Esztergom és Vidéke, 1896

1896-09-20 / 76.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 76. szám. Vasárnap, 1896. szeptember 20. Megjelenik hetenkint kétszer : s csütörtökön és vasárnap. | I —^— I ELŐFIZETÉSI Ár\: | ^ Egész évre o frt .— kr. 5; | Fél évre 3 » — » ^ | Negyed évre . 1 » 50 > $ | Egy hónapra — » 50 » | Egyes Szán) ára — » 7 * ^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiitterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. =— Egyes iwámok kaphatók a kiadóhivatalban, Szikiay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a WallÜSCll- és Hail^ll-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. >H<§Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, ? ? Lőrinc-utca ? ? Esztergom, szeptember 19. Az uj állandó Duna-hid mindenesetre sok irányban megváltoztatta városunk képét. Mint hatalmas főér fúródott be a várostesttbe s természetesen ahol végződött, ott kellett képződnie a szívnek, amely azután a kisebb-nagyobb mellékerek vérét mind magába szívja. túio\ a szív, ott az élet. A piaci rész azelőtt is gócpontja volt városunk iparának és kereskedelmének, az uj alakulással pedig az esztergomi city-nek egészen ide kellett húzódnia, amint a forgalom egészen erre a részre terelődött át. A Lőrinc-utca ma csak félutca, amelynek megmaradt oldalán majdnem kizárólag oly háztulajdonosok vannak, akik maguk lakják a családi házat s ha ki is adnak lakásokat, de sokkal konzervativebbek, semhogy kúriájukban üzletet nyittatni engednének. Pedig néhány hó óta ugyancsak ostromolják őket minden oldalról íz „Esztergom és BÉG' tárcája. Regény*) Irta: MARTOS FERENC. I. A Müller uréknál szombaton este Zsúr volt egy elaggott tölgyfa tövén. Ott volt a tanácsos, a nénje, a lánya, És mind, aki büszke, és mind, aki vén. A pázsiton ültek a nénik, a bácsik, Mig körbe vivék a vadat s a halat. Ah ! édeni órák ! ah ! isteni esték ! A Müller uréknál a tölgyek alatt. Es szóba kerültek a konyha, cselédügy, Az irodalom s a nyári divat. Magduska kisasszony fehér pepitában, Hordozta körül a teát s a vajat. Es mind az urak megegyeztenek abba', Hogy nincs sok olyan lány mint amilyen ő, Csupán csak az úrfi nem szólt vala semmit Egy kékszemű, hallgatag úrfi: Jenő. S pletykáztak a vének s játszottak az ifjak S táncoltak a fűben vig valcereket, S a kis Micike, a család szemefénye, Cigánykereket hányt a tölgyfa megett. S mikor besötétült s kérték az urak, hogy Magduska szavaljon : Magduska szavalt, Fehér pepitában, a szőke Jenővel, A klasszikusokból egy őskori dalt. *) Kiváló örömünkre szolgál, hogy a körünkben időző jeles poéta e legújabb munkáját olvasóinknak bemutatthatjuk. A szerkesztőség. olyan üzletemberek, akiknek eddig a távolabbi részekben volt a boltja, de mert ma a forgalomból kiesnek, kénytelenek ők is a sziv mellé húzódni. S igy történt, hogy a komoly csöndes Lőrinc-utcában, melyről azelőtt az üzleti viláo- tudomást sem vett, a vén patrícius házakban csákányok vágódnak a falakba s a fehérfüggönyös ablakok boltkirakatokká tágulnak. Aki például legutóbb nyitott ott üzletet, Matus Gyula, a vízivárosi kékfestő. De ma már körülbelül mindenütt üzlet van ott, ahol a háztulajdonos a jó házbér kedveért megengedte háza eddioi karakterének me^változtatását s a vízivárosi, szentgyörgymezei ,sőt még párkányi üzlettulajdonosok még mindég lázasan keresnek maguknak belső helyiséget és mert nem találnak, mélységes elkeseredéssel kivannak minden jót a tisztelt város vezetőségének, amelynek Pató Pál-os viselkedése lesz az oka, ha a forgalomtól távol eső jelenlegi helyükön négy évvel ezelőtt még virágzó üzletük tönkre megy. De nemcsak az üzletek, a kiadó lakások is mind erősen le vannak foglalva a Lőrinc-utca táján s éppen ezért azok az ügyvédek, orvosok, akiknek szintén csak a sziv mellett lehet boldogulniuk, maguk is hozzájárulnak az iparosoknak és a kereskedőknek a városi urakra vonatkozó jó kívánságaihoz. A lakáshiány külömben is olyan nagy városunkban, amilyen még sohasem volt s éppen ezért a lakásbér is folyton emelkedik. A héten egy napon panaszolta el nekünk egy főhadnagy, aki most tért vissza tanulmányaiból s egy házsualandó úr, hogy képtelen lakást szerezni. Nagy, mindenesetre nagy a város vétke, mert mind e mizéráknak maga az oka. Annak is, hogy a ; lakbér drágul, annak is, ha derék iparosai, kereskedői tönkremennek, vagy elmennek olyan helyre, ahol nem nehezítik meg boldogulását, de \$&$ minden módot megadnak hozzá. Ma már a Lőrinc utca hatalmas bérháza epészen készen állhatna s ez a bérház egy csapásra megszüntette volna az előbb felsorolt bajokat. A hatalmas épülettömbben meg| találta volna minden üzletember a j maga helyiségét, ügyvéd-orvos a j maga otthonát s bizonyosan szívesen | megfizetett volna ezért a béné-jeért. Igy azután kétszeres a város ! vétke ; vétkezik polgárai ellen, de S fel zavarom a házat, De az, amiért idejöttem, Mindennél fontosabb előttem, A sorsom fog eldőlni ma . . . — Üljön le — szólt Müller mama. Nem is tudom, hogy kezdjem én el . . Nincs hozzá bátorságom . . . De hisz' bizonnyal észrevették, Hogy Magduskát imádom. S bár adjanak akármi választ, Kettőnket többé el nem választ, Csupán csak ásó és kapa . . . — Potz elment! — szólt a papa. — Még gyermekek voltunk, mikor már Ö megfogadta nékem, Hogy ha majd megnövünk, majd ő lesz Az én kis feleségem. Azóta mindaketten nőttünk, És most már nincsen gát közöttünk, Mert lelkeink a régiek, Mintha nem nőttünk volna meg. Es eljegyeztük már mi egymást Kérdés nélkül, titokba' Egy holdvilágos nyári estén, Kezét kezembe fogva. Szemébe nézve, hosszan, mélyen, Egy holdvilágos, nyári éjjen, Mikor nincs ébren senki már, Csupán a sziv s a holdsugár. Tudják, hogy a nevem Jenő és Van némi fizetésem, Igaz, hogy eddig még csekély, de Idővel több is lészen. Jó kedvem s izmos két kaTom van, Elég ez rá, hogy otthonomban vétkezik maga ellen is, amikor szégyenletes, bűnös tétlenségében nyugodtan veszi, hogy parlagon hever egyik legdúsabb jövedelmi forrása. A február 20-iki közgyűlés határozta még el, hogy a város a lőrinc-utcai telkeket a maga költségén beépitettí. Tisztelettel kérjük a város urait, mit tettek ez ügyben az illető közgyűlési határozat óta ? Ha esak egyetlen tollvonást, alázatos szívvel bocsánatot kérünk. Mert tudjuk, mily nagy munka Bottyán János-palotájáabn egyetlen tollvonás is . . . Pedig semmi akadálya sincs a cselekvésnek. Volt beadva alkalmas, kész terv is : a Hőhnel-féle. Addig hevertették, amig a tervező megunta a várakozást és visszavonta. Akadt vállalkozó, aki hajlandó volt az egész épületet a maga költségén megéppittetni s harminc évi használat után ingyen átadni a városnak. Nem foglalkozhattak ajánlatával, korteskedni kellett akkor a választásokra. Pénzintézeteink szívesen nyújtanának könnyű kölcsönt az építkezésekhez. De hát minek használnánk ki ezt a jövedelmi forrást; hiszen még mindég nem száz percent a pótadó ! . . . Hiányt ne lásson sohasem Az én kedves kis hitvesem . . . S szólt Müller ur : — Ifjú barátom, Csodálkozunk kissé mi, Tudom kegyedről, hogy Jenő és Van fizetése — némi. De mindazáltal furcsa roppant A kérdés, mellyel ön betoppant, S ámbátor izmos karja van, Sajnálom önt határtalan. Ha izmos karja van, barátom, Menjen dolgozni véle, A holdsugárt, azt hagyja békén, Rossz üzlet az eféle. Amit beszélt, az gyermekálom, Kergetőzés egy rózsaszálon, Tanácsolom, hogy verje ki Fejéből s oda se neki! Amit pedig beszélt Magdárul Hát azt én megbocsátom. És kérem önt, hogy soha többé Ne lássa őt, barátom. Kezeskedem, hogy majd felednek — S ez jó lesz néki s jó kegyednek, Tavaszt, sugárt és csillagot . . . — S Jenő felállt s elballagott. (Foly. köv.) flik egymást csalták. — Kép az életből. — — ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája — — Ne búsulj drágám ! . . Jobban leszek már. Az orvos is azt mondta, hogy a javulás utján vagyok ... • Lapunk mai száma 6 oldalra terjed. j »Chloém, aranyos, szép, szűzi virágom — Szavalta a Jenő — enyém vagy, enyém ! Örökéltü szerelmünk' nem törheti szét már Se olympusi tolvaj, se hádeszi rém. Ne félj, mivelünk van a szüzek imája, Kiket betegekké tőn a szerelem, S van-e ? aki nálunk akkor erősebb, Chloém, ha veled vagyok én s te velem ? I S Magduska felelt: O Daphnisom édes, Tied vagyok én, deli szép lovagom, Lelkem nemesebbik része, ne hagyj el! Követlek akár mily sötét utakon ! S bár zúg körülötted Scyilla, Charybdis, S fejedre a vészek tengere dül, Bár csónakod elvész, bár csillagod elhuny — Akárhova mégy, nem mégy egyedül: . . . — Gyönyörű szavalás volt; igy szólt a tanácsos, Méltón fejezi be a napot. — Kissé szomorú vers — vélte az apja, S egy nagy süteményt kettéharapott. — Ó mily ideális ! — sipogott egy idős hogy, | Hát mégse veszett ki minden troubadour ! i S egy néni titokba' súgott a mamához : i — Nagysád gratulálok ... ki volt az az űr ? — Ez az ur . . . ah, senki.. . távol rokonunk csak. Felelt a mama s hozzá nevetett . . . S feljöttek a csillagok és a leányok Körben heverésztek a tölgyfa megett . . . Magduska is ott volt . . . fehér pepitában, S vizsgálta Jenövei a csilagokat . . , Ah! édeni órák! ah! isteni esték! A Müller uréknál a tölgyek alatt . . , II. — Nagyságos asszonyom, jő reggelt, Bátyámuram, bocsánat, ' Hogy ily korán kopogtatok be