Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-23 / 68.szám

igen alkalmasok az úgynevezett tour-retour jegyek, melyek a kellemetlen jegyváltást részben megkönnyítik s amellett olcsóbbak is. Itt nálunk még egy igen előnyös s kedvező alkalom volna egy kis körutazási jegy kombinálására, amennyiben a kiránduló a budai vasút kiépülésével azon jöhetne, a délelőttet esetleg a város megszemlélésével, a délutánt pedig a kovácsi-pataknál töltve, este a túlsó oldali vonalon mehetne haza. Vagy felfele vonattal, lefelé hajóval s igy már az utazás változatossága is fokozná a kirándulási kedvet s kombinált jegyekkel olcsóbb is volna. Az ez iránti lépéseket természetesen még a tél folyamán kellene megtenni, hogy a jövő nyári menetrendben a vonatok csatlakozása kivihető legyen. Ha ez meg volna, egy kis helyi menetrendet kiadni az érdemesebb kirándulások felemlitésével s rövid útmutatással és egy kis térképpel. Mert, hisz itt nemcsak a Kovácsi-patakról volna szó, hanem az egész budai s a túlsó oldali vasúttól befogadott részről, melyet a fővárosi közönség igen szívesen felkeresne, anélkül, hogy azokat elárasztaná. A központ természetesen a Kovácspatak maradna fekvésénél fogva is. A művelt Európa leghatalmasabb folyója mellett, az ő remek kilátásával, kedvesnélkedvesebb helyeivel, — s most a társulat tevékenysége s áldozatkészsége előtt is le kell venni a kalapot — kitűnően tervezett s kiépített utaival s kényelmével. Ami panasz itt-ott hallik, az mihelyt a forgalom megnövekszik, magától megszűnne. Mert nagyobb forgalom nélkül jutányosán kényelemről szó sem lehet; ezt minden gyakorlati ember tudja. Épp ebből a szempontból mi is nyernénk vele, ha a pesti közönséggel a forgalom is nőne. De nemcsak ezen kényelmi s anyagi szempont szól a pesti közönség ide vonása mellett, hanem társadalmi is. Esztergom a gyakori érintkezéssel belevonódna a főváros élénk s pezsgő szellemi életébe. Nálunk a túlságos centralizáció folytán a főváros ugy is a vidék rovására lett fejlesztve. A vidéki élet hanyatlott; különösen Esztergomnak volt kedvezőtlen helyzete ; mert hisz pár évvel ezelőtt, a budai vonalak, a csavargőzösjáratok s a hid létesítése előtt a balparti vonal ránk nézve szerencsétlen iránya miatt teljesen elvolt zárvaMost mindez megszűnt, csak a mult idők hatása érezhető még s az is könnyen megszüntethető volna, ha a forgalmat egyelőre vidékünk népségével vonjuk ide. De ez csakis ugy érhető el, ha mint már emiitettem, életjelt adunk magunkról. Mert, hogy a mostani élet zajában, ahol nagyhangú hirdetésekkel mindenfelé hívják az embert, maguktól jöjjenek ide, azt követelni nem lehet. Épp ezért, mint már emiitettem, csakis rajtunk álí, hogy a forgalmat növeljük, ami midenntől eltekintve már a társulatnak a Kovácsi-pataknak eddigi oly sikerül rendezésével hozatt áldozataik is megkívánják, a mód pedig amint látható nem is oly nehezen kivihető. Most pedig kedves olvasóm, aki a cím után indulva tán egy költői összehasonlítást vártál a Szaltzkammergut és a Kovácsi-patak között, ha már idáig jutottál, hát ünnepélyesen bocsánatot kérek, mert megvallom, hogy eszem ágában sem volt arról írni s csak azért Írtam oda cimnek, hogy legalább belekapjál az olvasásába. Aki pedig nem jutott idáig, azt legnagyobb sajnálatomra nem kérlelhetem meg, de nem tehetek róla. Isten látja lelkemet, hogy szándékom jó volt. L. K. Q Esztergom milléniumi ünnepe. Mint halljuk, Esztergom városa talán mégis tart milléniumi ünnepet, még pedig szeptember 15-én. Bár hivatalosan hallottuk, a multak eseményein okulva csak fentartással közöljük ezt a hirt. Egyúttal nem hallgathatjuk el méltatlankodásunk kifejezését a miatt, hogy azok, akiknek hanyagságán mult a csütörtöki, közgyülésileg megállapitott ünnepség elmaradása, most azokra akarják kibeszélni magukat, akik a tizenkettedik órában maguk proponálták az ünnep elhalasztását. Természetesen proponálták, mert belátták, hogy nyolc-tíz nap alatt a városhoz és a történelmi momentumhoz méltó ünnepet rendezni már nem lehet és ugy vélekedtek, hogy inkább maradjon el az egész ünnep, minthogy szomorú fiaskó váljék belőle. O Dl* Födi Emil Ügye. A kereskedelmi miniszter utasította a város tanácsát, hogy mint elsőfokú iparhatóság a Betegsegélyző Pénztár és dr. Fó'di Emil között fenforgó ügyben mielőbb határozatot hozzon, illetőleg a mindkét fél részéről beadott fellebbezést elsőfokulag bírálja el. O Szabadságon. Niedermann József városi rendőrkapitány három heti szabadságát tegnap megkezdette. Helyettese Kollár Károly gazdasági tanácsos. O Di*. Haugh lemondása. Megírtuk, hogy a város tanácsa felszóllitotta dr, Haugh Lambertet az iránt, hogy nyilatkozzék, vájjon kórházi alorvosi, vagy pedig városi kerületi orvosi állását óhajtja-e megtartani. Dr. Haugh most válaszolt a felszólításra, még pedig ugy, hogy kijelentette, miszerint egyik állásáról sem mond le. Válaszában kétségbevonja a tanács ama jogát, hogy egyes állások szervezésére önálló jogosultsággal birna s elhatározását azzal indokolja, hogy eddig soha nem tartották a két állást összeférhetetlennek s soha nem kifogásolták működését. — Egyáltalán egészen felesleges volt a lemondási felszólítást dr. Haughnak elküldeni, mert mint alispánilag ki nem nevezett kórházi orvos, nem is volt tekinthető rendes kórházi orvosnak. O A városi jegyzők elhelyezése. A városrészek egyesítése óta a három jegyző : a főjegyző, az árvaszéki- és a tanácsjegyző ugyanegy szobában dolgozik, amely beosztás semmiesetre sincs a hivatalos munka előnyére. E hivatalban folyton járnak-kelnek az ügyfelek, tudakozódnak — tárgyalnak egyik, vagy másik jegyzővel s beszédjükkel természetesen háborgatják a másik két jegyzőt munkájában. Megesik, hogy a tanácsjegyzőnek órákon át tárgyalni kell a felekkel a Betegsegélyző Pénztár ügyeiben, ezek a tárgyalások rendesen elég hoszszasak és hangosak s igy órákon keresztül lehetetlen a komoly munka a jegyzői helyiségben. A polgármester urnák a város érdekében elodázhatatlan kötölessége ez abnormális állapot mielőbb való megszüntetése ; ezt kérjük s el is várjuk tőle. O Nyugdíjazás- Sztaniek József adópénztárnok nyugdíjazására vonatkozó miniszteri intézmény már beérkezett városunk közönségéhez, O A legboldogabb város. A földkerekségén a legboldogabb város Esztergom. Mától kezdve szűnjön meg minden bú és bánat. Vigadjon, mulasson Esztergomnak apraja-nagyja, mert ime elértük azt a várvavárt boldogító pillanatot, hogy eltűnt, elpusztult az a veszedelmes mumus, ami az egyesült város polgárságát állandó rettegésben, félelemben tartotta. Nincs már többé deficit, nincs tehát többé pótadó sem. Ezt a nagy örömet nem mi publikálják először a nagy nyilvánosság előtt, hanem a mi laptársunk az «Esztergomi Lapok* és pedig a városi számvevő Dóczi Antal kiadványa nyomán. Ebben a számvevői kiadványban ugyanis az foglaltatik, hogy ami szeretett városunknak a jövő évi bevételei 199150 frt 44 krra rúgnak, a kiadás pedig 119236 frt és 8 kr. lészen. Igy tehát a többlet 79914 frt 36 kr, ami fölött bizony valamennyien örvendhetünk ebben a — deficites világban. O A sertésvész, mint a városi állatorvos konstatálta már egészen megszűnt városunkban. Az elrendelt négy heti zárlat a napokban telik le, amikor is a sertésvásár tartása újból engedélyeztetni f°g- Így szeptember első napjaiban a sertések már megjelenhetnek piacunkon. O A hamleti kérdés. Maiina Lajos köz-és váltó ügyvéd, polgármester, takarékpénztári főügyész és igazgatósági tanácsos, állami anyakönyvvezető, a fogyasztási adóhivatal nagybizottságának dijazott elnöke, az esztergomi üveggyár és az almásfüzitői vasút részvénytársaságának igazgatósági tagja stb. stb., mint halljuk, még mindég habozik, mely állásokat tartsa meg s melyekről köszönjön le. A hosszas töprengés komolyan aggnszt beniinket, mert eszünkbe jut tragikus vége a legendabali anyának, pedig annak, mint olvasóink jól tudják, csak két fia között kellett választani. H I R E K« — Vaszary Kolos hercegprímás tegnap Budapestről több heti tartózkodásra újból Balatonfüredre utazott. — Ave Maria. Csak egy Ave Maria volt, rövidke Ave Maria, de akik hallották, sokáig, nagyon sokáig vissza fognak emlékezni reá. Bővebb magyarázat egészen felesleges, ha megmoodjuk, hogy ezt a Cherubini féle Ave Mariá-t csütörtökön a vízivárosi plébánia templomban Perényi Margit kisasszony énekelte. Perényi Margit, a mi kis csalogányunk, akinek bünös-bájos csattogását mindenütt méltányolják, de ugy sehol sem tudják megérteni, mint mi,akik első kedves csicsergését is hallottuk. Bár minél gyakrabban volna alkalmunk gyönyörködni igazán művészivé fejlődött csattogásában ! — Szent István napja. Az idegenek bizonyosan meg vannak győződve arról, hogy Szent István napján Esztergom városa egészen kivetkőzik hétköznapi képéből. Hiszen itt született, itt lett megkeresztelve a nagy, a szent király, hát hol ünnepelhetnék meg ragyogóbban emlékét, mint nálunk ? . . . Az idegenek azonban tévednek. Zúgnak a harangok, puffognak a mozsarak, a hivatalos notabilitások és a köznép felmennek a Bazilikába a nagymisére; ez évről-évre nálunk a szent István nap története. Az volt az idén is — a millénium dicső esztendejében. A vidékről, sőt a fővárosból is sokan jöttek, hogy szemtanúi legyenek Esztergom szent István-ünnepének és szemtanúi voltak — Esztergom szürke, megdöbbentő közönyének. Székesfehérvár megkapja az államtól szent István szobrát, pedig bizony sokkal kevésbbé van érdekelve az első király szereplésében, mint mi. De hát tud lelkesülni a nemes eszmékért, tud emlékezni egy kissé a dicső multakra is. Csütörtöki szent István-ünnepe például konkurrált a fővároséval. Hát lehet-e csodálkozni, ha a szobrot is ő kapja meg ; ott legalább gondozni fogják, becsben tartják, mig nálunk van-e biztosíték erre nézve ! Nincs ; s a városi hatóság bizonyosan örül, hogy a „nagy pótadóra való tekintettel" megmenekült a szobortási költségektől. — Éjjeli gyakorlat. Házi ezredünk ma hajnalban éjjeli gyakorlatra vonult ki Dorogh határába. Az egész napot s az egész éjszakát odakünn töltik s csak holnap térnek vissza. — Bányászok Ünnepe. A dorogi bányászok fényesen megünnepelték Szent István napját, amely nap tudvalevőleg ezután a millénium emlékére Borbála nap helyett az összes bányászok emléknapjává lesz. Zászlókkal, zeneszó mellett vonultak a templomba, ott misét hallgattak s ünnepies fogadalmat tettek Szent István napjának mindenkori méltó megünnepelésére. Délután vidám mulatság volt az összes vendéglőkben. —• Katonazene. Házi ezredünk zenekara, bár csütörtökön a lévai milléniumi ünnepségen játszott, tegnap sem pihent. Hangversenyt adott a »FürdŐ« vendéglő kertiében. A műsor válogatott, érdekes volt s igazán csodálkozunk, hogy közönségünk, amelynek pedig nem igen jut ki zenei élvezetekből, oly kis számban jelent meg. -4- A Kereskedeimi Társulatnak szerdán délután ülése volt, amelyen többi között elhatározták, hoy átírnak a rendőrkapitányi hivatalhoz a házalás terén tapasztalt visszaélések megszüntetése ügfében. Tárgyalták a tűzoltóság amaz átiratát is, melyben az felszólítja a társulatot, nem volna-e hajlandó a boltőri őrjáratokat az egyesitett város egész területére kiterjeszteni. E kérdésben abban állapodtak meg, hogy felszólítják az összes kereskedőket, vájjon hajlandók-e a boltőrök fenntartásához a kikötött