Esztergom és Vidéke, 1896

1896-09-10 / 73.szám

visszatérítendő, de a visszatérítésnek nyoma fel nem lelhető. A 74. és 75. tételek igazolják azon állításainkat, melyeket városi gazdálkodás és pótadó czimü sorainkban nemrég hangoztattunk. Valóban megdöbbentő és jellemző városi gazdálkodásunkra, hogy két tételnél, nem több, mint 39,878^ 22 krral többet adott ki a város, mint amennyi e két tételre előirányozva volt. Valóban szerencséje városunknak, hogy rendkívüli és előre nem látható jövedelmei az ily hallatlan túlkiadások fedezésére biztos alapot nyújtanak. A 87 és 82 tétele a kiadásoknak egy és ugyanazon cimen van elszámolva, de, hogy mi okból, azt a számvevői okadatolás velünk nem ismerteti. Vájjon az emberi gyarlóságban, avagy a dolog természetében rejlik-e az ok, arra valóban kíváncsiak vagyunk. Ha a kiadás és bevétel rovatait nézzük, valóban nagyon sajnos tapasztalatokra ébredünk és csodálkoznunk kell azon a türelmes képviselőtestületen, mely orvosláshoz nyúlni vagy nem tud, vagy nem akar. Az adófizető polgárság roskadozik a teher alatt, a város nemcsak hogy azok könyitésére uj jövedelmi forrásokat nem nyit , hanem veszni hagyja még azt is, ami van. Nem elégszik meg az előirányzott kiadásokkal, kiadást kiadásra halmoz, s miként a zárszámadás mérlege igazolja, a mult évben 51,589 frt 87 krral több a kiadás az előirányzottnál, mely összeg ugyan talált biztos fedezetet, s ez az, mi a legjobban elitélendő, ennek a biztos, de a költségvetésben ugylátszik szándékosan a minimumra redukált rendkívüli bevételeknek felhasználása, mekikérdezték. börtönbe vetették, ahol megbetegedett, majd onnan a kórházba, ahol kevésbé mult, hogy meg nem halt. Hogy felépült, az orvos tudós értekezletben megállapította, hogy a szegény ördög elméje megháborodott s az őrültek házába küldötte. Loquteux Jean csendesen és udvariassan viselkedett, mindent elkövetett a maga igazolására, szerény és válogatott kifejezésekkel emlegette tiz millióját és nagy összeget ajánlott fel jótékony czélra. Kezdetben ügyet se vetettek rá, majd keményen rá-rámordultak s egyszer csak rácsukódtak a tébolyda súlyos kapui. Laquteux Jean most miután hivatalosan kimonták, hogy bolond, ezen az uj pályán végtelenül csöndesnek, szolgálatrakésznek, hasznavehetőnek mutatkozott. Mig kezdetben a csendes örültek osztályában tartották, két évi megfigyelés után, hogy semmiféle veszedelmes roham nem tört ki rajta, úgyszólván szabadjára bocsájtották ; t. i. olyasfajta mindenesnek tették meg s a nyakába akasztottak mindenféle dolgot. Sőt néha bizony külső munkára is használták, kényes küldetésekkel bizták meg, amelyek erkölcsi felelőséggel jártak : ő pedig mindent kitűnően, értelmesen, hűségesen elvégezett. Fogságának kezdetében sokat beszélt fontoskodó arccal az ő tiz millójáról. Ha megpillantotta valamelyik szerencsétlen panaszkodó bajtársát, vigasztalgatta. — Ne sirj. no . . . Bátorság . . . Csak kijussak innét, majd megkeresem akkor lyekhez a közgyűlés a legtöbb esetben csak utólag adja meg kényszerből a sanctiót. Ha már most azon ötvenegy és fél ezer frt több kiadás mellett a bevételeket vesszük szemügyre, látni fogjuk, hogy az állandó czimmel biró rendes bevételek, az előirányzottnál jóval kevesebbek, s csak a rendkívüliek azok, melyek a horrendum tulkiadások mellett is egyensúlyban képesek a mérleget tartani. S ha ennek okát keressük, megtaláljuk azárszámadásban, abban, hogy a város jövedelmeinek behajtása, biztosítása, körül hallatlanul könnyelmű eljárás uralkodik. Igy, a bevétel 2 tétele szántóföldek bérletéből 566 frt 20 kr. hátralékot tüntet fel 1895-ről, mely tételnél találjuk a számvevő figyelmeztetését, melyszerint ezen czimen több évről 5869 frt 64 kr van hátralékban, mely czím hátralékai a számvevői észrevétel szerint évrőlévre szaporodnak. Ott van az 5 tétel, melynek indokolásában találjuk azt a megjegyzést, hogy a kőbányák bérletéből »még mindég 707 frt 17 kr hátralék van..« A 8 tétel téglaházak bérletéből 270 frt kevesebb bevételt tüntet fel, mi bérhátralékból származik, és amely tétel czimén >az összes hatralék 920 forint. < Ugyanígy a 9 tételnél halászati jog bérhátráléka 31 frt, a 12 tétel lőporraktár bérhátráléka 6 frt, de amely utóbbi tételnél 4 évi bérhátrálék, vagyis 24 frt jelentkezik. Továbbmenve a bevételi rovaton, lépten-nyomon csak hátralékok feltüntetésével találkozunk. íme: Birtokváltozási százalékból 1395 frt 29 kr., fű és sarjú eladásáa tiz milliómat — jut abból neked is vagy egy millió . . . Ilyenformán a tiz millióból százat is elígért már. De rögeszméje egyre homályosodott, mig végre is annyira elhalványodott agyában, hogy már az orvos meg az igazgató fogós kérdései sem ejtették zavarba. Ha az igazgató ügyes finom czélzásokkal visszaidézte emlékezetébe betegségének okát, Loqueteux Jean elmosolyodott, vállát vonta, mintha azt mondaná: — Igen, igen, bolond voltam haj danán .. azt hittem igazában hogy van tíz millióm, de most, most jól tudom hogy csak kavics volt az egész. Több éven át egyetlen egyszerse hazudtolta meg magát. Mindenki azt hitte, hogy meggyógyult s már az is szóba került, hogy szabadjára bocsájtják Maga is könyörgött érte, hadd láthassa meg a csűröket, amikben annyiszor meghált, a csillagos égnek ragyogó mennyezetét, a füves lejtőt, amelyen annyiszor nyomta le a fáradtság. De az orvos habozott még. Egyszer reggel Loqueteux Jean-t a végső kísérletre hivták le. Az igazgató a rendesnél is komolyabban ült az asztalnál, azonkívül meg a tébolyda többi tisztviselője is jelen volt. — Loqueteux Jean — kezdette az orvos — elbocsátjuk magát . . . De előbb volna még egynehány kérdésem. Ügyeljen, hogy jól feleljen rájuk . . . Az őrülteknek néha csudálatos a sejtő ból 1216 frt 74 kr. hátralék van, mely hátralékok több évről maradtak fenn. Legelő utáni fübérből 1236 frt 50 krral kevesebb jött be, mi szintén hátralék, melyhez jön aztán az évek óta szaporodó 3262 frt 15 kr. hátralék. Erdei öl, szálfa, süge és fasina árából több évi hátralék 4494 frt 91 kr., gubacs, föld, fa és dió eladásából 1895-ben a hátralék 75 frt 20 kr., mig az előző évekről 111 frt 50 kr. Csemete-fa eladásából hátralék I40 frt 75 kr., mig trágya és szemét vételára cimén 144 frt 91 kr. hátralék mutatkozik. Továbbmenve, ott látjuk a homok-szőlők vételárának 1895. évi 333 frt 15 kr., majd több évről 1888 frt 75 kr, kamathátralékát, majd a házj szemét kihordásából fennlevő 333 írt 50 kr., s végül a pótadóból fennlévő 9929 frt 73 kr. hátralékot. Szólljanak a száraz számadatok s ítéljen az adózó polgárság. Aliquis. A leányok kísérete. -— Nyilt kérdés az olvasónőkhez. — Esztergom, szeptember 9. Voltaképpen asszonylétemre nem is volna jussom hozzá, hogy irjak a gardedámról, már tudnillik a női gardedámokról, akik többségben vannak s akikről szólani akarnék. Én magam is tagja vagyok ennek a diszes testületnek, amelyekbe csak férjes nőket vesznek föl (korkülömségre való tekintet nélkül) s bizonyos, hogy nem nyilatkozhatom róluk minden elfogultság nélkül. Csupán az vigasztal , hogy erről a kérdésről a férfiak is csak elfogultan írhatnának, mert hisz ebben a dologban a férfi is érdekelt fél. képességük. Loqueteux Jean ellenséges indulatot érzett ki az orvos szeméből; érezte, hogy a birái mind csak azért gyűltek össze, hogy kelepcébe csalják . . . Eszméje támadt hirtelen. Megszólította az orvost. — Doktor ur, szeretnék valamit mondani, de csak doktor urnák . . . egy pillanatra csak . . . Mikor egyedül voltak, odahajolt az orvoshoz : — Doktor ur . . . . Nekem innen ki muszáj jutni, . . . érzem, hogy doktor ur nem akarja . . . No hát, ha kijuthatok . . . ügyeljen ám jól . . . adok az urnák egy milliót! . . . — Igazán? — Megesküszöm rá, doktor ur . . . . Vagy ha egy millió nem elég, hát adok kettőt. — Hol van a maga sok milliója, szegény Loqueteux barátom ? — Azt csak én tudom, doktor ur, eldugott helyen vannak a millióim . . egy fának a tövében, egy nagy kő alatt . . . Azóta talán bizony már meg is kölykeztek! . . . De csitt! . . . ehun az igazgató úr . És még azon estén visszakerült Loqueteux Jean az őrültek osztályába; ott sóhajtotta társai körében: — Dúsgazdag vagyok! . . Azért nem bocsátanak el. Dúsgazdag vagyok! Franciából: E. A. A jövendőbeli sógorom például esküdt ellensége a gardedámoknak. Amikor még csak járogatni kezdett hozzánk, illetőleg a húgomhoz, én bizony nagyban adtam a gardedám szerepét, ami neki éppenséggel nem volt ínyére. Ki is fejtette egy alkalommal, hogy mit tart a gardedámokról. — A leány nap, a gardedám bolygó ; a leány rózsa, a gardedám tövis. . . És igy tovább, még vagy huszonöt képpel illusztrálta, hogy milyen kellemetlen teremtménye az Urnák a gardedám. En megbocsátottam neki a költői képeket, mert nagyon szerelmesvolt Macába, a húgomba és meggyőződtem, hogy csak a szerelem ösztönözte őt, hogy költői virágokat fűzzön csokorba. Tiz nap múlva már megtartjuk az esküvőjüket s ezzel a kérdés gyakorlati oldala meg van oldva, de maga a gardedám kérdése mégis csak szöget ütött a fejembe s a kérdés körül való aggodalmaimat közölni akarom az >Esztergom és Vidéke* olvasónőivel. A kérdés eléggé érdekes arra, hogy foglalkozzanak vele s azonfölül aktuálisabb is, mint valaha. Erősen haladunk a nőemancipáció felé, ha ugyan haladásnak nevezhetjük azt az állapotot, amikor nemünk az élet küzdelmeit kénytelen elfogadni éppen ugy, mint a férfiak. /ímde akármint van is, ha kedvünk tartja, elmehetünk az egyetemre, sőt az őszszel már gimnáziumot is kapunk. Én ugyan nem fogom a kis lányomat egyetemre járatni (már két és félesztendős), de tudom, hogy lesznek sokan, akik a felső tanulmányokra adják magukat. Hát bizony ezzel az uj állapottal a gardedám intézménye sehogysem fér össze. Ha már emancipálnak, akkor emancipáljanak a gardedámok őrizete alól is. Ha már annyira bíznak a nő erejében, képességében, önállóságában, hogy megnyitják előtte az egyetemi tantermeket, bízzanak benne annyira is, hogy nem adnak melléjök őrizőket. Egyik barátnőm azt mondta nekem, hogy a gardedám-intézménynek az alapja nem a leány iránt való bizalmatlanság, hanem az illendőség szempontja. Én azt hiszem, hogy ez csak a szónak a csürése-csavarása. Minden illemszabálynak van valami mélyebb, lélektani oka. A gardedámintézménynek oka egyszerűen abban rejlik, hogy a leányt nem tartjuk képesnek arra, hogy minden kiséret nélkül egyedül járjon és szórakozzék, szóval nem tartjuk őt képesnek az önállóságra. Hogy aztán a gardedám nélkül járó leányt megszóljuk és megítéljük, ez már csak az előbbi felfogás következménye. Hogy a gardedámintézmény fennállása tényleg a nő iránt való bizalmatlanlanság jele, az kitetszik abból is, hogy az asszonyok mellett nem kívánjuk meg a gardedámot, — még ha az asszonyka egészen fiatal is. Természetes, hogy ebből a követelésből a szegény leányokra igen sok kellemetlenség háramlik. Minden mulatságuk és szórakozásuk attól függ, hogy kapnak-e gardedámot — gyakran a gardedám hiányában kénytelenek lemondani akárhány szép álmukról. Mindamellett nem szólok a gardedámok ellen. Mindössze csak azt akartam fölemliteni, hogy ez az intézmény mennyire ellentétben van a mai állapotokkal, amikor a nő önállósága mellett törnek lándzsát. —