Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-30 / 61.szám

tos kérdést lapjában, amely a város érdekeit mindig oly melegen por­tálja, kissé szellőztetni megkísérli. Teljes tísztettel: Egy belvárosi lakos. Városi közgyűlés. Esztergom, július 29. Esztergom város képviselőtestü­lete, f. hó 27-én közgyűlést tartott. A reggel 9 órakor kezdődött, s délután 4 órakor folytatott, majd esti 7 órakor véget ért közgyűlés tárgysorozata 49 pontból állott, melyek közül legnagyobb része tu­domásul vétetett és jóváhagyatott. De volt sok és fontos pontja a tárgy­sorozatnak, s ennek alapján jeleztük előre, hogy a közgyűlés aligha fog két nap alatt is véget érni, mely feltevésünkben azonban csalódtunk s ki tudja csalódásunk nem-e a napi­rendre tűzött tárgyak rovására esett-e meg. Általánosan jellemezve a közgyű­lés lefolyását, menetét, azt a tanul­ságot merítettük, hogy sokaknál hiányzik az a komolyság, melyet a városi ügyek tárgyalása természet­szerűen megkíván és hogy a köz­érdek szolgálata csak addig erénye sokoknak, mig azt kicsinyes és messze elágazó önérdekek szolgála­tukba nem hajtják. A közgyűlés me­netéről a következőkben számo­lunk be: A napirend megkezdése előtt Dóczy Ferene kért felvilágosítást a polgármestertől a szállongó hírekkel és azzal szemben, hogy a polgár­mester magát takarékpénztári ügyész­nek megválasztatta, mire a polgár­mester kijelentette, hogy állásának további megtartása tekintetében ha­tározott választ, egyébb körülmények­től függő okokból ezúttal nem ad­hat. Addig — úgymond — mig lemondásomat be nem nyújtottam, polgármester vagyok. Valószínűnek tar lom, hogy marad a status quo. A közgyűlés ez utóbbi kijelentést helyesléssel és megnyugvással vette tudomásul. Mese a febér homlokról és a fekete szívről. — Az »Esztergom és Vidéket eredeti tárcája. — Méltó feltűnést keltett a hir, hogy Faragó Albert eljegyezte a kis Walter Katinkát. Senki sem tudta felfogni, hogy kerülhet össze két ilyen külömböző jel­lem ? Hogy szerethetett bele egy ilyen vig, elkényeztetett baba abba a sötét, magába vonult emberbe. Az esküvő azonban végbe ment s a fiatal pár a nászút után szépen meghúzódott a csen­des fészekben. Az uj asszonykát sokáig nem lehetett látni. Az ura sem járt se­hova a hivatalán kivül. De mintha egé­szen megváltozott volna. Tüskés bajusza alatt néha még mosoly is játszadozott. Aztán eljött a farsang. Az uj asszonyka az egyik bálon megjelent az ura oldalán. Mosolygó, viruló volt. Az urát feltűnően kényeztette. Az étteremben mellé ült, végig simitotta tüskés állát és sugdosott a fülébe. Az pedig ugy vette mind ezt a kedveskedést, mint egy szerecsen fejede­lem, akinek alázatos rabszolgája hódol. Ezen a bálon történt, hogy Katinká­nak bemutatták Réthy hadnagyot. Az asszonyka alig nézte meg. Egy-két for­dulót táncolt vele s aztán többet tudo­A napirendre tűzött tárgysorozat­ból 21 tételt elfogadás és 10 pon­tot pedig tudomásvétel utján vett le a közgyűlés a zöld asztalról, melyek közül felemlítjük, a >Holtak*-utcájá­nak »Malonyai«-ra történt átváltoz­tatását. A szentgyörgymezei jegyző földeknek 148 forintért történt bérbe­adását, melynél Brenner József azon el­járás ellen emelt szót, hogy midőn e föl­dek jövedelmét a város megváltotta, azok jövedelmezősége 200 forinttal vétetett fel, mi ellen a szentgyörgy­mezei képviselők észrevételt nem tettek, mig most ők, mint local isme­retekkel bírók az elért 148 forint haszonbért, nem remélt és kedvező eredménynek veszik. Felemiitjük to­vábbá a Simor János-utca és Szt. Anna-tér járdáinak kikövezését. Egyik fontos tárgya volt a köz­gyűlésnek a gymnázium felépítése, melyre nézve utasította a tanácsot, hogy a lebontásra és a használható öreg anyagok felhasználásával leendő újjáépítésre vonatkozó terv és költség­vetésre nézve haladéktalanul hirdes­sen pályázatot, s annak eredményé­ről 30 napi "záros határidő alatt tegyen jelentést a közgyűlésnek. A foglalkozást közvetítő és cseléd­szerző üzletekre vonatkozó szabály­rendelet egyik pontjának Nieder­mann rendőrkapitány által tervezett módosítását egyhangúlag elfogadta a közgyűlés, melyben kimondotta, hogy a biztosítéki összeget 100 frtról 500 frtra emeli fel. Brucsy János utalva arra, hogy bizonyos cselédszerzők jövedelem­szerzés szempontjából le is szokták a már egyszer vitt cselédeket be­szélni, e részben a szabályrendeleten szigorú módosítást javasol. Nieder­mann kapitány kijelentette, hogy módosítása csak ideiglenes és a legégetőbb szükségnek megfelelő, de egyszersmind tudomására hozta a közgyűlésnek, hogy a szabályrende­let egészbeni és gyökeres módosítá­sával most foglalkozik. Dr. Csernoch János és társai azon indítványát, mely szerint a kis dunai primási hídon a kocsiforgalom fenn­tartassék s a hidat a város tartsa fenn jó karban, a közgyűlés el nem fogadta, hanem feliratilag határozta mást sem vett róla. Leánykori barátnői­nek mesélte határtalan boldogságát. Mikor haza felé mentek, oda szólt Fa­ragó a nej értek : — Ismerte maga élőbbről is ezt a Réthyt ? — Most mutatták be. — Olyan éhes szemekkel nézett ma­gára, hogy kedvem lett volna pofon ütni. — Nem vettem észre. — Kérem, kerülje ezt az embert. Nem szeretnék valami kellemetlenséget miatta. — Csak nem féltékeny ? — És ha az volnék ? Addig nem tehet kifogást, mig nem éreztetem. Aztán ismét elmúlt pár hét és Fara­góékról ismét semmit sem tudott a plety­kára éhes város. Csak akkor kezdtek ismét beszélni róluk, mikor egy este a kioszkban Réthy hadnagy pofon ütötte Faragó Albertet. Ugy mondják, hogy a hadnagy egy csokrot küldött Katinká­nak s az a férj kezébe került. Az asz­szonyka nem tehetett a dologról. O a bál óta nem is látta Réthyt. De az ura nem hallgatta meg a kifogásait, hanem durván reá támadt, s meg is ütötte. Ebből támadt a heves szóváltás a kioszk­ban, amikor Faragó a pofont kapta. Mindenki feszült kíváncsisággal várta, megkeresni a közlekedési miniszté­riumot a végből, hogy az 1897. év folyamán a régi fahidnak helyébe építeni tervezett vashidat jelzett időben elkészítse. Niedermann József rendőrkapitánynak az országos vásá­roknak kettővel leendő szaporítására vonatkozó javaslatát a közgyűlés elfogadta, amelyek szerint febr. 18, apr. 15., jun. 15., aug. 7., okt. 5. és december 7-ének hétfői és keddi napját magába foglaló napokon tar­tatnának azok. Majd elfogadta ugyan­annak a mutatványok és látványos­ságok után fizetendő dijakra vonat­kozó szabályrendelet tervezetét, a pénzügyi bizottság és tanács azon hozzáadásával, hogy az idegen ajkúak, (sangerajok) vagyis nem magyar nyelven tartott előadások után, a dijaknak kétszeresét kötelesek fizetni. A számvevőnek és tanácsnak azon javaslatát, mely szerint a 219 tétel­ben fennlevő és 868 frt 3 krt tevő s behajthatlan pótadó hátralék törül­tessék, elfogadta. Hosszan tartó éles vitára adott okot Tátus János, Meszes Ferenc és társainak Nozdroviczky Miklós erdő­mester elleni panasza, az 1895. év­ben a csemeték között termett erdei fű lekaszálása stb. tárgyában. A heves vitában Meszes Ferenc, Tátus János, Strobli Mihály, Kiffer János, Zsiga Zsigmond, Walch Mátyás, Brucsy János vettek részt, melynek a szavazás vetett véget. A felállás által megejtett szavazás biztos ered­ményre nem vezetvén, polgármester elrendelte a névszerinti szavazást, melynek eredménye szavazategyen­lőség lőn, s igy a tanácskozási ügy­rend 23. §-a értelmében, mivel a a polgármester a tanács javaslata mellett szavazott, az lett elfogadva, mely szerint az erdőmester eljárását ezúttal tudomásul veszi, de a jövőre nézve utasítja, hogy a tanács meg­hallgatása nélkül, hasonló esetekben el ne járjon. A vadászati jog bérbeadására vo­natkozó tanácsi javaslatot a közgyű­lés elfogadta. Brenner József és Hübschl Alajos a vadkárok meg­gátlása és megtérítése ügyében emeltek szót. A vidékről behozott szeszesitalok hogy mi fog most történni. A párbaj ki­kerülhetetlen. S amilyen lövő Réthy, az eredmény iránt sem lehet kétség. A segédek, amennyire leheteti, könnyű feltételekben állapodtak meg. Először pisztolypárbaj egyszeri golyóváitással s ha nincs sebesülés : kard. Délután már széltiben beszélték az eredményt. A pisztolypárbajban senki sem sebesült meg. Faragó Albert erősen meg­célozta az ellenfelét, de nem talált. Réthy pedig a levegőbe sütötte ki pisztolyát. Aztán kocsira ültek a felek s behajtattak a nagyvendéglőhöz. A kardpárbajnál is Réthy csak a védelemre szorítkozott. Csupán egyszer vágott s oly szerencsét­lenül, hogy végig hasította Faragó Al­bert mellét. A nagy, komor férfi végig vágódott a padlón. Az orvos bekötözte sebét s a segédek aztán hazaszállították a lakására. Katinka az előszobában várta és sirva borult rá. Ezer és ezer csókkal halmozta el azt a hosszú sebet. Majd lefektette az ágyba s oda ült melléje. Faragó Albert sötéten nézett maga elé, néha a felesége arcát vizsgálta, de egész nap egy szót sem szólt. Este felé erős sebláz vett erőt rajta. Minduntalan ki akart ugrani ágyából. Majd elcsende­sült egy percre s Katinkát szólli­stbre vonatkozó tanácsi és pénzügyi bizottsági javaslatot elfogagta a köz­gyűlés, mely szerint a vidékről és külföldről behozott borok hektoli­terje után 50 kr., sör után 1 frt, 100—50% szeszesitalok után 2 frt, 50—25% után 1 forint 50 kr és 25%-tól lefelé 75 kr. fizetendő. L'öwy Lajos indítványozta, hogy h nagy kereskedelem vetessék kí a megadóztatás alól, illetve, hogy nem a város területén fogyasztott, és kí­vülről behozott borok, melyek ismét kivitetnek, adóvisszatéritésben ré­szesüljenek. Stróőly Mihály, Dóczy Ferenc és Antal, Brucsy János és Gyula, Bren­ner jóssef, Dr. Fehér Gyula, majd Dr. Fóldváry István, pro es contra tett felszólalásai után a közgyűlés fenti módon határozott. Nem kevésbbé adott éles vitára okot a szikviz megadóztatása, mely ellen Dóczy Ferenc és Dr. Berényi Gyula szólaltak fel, okul hozván köz­egészségügyi érveket. A megadóztatás mellett Brucsy János, Brenner József és Dóczy An­tal szólaltak fel, utóbbi azzal indo­kolván főleg a megadóztatást, hogy mig egyrészt a szikviz létezése előtt kedvezőbb egészségügyi viszonyok voltak, mint most, addig másrészt az adónem behozatalának főindoka a fogyasztási adójövedelem növekedé­sében keresendő, mert köztudomású, hogy ma már a bort és sört szóda­vízzel keverik, Elfogadta továbbá a közgyűlés a helypénzszedési és kövezetvám jogra vonatkozó azon előterjesztését a ta­nács és p. ü. bizottságnak, mely szerint egy évig, mintegy próbaidőre a város maga házilag kezeli azokat, hogy a további bérbeadás iránt, a jövedelem tekintetében magát tájé­koztathassa, esetleg pedig azt vég­leg magának megtartsa, minek § főe­lőnye a fogyasztási cikkek kivitelé­nél elkövetett számos visszaélések meggátlása lenne. Dr. Feichtinger Sándor főorvos nyugdíjaztatása iránti kérvényének a közgyűlés helyt adott, s őt évi 450 frttal nyugdíjazta. Egyúttal pedig te­kintettel az ősz tudósnak ugy állá­sában, mint a város közügyeinek totta. A fiatal asszony örömmel sza­ladt be. — Üljön kérem oda. Ugy! — S hosz­szan a szeme közé nézett. — Csakugyan nem ismerte előbb azt a . . . azt a . . . kutyát ? — Nem. — És sohasem fogadta el magánál? — Soha. — Meg mer esküdni erre? — Esküszöm . . . esküszöm . . . — Ugy öleljen meg. Katinka Örömsikolylyal borult az ura nyakába. Átfonta nyakát karjaival. A komor, mogorva ember nagy erőlködés­sel felemelkedett, baljával magához szo­rította a zokogó asszonyt, jobbjával pé­pedig felkapta az éjjeli szekrényről re­volverét. Aztán odaszorította a hideg csövet Katinka füléhez s megnyomta a ravaszt. Az asszony egy hang nélkül esett össze. Majd ellökte magától a tete­met s fogai közé véve a csövet, a má­sodik lövéssel kioltotta az ő nyomorult életét is. — Többé nem leszek féltékeny — hö­rögte utoljára. A hófehér ágy csak ugy dobzódott a piros, párolgó vérben . . . Gramling Kornél.

Next

/
Thumbnails
Contents