnak, hogy ne csak a város és belterülete, hanem a dunamenti földrészek is ármentesittessenek. — Kimondatván, hogy a vám és helypénzszedés 1897-től kezdve házi kezelésbe vétetik, a bizottság azt javasolja, hogy ezidőtől fogva a helypénz ne a piacon, hanem mindjárt a hidnál szedessék. — A -bizottság legközelebbi ülése holnap lesz, amikor a szenttamási helypénz ügyében fognak tárgyalni a főkáptalan megbízottjával: dr. Rosszival István kanonokkal. O Ipartestületi ÜIÓS. Az Ipartestületnek szombaton ülése volt, amelyen két szegényebb iparosnak segélyt utalványoztak ki. Rothnagel Ferenc titkár beszámolt a testület részvételéről az országos iparkongresszuson s bejelentette, hogy a testület által megtartott ötven kiállítási sorsjegyből kettő nyert valamit. O Az építészeti bizottságnak tegnap délután ülése volt, amelyen kisebb építkezésekre adtak engedélyt. A gimnázium ügye, ha az Isten is ugy akarja, a beérkezett pótajánlatra nézve a jövő héten kerül ujabb tárgyalásra. O Helyszíni szemle. Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsos és Tiefenthal Gyula városi mérnök ma délelőtt az adómentesség megállapítása céljából a csapatkórházban helyszíni szemlét tartottak. O Hegyközség Esztergomban. A hegyközség kérdésében a következő levelet vettük: »Censor« a csütörtöki lapban igen jól irt a hegyközségek alakulásáról,