Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-08 / 81.szám

vénytársaság villamos és közlekedést vállalatok számárat szerepel. Ezen részvénytársaság­, melyben a fősze­repet a Hitelbank és Ganz-gyár vi­szik, hajlandó ajánlata szerint a vá­rost 300 izzó és 15 ivlámpával oly módon világítani, hogy havi 300 frt azaz évi 3600 írtért világítja a 300 izzó és 6 ív lámpát, lámpánként évi 1500 égési óra időtartamra, a hát­ralévő 9 ív lámpa egy-egy égési órájáért 8 krt kér külön, a mi 1500 égési órára ujabb 1080 frtot tenne ki évenkint. Minthogy azonban évenkint minden lámpára átlagos 1500 égési órával nem jutunk ki, hanem legalább 2000 órára van szükségünk, mint azt Egerben, M.­Szigeten és más, városokban is ta­pasztaltuk, a lámpánkénti évi 500 égési óra többletet, vagyis összesen 150000 órát külön kellene az aján­lat szerint a vállalatnak megfizetni, a mi, mivel minden többlet-óráért 1 krt kér, 1500 frtot tenne ki évente, tehát egészen reálisan számítva az ajánlat szerint az általunk kivánt vi­lágítás 6180 frtot tenne ki. Az ajánlathoz egy szerződésminta is van mellékelve, melynek egyes pontjai azonban még sok átalaku­láson kell, hogy keresztülmenjenek, mig azok elfogadhatók lesznek. A magánvilágitásra vonatkozólag egy 16 gyertyafényű izzó lámpa egy égési órájáért 2 frt 50 krajcárt kel­lene fizetni, hanem előrelátható, hogy ugy ezen ár, mint a fenti összegek­nél olcsóbban fogjuk megkaphatni a világítást, még pedig oly áron, hogy a közvilágítás a fennt előso­rolt lámpamennyiségekkel alig fog többe kerülni, mint ha ugyanannyi, vagyis 300 petróleumlámpát hasz­nálnánk, a mi minthogy lámpánként kerek össszegben 13 frtot fizet a város, évenként 3900 frtot tenne ki, amely összegért azonban oly világí­tást kapunk, mely még irányitásnak is alig nevezhető, mégis ezenfelül a naptár szerinti holdvilágos estéken leveleik, amelyek eleinte sürün érkeztek, megritkultak és aztán mitsem hallottam róluk. Tavaly történt, hogy Bretagneban utazva, viszontláttam őket. Szomszédos két birtokon laktak a lauvaxi sikon ; két régi birtokon tornácos falakkal, mély árkokkal. Külön-külön éltek, de minden­nap találkoztak egyiknél-másiknál, még pedig vacsorára, azután együtt töltötték az estét. Hubertnél ebédeltünk egy magas te­remben, amelynek kandallója tragikusan ásítozott. Sokat ettünk, ittunk, csevegtünk. Feketénél megszólaltam. — Hallod csak, Hubert, néhány év előtt olvastam egy Plencadine nevü em­ber házasságáról ... Te voltál ? * * * Mély csönd nehezedett ránk. Az asztalra könyökölve szoritgatta Hu­bert öklei közé finom, fehér arcát, Az­tán hideg mosoly lebbent el ajkán és szinte közönyös hangon, amelyből azon­ban néha bizonyos reszketést éreztem ki, igy felelt : — Én voltam. Szerettem először éle­temben és az, akit szerettem, beleegye­zett abba, hogy nőmmé lesz. Nagyon boldogok voltunk, Edith, meg én . . . Emlékszel, Rodolphc, mily boldogok vol­tunk ! Oly szép volt és annyira szerettem. Egyébiránt ő is nagyon szeretett, üde és őszinte szerelemmel, tisztasága okozta, hogy alig mertem megérinteni, mintha mindegyik csókom szüzet sértett volna. esetleg teljesített világításért évente szinte szép összeget kell ráfizetni. Beérkezett még