Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-08 / 81.szám

vénytársaság villamos és közlekedést vállalatok számárat szerepel. Ezen részvénytársaság, melyben a főszerepet a Hitelbank és Ganz-gyár viszik, hajlandó ajánlata szerint a várost 300 izzó és 15 ivlámpával oly módon világítani, hogy havi 300 frt azaz évi 3600 írtért világítja a 300 izzó és 6 ív lámpát, lámpánként évi 1500 égési óra időtartamra, a hátralévő 9 ív lámpa egy-egy égési órájáért 8 krt kér külön, a mi 1500 égési órára ujabb 1080 frtot tenne ki évenkint. Minthogy azonban évenkint minden lámpára átlagos 1500 égési órával nem jutunk ki, hanem legalább 2000 órára van szükségünk, mint azt Egerben, M.Szigeten és más, városokban is tapasztaltuk, a lámpánkénti évi 500 égési óra többletet, vagyis összesen 150000 órát külön kellene az ajánlat szerint a vállalatnak megfizetni, a mi, mivel minden többlet-óráért 1 krt kér, 1500 frtot tenne ki évente, tehát egészen reálisan számítva az ajánlat szerint az általunk kivánt világítás 6180 frtot tenne ki. Az ajánlathoz egy szerződésminta is van mellékelve, melynek egyes pontjai azonban még sok átalakuláson kell, hogy keresztülmenjenek, mig azok elfogadhatók lesznek. A magánvilágitásra vonatkozólag egy 16 gyertyafényű izzó lámpa egy égési órájáért 2 frt 50 krajcárt kellene fizetni, hanem előrelátható, hogy ugy ezen ár, mint a fenti összegeknél olcsóbban fogjuk megkaphatni a világítást, még pedig oly áron, hogy a közvilágítás a fennt elősorolt lámpamennyiségekkel alig fog többe kerülni, mint ha ugyanannyi, vagyis 300 petróleumlámpát használnánk, a mi minthogy lámpánként kerek össszegben 13 frtot fizet a város, évenként 3900 frtot tenne ki, amely összegért azonban oly világítást kapunk, mely még irányitásnak is alig nevezhető, mégis ezenfelül a naptár szerinti holdvilágos estéken leveleik, amelyek eleinte sürün érkeztek, megritkultak és aztán mitsem hallottam róluk. Tavaly történt, hogy Bretagneban utazva, viszontláttam őket. Szomszédos két birtokon laktak a lauvaxi sikon ; két régi birtokon tornácos falakkal, mély árkokkal. Külön-külön éltek, de mindennap találkoztak egyiknél-másiknál, még pedig vacsorára, azután együtt töltötték az estét. Hubertnél ebédeltünk egy magas teremben, amelynek kandallója tragikusan ásítozott. Sokat ettünk, ittunk, csevegtünk. Feketénél megszólaltam. — Hallod csak, Hubert, néhány év előtt olvastam egy Plencadine nevü ember házasságáról ... Te voltál ? * * * Mély csönd nehezedett ránk. Az asztalra könyökölve szoritgatta Hubert öklei közé finom, fehér arcát, Aztán hideg mosoly lebbent el ajkán és szinte közönyös hangon, amelyből azonban néha bizonyos reszketést éreztem ki, igy felelt : — Én voltam. Szerettem először életemben és az, akit szerettem, beleegyezett abba, hogy nőmmé lesz. Nagyon boldogok voltunk, Edith, meg én . . . Emlékszel, Rodolphc, mily boldogok voltunk ! Oly szép volt és annyira szerettem. Egyébiránt ő is nagyon szeretett, üde és őszinte szerelemmel, tisztasága okozta, hogy alig mertem megérinteni, mintha mindegyik csókom szüzet sértett volna. esetleg teljesített világításért évente szinte szép összeget kell ráfizetni. Beérkezett még Kremenczky Mayer és társai bécsi cégtől egy szépen kidolgozott tervezet egy létesítendő villamos telepről, de mivel a cég sem óvadékot le nem tett, sem tulajdonképeni ajánlatot nem tesz, ez nem lesz tekintetbe vehető annál is inkább, mivel különben is köztudomású, hogy a nevezett cég csakis oly feltétel alatt hajlandó a világítási központot létesíteni, ha sikerül egy helybeli részvénytársaságot alakítania, mely az üzlet íinancirozását magára vállalja. A térképezésre, a mint általánosan tudva van, beérkezett 5 ajánlat, ezeket azomban, mivel még nincsenek kellőleg áttanulmányozva, csak legközelebbi számunkban ismertethetjük. —1 —a. A jégverte szolok adóelengedése. Esztergom, október 7. Az esztergomi szőlő-tulajdonosok között is sokan vannak, akik annak idején nem tudva azt, hogy a törvény értelmében a kárbejelentést a jégverés megtörténtétől nyolc nap alatt kell megtenni, az adóelengedés kedvezményétől elestek. Ezeket bizonyára nagyon közelről fogja érdekelni a pénzügyminiszternek az országos jégverések alkalmából az okozott elemi károk miként való megállapítása tárgyában valamennyi pénzügyigazgatósághoz legújabban intézett következő körrendelete : „A folyó évben az ország számos vidékén előfordult jégverés által okozott elemi károk után kért adóelengedések megállapításának gyorsítása céljából a folyó évben kivételesen megengedem, hogy a jégverés által a kizárólag szőlőkben és gyümölcsösökben okozott elemi károkra vonatkozó s a nyolc napi határidőn tul elkésetten történi, vagy fórtétiendő bejeién* téseket, az elkésés cimén leendő visszautasítás és az igazolási kérelem felterjeszNos, jól figyelj, egy izben hat hónapra távoznom kellett. És amikor vissza jöttem, félrehivott, és ime, a különös vallomás, amelylyel fogadott: — Hubert, már nem szeretlek. Szilárdan mondta, teknintetét szemembe meresztve, irgalom nélkül. És hozzátette : — Mást szeretek, mást, akié vagyok ; érted : mást, aki a szeretőm. Megőrült-e ? Tekintetében volt valami nyugtalanító és hangja furcsán hangzott; éreztem, hogy saját akarata ellenére szólt, valami mindenható, belső kényszer hatása allatt. Kedvem lett volna megölni*; aztán zokogásra fakadtam és valóban nem hittem hogy igaz volna, nem b irtam elhinni. De nőm megragadta kezemet és gonoszul szólt; — Most nincs időnk a sírásra. Vizsgálnunk kell, hogy mittevők legyünk. Értem, hogy elveszted a fejedet. En már napok, hetek óta gondolkozom és mindenek felett kettőt tudok; az első az, hogy nem akarok többé veled élni, a másik pedig, hogy vele akarok élni. Csak azért, mert tisztelem nevedet és mert nem akartam szennyet ejteni a becsületeden, sem azt nem akartam, hogy egész életed meg legyen rontva miattam, mindezekért ajánlom neked a következőket : És ezt a hihetetlen, ezt a megdöbbentő indítványt tette : — Meg fogok halni . . értsd meg jól, színlelem a halált . . . Ha jól elkészülsz tésének mellőzésével saját hatáskörében szabályszerűen tárgyalhassa." Ez azt jelenti, hogy az idén eltekintenek a 8 napi bejelentési határidőtől ; sőt nemcsak, hanem azt is elrendeli a pénzügyminiszter, hogy az ügyek gyorsabb lebonyolítása céljából a pénzügyigazgatóságok saját hatáskörükben intézkedhessenek. Amennyiben valamely károsult szőlőbirtokos az adóelengedésért még eddig nem jelentette volna be igényét, ismételjük a tndnivalókat. A károk Írásban a községnél jelentendők be. Még pedig a károsodott földrészlet tulajdonosa, vagy ha e tulajdonosok többen vannak, két megbízottjuk által ; a kárfelvételre szükséges nyomtatnyok ivenként 2 krral számított árának csatolása mellett. A mint a káreset a községi elöljáróságnál bejelentetett, ezen bejelentéstől számított 3 nap alatt, községekben a községi bíró, a jegyző közreműködésével két esküdt által, városokban a polgármester egy városi tanácsnok által a helyszínen szemlejegyzőkönyvet vétet fel, melyben meghatároztatik az elemi csapás természeti minősége és felsoroltatnak mindazon dűlők és helyrajzi számok, melyekben a termés károsult. E jegyzőkönyvet, a kárjelentést, a nyomtatványokra lefizetett összeget a községi biró (városi polgármester) a pénzügyigazgatósághoz azonnal beküldi. A bejelentett elemi kárt a helyszínére kiküldött bizottság veszi fel. Ennek elnöke a pénzügyigazgatóság kiküldötte, egy helybeli szakértő-becsüs és a városi tanács, vagy a törv.-hatósági bizottság két tagja. E bizottság munkálata alapján engedi el első fokban a pénzügyigazgató az adót. Adóelengedésnek x

