Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-22 / 85.szám

rok maradnak, és azzal vakarja feje búb­ját a gazda: >adtál uram esőt, de nincs köszönet benne, f Hiszen igen tisztelt vá­lasztó polgárok, mindegyikünk többé­kevésbé magán tapasztalja, mennyi fut­kosás, költség és utánjárásba került eddig az örökösnek, ha örökségét a nevére akarta iratni ; szaladgál közjegyzőtől árvaszékhez, fiskálishoz, birósághoz és esztendők multak el, amig a telekkönyvbe az örökös neve bejutott. Most, hogy tör­vény által gondoskodott a kormány arról, hogy az örökhagyó vagyona a legrövi­debb idő alatt az örökös nevére legyen Írva a telekkönyvben, s az örökös lábát sem mozdítja ki a házából s oda hozzák elejébe a végzést, hogy elhunyt apja vagy anyja hagyatékát a nevére irták, most ezért is szidjuk még az átkos kor­mányt azért, mert ezek a törvények mind a nép javára szolgálnak. Ott van a bűnvádi eljárásról szóló tör­vény és az esküdtszékek felállítása, ahol minden írni s olvasni tudó választópolgár bírói székben ülve, maga szolgáltat majd igazságot polgártársainak és az a magyar nép, amelynek józanságát és igazság^e­retetét mindenki ismeri, dicséri, most már abban a helyzetben lesz, hogy hasznát vegye ennek a közügyekben és a birói székben. Annak a józanságnak és igaz­ságszeretetnek, amelyet az ellenzék foly­ton dicsér és emleget a választá­soknál, s most mégis ellenezte a törvény megalkotását. Felállítják most a közigazgatási bíró­ságot is, amelynek az a rendeltetése lesz, hogy a polgárok olyan közigazgatási ügyeikben, amelyekben a szolgabíró hatá­rozott és az alispán vagy legfelsőbb fórumban a minisztérium döntött, amely fórumok az alsóbb hatóságoknak közvet­len elöljáróik, most egy egészen függet­len bíróság fog végső fokban Ítél­kezni. Azt, igen tisztelt választópolgárok, senki sem fogja elvitatni, hogy ezek a törvé­nyek hasznára vannak az országnak, s hogy amikor a közigazgatási ügyek el­döntését független bíróságra bízza a tör­vény, csak tágítani akarta az egyes polgárok jogait, csak meg akarta adni a módot arra, hogy minden egyes polgár magát mindentől és minden hatóságtól függetlenítse és szabaddá tegye. Amely párt pedig e törvényeket támogatta és megszavazta, amely pártnak az a célja, hogy minden polgár a maga szabadsá­gát minél jobban, minél tökéletesebben elérje, magát mindenkitől, minden ható­ságtól függetlenebbé tegye, s azon igyek­szik, hogy ilyen törvényeket és ilyen intézményeket létesítsen, amely párt azon dolgozik hogy minden embernek teste, lelke, szava, gondolata, meggyőződése minél szabadabb legyen, az a szabadelvű párt. Az a párt, amely a szabadelvű haladás és fejlődés előharcosa, amely nem személyeket támogat, hanem csak olyan alkotmányos kormányt támo­gat, amely ezen jelszavak után indul és a teljes szabadelvű haladás mun­kása. Már most, uraim, azok a pártárnyala­tok amelyek az ilyen törvények meg­buktatására törekedtek s mindig oda igyekeztek hatni, hogy azok a törvények életbe ne lépjenek, állanak ellenében a szabadéi vüpártnak. Az a párt tehát, amelyhez szivem ösz­szes melegsége és agyam minden szálá­val kötve vagyok, a szabadelvüpárt, ha az igaz kritika szemüvegen keresztül néz­zük, nem törekedik arra, amivel őt az ellenzékiek vádolják. Mert az ellenzék sok lármával sok hűhóval, teli torokkal kiabál minden ellen, amit a szabadelvű kormányok tesznek és tettek és akadá­lyozta eddig is a serény munkában bő­beszédűségével, de ha kenyértörésre ke­rülne a dolog, ugy járnának azok is, mint az a bizonyos kováes, aki mikor a csiz­máját a majszter uram hazahozta, azt minden oldalról bírálgatta, szidta a sar­kát, ócsárolta a szárát meg a torkát. — A majszter egy darabig hallgatta s mikor látta, hogy a tisztességes munkát csak azért ócsárolja a kovács, hogy őt meg­kínozza, odacsapta könnyen hogy »csi­nálja jobban, c — Ahhoz hogy jobban csinálja persze, hogy előbb szét kellett szedni a csizmát. Utcu nekivágott a ko­vács, s a csizmát az üllőre téve a pő­rölyével öszzetörte, szakgatta ugy, hogy czafatokban lógott szét az uj csizma, de mikor a varrásra került a sor, bizony nem tudta a kovács nehéz kezével a könnyű árat és dratyvát használni s meg­szégyenülve kellett beismerni, hogy ő ahhoz nem ért s azt is elrontotta, amit a csizmadia jól elkészített. Igy csinál az ellenzék is és a kész csizmákat mindig szét akarja szaggatni bőbeszédűségének pőrölyével. Hisz még élénk emlékezetünkben van hogy Magyarország legtöbb vármegyéje fölirt a képviselőházhoz, hogy az ellenzék időtrabló bőbeszédűségének szabjon gá­tat valami módon a házszabályokkal, avagy hosszabbítsa meg a tanácskozás idejét, hogy a dologra idő elég ma­radjon. Sajnos hogy ebben az áldatlan munká­ban részt vett a függetlenségi párt is. — Legnagyobb varázsát ez a tiszteletre­méltó párt abban birja, hogy azokkal a harcokkal függ egybe, amelyek emléke minden magyar vérét gyorsabb lükte­tésbe hozza. A Független Magyarország az az ideál az a bálványkép, amely minden magyar ember szivében él és kell is élnie. De hogy ez a mai függetlenségipárt maga sincs tisztában a maga tennivalóival, onnan látszik, hogy folytonosan önmagával küzd, pártokra szakad és egymásnak ellensége. S csak abban egyezik meg hogy azt a kapcsolatot, azt a kiegyezést, amely minket Ausztriával egybeköt, s amely kapcsolat képezi, mint láttuk összes hala­dásunk alapját, erőszakosan akarja szét­szakítani. Azt a kiegyezést, amelyet Ausztriával mint két külön fél, kölcsönös megfontolás és hosszas tanácskozás alapján megkö­töttük. Ha két fél, akik belátták hogy egyen­ként gyöngék levén, céljaikat el nem ér­hetik, erejüket és pénzüket azért egyesi­tették, hogy közös céljukat közös erővel, kölcsönös támogatással közös uton elér­hették, s aztán a közösséget megszakí­tani egyszerre csak az egyik fél akarja, akkor okvetlen ökölre kerül köztük a sor. Az ökölharcban pedig aki birja, az marja. Hát még ha aztán ez a két fél két állam. Gondoljuk meg mi lesz abból, ha két állam emeli föl egymás ellen az ökleit; okvetlen lőpor-füst szaga kél utánna minden nyomoruságával a hábo­rúnak. Pedig nekünk még sokat kell dolgoz­nunk és munkálkodnunk, hogy a magyar hazát megerősíthessük. A szabadelvüpárt munkáját rendszere­sen végzi, egységesíteni, megerősíteni akarja Magyarországot, mindenekelőtt és fokozatosan felemelni erőben és gazdag­ságban. A szabadelvüpárt a sok kinnal és fáradsággal felépített házat, amikor már be van rendezve szoba, konyha, csűr, fenn akarja tartani és tovább ren­dezni. A függetlenségi párt uj házat akar építeni, amikor a régi még nem is régi. Ugy jár el, mint az az ember, aki ki­szántja tavaszkor, a megerősödött őszi vetést, hogy újra vessen. Ezek és sok más egyebek alapján, amelyeket most a tisztelt választó kö­zönség türelmének és idejének elrablása nélkül el nem mondhatnék, érzem magam indíttatva arra, hogy a szabadelvüpárt­hoz csatlakozzam minden erőmmel. Ahhoz a párthoz, melynek a magyar haza min­dent köszönhet, amije van s ameíy Ma­gyarország fejlődésére nézve legtöbb biztosítékot nyújt. Ahhoz a párthoz amely az- 1867^-ik évi kiegyezés alapján állva fönn akarja tartani annak intézmé­nyeit és eredményeit, s azt a békét, ame­lyet fölséges királyunk és a nemzet közt létrehozott, a szabadelvüség utján való haladásra akarja felhasználni. Én is ennek a kiegyezésnek az alapján állok, amelyet nem kisebb emberek hoz­tak létre, mint Deák Ferenc és gróf Andrássy Gyula. Hogy ez a kiegyezés a nemzet hasznára vált, annak bizonyítéka annak a 30 évnek az eredménye, amennyi idő azóta eltelt. Mert több szabadságot, több vagyont több, pénzt, több földet nem adhat önök­nek uraim a függetlenségi párt sem. Meg egy újonnan keletkezett párttal szaporodott meg a mi parlamenti világunk a legutóbbi időben. Furcsa egy helyzetben van jó maga, mert hát ámbár programmjában azt je­lentette ki hogy az 1867-iki kiegyezés alapján áll, mégis szövetkezik a függet­lenségi párt egyik felével, amely pedig Magyarország romlásának tartja a kiegye­zést. — Hát most kérdem mi alapon áll ez a néppárt ? Rombolni akar; hely- és pártválogatás nélkül dolgozik ; eszközválo­gatás nélkül és olyan mozsdatlan szájjal nyilvánosan és a sajtóban, amilyen még nem volt Magyarországon, mióta sajtó­szabadság van. Azt mondja a néppárt, |hogy csak a nép érdekeit hordja szivén és azokat tá­mogatja csak a népért küzd, önzetlenül, — s majd szerez neki vagyont és bol­dogságot. De ha megtudjuk azt, hogy a néppárt háta mögött néhány gazdag mágnás áll, aki azelőtt a néppel éppen semmit sem törődött, ugy vagy vagyunk vele, mint mikor egyszerre egy rég elfeledett, ve­lünk nem törődő idegen nagy sip-dobbal lármával közeledik felénk s ámbár hosszú idő óta nem vett részt küzdelmeinkben most mellénk kerül s azt mondja: bará­tod vagyok. Ha hiszünk a hizelgésnek, nyakunkba ül; de ha nem hiszünk, hanem gondolkozunk azon mit akarhat ez tőlünk mikor ilyen hosszú ideig nem törődött velünk, akkor rájövünk, hogy a hízelgő tőlünk akar valamit, hogy a maga hasz­nára fordítsa, mert nem az a barátod oh magyar nép, amely hízelkedik neked és égig magasztal, hanem aki szemedbe mondja az igazságot. Még van egy bevallott célja, a revisio t. i. az, hogy a már meghozott és ő fel­sége Apostoli Királyunk által szentesitett egyházpolitikai törvények eltörültessenek. Ezek a törvények biztosítják azt, hogy vallását széles e magyar hazában mindenki szabadon gyakorolhassa és azt vehesse feleségül, akit akar. A házasság alapja pedig az a szeretet levén, amelyet két egyén egymás iránt táplál, a szeretet ilyen nyiivánulásának szabna gátot a re­visio s a férfi éppen azt nem vehetné el, akit legjobban szeret, — csak azért mert ő más vallást követ. Ezzel megvolna újra akadályozva a vallás szabad gyakorlata. Szabad magyar hát ezt a pártot nem követheti, aki más szabadságát is tiszte­letben akarja tartani. Már pedig azt mondja a példaszó : amit nem akarsz faá­gadnak, azt ne tedd másnak sem. Az 1848. évi küzdelmek árán felszaba­dult a magyar nemzet és elnyerte tetté­nek, szavának, meggyőződésének teljes szabadságát s ezek a szabadságjogok nemcsak hogy mind felvétettek a kiegye­zés keretébe de sőt ez a kiegyesés azok alapján jött létre, j Ezeknek a szabadságjogoknak megerő­sítése és függetlenítése, a magyar nemzet anyagi és szellemi megerősítése most az első dolgunk és legelső feladatunk, Mi­után pedig a világforgalmi alakulásoknál fogva a gabona árak leszállottak s miután Magyarország ősereje: a földmivelés, ennek a támogatása lesz az első feladat; e cél­ból az egész adórendszer átalakítását óhajtom a földadó méltányos és igazsá­gos leszállításával. A III. 0. kereseti adó egyenlékenyebbé tételét, leszállítását és an­nak kivetése és beszedése körül oly el­járás statuálását igyekezném behozni amely az állampolgárok zaklatását telje­sen ki fogja zárni. Pártolni és sürgetni fogom a börzeadó behozatalát, mert méltánytalannak tartom azt, hogy éppen az a vagyon, amely jó­formán semmi munkát sem igényel és tisztán a szerencse eredménye, megadóz­tatás nélkül folyjon olyan, aránylag cse­kély számú állampolgár zsebébe, akik úgyis óriási vagyonnal és tőkével rendel­keznek, és az adózás alól kibújtak. A teherrel szemben azon fogok igye­kezni hogy a fóldmivelSk és kisiparosok hitelszükségleteinek könnyű kielégítésére alkalmas források nyittassanak, ha szük­séges az állam támogatása mellett. Ezzel kapcsolatban kell felemliteni hogy a szőlőtermelés és bortermelés is­tápolása tekintetében ez idő szerint már fennálló törvény intézkedésein kivül, kü­lönös gondoskodásképpen a jelenlegi kormány az Esztergomban ssékelő borászati felügyelőt utasította, hogy már e tél fo­lyamán az uj szőlők betelepítéséről megye­szer te felolvasásokat tartson és azon ígé­retet tette meg, hogy exen felügyelőség ta­nácsa és ajánlatára TJ: év alatt kamat nélkül fórleszthető kölcsönöket fog szőlő ­tepiétési czélokra kijárultatni. Ezek az intézkedések fognak arra szol­gálni, hogy a nemzet vagyona fejlődjék és ezzel nagyon természetesen egy-egy egyén önállósága gyarapodjék. Azt hiszem, a jövő ülésszak munkássá­gának nagy részét az állami közi­gazgatás és a kinevezési rendszer meg­építése fogja igénybe venni. Erős munka a mely sok körültekintést igényel és ha­zafiságot feltételez. E tekintetben azt óhajtora, hogy azok a szervek amelyek az állampolgárok jóléte, személye s vagyoni biztonsága megőrzése és mindennapi ügyeinek elintézésére hivatvák, függet­lenittesenek minden tekintetében s az a bi­zonytalanság, mely a rövid időre való megválasztásból ered, mmegsiüntettessék az életfogytiglan való kinevezés intéz­ménye által, de hogy az a központosító hatalom, amely igy az állam kezébe ke­rül, ellensúlyozva legyen, oly fegyelmi, szabályok alkotását sürgetném, amelyek a tisztviselők függetlenségét, amenyire az állampolgárok biztonsága megkívánja — felfelé is megőrizzék és érdekek szolgá­jává ne tétethessenek. Az óhajtom, hogy olyan javadalmazásuk és előmenetelük legyen, amely az anyagi küzdés gondjait elvonja s minden tehetségük és erejüket polgártársaik java — sigy a magyar állam boldogulására fordíthassák. Ezzel a kérdés­sel, t. i. az államosítás kérdésével össze­függ a megyék kikerekitése és a közi­gazgatási egységek megállapításának kér­dése. Ez pedig bennünket Esztergom­vármegye lakosait égetően érdekel. E te­kintetben, a felsőbb állami szempontok figyelembe vétele mellett minden erőm­ből küzdenek olyan törekvés ellen, mely Esztergom vármegyének más megyébe ) való bekebelezésére irányul. Es valamint szükségesnek tartom, hogy az állami jó közigazgatás áldásait mihamarább él­vezhessük, úgy minden eszközt fel fogok használni árra, hogy a városok és nagy­községek mint az intelligentia, tehát a ma­gyarság legerősebb terjesztőinek gyül-

Next

/
Thumbnails
Contents