Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-15 / 83.szám

ezekre a gyakorlati javítását minden vonalon szorgalmazom. Az igazságügy terén kívánom és sürgetem, hogy az ország anyagi haladásával lépést tartva mielőbb létesüljön a nagy magánjogi codex, mely az élet minden eseményeivel szemben biztos és világos törvényes rendelkezést tartalmazzon, kívánom hogy az uj sommás eljárás és legközelebb életbelépő bűnvádi eljárás következtében a kir. törvényszékek száma szaporilassék, hogy egy ily nagy városnak is mint Esztergom ne kellessék idegen vármegyébe járni peres ügyeiben, hogy a vármegye el legyen látva a közigazgatás és igazságszolgáltatás főszerveivel is, hogy ekként azt teljes és tökéletes vármegyének tekinthessük. Kívánom hogy a birák és tisztviselők javadalmazása ugy állapitassék meg, miszerint az anyagi gondokkal való küzdés őket ne terhelje, hogy mint az angol birák teljesen és egész lélekkel magasztos hivatásuknak élhessenek. Sem a hely, sem e mai beszédem kerete nem alkalmas arra, hogy minden kérdésről részletesen nyilatkozzam s nehogy becses türelmüket kimerítsem, még csak két fontos kérdésről akarok röviden szót ejteni. Az egyik a mult, az úgynevezett egyházpolitika, a másik a közigazgatás rendezésének, a jövő országgyűlést nyilván domináló kérdése. Az első, vagyis az egyházpolitika, már a múlté, ezzel a törvényhozás a legközelebbi jövőben foglalkozni nem fog, de ne is foglalkozzék, mert az országnak nyugalomra és békére van szüksége, hogy a lezajlott harcokban kölcsönösen kapott sebek begyógyulhassanak. Azt akarom, hogy Magyarországon minden vallásfelekezet egyenjoguan, békében és szabadon áldhassa Istent a maga módja szerint és vallási meggyőződése miatt nem üldözők, nem különböztetek meg embert embertől Emellett azonban megkövetelem, hogy kath. egyházunknak, mely annyi századokon át a haza meovédelmezésében és a nemzet fejlesztésében oly fényes és elévülhetetlen érdemeket szerzett, mindenütt mindenki által megadassák azon hazafias tisztelet, melyet történelmi nagy múltja megérdemel. Legyen összhang ismét állam és egyház között, az én egyházpolitikám a jövőre nézve ez az egy híres szó : Pax! és megvagyok győződve, hogy a mostani áramlatokkal szemben éppen a katholikus egyház kebelében szükségszerűen támadni fog egy béke párt, hogy támadni fog oly apostoli erényekkel gazdag, bátor lelkű vezér, aki ezekkel szembe száll, aki lecsendesíti a háborgó tengert, melyen szent Péter hajója hányattatik. Mert nagy tévedésben vannak, akik azt hiszik, hogy csak azok szolgálják az egyház érdekét, akik harcot szítanak s a magyar állam épületét is megostromolják, nemzetiségi szövetségesek és feudal törekvések legyezgetésével, mert én emelt fővel és báliban hirdetem, hogy a béke jelszavával helyesebb uton küzdök egyházamért. Igaz ugyan, hogy a keresztség eltörölhetetlen jelét is lemosnák rólunk a néppárti agitátorok, ám de a hazáért és egyházért a támadást és megpróbáltatást el kell tűrnünk és azokat elszenvedni keresztényi erény ! Hogy melyikünknek volt igaza, azt megfogja mutatni a jövő és a történelem, de meggyőződésem, hogy [azoké lesz az elismerés, akik az elvakult bosszú lejtőjéről, a magy. kath. egyházat visszatartani igyekeztek. Elvégre is tisztelt polgártársak, a polgári házasság intézménye Európa legtöbb államában évtizedek — Franciaországban egy évszázad ótn be van hozva, hát csak Magyarországban nem lett volna szabad a polgárok közé ékelt vallási felekezeti válaszfalakat ledönteni? Avagy mily értelme lett volna a zsidó felekezet receptióját el nem ismerni, mikor már 1867. óta egyenlő polgárjoggal ruháztuk föl, mikor meggyőződtünk, hogy közel egy millió ember szereti ezt a hazát és szívvel-lélekkel magyar kíván lenni. Ott jártam, tisztelt polgártársak, e felekezetek imaházában és azt hallottam, hogy édes magyar nyelvünkön, hálás szivvel ragaszkodnak e mágyaz hazához és élő, ... és érző j tagjai a nemzetnek. Igyekeznünk kell az összhangot állam és kath. egyház közt helyreállítani, mert amint az ádáz harc szűnik, ép ugy emelkedik a vallásosság, a felekezetek iránti tisztelet s miként a költő mondja, az államok alapja és talpköve a tiszta erkölcs. A revisió tehát ne legyen jelszavunk, mert ez harcot jelent és tartózkodjunk a néppárttól, különösen pedig a titkos néppártiaktól, mert ezek egy-1 aránt ártanak egyháznak és álIámnak. Mi, szabad polgárok, te-' kintet nélkül a vallás különbségre, | békén, szabadon akarunk együtt élni, azok pedig, akik a revisiót nyíltan vagy köpeny alatt hirdetik, azok csak viszálykodást fognak felidézni a felekezetek között. Valamint azonban egyik oldalon ellene vagyok a boszu harcának, ép ugy ellene vagyok az államhatalom részéről is. Erre a térre ugyan, hála Isten, nem engedte magát kormányunk ragadtatni — bármennyire provokáltatott is és a támadások bármily hevesek és élesek voltak is. Es éppen abban látom katholikus kötelességemet teljesíteni, hogy ellene vagyok az állam részéről támasztható retorzióknak — a papi javak megtámadásának és bármiféle üldözésének. Sőt ellenkezőleg követelem, hogy a congrua, vagyis a szegényebb javadalmazásu egyháziak ellátása mielőbb rendeztessék, illetve a folyamatban levő eljárás, az egyháziak intentióinak megfelelően befejeztessék, hogy a kath. autonómia létesíttessék. Általában és röviden békét kívánok és keresek, hogy az egyház ne lásson ellenségeskedést az állam fejlődéséből folyó polgári intézkedésekben, viszont az állam ne lásson ellenséget a templom és iskolában, melyek, mint Eger tudós főpapja, pásztorlevelében tanítja, csak a hit élet, az áhítat és buzgóság otthonai lehetnek. Ha ez a kettő egymásban folyton ellenfelet sejt, kiszámithatlan rosz következményeit megsínyli állam és egyház, mert egyik a másik romjain nem boldogulhat. A második fontos kérdés mely pedig a parlament jövő működésének főtárgya lesz, a közigazgatás rendezése. Részemről az állami közigazgatásnak és a kinevezési rendszernek vagyok hive és pártolója, mert a helyes közigazgatás az állami fejlettség jelen szakában, feltétlenül megkívánja, hogy a közélet viszonyainak szabatos, gyors és pártatlan intézésére választásoktól nem függő, tisztességesen javadalmazott, képesített tisztviselők, kellő szolgálati pragmatica és felügyeleti törvény mellett álljanak a közönség szolgálatára. A közigazgatás államosítása azonban nem érintheti a községek autonóm jogait, sőt éppen az állami funktiók elvonása és szabályozása mellett ezek mint a természetétes fejlődés alapjai kibővitendők. Kívánom, hogy a magyar városok és pedig a rendezett tanácsú közép városok szervezete külön törvényben és nem a községekkel egyetemben szabályoztassék, mert ezek a városok a nemzeti állam pillérei, a melyeken a magyar államiság nyugszik és épi\L Ezen ügyek intézésében szerzett közszolgálati tapasztalataim és tanulmányaim érvényesíteni, képezné legszebb feladatomat s különösen ezen legközelebb tárgyalás alá kerülő ügyek bátoi'itottak arra, hogy tisztelt polgártársaim bizalmát kérjem, mert reménylem, hogy ezen kérdések körül, ugy szülő városomnak, mint általában a magyar városoknak és községeknek hasznos szolgálatára lehetnék. Sok egyébről, — fontos kérdésekről, — kellene még tisztelt polgártársaim nyilatkoznom, de türelmükkkel visszaélni nem akarok s röviden csak azon helyi vonatkozásokat érintem, melyek előmozdítását feladatomul tűztem ki. Mint e város szülöttje és immár 14-ik éven át szerény szolgája, mindenkor és mindenütt városom javát, s annak közérdekét igyekeztem előmozdítani, azért dolgoztam és bár nem kérkedésből hivatkozom reá, oly alkotásokban vettem ki szívós munkával osztályrészemet, melyek mindenkor a város tovább fejlődésének alapjait képezendik. Ha most a választó közönség nagyobb bizalmát kérem, teszem azt azért, hogy ezen szeretett szülőföld érdekeit még hathatósabban előbbre vihessem. A fejlődő haladó városok Esztergom körül, immár messze túlszárnyalnak s ezekkel lépést csak ugy tarthatunk, ha minden tisztességes alkalmat és módot megragadunk Esztergom felvirágoztatásához. A hatalmas vashid, mely Dunánk két partját összeköti, első sorban ugyan a béke nagy apostolának, a hercegprímásnak fejedelmi bőkezűségét és városunk iránti szeretetét hirdeti, másrészben a magy. kir. kormány gondoskodásának jele. Ezen jóakaratot megbecsülni és fokozni lehet csak helyes célunk, ez nem önzés, de a város jól felfogott érdeke, mert hiszt még sok, igen sok reményünk van mely teljesedésre vár. Ha az igen t. vál. kerület bizalmát megnyerni szerencsés lehetnék, nem mulasztanám el ezen jóakaratot fokozni és városunk bajait és reményeit erélyesen és hangosan képviselni. Igy első sorban hiszem hogy sikerülend a nagy terhet képező gymnasium felépítéséhez tetemes állami támogatást kinyerni, mert a középiskolák fenntartása első sorban állami feladat s Esztergom amúgy is szegény polgárait ily nagy és közérdekű feladatokban az állam magára nem hagyhatja, másrészt a hazafias szt. Benedekrendnek is, mely egy ily első rangú közép tanodát annyi áldozattal és önzetlenül lát el — tartozik azzal, hogy annak, — a város önhibáján kivül beállott súlyos helyzetét megszüntetni segítsen! Teljes erőmből oda fognék hatni, hogy a város törvényhatósági jogát az egyesülés után immár mielőbb visszakapja, hogy az állam birősági székházat emeljen, hogy a feloszlatott kir. töi^vényszék, valamint a p. ü. igazgatóság visszaállitassék, mert kétségtelen hogy egy megye ezen közintézmények nélkül csonka s ezekre Esztergom vármegyének jogos igénye van. Es létezik még számos oly tényező, melyek a város jóllétét előmozdíthatják és biztosithatják, ezekért küzdeni és ezeket elérni tartanám legszebb feladatomnak. Ezeket akartam elmondani, mélyen tisztelt polgártársak, ezekben ugy általános politikai nézeteim- mint helyi törekvéseim felől az egész választó közönséget tájékozni s ezek alapján kérem, méltóztassanak becses bizalmukra érdemesíteni. Köszönöm türelmüket s beszédem azzal zárom, ami működésem egész vonalán jelszavam : Mindent Esztergom haladásáért! Az ellenzék erőszakoskodásai. Esztergom, október 14. A lefolyt választási mozgalmakról lapunk más helyén számolunk be olvasóinknak, de, hogy a történtekről hü képet adhassunk, mozaikszerűen foglaljuk egybe azokat a mozzanatokat, melyek az ellenzék táborából insceniroztatnak. Hadd lássa, hadd olvassa mindenki azokat, hadd gyönyörködjék az ellenzék a képben, mely annak tündöklő disze. Legelső' sorban is az ellenzéki sajtó viselkedése az, mely minden higgadt és józan gondolkozású egyén tiltakozását provokálja. Nem vitatjuk, hogy a sajtó pártállást el nem foglalhat, de épp a pártérdek istápolásának módja az, melynek gyakorlása ha éretlen kezekbe jön, szánalmas creaturává fajzik el. Az állásfoglalásnak sok és tisztességes módja is. Igy: a lelkesülés, terjeng őség a saját állással, s negligálás az ellenpárttal szemben, a gúny stb. de nem a személyeskedés, mely főleg a vidéki sajtónak nem lehet feladata, tisztes állású egyének sárba rántása, rágalmazó becsmérlő szavak mondatba fűzése. S ime mit látunk ? ! Az^ ellenzéki sajtónak ez az eszköze. Ám legyen ! De nemcsak az ellenzéki sajtó az, mely epébe és sárba mártott fegyverekkel vivja az erőszak harcát, hanem az ellenzéki érzelmek kinyilvánulásai is ily fegyverekkel küzdenek, gyengeségük tudatában. Gyalázzák, ócsárolják uton, útfélen a szabadéi vüpárt jelöltjét, s amennyiben a szavak elrepülnek, nem respektálva a tulajdon szentségét, a polgárok házának falain örökítik meg, dühöngésük nyilatkozmányait. Altalános a megbotránkozás ama vandalismus felett, melyet az ellenzék vad hordája szombaton este fél tizenegykor, főtanyájáról jövet, éjfél utánig űzött Neki rontott a házak falainak, vörös krétával kíméletlenül össze-vissza irkálta azokat, éltetve saját jelöltjét, s viszont becsmérelve a szabadelvüpárt jelöltjét az Írottakban. De ezzel sem elégedve meg, fekete olajfestékkel patronirozták tele a falakat, a szabadelvüpárt jelöltjét becsmérlő szavakkal, majd a jelöltnek házak előtti küszöb lépcsőjére, az utcai járdákon hatalmas, kaligrafikusan kikerekített betűkből álló becsmérlő szavakat pingáltak olaj festékkel. A vörös kréta irások, tollforgató kezekre vallanak, miről mindenki meggyőződhetik bármely ház utca falán, s a megindított nyomozások eredménye az, hogy a vandalizmust magukat intelligensnek tartó egyének