díjazással hozzájárulni. — Emlékünnep a Bazilikában. Vasárnap lesz a negyvenedik évfordulója a Bazila felszentelésének. Ebből az alkalomból az ünnepélyes istentisztelet alkalmával a főszékesegyházi ének- és zenekar özv. Warga J. Paula urnö, a budavári koronázásitemplom szerződött tagja közreműködésével, a következő egyházi énekeket adja elő : Mise Kempter Károlytól Op. 35. Graduale : Terríbilis est locus ... A Bazilika felszentelésének 40 éves emlékére irta Schőnwalder Kálmán. Offertórium . . , Seyler Károlytól, kettős, sopran és tenór-soló, előadják özvegy Warga J. Paula és Borovicska Adolf úr. — Délután 3 órakor nagy Vespera. — Halálozás. Súlyos csapás érte Eggenhoffer József urat. Idősebb fia Gyula néhány heti szenvedés után csallóközi birtokán : Sárkány-hson elhunyt. Fekete ravatalát gyászoló Özvegye s 3 kis gyermekei állják körül. Még csak 29 éves volt. Holttestét birtokán temették el. Az általános részvét enyhítse családja mélységes gyászát. . — Az ár lassan, kissé nagyon lassan fut le az ellepett területekről, pusztításának nyoma azonban mindenütt megmarad. A szigeti kapás vetemények például alig fognak az idén valami hasznot hozni tulajdonosaiknak. Az érdeklődőkkel tudatjuk, hogy a Tornakert felső része már vizmentes s a kuglizó helyreállításán javában dolgoznak. Egy-két nap múlva már büszkén fognak állani újra a kipihent kuglibábok. — Baleset egy bányában. Kelndorfer József piszkei lakos fehérkőbányájában tegnap nagyobb baleset történt. Munkaközben a kőfalból egy nagyobb réteg levált s az alatta dolgozó munkásokra zuhant. Ezekközül Besc Márk kőfaragó súlyosan, Kire Károly és Deblitiszta Ágost könnyebben megsebesült. A hatósági vizsgálatot megindították. — Értesítés. Az ezredéves orsz. kiállítás alkalmából a magyar posta oly 2 kros (külföldi forgalomra 5 kros) levelező-lapokat bocsátott forgalomba, melyek az Írásbeli közlésre szánt oldalon képekkel vannak ellátva. E képek részint az ezredéves kiállításból, részint a magyar történetből vétettek, részint pedig a magyar korona államterületének egyes tájképeit és a főváros egyes középüleleteit tüntetik fel. Jelenleg a következő képekkel ellátott levelezö-lapok kaphatók : Budapesti színházak. Árpád a vezérekkel. Ferenc József-tér és az Akadémia. Pozsony, Dévény. Nemzeti múzeum. Visegrád, Esztergom. Az ezredéves orsz. kiállítás történelmi főcsoportjának épületei. Szt. Istvánnapi körmenet. Moriamur pro rege nostro Maria Therezia. Ferenc József király koronázása. Hunyadi János. Rákóczy Ferenc bevonulása Munkácsra. Herkiúes-fürdő. A régi magyar vallásból a táltos. Aratási jelent Nógrádvármegyében. Ezredéves orsz. kiállítás: I. főbejárat, II. főbejárat. Budapest: Műcsarnok. Ezredéves orsz. kiállítás: Iparcsarnok. Az uj országház. Beckó, Trencsén, Sztrecsnó. Legközelebb még a következő képekkel ellátott levelező-lapok bocsátattnak forgalomba : Balaton vidéke. Ezredéves orsz. kiállítás: a „Renaissance"-udvar. Szt. Asztrik átnyújtja a koronát Szt. Istvánnak. Mátyás királylyá való kikiáltása. Nagy Lajos. Huszártoborzó. Ezredéves orsz. kiállítás: a közlekedési csarnok és a gépcsarnok, Budavár látképe. Budapest, 1896. augusztus 12. Dürr, s. k. — Rabló mesék. Némely embernek nagyon sok ideje lehet városunkban, hogy még a kánikulában is szenzációs hirek kolportálására adja magát. A legutóbbi napokban ezek a sok idejű emberek házi ezredünkről regéltek uton-utfélen csinos rablómeséket. Beszéltek gyilkos merényletről, amelyet a legénység nyilt gyakorlat közben éles töltéssel egy őrnagy ellen követett el, beszéltek a legnagyobb műháborodással egy katonatisztről, aki szintén gyakorlat közben egy boros üveget az útszéli feszülethez vágott. Kacsák, a legkövérebb fajtájú kacsák természetesen mind e híresztelések, amiben min-