Kremenczky Mayer és társai bécsi cégtől egy szépen kidolgozott tervezet egy létesítendő villamos telepről, de mivel a cég sem óvadékot le nem tett, sem tulajdonképeni ajánlatot nem tesz, ez nem lesz tekintetbe vehető annál is inkább, mivel különben is köz­tudomású, hogy a nevezett cég csakis oly feltétel alatt hajlandó a világítási központot létesíteni, ha sikerül egy helybeli részvénytársa­ságot alakítania, mely az üzlet íinan­cirozását magára vállalja. A térképezésre, a mint általáno­san tudva van, beérkezett 5 ajánlat, ezeket azomban, mivel még nincse­nek kellőleg áttanulmányozva, csak legközelebbi számunkban ismertet­hetjük. —1 —a. A jégverte szolok adóelengedése. Esztergom, október 7. Az esztergomi szőlő-tulajdonosok között is sokan vannak, akik annak idején nem tudva azt, hogy a tör­vény értelmében a kárbejelentést a jégverés megtörténtétől nyolc nap alatt kell megtenni, az adóelenge­dés kedvezményétől elestek. Ezeket bizonyára nagyon közelről fogja ér­dekelni a pénzügyminiszternek az országos jégverések alkalmából az okozott elemi károk miként való megállapítása tárgyában valamennyi pénzügyigazgatósághoz legújabban intézett következő körrendelete : „A folyó évben az ország számos vi­dékén előfordult jégverés által okozott elemi károk után kért adóelengedések megállapításának gyorsítása céljából a folyó évben kivételesen megengedem, hogy a jégverés által a kizárólag szőlőkben és gyümölcsösökben okozott elemi károkra vonatkozó s a nyolc napi határidőn tul elkésetten történi, vagy fórtétiendő bejeién* téseket, az elkésés cimén leendő visszau­tasítás és az igazolási kérelem felterjesz­Nos, jól figyelj, egy izben hat hónapra távoznom kellett. És amikor vissza jöttem, félrehivott, és ime, a különös vallomás, amelylyel fogadott: — Hubert, már nem szeretlek. Szilárdan mondta, teknintetét sze­membe meresztve, irgalom nélkül. És hozzátette : — Mást szeretek, mást, akié vagyok ; érted : mást, aki a szeretőm. Megőrült-e ? Tekintetében volt valami nyugtalanító és hangja furcsán hangzott; éreztem, hogy saját akarata ellenére szólt, valami mindenható, belső kényszer hatása allatt. Kedvem lett volna megölni*; aztán zo­kogásra fakadtam és valóban nem hittem hogy igaz volna, nem b irtam elhinni. De nőm megragadta kezemet és go­noszul szólt; — Most nincs időnk a sírásra. Vizs­gálnunk kell, hogy mittevők legyünk. Értem, hogy elveszted a fejedet. En már napok, hetek óta gondolkozom és min­denek felett kettőt tudok; az első az, hogy nem akarok többé veled élni, a másik pedig, hogy vele akarok élni. Csak azért, mert tisztelem nevedet és mert nem akartam szennyet ejteni a be­csületeden, sem azt nem akartam, hogy egész életed meg legyen rontva miattam, mindezekért ajánlom neked a követ­kezőket : És ezt a hihetetlen, ezt a megdöb­bentő indítványt tette : — Meg fogok halni . . értsd meg jól, színlelem a halált . . . Ha jól elkészülsz tésének mellőzésével saját hatáskörében szabályszerűen tárgyalhassa." Ez azt jelenti, hogy az idén el­tekintenek a 8 napi bejelentési határ­időtől ; sőt nemcsak, hanem azt is elrendeli a pénzügyminiszter, hogy az ügyek gyorsabb lebonyolítása céljából a pénzügyigazgatóságok sa­ját hatáskörükben