Esztergom és Vidéke, 1896

1896-09-27 / 78.szám

hálók ezer szálát kell szétvagdosniok, de a közérdek megköveteli tőlük ezt a munkát s ha becsületesen dolgoznak, az eredményben nem lehet kétségük. A választópolgárságot fel kell világositaniok arról, hogy privát ambíciónak nem szabad feláldozni a közjót, hogy az egyéni szimpathiák, baráti tekintetek mindég a közérdek után következnek s hogy a »csak azért is« való indokolatlan, makacs ellenzékeskedés, bár velünk született tulajdonság, nagyon káros és rossz tulajdonság. S ha kellő időben, kellő buzgósággal sikra lépnek, nem kételkedünk, hogy sikeresen kapacitálhatják mindazokat, akik szivükön viselik városunk javát, fejlődését, emelkedését s mert az ilyenek túlsúlyban vannak, abban sem kételkedünk, hogy a legközelebbi választásnál diadalmasan bonthatjuk ki a szabadelvüség tiszta lobogóját. És akkor igazán meg fog kezdődni az eddigi pártoskodás miatt szomorúan stagnáló Esztergom uj, boldog, termékeny korszaka .... Aucun. A budautcai csatorna. Esztergom, szeptember 26. A Buda-utcának az a része, amelybe a táti és dorogi-ut torkollik be, gyökeres átigazitást igényel. Nincs talán Esztergom utcái között egy sem, amelynek fekvése, főleg az említett helyen oly sok kifogás alá eshetnék, mint a Buda-utca legalsóbb része, a hol a közlekedés télen nyáron, nagy vízálláskor különösen, folytonos, időnkint leküzdhetlen akadályokba ütközik. Ha egy zápor árja zúdul alá a hegyekről, a Buda-utcát keresztben ágyat s kellemes illatot árasztottak. A falaknál szőlő futott föl, virágzó fürtöket himbálva s odébb árnyékos szeder, málna és mogyoróbokrok és sötétlevelü répa, kelkáposzta és zöldségfélék váltakoztak. Igazán királyi napsugarak omlottak alá a dus növényzetre s mindenütt hallatszott az aranyos méhek zümmögése s a kis kék pillangócskák surranása. A liliomok és rózsák illata máig is elválaszthatlanul együtt él emlékemben a Szent-János ünnepével. Már kora reggel készülődtek a házban is az esti ünnepélyre. Délelőtt egy szalagokkal és rózsákkal diszitett hordócskában ó-bort hoztak a legények a mairenek s ezért este mindig megvendégelték őket. Nagynéném vasárnapi diszt öltött; egy zöH merinoruhát, a fejére főkötőt tett, melyről széles szalagok lógtak alá s fekete selyemharisnyákat és lakkcipőt húzott a lábára. Nagybátyám hímzett mellényt és nanking nadrágot öltött, melyhez nagyon jól állt esküvőjéről visszamaradt pompás kabátja és magas gallérja. Esti hét órakor nagy lótás-futás támadt a konyhában s közbe-közbe kitekintgettek az utcára, figyelve az onnan hallatszó legkisebb neszre is. Egyszerre csak kürtszó hangzott föl s csakhamar megérkeztek a legények, a templomi mennyezetet hozva, elől harsogó zenével s fölkérték a maire urat és nejét, hogy tartsanak velük a Szt.-János tüz meggyújtására. Nagybátyám föltette háromszögletű kametsző csatorna megtelik vizzel és gátolja a kocsiközlekedést, Pach boltja felől pedig a gyalogosok átjárását. A másik oldalon levő hid csak akkor ér valamit, ha a zápor árja az Angyal-utcát megkíméli. Ha innét tódul a viz, akkor a közlekedés még a hidon át sem eszközölhető, mivel a Simor-utca felől előtörő víztömeg az Angyal-utcán át tart a csatorna felé, s igy ez a viz akadályozza a közlekedést. Igen sok galibát okozott már az itteni közlekedési akadály. Igy például a temetésre induló pap nem mehetett temetni, a gyóntató atya szintén megállani kényszerült. A Rotunda-templomban nem tarthattak litániát, mivel a Buda-utca felől érkező kántor fel lett tartóztatva. Akárhány utas lekésett a vonatról, mert a Buda utca végén vesztegelni kényszerült. Óvónő-intézeti növendékeknek többször kijutott a kényszerű veszteglésből, — a mi szintén hátrányt képezett reájuk nézve. A felsoroltakból látható, hogy az utca ezen részét mulhatlanul rendezni kell, mert a jelenlegi állapot további föntartása nem tűrhető ugy a vidéki utazó közönség, mint a helybeli polgárság szempontjából. Ha a Buda-utcát országútnak kívánják föntartani, ugy szolgáltassanak módot arra, hogy az minden körülmények között az lehessen. Hogy pedig ez elérhető legyen, a csillag-utcai csatornának kellene más irányt adni, akképen, hogy ez a csatorna derékszögben a Mezőutca felé vezettetnék, innét ki a földekre, ahol alkalmas gyűjtőből a Kis-Duna-ágba lehetne a vizet levezetni. Ugyancsak a Mező-utcába torkolló csatorna egyúttal kapcsolatba hozható volna a Simor-utcai vízcsatornával, mely körülmény aztán azt hozná létre, hogy a kórház alatti részen vízmentes lenne az árok, de ép igy az Angyal-utca is, tehát a közlekedési mizériák megszűnnének akkor, mikor a hegyi zálapját, mely még Lajos Fülöp király uralkodásának első éveiből eredt, azután méltóságteljesen a mennyezet alá állt s onnan nyújtotta karját feleségének, aki apró, sovány asszonyka volt, világos szürke szemekkel és tömött hófehér hajzattal, melyen lotharingiai fátyol himbálódzott. A menet erre végigment a nagy utcán, közepén a méltóságteljes, komoly nagybácsival, mellette az apró nagynéni, mosolygó arccal, de büszke, feszes tartással. Ilyen sorrendben érték el a magaslatot, hol az ut kereszteződik s itt egy sivár földdarabon volt fölhalmozva a tüzelőfa. Nagynéném sajátkezüieg gyújtott meg egy szalmafáklyát s azzal a máglyához lépett. Hej, milyen pompás lángokkal lobogott a Szent János tüze az éj sötétjében! A játszi lángok gyorsan fölnyultak a csillagokkal átszőtt égbolt felé s a körülötte állók óriási árnyékait oda vetették a szomszédos földekre. Es mikor aztán visszatértünk a faluba, az egész völgy mentén mindenütt láttuk már a lobogó tüzeket, melyek ide-oda táncoló lángjaikkal a környékbeli magaslatokra vöröses fényt árasztottak. Ott lobogott Heippe, Récourt, Villiers, Tilly s Troyon községek tüze s még több is elmosódott a távol homályában. Az ég alja biborveres színben, ragyogott s ebben a kohófényben lassanként különváltak a halmok, a fák és templomtornyok körvonalai. Ez a lángoló por kellemetlenkedik, de az árviz esetén feltorlódott viz ellen még sem volna segítség, mert az árviz — mint közlekedési akadály — akkor is alkalmatlankodnék a Budautca alsó részen. Hogy ettől is mentesitve legyünk, — egyszerűen oly hidat kellene a városnak építeni, a mi Buda-utca szélességével egyenlő volna és már a buda-utcai iskolánál kezdődve, lassú emelkedéssel a Rotunda előtti térrel egybeolvadna. Ha ez megépül, akkor az árok-, illetve csatorna-kérdéssel sem kellene bajlódni, mert a széles és terjedelmes hid az összes akadályokat megszüntetné, melyek eddigelé előfordultak. Tessék választani, a melyik terv olcsóbb és célszerűbb, ahhoz álljunk ! Egy budautcai lakos. Az éjjeli boltorzés városunkban. (Kereskedelmi társulati ülés.) Esztergom, szeptember 26. Kereskedelmi társulatunk választmánya f. hó 24-én másodízben foglalkozott azon átirattal, melyet Maiina Lajos polgármester, úgyis, mint a tűzoltó egyesület elnöke a társulathoz, a városrészek egyesítése folytán az éjjeli boltőrzésnek az egész városra leendő kiterjesztése és újjászervezése ügyében intézett. Az intézmény melyet a társulat megvalósítani igyekszik, habár látszólag csak a társadalom egyik osztályának érdekeit szolgálja, mindamellett újjászervezésében, melynek folytán az éjjeli boltörők tűzrendészed szolgálatokat is teljesítenének, oly közérdekű, mely a város egész lakosságát közvetve érdekli, s a melyről, mint célszerű és közhasznú intézményről szükségesnek tartjuk lapunkban megemlékezni részben azért, mert a társadalom egy osztálya, habár közvetve ugyan, de az pir folyt végig a patakok medrében, mig a koromfekete rétben nyoma nem veszett. E remek látványosság az egész népességet üdvrivalgásra serkennette; kezet nyújtottak egymásnak s lányok és legények, gyermekek, és férfiak, asszonyok, még az aggok is körülugrálták a tüzet, miközben népdalokat daloltak. Még a nagybácsi, még a nagynéni se maradtak ki e láncból és fürgén velük táncoltak. A kör egyre növekedett ; az éj csöndjében messzire fölszállt a vidám kiáltozás s a lángok fénye csodálatosan játszó árnyékokat vetett a földekre, sőt a közeli szőlőhegyeken és a chanoisi erdőn is ott vibráltak ezek az árnyak. Mikor a kiégetett zsarátnok beroskadt, szertehulló szikrái kialudtak s a hamu fölött imbolygó kék lángocskák is elenyésztek, ismét összeszedelődzött a a menet s a processzió megindult, a menyezet alatt kisérve be a maieret és feleségét lakására. Ott megálltak s a legényeket és a falu «előkelőségeit* meghívták a reggel hozott bor kóstolgatására. Az egész társaság a konyhába lépett, hol a gyertyák reszkető fénye mellett a kürtös újra vidám nótákat fujt. Nagynéném csakhamar megszökött ettől a muzsikától s egy kicsit pityókos is volt a fölajánlott pohárnyi bortól. Levetette lakkos cipőit és kényelembe helyezkedett. Erre aztán nagybátyámhoz összeség érdekeit is szolgálja, másrészt pedig, hogy az ügynek ismertetésével ez intézmény hovatovább az egész városra, annak összes házaira kiterjesztessék. Bővebb ismertetés helyett közöljük a társulat által a kereskedőkhöz kibocsájtott felhívást, melynek szövege a következő : Felhívás ! A városrészek egyesítése folytán elhatározta társulatunk, hogy az éjjeli boltőrzés intézményt a kapcsolt városrészekre is kiterjeszti, s hogy ennek folytán az intézményt újjászervezi. Beható tanácskozás után egyetértve a rendőrkapitány és tűzoltó-főparancsnok urak ez ügyre vonatkozó véleményével, kimondottta azt, hogy az eddig volt 4 boltőrhöz még ujabbi négyet, vagyis összesen 8 éjjeli boltőrt alkalmaz, kiknek fele éjfél előtt, mig másik fele éjfél után — párosával — teljesiti az éjjeli boltőrzési szolgálatot, melyet egyelőre — az őrök számához képest — a Buda-utca külső végétől a kis piacon át, egész a Leitgéb-féle üzletig, majd a Bottyán Jánosutcában és Széchenyi téren szádékozik foganatosítani. Az éjjelli őrök kötelessége elsősorban felügyelni arra, hogy az üzletek, ajtók, de sőt ablakok be-e vannak zárva, miért is azok ugy az éjfél előtti, valamint az éjfélutáni őrjárat által egytől-egyig átvizsgálandók, de kötelessége emellett másodszorban arra is felügyelni, hogy a kereskedők vagyona a tűzveszélytől is megóvassék, mivégből azok kürttel lesznek ellátva. Az újjászervezendő éjjeli boltőrség feladata tehát kettős. Őrizni az üzleteket, és őrködni a tűzveszély felett, és esetleges éjjeli tűzvész esetén a gyors tűzjelzés, és elősegítése a tűzoltóság gyors kivonulásának. . Tisztelt kartársak! A kereskedői pálya sajátossága nagyobb mozgékonyságot, éberséget követel, főleg a mai viszonyok mellett, s igy mily megnyugtató azon tudat, hogy midőn a munka fáradalmai után nyugalomra hajtjuk fejünket, van ki a kereskedők vagyonát őrzi, s arra ügyel, hogy a tolvajok, betörők álkulcsai, feszítő vasai békés nyugalmunkat meg ne zárják, s vagyonúnkban meg ne károsítsanak, s van ki őrködik a felett, hogy vagyonunk a tűzvész martalékául ne essék. lépett s bemutatták a legényeknek, hogyan táncoltak még ifjú korukban. Érdekes látvány volt ám végignézni a vén párocska táncát, amint a kövekkel kirakott padlón mintaszerű pontossággal forogtak és bókolgattak s a régi időé divatját mult kecsességével hajlongtak a zene ütemeire. Különösen a nagynéném könnyedsége tünt föl, annyit se nyomott, mnit egy toll, ruhája ráncait összefogva ütemszerüleg egy lábnyira ugrált a levegőbe, mialatt nagybátyám lábujjain feszengett. Végül aztán derékon kapta s két csattanós csókkal fizette ki a táncáért, ami nagy derültséget és zajos tapsot keltett. Ah! A legutolsó Örömtüzek hamvát már régen széjjel hordta a szél, nagybácsim meg a nagynéném is a mulandóságba tértek s hamvaik a falu temetőjében nyugosznak. Velük együtt tünt el a régi divat is. A templom udvarán álló nagy fák, melyek olyan frissek, mintha rokonaim életkedvét és mozgékonyságát örökölték volna, bizonyára nagyon elcsodálkoznak azon, hogy a Szent János estéken már nem lobog a halmok örömtüze s a nyurga Jaquin kürtje nem fújja a régmúlt idők táncmelódiáit. Zizegő lombjuk bizonyára azt csevegi, hogy a mai világ már nem ért a mula tozáshoz s a régiekkel együtt az igazi vidámságnak is nyoma veszett. Franciából: E. A.