Esztergom és Vidéke, 1896

1896-09-24 / 77.szám

ség megalapítását, s mint halljuk, a legközelebbi gyűlést hatvan nap múlva hivják össze. A hegyközség előnyeit már többször fejtegettük lapunkban, nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni. De mivel ez előnyök kétségkívül nagyok, a közügy, lakosságunk boldogulhatása érdekében kérjük a közönséget, hogy ne adjon hitelt azoknak az agitátoroknak, akik mahinációja semmiesetre sem szolgálja a közérdeket ; iparkodjanak maguk megismerkedni a tervezett hegyközség szervezetével, előnyeivel, szabályzatával, kérjük az intelligenciát, hogy amennyiben módjában van, világosítsa fel a félrevezetett népet s ha a maga érdeke kevésbbé is kívánja, jelenjék meg a legközelebbi gyűlésen s hozzájárulásával tegye lehetővé, hogy e hasznos intézmény városunkban mielőbb létre jöhessen. S ha mindez megtöfténik, akkor teljes bizalommal nézünk a novemberi szavazás elé. A—n. Párkány fellebbezése. — Levél a szerkesztőhöz. — Esztergom, szeptember 22. Tisztelt szerkesztő ur! Olvastam azt a fellebbezést, amelyet Párkány község a reáliskolai tandij felemelése alkalmából az alispánhoz beadott, olvastam és nagyon megütköztem rajta. Még pedig megütköztem mindenekelőtt azon, a hogy is mondjam, szerénytelenségen, amelylyel a fellebbezés megokolva van. Azon a kívánságon, hogy Esztergom városának közgyűlési határozatai például Párkány község lakosaival közöltessenek. Mielőtt valaki ilyen merész követeléssel hivatalosan állana elő, jól tenné ha jogismerő emberhez fordulna. Az bizonyosan megmondotta volna a párkányi fellebbezőknek is, hogy minden törvény és férfivilág haragszik reánk, mert az útjában állunk, a nőkre nézve kellemetlenek vagyunk, mert lépten-nyomon bizalmatlanoknak kell lenünk irántunk. S higyje el, hogy a nők, akiket gardírozunk, meg vannak győződve arról, hogy irigyeljük a szerencséjüket. Pedig mondhatom önnek, hogy akárhányszor nincsen rajtuk semmi irigyelni való. Hanem azok a «gardírozott* hölgyek rendszerint el vannak telve a szépségükkel és a szerencséjükkel s azt hiszik, hogy mindenki az ő boldogságuk ellenségének szegődött. Minden alkalmat fölhasználnak arra, hogy éreztessék velünk, mennyire a terhükre vagyunk s ugy néznek ránk, mintha csak ezt mondanák : — Gardedámi kötelezettséget csakis az vállal, akinek nincsen szüksége — gardedámra. Szóval, kedves szerkesztő ur, lelkemre mondhatom, hogy e társadalmi intézménynek a hátrányai csupán a gardedámokat sújtják. A gardedám intézményének mi vagyunk a szerencsétlen áldozatai. A mi helyzetünk még akkor is rettenetes, amikor a gardírozott hölgy szeretett jó barátnénk s a fiatalember rokonszenves előttünk. Ez esetben még rosszabbul érezzük magunkat, mert érezzük azt, hogy fölöslegesek vagyunk. A barátnőnk szeméből szemrehányást olszokás ellenére van, amit kivannak. De meg lehetetlen is! Mert ugyan micsoda clairvoyenciával cselekedhette volna meg a város azt, hogy értesítése határozatáról azokat a párkányi, muzslai vagy sáromberki szülőket, akik az idén először szándékozták fiaikat az esztergomi reáliskolába beíratni . . . Esztergom városa független más községektől, maga határoz a maga ügyeiben s ha más községek érdeklődnek hatá rozatai iránt, ők iparkodjanak arról tudomást szerezni maguknak. A fellebbezők második érve az, hogy az esztergomi reáliskola államsegélye olyan tetemes, hogy ott még a külföldi tanulók beiratási dijának sem volna szabad magasabbnak lenni a helybeliekénél. Hát ez egyszerűen nem igaz. A kétezer forint államsegély mellett az intézet évenkint 3—4000 forintjába kerül a városnak s ez Összeg bizony csak részben fedeződik a beiratási dijakból, úgy hogy a város vezetősége már többször foglalkozott azzal az eszmével, hogy az iskolát, bármily becézgetett kedvence is az, ha nagyobb államsegélyt nem eszközölhet ki, beszünteti, mert nehéz financiális viszonyai között annak fentartására képtelen. Különben nem értem, miért sokallják a párkányiak éppen a reáliskola beiratási diját, amig a gimnáziumi hasonló dijat évek óta készségesen lefizetik ! Az állandó Duna-hid megszüntette a távolságot Esztergom és Párkány között. Az emiitett fellebbezésből úgy veszem ki, hogy a párkányiak nagyon furcsán értelmezik az igy létrejött uj helyzetet. Ugy gondolkoznak, hogy az összekötő híd utján immár ők is Esztergomhoz tartoznak és pedig tartoznak annyiban, amennyiben annak előnyeiből részt kérhetnek maguknak. Természetesen csak előnyeiből ; a mi magas pótadónkon ellenben mosolyognak és gúnyolódnak. Hát ez igen praktikus és kényelmes gondolkozás, de kissé igazságtalan és szerénytelen, különösen mikor ők évenkint ugyancsak csinos összeget tesznek félre a község jövedelmeiből. E jövedelmekből kényelmesen fenvasunk ki, az ifjú udvarló elborult arca jájdalmat és szenvedést árul el s némán is bennünket vádol. Mi szeretnénk menekülni, szaladni, magukra hagyni őket, de hiába, nekünk maradnunk kell s akaratlanul kellemetlenkednünk. Ha pedig megteszszük azt, hogy behunyjuk az egyik szemünket, a másikkal pedig félrenézünk, vagy pedig mindakét szemünkkel elmerülünk valami százszor olvasott francia regénybe; akkor csak ujabb kellemetlen helyzetbe sodortuk magunkat. Mert a gardirozott hölgy és ur valóban ugy tesznek, mintha mi ott sem volnánk; mi azonban nem vagyunk képesek erre a megfeledkezésre. Mert látjuk őket akkor is, ha a könyvbe nézünk s hallunk valamit akkor is, ha be fogjuk a fülünket. Szóval, ez esetben is mi húzzuk a rövidebbet. Ok jól érzik magukat s mi boszankodunk, mert szivünkbe-lelkünkbe a magányossság szomorú érzése lopódzik. Meg aztán, kérem, vannak jelenetek, amelyeknek nem szivesen tanuja az ember. Nem irigységből, hanem valami csodálatos, veleszületett ösztönénél fogva. Én tehát a mellett vagyok, hogy a gardedám-intézményt reformálni kell. A világért sem kívánom, hogy eltörüljék a rendszert, de igazítsák meg. S a reformálás nagyon könnyű. Mondja ki a tártarthatnának akár egy főreáliskolát, ha pedig minden áron az Esztergom városa által nyújtott kedvezményekben óhajtanak részesülni, kövessék Szenttamás, Víziváros, Szentgyörgymező példáját. Akkor azután a vashíd igazi kapocscsá válik. Amig azonban ezt megcselekszik, addig legyenek igazságosabbak és kevésbbé követelők. Fizessenek azért az előnyökért, amelyeket városunk révén élveznek s amelyekért mi is busásan fizetünk és mindenekelőtt lássák majd be annak idején, hogy az alispán ur nagyon igazságosan cselekedett, amikor alaptalan fellebbezésüket visszautasította. Igy gondolkozik legalább : Egy esztergomi. Megye és város. Az uj gymnásium tervei. (Építészeti bizottsági ülés.) Esztergom, szeptember 23. Az uj gymnásium építésének második éve vajúdó kérdése, immár egy kakasugrással közelebb áll a megvalósuláshoz. Emlékeznek olvasóink, hogy a városi közgyűlés, egy hosszú szünet után végre elhatározta, hogy a szakvélemények figyelembevételével, azt teljesen lebontatja és újjáépítteti olykép azonban, hogy a mostani helyzetet, méreteket a lehetőségig megtartja, nevezetesen pedig azért, hogy az ács- és asztalos munkákat, valamint az egész tetőt az uj építkezésnél felhasználhassa. De felhasználandó lenne e mellett még az épület strázsahegyi kőanyaga az alapokba, és a téglák a falakba. A kiirt pályázat folytán, melynek határideje f. hó 15-én járt le, két terv érkezett be. Az egyiknek jeligéje egy nemzeti színű pajzs, a pajzsban 1896, mig a másiknak két egymásba futó kör. Ezen terveket tárgyalta az építészeti bizottság f. hó 22-én tartott ülésén, mely igen látogatott volt, s amellyen Vojnits Döme főgym, igazgató is részt vett. A két óráig tartott tanácskozás eredménye az lőn, hogy a bizottság azokat mostani alakjukban elfogadásra nem véleményezi, amennyiben a pályázati feltételeknek meg nem felelnek, vagyis hiányosak, miért is 1 imondotta, hogy a pályázatok — hírlapi felhívás folytán — a beadóknak visszaadandók avégből, hogy záros határidő alatt a pályázati sadalom, hogy szükségesnek tartja a gardedámot, de ez a gardedám mindig — férfi legyen s mindig az, akit a nő választ. Egy gardedám. V. Göthe Schwertlein Márta asszonya óta nem hiszek a gardedámoknak. A gardedámok akárhányszor olyanok, mint némely kritikusok. Vannak ugyanis kritikusok, akik mint irók csúfosan fölsültek s miután alkotni nem tudtak, fölcsaptak gáncsolóknak. Mert a példaszó azt tartja, hogy a rossz borból is válhat jó ecet. Vannak ilyen gardedámok is. Miután magukra vigyázni nem tudtak, fölcsapnak a más erénye megőrzőjének. Kékharisnyás. VI. Párkány, 1896. szeptember 18. «A lányok kísérete* címen intéztettek az «Esztergom és Vidéke* olvasónőihez a következő kérdések : i. Szükséges-e a gard dám ? 2. Illik-e hogy a leányok egyedül járjanak a sétatéren és a színházba ? 3. Járhatnak-e a fiatal leányok csupán egy fiatalember kíséretében ? Szerény véleményem szerint ezek meglehetős fogas kérdések, melyek megoldása egy kis bölcselkedést igényelne. feltételekben előirt kívánalmakhoz képest, pótolják a hiányokat, majd pedig, hogy a jelenlevő igazgató, a városi mérnök és a bizottság által célszerűségi tekintetekből javasolt módosításokkal és hiánypótlásokkal újból nyújtsák be, mely újból benyújtott pályázat felett fog csak majd a bizottság véleményt mondani. A pajzsai ellátott jeligéjű tervrajz lehetőleg a régi beosztást követi, csekély eltéréssel. Külső díszítése az épületnek, egyszerűbb a jelenleginél. Hiánya, hogy ugy az épület, mint a tetőszerkezetről kellő számú keresztmetszetet nem tüntet fel, majd, hogy a pince a terven nem látható. Költségvetési tételei a szakkifejezések tekintetében nem oly világosak, hogy azokhoz magyarázat, kétely ne férne. Ezen tervezet szerént az uj épület körülbelül 69,000 frtba kerülne. A két egymásba futó kör jeligéjű terv kissé eltér a helyiségek beosztását illetőleg a jelenlegitől, főleg pedig a tekintetben, hogy a lépcsőházat az udvarba tervezi, s ennek jobb és baloldalán az árnyékszékeket. Külső díszítése a földszinten elég diszes : mész habarcs vakolás, mig az emelet nyers téglából van ízléses diszitéssel. Az ablakok száma és alakja kisebb a jelenleginél s beosztása hármas csoportú, itt-ott fülkékkel, majd kőlap dísszel. Hiánya a tervnek, hogy kellő számú keresztmetszetben szűkölködik, költségvetés nincs, mit a benyújtó az idő rövidségére való hivatkozással okol meg, s igy tudni nem lehet csak sejteni, hogy a kivitel az előbbinél jóval többe jöhet. Lehetetlen, hogy két dologról e helyütt meg ne emlékezzünk. A pályázati feltételek szerint a pályamüvek jelige alatt adandók be, vagyis, mint zárt ajánlatok, melyeknek beadói a pályanyertes mű elfogadásáig kell, hogy — a részrehajlatlanság érdekében — titokban maradjanak. S íme mi történt? A pajzssal ellátott jeligéjű a polgármesternél avatott be — állítólag személyesen, dacára annak, hogy a pályázati feltételek 3-ik pontja világosan mondja, hogy azok a tanácsi iktatóba adandók be. Ezen szabálytalan benyújtás, helyesebben az elfogadás, lehet kis, de lehet nagy hiba is, mert ha tény, hogy a pályázók személyesen nyújtották be munkájukat, úgy a szabálytalanság, a szerzői név titoktartásának, s igy a részrehajlatlan bírálatnak esetleg rovására lehet. Polgármesterünktől, mint jogtudótól ily hibát szó nélkül hagynunk lehetetlen annál is inkább, mert azt egy másikkal, és hozzá érthetetlen dologgal tetézte. Ugyanis felszóllitotta a pályázatot beadót, hogy irja nevét a zárt és jeligével ellátott boríték előlapjára. S ime mi történt ? A pályázatot beadó a többszöri felszollitásnak, s a polgármester azon kijelentésének, hogy külömben a pályázaDe ismerve az elfogult nézeteket, melyek szerint a bölcselkedést kedvelő nők fölött a szigorú Ítéletet oly hamarosan kihirdetik, nem akarom a nők philosofiájával fejtegetni a feltett kérdéseket; nem akarok irányadó véleményt hirdetni, csak a szerénység fátyolába burkolva óhajtanám nézeteimet a feltett kérdéseket talán helyesebben elemző hölgyekéhez csatolni. Vájjon szükséges-e a gardedám ? ez olyan kérdés, melyre, esak egy felelet létezik hogy: igen ; és miért ? Én azt hiszem, hogy a gardedámok szerepe nem az — ősrégi magyar kifejezés szerint — az eladó leányok körénél kezdődik, mert e francia szónak elemzése megérteti velünk, hogy gardedámra szüksége van mar a gyermeknek. S most azon pontnál vagyunk ahol e szót fgarde* nem szószerinti fordítása, hanem tágabb értelme szerint fogjuk fel. Szüksége van a gyermeknek a gardedámra, hogy az, e zsenge korban oly fogékony lelkületre a szépnek látása és hallása okozta benyomásokat megfigyelje, és azokat a gyermek szelleme müvelésére felhasználja, valamint a netalán ártalmas példáktol figyelmét elvezesse. Igy kiséri a gardedám a gyermeket egész ifjúkorán keresztül is, midőn már nem mint őrző, de igenis mint barátnő, esetleg társalkodónő kiséri