intézkedhessenek. Amennyiben valamely károsult szőlőbirtokos az adóelengedésért még eddig nem jelentette volna be igényét, ismételjük a tndnivalókat. A károk Írásban a községnél jelenten­dők be. Még pedig a károsodott föld­részlet tulajdonosa, vagy ha e tulajdo­nosok többen vannak, két megbízottjuk által ; a kárfelvételre szükséges nyomtat­nyok ivenként 2 krral számított árának csatolása mellett. A mint a káreset a községi elöljáró­ságnál bejelentetett, ezen bejelentéstől számított 3 nap alatt, községekben a községi bíró, a jegyző közreműködésével két esküdt által, városokban a polgár­mester egy városi tanácsnok által a hely­színen szemlejegyzőkönyvet vétet fel, melyben meghatároztatik az elemi csa­pás természeti minősége és felsoroltat­nak mindazon dűlők és helyrajzi számok, melyekben a termés károsult. E jegyzőkönyvet, a kárjelentést, a nyomtatványokra lefizetett összeget a községi biró (városi polgármester) a pénz­ügyigazgatósághoz azonnal beküldi. A bejelentett elemi kárt a helyszínére kiküldött bizottság veszi fel. Ennek el­nöke a pénzügyigazgatóság kiküldötte, egy helybeli szakértő-becsüs és a városi tanács, vagy a törv.-hatósági bizottság két tagja. E bizottság munkálata alapján engedi el első fokban a pénzügyigazgató az adót. Adóelengedésnek x j í —% va gy egész­ben van helye. A mint a községi elöljáróság az adó­hivataltól az adó elengedésre vonatkozó értesítést megkapta, azt 14 nap alatt az adófőkönyvbe és az adózók könyvecské­jébe beirni tartozik. Ez adóelengedés ellen a »közigazga­tási bizottsághoz* i5 nap alatt a pénz­ügyi igazgatónál; a másodfokú végzés ellen pedig a »pénzügyi közigazgatási birósághoz* 30 nap alatt a közigazga­tási bizottság elnökénél lehet fellebbezni. és mitsem felejtsz az elővigyázati intéz­kedésekből, amelyeket a lelkedre kötök, senki sem veszi majd észre az ámítást. Családi sírboltunk tágas és félreeső. Azon az estén, amelyen odahelyeznek, elküldöd a kulcsot annak, akinek nevét halálom után ebben a fiókban találod egy cédulára irva . . . Lásd, kedves barátom, ezt proponálta nekem. Valóban ilyen gondolat csak női agyban bir megszületni, abban is csak, ha a szenvedély megbolygatta. Edith, a kecses és gyöngéd szűz, mondta ezeket a szavakat és ekkora aka­raterővel, ekkora kegyetlen hévvel. És éreztem, hogy mindezt szerelmében gon­dolta ki, mint valami lehetséges dolgot, amelynek megtagadására nem volt jo­gom . . . hacsak . . . hacsak nem akar­tam, hogy világos nappal odamenjen ah­hoz a másikhoz, vele éljen, odaadja ma­gát neki ország-világ láttára. És semisem tartotta volna vissza, meg­cáfolhatatlanul támadt föl bennem ez a meggyőződés. En tehát . . . beleegyeztem. * * * Ámulva néztem házigazdánkat. Nagyon nyugodnak látszott. Megtöltötte pipáját, rágyújtott és köny­nyed hangon folytatta: — Becsületemre, igen, elfogadtam in­dítványát. Mit akarsz-? Nem volt más választásom . . . Elment volna még az nap ... Ez volt az egyedüli mód arra, hogy köztünk maradjon a titok, köztem, közte és ama másik között. Meghalt. Megye és város. O Alispáni büntetés. Az alispán el­rendelte, hogy a város botrányos világí­tásának nagy mesterét: Till Mihály vi­lágítási vállalkozót szigorúan büntessék meg. O Az adópénztár és a pénzügyigazga­tóság. A budapest-vidéki pénzügyigazga­tóság jelentéstételre szólította fel a városi adópénztárt az adóbeszedés körül elkövetett eljárása miatt ellene emelt vá­dakra nézve. O A 200.000 frtos kölcsön. Az „Esz­tergomi Lapok" legutóbbi számában X. ur e cimen támadja dr. Földváry István városi ügyészt, azt állítván, hogy az ő hanyagsága az oka annak, hogy a nagy kölcsön ügye tengeri kígyóvá vált s egy­általán szemére veti, hogy nem dolgozik. — Hogy e támadásnak miért kellett éppen most megjelenni, azt a legnaivabb lélek is megérti s hogy rövid időközben több is fogja követni, abban is bizonyosak vagyunk. De mivel a cikk merész határo­zottsággal mondja ki a valótlanságot, néhány megjegyzésünk mégis van reá, A városi ügyésznek semmi köze sincs a közigazgatási felterjesztésekhez s igy a kölcsönügyhöz sem, amennyiben ezt sem­miféle szabályrendelet sem sorozza az ő munkakörébe. Kíváncsiak vagyunk, mit szólana a megyei tiszti ügyész, ha az alispán, vagy a főjegyző közigazgatási felterjesztések készítésével bizná meg! . . Miután azoknál, akiket elintézése illetett, a szerencsétlen aktacsomag egy eszten­deig hevert, dr. Földváry privát szíves­ségből magához vette, tanulmányozni kezdette azt, de igenis visszavitte a városházára, amikor megtudta, hogy ott csak azért sózták a nyakába, hogy egy­éves mulasztásukat az ő terhére csem­pészhessék át. Visszavitte, de kijelentette, hogy szívesen segit annak elintézésénél az elintézésre kötelezetteknek. Hogy segít­ségét nem vették igénybe, arról nem te­het. Bezárt ajtókat privát diligenciából nem törhet be. Ez a valódi tényállás, amint azt a városházán az elfogulatlanul gon­dolkozó férfiaktól hallottuk. — Hogy dr. Földváry nem dolgozik, azt még nobilisabb ellenségei sem merik állítani. Csak a lusták, akik természetük­nél fogva gyűlölik a munkásokat és a tehetetlenek, akik könnyen érthető ellen­ségei minden eredménynek. O A rendes hivatalvizsgálatokat. amelyeknek a vármegyeházán ma kellett volna megkezdődniük, közbejött akadá­lyok miatt elhalasztották. Agyszélhűdés érte. Voltak annyi tekintettel kétségbeesé­semre, hogy egyedül hagytak vele, egye­dül virasztottam nála, magam boríthat­tam rá a szemfödőt, magam helyeztem koporsóba. És mindez nem járt mulatság nélkül. Sokat kacagtunk, ő meg én. A kis csel komikusnak tetszett, Becsületemre mondom, egyetlen szem­rehányó hangot nem ejtettem, búcsúmba nem elegyedett harag. — Megbocsátok neked, — mondám. Bezártam a koporsóba lelkiismeretesen ; nem hagytam ki egyetlen szöget sem. Megvolt a temetés. Nagyon szomorú volt; emlékszel rá, Rodolphe. Fájdalmam meghatott mindenkit; néma, 0 könytelen fájdalom volt. Alábocsátották a sírbolt mélyébe. Magam zártam be az ajtót és zsebem­ben vittem el a kulcsot. Ez a házasságom története. * * * Fölkelt és fütyürészve járkált. Mintha a kalandnak vége lett volna. — És aztán ? — kérdem kissé nyug­talankodva, — Mit akarsz még tudni ? — A kulcs . . . ? — Micsoda kulcs ? Gondolkozni látszott, aztán fölkiáltott. — Ah, igen, a sírbolt kulcsa . . . Be­csületemre, nagy zavarban voltam. Kép­zeld el, sohasem akartam rá arra a cé­dulára, amelyre nőm fölirta a kedvese

Next

/
Thumbnails
Contents