Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-06 / 63.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 63. szám. Csütörtök, 1896. augusztus 6. ESZTERGOM es VIDÉKE Megjelenik hetenkint kétszer : ^ csütörtökön és vasárnap. | —®— 1 i . $ ELŐFIZETÉSI ÁR.: S a i | Egész évre 6 frt — kr. § | Fél évre 3» — » ^ | Negyed évre i » 50 > $ I Egy hónapra — » 50 » ^ Egyes szám ára — » 7 » § B VÁROSI ES MEGYEI ER DEK EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9-ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —== TELEFON 59. SZÁM. ==— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papir­kereskedésében, a Wallfiscll- és Hangll-féle dohánytőzsdákben. a Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- | kereskedésében vétetnek fel. s Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr ; Községi jegyzőink a kongresszuson. Esztergom, augusztus 5. A kongresszus ellenségei napról­napra szaporodnak. Azt mondják, hogy a kongresszusok nem egye­bek, mint »titulus bibendi»k, nincs semmi gyakorlati értékük, hozott határozataik mindég meddőek ma­radnak, s végre sincs semmi haszon abból, ha egy testület tagjai az or­szág, vagy világ minden részéből összetegeződnek. Hiszen igaz, hogy még nem volt kongresszus nemcsak nálunk: a la­komák klasszikus földjén, de a világ egyetlen országában sem, amely ne ismerkedési estélylyel kezdődött, s ne bankettel végződött volna. Az is igaz, hogy a kongresszus nem par­lament, amely törvényeket alkothat, nem olyan intézmény, amely köte­lező határozatokat hozhat, de az kétségtelen, hogy a testületi szelle­met növeli, a >sok szem sokat látc elvénél fogva a kölcsönös esz­mecserében sok fontos kérdést tisz­tázhat s olyan hasznos irányelveket állithat fel, amelyeket az illetékes Iz „Esztergom és lile" tárcája. Szökik a nyár . . . Szökik a nyár, egy-egy levél Lesárgul a kert almafáin, Szin, illat, íz ölelkezik Barackjaink piros pofáin. Lerágja zöldjét a bogár, De a gerezd sürübb naponta, Hasad, lekoppant a dió, Gyérülni kezd a gazda dolga. A széna, szalma rég kazalban, Meg a piros szem mély veremben, A cső lepattog nagy súlyától A kukorica-rengetegben. Esö jár, lanyha permeteg, Kövér sarjú borul a rétre, Fölpezsdül a szikár barom : A gazda könnyen néz a télre. . . . Szalad a nyár, szökik a nyár: Elszáll a férfikor felettem, — Nincs egy fűszál, egy buzaszem Mit télidőre eltehettem. Vetettem én is tiszta búzát, Alászántottam, jól takartam, S volt közte egy parányi szélmag, Az oszt kikelt: vihart arattam ! . . De jöjj azért te ősz, te tél, Hidegtül, éhtől még se félek : Gyűjtött nekünk árpát, búzát, Ki enni ád a czinegének ! Móra István. faktorok mindenesetre figyelembe veendenek. Ezért üdvözöltük örömmel köz­ségi jegyzőink, az állami gépezet eme kisebb, de mindenesetre kivá­lóan fontos rugóinak e heti kong­resszusát. Magunk is ott voltunk és igaz, hazafiúi örömmel láttuk a ta­nácskozásokon, hogy jegyzői karunk intelligens, tanult, felvilágosodott szellemű testület, amely becsületesen lépést tartott az idők haladásával, s nem is kételkedhetünk abban, hogy a tanácskozásokon megpendített sok egészséges eszmének gyakorlati haszna is leend. A kongresszuson képviselve volt az orszá minden megyéje, a legtá­volabbi éppen ugy, mint a legkö­zelebbi s a legtöbb vármegye va­lamennyi jegyzője felsietett a fővá­rosba. Végignéztünk tömött, hatal­mas soraikon, keresttük az esztergom­megyeieket és kellemetlen volt csa­lódásunk, amikor — egy-kettő ki­vételével — sehol sem láttuk őket, bár harmincöt jegyző van várme­gyénkben, s Esztergommegye talán még sincs olyan messze a főváros­tól, mint például Máramarosmegye, vagy Kis-Küküllőmegye. A mi jegyzőkarunk olyan, hogy szégyent semmiesetre sem aratott s el sem törpült volna odalenn a né­hány száz kollega között sem. Mo­dern, intelligens, törekedő emberek, j akinek munkássága még csak ritkán adott kifogásra okot s a testület szellemét jellemzi, hogyha betévedt közéjük nem oda való, hamarosan túladtak rajta. Azt hisszük, nem tévedünk, ha elmaradásukat nem a kongresszus iránt való közönynek, hanem a tes­tületi szellem hiányának tartjuk. Az igazi kollegialitás hiányzik közöttük. Maguknak, községüknek élnek s nem iparkodnak azon, hogy egymás között is fentartják a kartársi szoros nexust, amely pedig csak hasznára vál­hatnék az egész karnak. Voltak buzgó­férfiak, akik annak idején e cél eléré­sére mozgalmat csináltak, de az eredménytelenség azután az ő ked­vüket is elvette a további akciótól Most sem csinált közülük senki a kongresszusra való lerándulásnak propagandát. Az egyik elmaradt fe­Kondry Balázs. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — I. Az ősz, öreg Kondry Balázs lenyom­kodta pipájában a dohányt, kényelmesen hátravetette magát a nyugágyon s gyen­gülő szemei elé ernyőt formálva kezével, odaszólt a hajlongva álló inashoz : — Nos öreg Mátyás, mit ir a gyerek ? — Azt irja, nagyságos uram, hogy haza jön. — Haza? — Igenis, haza jön. — Jól teszi, nagyon jól. Mindenütt jó, de legjobb otthon. Mikor jön ? — A holnapi vonattal érkezik. — Hát csak készíts el mindent. Igye­kezzél, hogy jól érezze magát. Talán majd végleg itthon ragad. — Igenis, nagyságos ur. Kiguritsam a széket a terraszra ? — Ki hát. Hogy süsse a napsugár ezt az én vén tetememet. Csak a lábamat meg ne üsd az ajtóba, mert bizony az én feleségem már csak a csúz. Az osztja meg velem az életet. A komornyik lassan görditette ki a széket a terraszra. Ott betakargatta az ura lábát. Aztán maga is letelepedett s nagy páthosszal kezdte olvasni a >Me­tamorfozión libric-t, Az öreg Kondry Balázs arca egészen átszellemült. A száját is kitátotta, hogy az ékes latin versekből ne veszítsen el semmit. Kézbe-közbe ismerős részletek követ­keznek. Akkor az öreg ur félbeszakitja a felovasást s maga recitálja a többit. Ver­giliust már nem is olvastatja fel, mert azt az egészet tudja. Aztán mikor az öreg szolga elfáradt, el-elcsuklik a hangja, félbeszakitja a felolvasást. — Hagyd el Mátyás, hagy el. Nem ne­künk való már a nagy megerőltetés. Hát mondd csak, nem szép az élet igy öreg korban is ? A nap éppen éppen ugy süt mireánk is, mint a fiatalokra, A virágok nekünk is illatoznak, Aztán van jó borunk. Ha szükségét érezzük iszunk ; ha sokat iszunk, berúgunk mi is. Még szűz-dohányt is lehet kapni s igy a pipánk sem al­szik ki. Hát mond csak. nem szép az élet ? — Szép, nagyon szép, nagyságos uram, Hanem jön a direktor ur. Jelentést akar tenni. — Mond meg neki, hogy ma nem fog­lalkozom számokkal. Ma csak örülök, nagyon örülök, hogy haza jön a gyerek. Igaz, megjöttek már a lapok ? Hagy lássuk, mi van benne. Az öreg szolga ismét olvasni kezd. Kondry Balázs hallgatja nagy áhítattal. Közbe-közbe csodálkozik, vagy káromko­dik, ahogy a cikk megérdemli. Mikor aztán elfogy a nyomtatás, megjegyzi: — Mennyi gyalázatosság történik a vi­lágban. Sodorna és Gomora nem volt gonoszabb. Imádkozzunk a világ gonosz­ságáért is. Nagy ügy gyei-bajjal felemelkedik s ledékenységből, a másik talán azért, mert a többi nem ment s igy Esz­tergomvármegye kiesett egészen a millenáris kongresszus történetéből, E sajnálatos eset talán segíteni fog a mostani állapoton, mert ami­kor olvasták a kongresszusi napok leírását, akkor már bizonyosan vala­mennyien sajnálták, hogy fali nap­tárjaikan nem jegyezték meg előre augusztus 2-át. De hát késő most már a sajnálkozás ! De ne maradjanak ezúttal a saj­nálkozásnál ! Indítsanak azonnal ak­ciót, találjanak utat-módot arra, hogy a jövőben gyakrabban összejöjjenek ne csak a jó barátok, hanem vala­mennyien. Beszéljék meg együttesen a közös ügyeket, a közös kérdése­ket, vitás esetekben egymástól kér­jenek, egymásnak adjanak tanácsot. Összetartással, szeretettel, egymás vállvetett támogatásával erősebbekké válnának valamennyien. Volt egy terv hajdan, nem tudom miért hunyt el. Az tudniillik, hogy mind a két-két járás jegyzői járásuk területén ilyen célból havonkint egyszer, mind két járás jegyzői pe­aztán ur és szolga együtt imádkoznak. S mikor vége van, megjegyzik : — Ez igazán jól esett. Holnap elme­gyünk gyónni. Olyan jó, mikor nyugodt az ember lelkiismerete. A vén Mátyás a gyerek szobája után néz. Még egyszer megigazítja az ura feje alját s avval ott hagyja. Az öreg Kondry Balázs szippant még néhányat, aztán ki­csúszik kezéből a pipa, a feje félreha­nyatlik s hangos horkolása tanusitja az édes, mély álmot. II/ A vén Mátyás az alatt kiadta a paran­csokat. A fiatal ur szobáit mind ki kell takarítani. Oda a tartóba kaméliát tegye­nek. Azt szereti a fiatal ur. Valaki fusson a zongora-hangolóért. Egy-kettő, gyorsan. A parádés négyes megy a vasúthoz. A kocsis számára egy pár uj keztyüt hoz­zanak, Az erdőkerülőt be kell rendelni; tisztitsa ki a fegyvereket. S mikor meg volt minden, aggodalma­san állt meg a vén Mátyás a lakosztály közepén. — Talán nem hiányzik semmi. Ah de­hogy ! a pipákat is ki kell tisztítani. No ni! Ez a szőnyeg már kopik. Talán a moly ette ki, hogy az ördög vinné el az undok férgit. Hja, hja, tiz esztendő óta nem voltunk ebben a szobában. Külömben mit csinosítok itt nyakra-főre ? A fiatal ur katona. Bizony megszokhatta a földön hálást is. Aztán visszament az öreg úrhoz. Egy zsebkendővel csendesen letörülgette hom-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents