Esztergom és Vidéke, 1896

1896-11-05 / 89.szám

Esztergom, XVI11. évfolyam. 89. szám. Csütörtök, 1896. november 5. ^•ríI^WXXVXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXxxxXXXXXXXXXXX^ Megjelenik hetenkint kétszer : § csütörtökön és vasárnap. | —*— | ELŐFIZETÉSI ÁB\: § ! Egész évre 6 fit — kr. $ Fél évre 3 > — » | .... i » 50 » | ....-> 50 > | .... - t 7 > | XXXX»^XXXX£^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\VxXXXXXx Negyed évre . . Egy hónapra . . Egyes szám ára es VÁROSI ÉS MEGYEI ÉR DEK EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9-ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. ==-­Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papir­kereskedésében, a Wallflscll- és ilaugll-féle dohánytőzsdékbeu. .vXVX\VXVXX>JV\XXXvX\XNV\Vvx^ Hirdetések csak a kiadóhivatalban vétetnek fel. ——-JM* Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári $ bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ara soronkint 20 kr, VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVVNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVX' együtt Frey Ferenc is mikor lesz már abban a kellemes helyzetben, hogy a szabadelvű párttal fuzionál­. hasson ; mert mi, a dolgok csendes : szemlélői, bizony arról győződtünk meg, hogy a nemzeti párt válasz­tóinak egy része azt sem tudja, hogy tulajdonképen mit is foglal magá­ban a nemzeti párt programmja, a másik részt a baráti kötelék vitte a nemzeti párt urnájához s arról még csak hallani sem akar, hogy a há­I zassági törvények revízió alá vétes­| senek, a harmadik rész, no az na­; gyon jól tudja hogy mit akar, hanem mert egészen világosan beszélő nép­pártival még sem merte a kis Ró­mában a harcot felvenni, hát ahhoz csatlakozott, aki a kormányt s annak működését szivük szerint tudta ócsá­rolni [tudnánk találni elég nyomós okokat a választás megsemmisítésére, mert shiszen maguk a győztesek is uton­utfélen elismerik, hogy az a válasz­tási mód amely nálunk meghonoso­dott, valóságos embervásár, s attól még a legkurucabb ember is utálat­tal fordul el, hanem azon okból, mert elég volt egyszer is az izga­tottságból, s éppen nem találnánk helyesnek, hogy városunkban a tár­sadalmi élet újra fenekestől felfordit­tassék. Hiszen úgyis ugy vagyunk, hogy a legjobb egyetértésben és atyafi­ságban élők ma, — mint hajdan a kuruc, meg a labanc — farkassze­met néznek egymással, ebből az ál­datlan állapotból még többet éppen nem kérünk. De hát nem célunk politizálni, m ezt csak bevezetésül láttuk szüksé gesnek elmondani, hogy levonjuk belőle a nem valami örvendetes kö­vetkeztetést. Első sorban annak a meggyőző I désünknek adunk kifejezést, hogy ! mi éppen nem vagyunk barátja an­nak, miszerint a megejtett választat ellen peticionáljunk nem mintha nem íz .Esztergom es fiié" tárca Madonna. Hord mindenikünk szivében egy képet, Egy nőről, ki minden nőnél fehérebb. Egy fóUi asszonyt, ki bár nincsen szárnya. De makulátlan, foltja nincs, se árnya. Ki tűrve tűr és nincsen egy jaja, Kinek a neved végső sóhaja. — Az, akit én szivemben őrizek, Tanuja magam, hogy élt, létezett: Orvul a lelkét lopta belém S e lélek szenved s szenvedek én. Elkárhozva földön, el — az égben, Egy bolyongó átok a mindenségben : Áldom a szivet, mely világra hozott, Engem — az élő