j

í

—% va

gy egészben van helye. A mint a községi elöljáróság az adóhivataltól az adó elengedésre vonatkozó értesítést megkapta, azt 14 nap alatt az adófőkönyvbe és az adózók könyvecskéjébe beirni tartozik. Ez adóelengedés ellen a »közigazgatási bizottsághoz* i5 nap alatt a pénzügyi igazgatónál; a másodfokú végzés ellen pedig a »pénzügyi közigazgatási birósághoz* 30 nap alatt a közigazgatási bizottság elnökénél lehet fellebbezni. és mitsem felejtsz az elővigyázati intézkedésekből, amelyeket a lelkedre kötök, senki sem veszi majd észre az ámítást. Családi sírboltunk tágas és félreeső. Azon az estén, amelyen odahelyeznek, elküldöd a kulcsot annak, akinek nevét halálom után ebben a fiókban találod egy cédulára irva . . . Lásd, kedves barátom, ezt proponálta nekem. Valóban ilyen gondolat csak női agyban bir megszületni, abban is csak, ha a szenvedély megbolygatta. Edith, a kecses és gyöngéd szűz, mondta ezeket a szavakat és ekkora akaraterővel, ekkora kegyetlen hévvel. És éreztem, hogy mindezt szerelmében gondolta ki, mint valami lehetséges dolgot, amelynek megtagadására nem volt jogom . . . hacsak . . . hacsak nem akartam, hogy világos nappal odamenjen ahhoz a másikhoz, vele éljen, odaadja magát neki ország-világ láttára. És semisem tartotta volna vissza, megcáfolhatatlanul támadt föl bennem ez a meggyőződés. En tehát . . . beleegyeztem. * * * Ámulva néztem házigazdánkat. Nagyon nyugodnak látszott. Megtöltötte pipáját, rágyújtott és könynyed hangon folytatta: — Becsületemre, igen, elfogadtam indítványát. Mit akarsz-? Nem volt más választásom . . . Elment volna még az nap ... Ez volt az egyedüli mód arra, hogy köztünk maradjon a titok, köztem, közte és ama másik között. Meghalt. Megye és város. O Alispáni büntetés. Az alispán elrendelte, hogy a város botrányos világításának nagy mesterét: Till Mihály világítási vállalkozót szigorúan büntessék meg. O Az adópénztár és a pénzügyigazgatóság. A budapest-vidéki pénzügyigazgatóság jelentéstételre szólította fel a városi adópénztárt az adóbeszedés körül elkövetett eljárása miatt ellene emelt vádakra nézve. O A 200.000 frtos kölcsön. Az „Esztergomi Lapok" legutóbbi számában X. ur e cimen támadja dr. Földváry István városi ügyészt, azt állítván, hogy az ő hanyagsága az oka annak, hogy a nagy kölcsön ügye tengeri kígyóvá vált s egyáltalán szemére veti, hogy nem dolgozik. — Hogy e támadásnak miért kellett éppen most megjelenni, azt a legnaivabb lélek is megérti s hogy rövid időközben több is fogja követni, abban is bizonyosak vagyunk. De mivel a cikk merész határozottsággal mondja ki a valótlanságot, néhány megjegyzésünk mégis van reá, A városi ügyésznek semmi köze sincs a közigazgatási felterjesztésekhez s igy a kölcsönügyhöz sem, amennyiben ezt semmiféle szabályrendelet sem sorozza az ő munkakörébe. Kíváncsiak vagyunk, mit szólana a megyei tiszti ügyész, ha az alispán, vagy a főjegyző közigazgatási felterjesztések készítésével bizná meg! . . Miután azoknál, akiket elintézése illetett, a szerencsétlen aktacsomag egy esztendeig hevert, dr. Földváry privát szívességből magához vette, tanulmányozni kezdette azt, de igenis visszavitte a városházára, amikor megtudta, hogy ott csak azért sózták a nyakába, hogy egyéves mulasztásukat az ő terhére csempészhessék át. Visszavitte, de kijelentette, hogy szívesen segit annak elintézésénél az elintézésre kötelezetteknek. Hogy segítségét nem vették igénybe, arról nem tehet. Bezárt ajtókat privát diligenciából nem törhet be. Ez a valódi tényállás, amint azt a városházán az elfogulatlanul gondolkozó férfiaktól hallottuk. — Hogy dr. Földváry nem dolgozik, azt még nobilisabb ellenségei sem merik állítani. Csak a lusták, akik természetüknél fogva gyűlölik a munkásokat és a tehetetlenek, akik könnyen érthető ellenségei minden eredménynek. O A rendes hivatalvizsgálatokat. amelyeknek a vármegyeházán ma kellett volna megkezdődniük, közbejött akadályok miatt elhalasztották. Agyszélhűdés érte. Voltak annyi tekintettel kétségbeesésemre, hogy egyedül hagytak vele, egyedül virasztottam nála, magam boríthattam rá a szemfödőt, magam helyeztem koporsóba. És mindez nem járt mulatság nélkül. Sokat kacagtunk, ő meg én. A kis csel komikusnak tetszett, Becsületemre mondom, egyetlen szemrehányó hangot nem ejtettem, búcsúmba nem elegyedett harag. — Megbocsátok neked, — mondám. Bezártam a koporsóba lelkiismeretesen ; nem hagytam ki egyetlen szöget sem. Megvolt a temetés. Nagyon szomorú volt; emlékszel rá, Rodolphe. Fájdalmam meghatott mindenkit; néma, 0 könytelen fájdalom volt. Alábocsátották a sírbolt mélyébe. Magam zártam be az ajtót és zsebemben vittem el a kulcsot. Ez a házasságom története. * * * Fölkelt és fütyürészve járkált. Mintha a kalandnak vége lett volna. — És aztán ? — kérdem kissé nyugtalankodva, — Mit akarsz még tudni ? — A kulcs . . . ? — Micsoda kulcs ? Gondolkozni látszott, aztán fölkiáltott. — Ah, igen, a sírbolt kulcsa . . . Becsületemre, nagy zavarban voltam. Képzeld el, sohasem akartam rá arra a cédulára, amelyre nőm fölirta a kedvese