Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-02 / 62.szám

Babilonban. Esztergom, augusztus i. Sokáig tűrtünk, szenvedtünk, dolgoztunk, még a sors kiváló kegyelméből eljutottunk az óhajtott helyre: Babilonba, Igen, benne vagyunk már teljesen és egészen a legnagyobb babiloni zűrzavarban és Isten a megmondhatója, hogy mikor fogunk kijutni belőle és ki lesz az, a ki majdan visszavezet minket Esztergomba, a mi hajdani kedves városunkba, a melytől oly véghetetlenül messze vezetett a kegyetlen sors. Hogy Babilonban vagyunk, azt láthatja, aki nem vak, hallhatja, akinek halló érzéke még nem tompult el, ha kényszerűségből a közgyűlési terembe megy, amikor a város atyái a város sorsáról tanácskoznak és végig nézi, végig hallgatja a közgyűlések lefolyását. Ne vádoljon bennünket senki elfogultsággal, animozitással, ha azt mondjuk, hogy a magyar Rómában Bottyán János palotájában soha, de soha a mostani állapotoknál szánandóbb viszonyok nem uralkodtak és soha nem bénították meg jobban az emberek agyának és beszélő szervének a működését, mint mostan. Koronatanunk lehet a városi képviselőtestületnek mind a 170 tagja és a főkörön tanú lehet maga a képviselőtestület elnöke, a város polgármestere, aki közlegény korában tevékeny részt vett a város közgyűlésein és igy vallomása teljes hitelt érdemlő lesz, ha azt vallja, hogy a mostani közgyűlések vezetésében nincsen erély, nincsen irány, nincsen cél, nincsen szellem, nincsen komolyság és nincsen semmi, ami egy nagy és intelligens város képviselőtestületének a vezetéséhez megkívántatik. Mert egy olyan városban, amely III. . : . a mikor egy csúnya, kopasz fejű, fehér szakállú törpe állta el útját, s botjára támaszkodva, köhögve, harákolva, igy szólott hozzá : — Hát aztán mióta járja az, hogy a fiatal kisasszonykák egymagukban szaladgálnak a réten ? Nincsen tán már cseléd a palotátokban, a kire felügyelj, fehérruha, a mit a szekrénybe rakosgass, befőttes üveg, a mit a pohárszékbe zárj ? Fogadok, eszedbe se jutott még ma, hogy utánna járj, nem feslett-e le a zsinór atyád köpönyegéről, nem kellene-e foltot varrni öcsédnek, a királyfinak nadrágjára. Ugyan menj kérlek haza, s a helyett, hogy itt vesztegeted az idődet a virágok szedésével, ügyelj inkább arra, hogy a konyhában a kukták el ne lopják a mártásba való bort. — De törpe bácsi, a jóságos tündér néni megengedte, hogy ... — Tudja is a tündér néni, mit beszél! Bizony nagyon rosszat tanácsolt. Aztán tudd, meg, hogy az azur-kert rózsái nem olyanok, aminőnek látszanak. Megengedem, messziről kívánatosak; de amint leszakítottad, megégetik ujjadat, mert hát borzasztó tűzből való valamennyi! — majd átkoznád akkor balgaságodat; csak szomorúság szállana reád belőlük, mert azokat a virágokat ugy hijják, hogy ke114°/

0 pótadóban utazik, nagy szükszükségünk van mindarra, amit mostan keserű fájdalommal nélkülözni kénytelenek vagyunk, Egy nagygyá lett intelligens város képviselőtestületének a vezetésére és a napirenden levő nagyszabású ügyek megoldására nem elégséges az a bizonyos csengetyü, amely oly gyakran megszólal a közgyűlési teremben. Hallunk mi csengetyüszót utonutfélen eleget, a képviselőtestület elnöki székéből azt várjuk, hogy irányt nyerjünk a tenni valókra. Most azonban ugy vagyunk, hogy ha a képviselők egyikének-másikának egy jó eszméje akad és azt a közgyűlésen felveti, vagy ha a tanács tesz valamelyes előterjesztést, hát az Isten irgalmasságát kell az indítványtevőnek kérnie, hogy szavait a jelenlevők megértsék, mert az első szó után közbeszólnak öten, a második szó után tizen, még végre mindenki beszél, csak az elnök hallgat s maga helyett megszóllaltatja a város hivatalos csengetyüjét és teljesen meg van a babiloni zavar, amihez nem vagyunk hozzászokva, mert a régi időkben, ha más nem volt is, de a közgyűlés vezetése mintaszerű volt és az emberek hozzá voltak szokva, hogy a közgyűlés vezetője a legválságosabb pillanatokban is megtalálta az arany középutat és innen van, hogy egy negyedszázad alatt nem adtak be annyi felebbezést a közgyűlési határozatok ellen, mint napjainkban, ami azért történik, mert senki sem képes érveit ugy előadni, amint akarja és a kölcsönös kapacitálás lehetetlenné vált. Ezelőtt az ellenvéleményü emberek az elnöki székből fel lettek világosítva, meglettek nyugtatva, a zajongók rendreutasítva, a közbeszólások meggátolva, az ügyek megvilágítva. Minderre a mostani eszköz, az a gonosz városi csilingelő, természetesen nem alkalmas, hanem kellene hozzá egy kevés vezető képesség is. Nagyon kérjük mindazokat, akiket illet, vezessenek bennünket Babilonból mielőbb vissza Esztergomba. Quidó. serüség, kétségbeesés, köny s még amelyik a legkevésbbé fáj, az elveszett boldogság emléke. IV. Elképzelhetjük, mennyire megdöbbent a királykisasszony. Kinek higyj en hát ? a tündérnek-e, vagy a törpének ? ennek engedelmeskedjék-e vagy amannak ? Oh, pedig mennyire vonták a csodálatos virágok ! De hát igaz lehetett, hogy a mennyire szépek, annyira veszedelmesek is. Nem tudta elhatározni, mit tegyen, hazament hát; gondolkodni akart a dolgon, tanácsot akart kérni a dajkájától, szóval időt akart nyerni a megfontolásra. Mit is kockáztatott vele ? hiszen, ha holnap, holnapután köti meg a bokrétát, az sem lesz még későn ; az égszinü lombbal beárnyékolt, lángszinü virággal ellepett kert csak ott virul még a palota mellett, a folyó partján. V. A napok egyre multak. A királykisasszony még se határozott. Pedig sokért nem adta volna, ha a kinai és japáni vázákba beletehette volna a gyöngédséget, a csókot, a mosolygást és főleg azt a virágot, mely az első szerelem pirkadását jelképezte; de nagyon félt, hogy az ujja hamuvá ég, ha leszakasztja; nagyon félt, hogy a keserűség, a kétségbeesés, a köny, az elveszett boldogKövezetvám és helypénz. — Néhány szó a házi kezelésről. — Esztergom, augusztus I. A város képviselőtestülete július hó 27-én tartott közgyűlésében elvileg elhatározta, hogy jövőben a kövezetvám- és helypénzt házi kezelésbe veszi, s egyben felhívta a tanácsot, hogy a kezelésre vonatkozó szabályzatot készítse cl és a képviselőtestülethez mielőbb terjessze be. Kiváló fontossággal bir a város házi pénztárára nézve ez az elhatározás, mert oly jövedelmi forrásnak házi kezelésbe való vételéről van szó, mely eddig bérlet utján 6032 forintot jövedelmezett, s a jövőben az egyesítés folytán mindenesetre még nagyobb jövedelmet fog hozni. Érdemes tehát e kérdéssel a nyilvánosság előtt foglalkozni már csak azért is, hogy a végleges elhatározásig tisztán és világosan láthassuk, vájjon ez a jövedelmi forrása a vá rosnak házi kezelés mellett tényleg meghozza-e azt a jövedelmet, melyet a bérlet biztosit. Tudnunk kelll mindenekelőtt, hogy mily összegű azon kiadás, amely a házi kezelés mellett a városra hárul. Kétségtelen, hogy amidőn az ily nagy összeget tevő jövedelem biztosításáról van szó, természetesen a hatályos felügyeletről megfeledkezni nem szabad. Kell tehát egy legalább is 600 forinttal dotált főellenőr, aki a bárcákat szolgáltatja ki a vámosoknak, ezekkel nyolc naponként leszámol, az ezek által vezetett könyveket vizsgálja, a tőlük átvett pénzösszeget a házi pénztárba beszolgáltatja, ugyancsak félévenként az év végével a vámosok által vezetett könyveket lezárja s ság emléke is hozzá száll. Egymásután multak az évek. A királykisasszony atyja meghalt, a királyfi lett királylyá. Szegény leány ! Igazán szánakozásra méltó volt, amint reggeltől estig nyugtalanul, vigasztalanul föl s alá járkált; nem akart férjhez menni, mert kínos volt a kérők között válogatnia. Az ablak párkányára támaszkodva, hányszor tárta ki karját a csodás azur-kert felé! De a fehérszakállas törpének óvása ki nem ment a fejéből ; vigyázott a cselédekre, szekrénybe rakosgatta a fehérruhát és a befőttes üvegeket elzárta a pohárszékbe. De végre, egy meleg, nyári reggelen, belátta, hogy nem élhet tovább ilyen módon ! Hirtelen elhatározta, hogy elmegy, érje bármi és megköti a felséges, a rettenetes bokrétát ; egészen egymagában megindult a folyó mentén. VI. Valami nyugtalankodás fogta el: hátha elhervadtak már a gyönyörű láng-virágod ? De hamarosan megkönnyebbült; elébe tárult a kert egész nagyságában, minden pompájával: olyan csillogó volt, olyan isteni illatot lehelt, mintha magának a paradicsomnak virágait hozta volna a szél ide le. Örömtől elfultan, vágyakodástól piennek alapján az általa összeállított számadást a városhoz beterjeszti. Másodszor kell ugyancsak 4—500 forinttal dotált másodellenőr, aki a vámoknál, az utcákon és piacon a vámszedőket folytonosan ellenőrzi, a várostól ki- vagy bejövő, vámfizetésre kötelezett feleknél a cédulákat felülvizsgálja azon okból, vájjon a vámos ugyanazon cédulát nem adja-e ki kétszer, vagy többször is, vájjon hetivásár alkalmával a vámszedő a tariffának megfelelő helypénzt beszedte-e, nem vett-e be kevesebbet, hogy magának egy-két darab tojást, vagy egyébb élelmiszert ingyen szerezzen meg, avagy nem követett-e el jogtalanságot azért, miszerint több helypénzt szedvén be a fölösleget zsebre vághassa. Kell a piacra havi 25—30 forinttal dotált állandó helypénzszedő, azonfelül szombatonként egy forint napibérrel alkalmazott három kisegítő, mert egy ember a buza-, sertés-, zöldség- és baromfi-piacon helypénzt beszedni képtelen. Kell ugyancsak minden országos vásár alkalmával egy forint napibérrel dotált 4—5 kisegítő. Végül itt van az állandó 5 vámos havi 30 forinttal fizetve. Az ekként feltétlenül alkalmazandó ellenőrző közegek és vámosok járandósága évi 3436 forint. Ehhez járul még az adó, mely szintén kitesz 120 forintot, s ekként a nagyon is mérsékelten számított kiadás: 3556 forint. Ne feledjük még, hogy az évi nyomtatványok is belekerülnek 100 forintba. A városnak tehát a jelenlegi jövedelmet véve számításba, 9688 forintot kell beszedni, hogy 6032 forint tiszta jövedelme maradjon. — Befejező közlemény következik. — S—x. Megye és a város. Szolgálati utasítás a rendőrségnek. Esztergom, augusztus 1. III. 2. §. Tizedesek. Közvetlen fellebbvalóik lévén a rendőrségnek, illetve az alájuk beosztott őrségnek, ők tartoznak vezetni fellebbvahegve rohant a királykisasszony feléje . . . — Királynak leánya! nem léphetsz már soha többé ebbe a kertbe, pedig csakis itt nyílnak azok a virágok, amelyeket leszakasztani érdemes; és ha mindjárt a világ leghatalmasabb császárjának s a csillagok királynőjének volnál is gyermeke, a kapu még ugy sem nyílnék meg előtted, mert sok éve mult, hogy tizenöt éves lettél! Nézz csak, kérlek, % folyóba ! Aki igy szóllott neki, a jóságos kis tündér volt; fején drágaköves diadém ragyogott s erről aranyos fonalak hullámzottak lő. A királyleány a viz fölébe hajolt; és ekkor meglátta, hogy haja megőszült s szeméből kihalt a csillogás. — Isten veled — hiszen ötven esztendős vagy! — monda a jóságos tündér és könye kicsordult. A királyleány pedig leroskadt a zárt kapuval szemben egy kőre; jajveszékelve zokogott, ontotta könyüit, mert róla szólott a rege, hogy: >Volt egyszer egy kis leány, aki nagyon szeretett volna rózsát tépni a kertből, de nem tépett, mert nem mert ...» Franciából: L. K.