kárhozatot. Zsidó asszony volt az édes anyám, Máriának hivták e földi tanyán. Én a fia vagyok, szegény utvesztett, És roskadozva hordom a keresztet . . Kiss József. — » Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A nap csak ugy remegve, félve buk­kant elő a láthatár szélén, reszketve emel­kedett s fázni látszott a szomorú táj lát­tára ; a fák hajlongtak a szélnek engedve s leveleik mintegy csókolgatták volna eev­Ha a többség ugy látta jónak a város érdekében, hogy a parlament­ben ellenzéki férfi képviselje a mi ügyünket, hát bele kell nyugodnunk, gondolom avval a hozzátevéssel, miszerint figyelemmel kisérjük az öt­évi ciklust, és számon kérjük ma már a város minden lakosának or­szággyűlési képviselőjét, hogy miként sáfárkodott a beléje helyezett biza­lommal. jéből két gyászoló alak lép ki, özvegy Szádellőyné s leánya Margit, a város gyöngye, leggazdagabb s legszebb leánya. Mily szembeötlő a külömbség a két gyászoló alak közöt. Az anya mngtör ten, ingatag léptekkel, leányának segé lyével közeledik a temető kapujához, Í És most rátérünk arra a tulajdon­képeni nem valami örvendetes kö­vetkeztetésre, amelyet mi a válasz­tási harcban tapasztaltunk, s amely mint katholikus embert a jövőre való tekintettel aggodalommal tölt el, aggodalommal különösen a keresztény katholikus hitet illetőleg. Ismerve és tudva azt, hogy kat­holikus egyháznak papjai majdnem kivétel nélkül szerető fiai a hazának is, még csak gondolatban is távol állunk attól, hogy a papok megfosz­tassanak politikai joguk gyakorlásá­tól, sőt, ellenkezőleg éppen azon okból, mert mindannyi a műveltebb elemek osztályába tartozik, kész örömmel látjuk hogy a.szabadság­áldásaiban éppen oly mértékben ré­szesülnek, mint a hazának egyéb polgárai, ámde azoknak, kiknek isteni Mesterünk azt mondta >Te Péter vagy azaz kőszál, akire építem az én anyaszentegyházamat* >— papi öltönyben talán még sem he­lyes a korcsmák miazmás levegőjé­ben oly módon korteskedni, hogy az, akinek kötelessége volna a fele­baráti szeretetet hirdetni, éppen el­lenkezőleg az embereket egymás elleni harcra uszítja. o — mást búcsúzóul. A szél, mint siró árva zo­kogva Ölelgette a nagy fehér, aranybetűs sírköveket, mindegyiket megsiratta, elzo­kogta. — A varjak szomorú károgással igyekeztek a messze erdőbe menhelyre. A temető rozoga kerítése mintha nyöször­gött volna, tompán fájóan recsegett. A még néhány nappal ezelőtt virágtól ékes sirdombok sárgult tarlókhoz hasonlítanak, nem repdesnek már a himes pillék, csak a harasztnak zörgése hallható. A fák le­velei szomorúan csüngenek gályáikon, sárgászöld szinök a válás fájdalmát akarja kifejezni, de érvényesülni kell rajtok is a természet örök törvényének > porból lettél, porrá leszel*. A szél letépi őket á szerető anya dédelgető karjairól, s ragadja a levegőbe s vad táncot járat velők, tovaragadja őket messze, messze, a kietlen idegenbe s ott leteszi a többi testvér mellé, az édes szülő anya keblére, a földre, meghalni, megsemmisülni . . . Haldoklik a természet végső, fájdalmas küzdéssel. A temetőhöz vezető rögös kocsiúton egy úri fogat áll meg, s a kocsi belse ­"7 fájdalom teljesen átváltoztatta. Az az előtt fennhéjázó, büszke urnő helyét el­foglalta a szerető gyöngéd anya. Telje­sen erőt vett rajta a fájdalom, sir mind a gyermek ; siratja élete reményét, szivé­nek kincsét, büszkeségét, egyetlen fiát, Gábort, kinek sirjához jött, meglátogatni őt, imádkozni érte, az igazság, a szere­tet örök Istenéhez. Margit könnyező szemekkel bár, de könnyedén, anyját gyöngéden karon ve­zetve közeledik, kicsiny kacsójában egy művésziesen font koszorúcskát visz, oly­kor-olykor egy-egy drága könnycsepp gördül végig arczán, azokból a fényes csillagszemekbők A friss sirhant megöl egy ifjú emelke­dik fel, ki is megösmervén a közeledőket, tiszteletteljes üdvözlés után elsiet. Margit a kisded koszorúcskát, melyre eddig a fájdalom igaz könyei hullottak alá —, az ifjú láttára kiejti kezéből s kebléből egy mély sóhaj tör elé. Vajh hová szállott e sóhaj ? nem-é Árpád a csinos fiatal járásbiró felé, kinek láttára ;lke más világra téved, s elmireng, nyu • galmat keres ott nála, . . . csendes otthont, csak őt látja, érte él, szivének minden dobbanása csak neki van szen­telve, hiszen lelke még nem volt csaló­dásnak kitéve, egyedül az övé. Gyermek­leányka, csak tizenhat éves. Boldog ábrándozásából csak akkor rez­zen fel, midőn — anyjának példájára — öntudatlanul letérdel a hideg földre s felteszi azt a kis koszorút arra a -fejfára ... a fájdalom, a keserűség eloszlató jelére, szeretett testvére keresztjére, s ekkor eltűnik lelkéből az a másik arc, csak a szeretett egyetlen jó testvér, Gábor képe lebeg lelki szemei előtt, s imádkozik érette, hosszan, csendesen nyudalmat csal le a szomorúak vigaszta­lójától, a véghetetlen jóságú Istentől. . . meglesz hallgatva bizton, hisz igazán, tiszta szivből ered. * Még minden alszik, csak a kis fecske­pár cseveg egymásnak a boldogságról ott a Margit hálófülkéjének ablakánál s Margit hallgatja s megérti őket, hisz a szerető szivek oly könnyen megértik egymást. Ott ül, szeszélyes kis fejét apró kezeire támasztva. A lanyha reggeli szellő incselkedve játszik sötét fürtjeivel, melyek szétbontva omlanak vállaira. Egy­egy könnycsepp gördül ki azokból a bűvös-bájos szemekből, Margit hosszan J fájóan felsóhajt s mintegy kérdeni lát­szik az előtte csicsergő kis fecske pártól : Választás után*) Esztergom, október 31. Megtörtént az országgyűlési kép­viselő választás is, az a három hétig tartó izgatottság, melyben Esztergom város választó- és nem választó kö­zönsége nyakig úszott, tökéletesen megszűnt, és a kép, mely a válasz­tás után élénkbe tárul csak oly si­vár, mint a milyen volt akkor, midőn még a választásnak, az országgyü- j lés feloszlatásának hire sem volt. i Azok, kik városunkban a szabad-j elvüpárt győzelmét óhajtották meg-j valósítani, egy érzékeny csalódással lettek gazdagabbak ; azok pedig, kik a győzelem pálmáját ragadták magukhoz és pedig nem valami na­gyon tisztességes módon, hát azok- ' nak egyik része azt várja, hogy az 1 újonnan összeülő parlamentben mikor 1 veti íel Frey Ferenc országgyűlési képviselő a polgári házasságra vo- ( natkozó törvények revíziójának kér- £ dését, a másik rész pedig azt lesi, ^ várja, hogy a nemzeti párt és vele j *) Bár nem volt szándékunkban egyelőre a lefolyt j választással bővebben foglalkozni, a szabadelvüpárt ^ egyik legkiválóbb tagjától vett e közleményt olvasó- ' r] inknak bemutatni mégis kötelességünknek tartjuk . . ! A szerkesztőség. | ^'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents