Esztergom és Vidéke, 1896

1896-11-12 / 91.szám

litikai illendőséget, a férfias cour­toisiet, amint a szabadelvüpártiak is mindég figyelemben tartották azt. S hogy a szombatihoz hasonló esetek legalább a jövőben ne is­métlődjenek, arra egyenesen Frey Ferenc ur közbelépését kérjük ki, aki a társadalmi béke megóvása érdekében mindenesetre meg fogja cselekedni azt, hogy túlságosan he­ves vérű, meggondolatlan harcosait mérsékletre, tapintatosságra inti s a pártharc oktalan, áldástalan foly­tatásatói visszatartja őket. Aucun. Tanítóképzőnk és a tanítóság. Esztergom, november 11. Helybeli tanítóképzőnk alig esett át azon az átalakuláson, mely egy­részt az uj tanárok kinevezésében, másrészt a négy éves tanfolyam be­állításában nyert kifejezést, — már is emelkednek egyes hangok, sőt megjelentek hírlapi közlemények is, melyek egyértelmüleg keményen kritizálják kegyelmes főpásztorunk­nak, a hercegprímásnak Komlóssy Ferenc közvetítő tanácsára történt minden idevágó intézkedését. Azok, akiknek talán legtöbb okuk lehetne a panaszra, a feljajdulásra, a több évi szolgálatuk dacára mellő­zött volt képzőintézeti tanárok, néma megadással, mondhatni fatális nem­törődömséggel megnyugosznak sor­sukban. Azonban a mellőzöttek so­rában akadt mégis egy aspiráns, aki elementáris dühhel beszél vala­mennyi helyett, olyan hangon és modorban, hogy azt tűrni, megtor­latlanul elviselni alig lehet. Nem célunk a tanitóképezdei ta­nári kart védelmezni, — mert arra ők egyénenként és összeségben véve elegendő erősek, s hisszük, hogy jó magukért az illetékes forumok előtt kellőleg meg is felelnek ; csak a botránytkereső tanférfiuhoz volna néhány szavunk, akinek ha vannak higgadt, nyugodt percei, mint volt képezdei tanár megfontolhatná, Az asszony meglepetve, hitetlenül nézte őt. — Még habozik, — gondolta, — még többet kell mondanom ! Es elkezdett recitálni száraz, monoton hangon. Elmondotta a megismerkedést, az alattomoskodásokat, a találkák meg­beszélését, a deliriumos órákat cinikus, könyörtelen részletességgel. A mig be­szélt, egyre a férjét nézte várakozó, forró, türelmetlen szemmel: mit tesz, mikor mozdul, mikor rohan reá ? De az nem tett semmit, nem mozdult, nem rohant rá, csak hevert félőrülten az asztal ösz­szegyűrött abroszán. Akkor az asszony szinte öntudatlanul tragikus pózba he­lyezkedett és mély, lemondó hangon mondotta : — Tudom, hogy bűnhődnöm kell, hogy büntetni akarsz! Tudom, hogy bűnhődésem csak olyan nagy és rettene­tes lehet, amilyen a vétkem volt. Meg­értettem mindjárt, miért kell ma nekem Clemenceau-t végig néznem. Iza vétke­zett, Iza meghalt ; én sem élhetek to­vább . . . S hogy Grenedics kissé fölemelte ret­tenetesen elváltozott arcát, közelebb csú­szott az asztalhoz, megállt éppen szem­ben vele s hisztérikus, ijesztő' indulattal tépte mellén a ruhát: — Hát bosszuld meg magadat! Ez a hitvány test az oka mindennek. hogy mindaz a szenny és piszok, amit a jelenlegi tanári kar, főleg annak egyes tagjai ellen szór : igen­igen rossz hatással van magára a képzés fontosságára és arra a te­kintélyes számú növendék-seregre, amely az intézet falain kivül lépten­nyomon hallani kénytelen, hogy mily kevés értéke és becse van a tanári névnek, melyet éppen ő oly köny­nyelmüen eljátszott. Tudhatná, hogy a bélyegzővas, melyet önmagának kovácsolt, hama­rább fog az ő kezében elolvadni, sem hogy azzal mást, kiszemelt ál­dozatait, megégetni, megbélyegezni képes lehetne. Tudhatná, hogy mily fájdalmas érzést kelt egy emberben az, ha mások is tudják felőle, hogy téves utakat választott, melyeknek nyomán egy hasznos és jövedelmező életpálya lealkonyodása után szá­mára az életben csak tövis, bojtor­ján, hitvány giz-gaz terem. Tipra­kodjék ő ezen, mert valóban talál­hat lábai alatt eleget. De akiknek utjai tiszták és nemesek, — ne hintsen oda szemetet, mert ő arra sem nem illetékes, sem nem hiva­tott és méltó. O, mint a megteste­sült elégedetlenség, legboldogabb idejében is a telhetetlenség és az irigység prototypje, aki minden vallási elvet es fogalmat kigúnyolva, az egyház fölkent papjaikak esküdt ellensége volt, és jó barátot csak a fehér asztal mellett ismert, — ér­demetlennek minősítette magát a ta­nitónemzedék nevelésére. Aki ilyen embert céltévesztett hivatásának további folytatásában meggátolt és idején felismerve ve­szélyes szereplését, őt ártalmatlanná tette, — az dicséretet érdemel, mert a képezdei ifjúság szellemi és erkölcsi nevelésében nemzeti és val­lási missió rejlik, a mi dicsőítő és hasznossá válik jó kezek vezeté­sében, de annál pusztitóbb hatást kelt az olyanok kezében, — a kik­ben a hitélet és vallási meggyőző­dés a feszület megcsúfolásával lép kapcsolatba. A jelenlegi képezdei tanárok ha nem is vittek az intézetbe nyolc Grenedics nem látott semmit, hosszan, fájdalmasan sóhajtott: — Mikor szakítottál vele ? — Hat héttel ezelőtt. Grenedics feltámasztott karjaira dölt. Mint a lunátikus, merev szemgolyóval bámult a levegőbe s érzelmes, szerelmes szive végtelen keserűségével búgta : — Sohasem fogom elfelejteni azt, a mit tettél! De fájdalmas, panaszos szavaiban benne volt már a végtelenül szerető férfi kész megbocsátása. Es ez a megbocsátó, szomorú hang rettenetes haragra lobban­totta az asszonyt. Csak azt érezte, hogy végtelen csalódás érte: azok a karok, amelyektől a halált várta, most is az ölelésre készek s hogy ő most végtele­nül nevetséges, mint a felsült cselszövő és az az összetörött siránkozó ember nem fogja őt ©sszemorzsolni a hitszegé­seért. Szikrázó szemmel, büszkén egye­nesedett ki. — Hitvány vagy, gyáva vagy! — kiálltotta. Rendbe szedte a ruháját, kö­penykéjét magára dobta, a kalapját ke­reste. Grenedics ijedten, dideregve nézte. — Marianne, hová mégysz ? — kér­dezte rémült kétségbeeséssel. Az asszony nyugodtan bogozta össze kalapkája bársonykötőit. — A szeretőmhöz megyek ! Munkácsy Kálmán. osztályú középiskoláról szóló érett­ségi bizonyítványt, mint a minővel az ő megtámadjuk rendelkezik, — de legalább vittek komoly munká­hoz való készséget, önszorgalmuk­ból összegyűjtött annyi ismeretanya­got, a mi volt tanártársuk ismere­tét jelentékenyen fölözi. — Es vit­tek oda oly vallásos érzületet is, amely az ifjúság nevelésében áldást­hozó és gyümölcsöző lehet ; nem pedig olyat, amilyen az ifjúság er­kölcsi süllyedésére vezet. Kiválóan szükséges, hogy az ifjú­ság erkölcsi nevelésében hivatásos faktorok buzgólkodjanak, mert a mai kor erkölcsi fogyatkozásai úgyis szembeötlők, s itt-ott annak vehe­mens kitöréseire is akadunk, amit ha a jó példa szárnyával nem taka­runk el, hát vonzó hatásánál fogva tovább terjed és gyakorta megújul ott is, hol nem is várná, nem is gondolná senki. Ugy is keserű a tanítói pálya, melyre szinte szánalom gondolni, hogy az ifjúság rászánja magát. Tes­sék csak a tanítói pályázatok során végigfutni. Semmi biztató, semmi megnyugtató azokból ki nem betűz­hető. Tessék az e pályán több év óta fungáló tanítóság körébe lépni, pl. tanitógyüléseken, — ugyanott né­hány százaléknyi városi tanítón ki­vül alig akad 5—6 kántortanító, — a ki sorsával, jövedelmével csak tűr­hetően meg van elégedve. Hanem annál sűrűbb . tömegét találjuk az elégületleneknek, akik Magyarország civilizációjának zászlaját a legna­gyobb lemondás, önmegtagadás és sok nélkülözés árán évi 300—400 frt fizetésért viszik előbbre és előbbre. Mindenkiről gondoskodtak. Levél­hordó, vasúti szolga, járásbirósági szolgaszemélyzet tagjai mind előbbre vitték dolgukat a fizetés javításban, — csak a tanitó az az elfeledett pária, — akinek jobb anyagi sor­sáról nem akarnak komolyan és be­hatóan gondoskodni. Legtöbb he­lyen a tanitó' nem készpénz-átalány­ban, hanem a hívektől szedett termesztmény — s egyéb járulékokban élvezi a jövedelmet. Hogy mennyire dicső ez az állapot, hát példával szolgálunk. Esztergomnak legújabban megválasztott tanítója csak azért is Örül megválasztatásának, mivel taní­tói járandóság címén 11 év alatt még soha sem látott 50 frtot egy csomóban. Legutóbbi kántortanitó­sága 4 év alatt oly jól jövedelme­zett, hogy 700 frt. behajtatlan járan­dósága maradt a nép között; — de szerették is érte őt, hogy oly jólelkű és kíméletes volt irántuk. Mi haszna ! — a nép azért nem lett gazdagabb, — de ő annál többet nélkülözött és szűkölködött miatta. Ebből magyarázható az az eről­tetett törekvés, hogy a tanítóság mindenkép a városok felé gravitál, mert a városokban mégis jobban méltányolják és honorálják a tanítói fáradtságot, — de nem ugy mint Farkas Gyula megyei írnok és tár­sai, mert amit a falusi szükkebblü­ség és a népnevelés nemesítő haszna iránti elfásultság bennük fakaszt, — hasonló érzelmeket árultak el Far­kasék, midőn az esztergomi tanitók által kiérdemelt városilag és megyei­leg jóváhagyott fizetésemelést, — amit a városi tisztviselőkénél nem tettek, — a minisztériumhoz meg­felebbezték. Ezen hosszasnak látszó eltérés után ujolag kifejezést kell adni an­nak, hogy a tanítóképző tanárok működését és személyüket rossz színben feltüntetni több a rosszaka­ratnál, mely irányzatosan arra céloz, hogy a növendékek a tanáraikban saját pályájukat már csirájában meg­vessék, megutálják. Ez veszélyes kí­sérlet az illető tanár részéről, — mert amint jó forrásból értesültünk, a sajtó-biróság és fenyitő­biróság erélyes intézkedése fog nem­sokára bekövetkezni, mely bizonyára véget fog vetni a káros áskálódá­soknak. Őrszem. Megye és város. O A közigazgatási bizottság keddi ülése rövid volt és jelentéktelen. B. Szabó Mihály jegyző referálta, hogy a dr. He/czAntal ismeretes ügyében a kir. kúria utasította a komáromi törvényszé­ket, hogy felmentő Ítéletét a kellő indokolással lássa el. ami már meg is történt. — A törvényhatósági ipartanács tagjainak mandátuma f. évi december 21-én lejárván, a bizottság el­határozta, hogy az eddigiek Müller Gyula és Majer János rendes — és Bren­ner József és Neymayer Károly pótta­gok — megbízatása meghosszabbitassék. — A lábatlani Magyar gőztégla, cement és gipszgyár megfelebbezte az alispáni végzést, amely jóváhagyta az első fokú határozatot, amely a gyárban előfordult széngázmérgezési esetek miatt állandó orvosi felügyeletet rendelt el. A miniszter a közegészségügy körébe tartozó eset har­madfokú elbírálásával a törvény értel­mébe a közigazgatási bizottságot bizta meg, amely az alispáni végzést indokai­nál fogva helybenhagyta — Az pénz­ügyigazgató bejelentette, hogy az adók befolyásában a mult hó folyamán általá­ban nagy hanyatlás mutatkozott, igy például csak az egyenes adóból 25,000 forinttal kevesebb folyt be, mint a mult év megfelelő időszakában. Külünös intéz­kedésre nincs szükség, tekintettel, hogy a községek elöljáróságaival a felelősség már kimondatott. —• Vitát csak a pénz­ügyigazgatőnak az a javaslata pro­vokált, amely szerint elutasítandó lenne a papnöveldéi tanárok abbeli kérelme, hogy 400 frtra számított szabad élelmezésük a kereseti adó alul kivonassék. A bizottság Mészáros Károly Héya Tivadar és Matyasóvszky Kálmán felszólalása után a pénzügyigazgató ja­vaslatát elvetette, amire ez fellebbezést jelentett be. O A pénzügyi bizottság hétfői ülésén tárgyalás alá vették a kormánytól lekül­dött ármentesitési tervet a városi mérnök által eszközölt módosításokkal együtt és elhatározták, hogy azt azzal a kérelem­mel terjesztik fel a minisztériumhoz, mely szerint ott a szakközegek a módosítá­soknak megfelelő uj költségvetést készít­senek. E módosítások odairányulnak, hogy ne csak a város és belterülete, hanem a dunamenti földrészek is ármentesittesse­nek. — Kimondatván, hogy a vám és helypénzszedés 1897-től kezdve házi ke­zelésbe vétetik, a bizottság azt javasolja, hogy ezidőtől fogva a helypénz ne a piacon, hanem mindjárt a hidnál szedes­sék. — A -bizottság legközelebbi ülése holnap lesz, amikor a szenttamási hely­pénz ügyében fognak tárgyalni a főkáp­talan megbízottjával: dr. Rosszival István kanonokkal. O Ipartestületi ÜIÓS. Az Ipartestület­nek szombaton ülése volt, amelyen két szegényebb iparosnak segélyt utalványoz­tak ki. Rothnagel Ferenc titkár beszámolt a testület részvételéről az országos ipar­kongresszuson s bejelentette, hogy a tes­tület által megtartott ötven kiállítási sorsjegyből kettő nyert valamit. O Az építészeti bizottságnak tegnap délután ülése volt, amelyen kisebb épít­kezésekre adtak engedélyt. A gimnázium ügye, ha az Isten is ugy akarja, a beér­kezett pótajánlatra nézve a jövő héten kerül ujabb tárgyalásra. O Helyszíni szemle. Hoffmann Fe­renc pénzügyi tanácsos és Tiefenthal Gyula városi mérnök ma délelőtt az adó­mentesség megállapítása céljából a csa­patkórházban helyszíni szemlét tartottak. O Hegyközség Esztergomban. A hegy­község kérdésében a következő levelet vettük: »Censor« a csütörtöki lapban igen jól irt a hegyközségek alakulásáról,

Next

/
Thumbnails
Contents