Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-23 / 59.szám

Megye és a város. Gosztayer Berta fellebbezése. — A közigazgatási bizottság határozata. — Esztergom, július 22. A vármegye közigazgatási bizottsága július havi ülését tegnap tartotta. Az ülés tárgyai kisebb jelentőségűek voltak, Gosztayer Berta Miedler Rezsőné ismeretes fellebbezésének kivételével. Ez ügyben az ügyészi vélemény alapján a bizottság kimondotta az illetékességet s az iskolaszék határozatát megsemmisítette. A kir. tanfelügyelő ugyan megfellebezte ezt a döntést, azonban kétségtelennek tartjuk, hogy a legfelsőbb fórum is a legteljesebb jogi alapon álló közigazgatási bizottságnak fog igazat adni. A sok tanulmánynyal és szakavatottsággal összeállított ügyészi véleményt itt közöljük bő kivonatban : Esztergomban az addig együttes elemi iskolák átalakittatása mellett az első különosztályu leányiskola a Mária Terézia királyné által 1770-ben életbe léptetett »Ratio educationis* alapján létesittetett, 1844-ben a szükség követelményeinek megfelelőleg felállíttatott a Il-ik osztály is. A most létező városi leányiskolát Esztergom városa képviselőtestülete a város tulajdonát képező törzsvagyon jövedelméből és a városi Összes lakosság által, vallásfelekezeti külömbség nélkül fizetett közsági pótadóból önállólag, minden hitfelekezeti befolyás nélkül csak 1882—6. években, tehát az 1868: XXXVIII. t.-c. hatálya alatt szervezte. 1852. február 10-én a budai tanodái hatóság elrendelte, hegy az Esztergomváros területén levő összes népiskolák az általa kibocsátott szabályzat 45. és 66. §-ai értelmében választandó egy igazgató vezetése alá helyeztessenek s igazgatóul tekintélyes — lehetőleg egyházi — férfiú választandó. A város tisztikara ez állásra Kollár István akkori királyi városi plébánost terjesztette fel, akit a kir. helytartótanács 1852. május 12-én 9497. szám alatt kelt intézkedésével a város területén levő összes népoktatási intézetek igazgatójává nevezett ki. Igazgatósága alá taroztak az összes városi és magán elemi iskolák még a zsidó iskola is, mint ez a budai tanodái hatóság 1854. ápril 14-én kelt egy rendeletéből is kitetszik. Kollár István utóda: Zajcsák János Igazgatása alatt lépett életbe az 1868 : XXXVIII. t.-c. Ekkor a város képviselőtestülete népiskolai adminisztrációját a törvény szabványainak megfelelő módon óhajtván rendezni, megválasztotta a községi iskolaszéket és a törvénycikk 125. §-a értelmében a tankerületi iskolatanácsba küldendő tagokat anélkül, hogy az iskoláinak jellegére nézve kifejezetten nyilatkozott volna. Csak Környei János tanfelügyelő felhívására mondotta ki az 1869. június 20-iki közgyűlésben kelt határozatával, hogy a város összes elemi iskoláit községieknek, azaz felekezetnélkülieknek tekinti, mivel azok adminisztrációját községi és nem felekezeti alapon szervezte. E határozat ellen a képviselőtestület katolikus tagjai akciót indítottak és sikerült Is nekik az 1869. dec. 7-re összehívott rendkívüli közgyűlésen kimondatni, hogy »az összes városi iskolák — a városi tulajdon és a városi hatóság kegyúri joga megőrzésével és fentartásával — felekezetieknek tekintendők.* Erre a községi iskolaszék akkori elnöke : Maiina János állásáról lemondott, a községi iskolaszék feloszlott és a róm. kath. iskolaszék Kollár István elnöklete alatt megalakult. Ez iskolaszék megkisérlette az 1870-ben elhalálozott Klinda Károly igazgatótanitó állását választás utján betölteni, de a képviselőtestület régi jogaihoz ragaszkodva, az állást választás utján maga töltötte be, s erről az egyházmegyei hatóságot nem is értesítette. Mikor az iskolaszék mandátuma lejárt, a képviselőtestület az 1868: XXXVIII. t.-c. formalitásainak betartásával 1872. dec. 9—11 napján újra megalakította a községi iskolaszéket, amelynek elnöke sugyan Pór Antal, kir. városi plébános lett, denem mint ilyen, hanem mint tiszteletbeli árvaszéki ülnök, tehát mint tanácsbeli tag. Ez állapot szakadatlanul tartott a szomszédvárosok egyesítéséig, mikor is a képviselőtestület a szabályrendelet 4. §. 28-ik pontjában világosan kimondotta: »A népiskolákra nézve ugy a választás, mint a felügyelet jogát a képviselőtestület iskolaszéke által gyakorolja*, vagyis a felekezeti iskolaszék jogosultságát kizárták. E történeti fejlődés alapján kétségtelen, hogy a városi iskolák községieknek tekintendők, azokat a város alapította, tartja fenn és azok a városi jellegtől soha meg nem fosztattak. Ily körülmények között a törvény értelmében a városi iskolaszék megfelebbezett határozatának másodfokú elbírálására a közigazgatási bizottság mindenesetre és egyedül illetékes. Az ügy érdemére nézve az ügyészi vélemény az iskolaszék határozatát feloldandónak tartja. Mert az 1868 : XXXVIII. t.-c, 138 §-a szerint a tanítók és tanítónők élethossziglan választatnak és állásuktól csak hivatali hanyagság, erkölcsi kihágás, vagy polgári bűntény miatt mozdíthatók el a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya által. Igy még ha fegyelmi vétség forgott volna is fenn, még akkor sem volt jogosult az iskolaszék ítélkezése. A férjhezmenetel pedig sem erkölcsi kihágásnak, sem pedig polgári bűnténynek nem minősíthető. S ha határozhatott is az iskolaszék, csak a jövőben választandó tanítónőkre nézve határozhatott igy ; annál is inkább, mert Gosztayer Berta megválasztásakor a pályázati hirdetménybenn nem volt kikötve a hajadon állapot. Az ügyészi vélemény felolvasása után Bartal Rezső kir. tanfelügyelő terjesztette be határozati javaslatát. Előbb azonban előadta, hogy határozott nyilatkozatot kért a városi iskolaszéktől a kérdéses iskolák jellegére nézve. S a polgármester, mint iskolaszéki elnök, hivatalos átiratban azt tudatta vele, hogy a »városi iskolákat Esztergom képviselőtestülete 1869. dec. 7-én felekezeti jellegüeknek mondotta ki.« Éppen ezért oda terjed javaslata, hogy az ügyészi vélemény mellőzésével Gosztayer Berta fellebbezése másodfokú elbírálás végett a szerinte illetékes felsőbb hatóságnak : az egyházmegyei főhatóságnak adassék át. Javaslatát azzal indokolta, hogy a katolikus iskolaszékek számára készített püspöki elaborátum 35-ik szakasza szerint: »a tanítók és tanítónők fegyelmi ügyeiben másodfokulag az egyázmegyei főhatóság itél». Javaslata természetesen zajos ellenmondást keltett s több felszóllalást provokált. Mindenekelőtt az elnöklő főispán kérdésére maga a tanfelügyelő volt kénytelen konstatálni, hogy az iskolaszéktől vett hivatalos értesítés fején »Esztergom sz. kir. város iskolaszékétől felírás olvasható, már pedig a törvény értelmében a községi iskolaszék határozatait másodfokulag csak a közigazgatási bizottág bírálhatja felül. Szabó Mihály főjegyző felszólalásában konstatálta, hogy a tanfelügyelő által idézett püspöki utasítás szakasza csak »fegyelmic ügyekről beszél, már pedig a férjhezmenetel talán még sem fegyelmi vétség. Héya Tivadar tiltakozott a tanfelügyelő azon állítása ellen, hogy a városi képviselőtestület 1869-ben hozott határozatát nem változtatta meg. Ha előbb nem, megváltoztatta a szervezési szabályok megalkotásakor, mint az az ügyészi véleményből is kitűnik. Már pedig a lex posterior megdönti a meg-előző lex-et. Erre a tanfelügyelő közvetítő módosítást ajánlott, még pedig azt, hogy a bizottság küldje vissza a fellebbezést az iskolaszéknek s a városi képviselőtestülettől határozott nyilatkozatot kérjen áz iskolák jellegére nézve. Szabó Mihály főjegyző ellene van e módosításnak, mert az — a kérdés teljesen tisztáztatván — felesleges s legfeljebb azt a látszatot keltené, hogy a bizottság fázik a kényes kérdés határozott megoldásától. Több felszólaló nem jelentkezvén, a főispán elrendelte a szavazást. Először a tanfelügyelő határozati javaslatára szavaztak, mellette voltak négyen, de a nagy többség ellene ; ez a nagy többség azután elfogadta az ügyész javaslatát, mely szerint az iskolaszéki határozat megsemmisítendő. A tanfelügyelő nyomban bejelentette fellebbezését. Az ülés folyamán beterjesztett havi jelentések között szomorúan hangzott a pénzügyigazgatóé. Az adók az egész megyében, de különösen Esztergom városában nagyon lanyhán folynak be, a mult év hasonló időszakához képest minden adónemnél nagy a visszaesés, igy csak az egyenes adónál 1844 forint. Ezért javasolja, hogy a községek megintendők azzal, hogy a pénzügyigazgató kimondja velük szemben a felelősséget. Az ülés után a másodfokú erdei kihágási bizottság tagjai ültek

v össze néhány kihágás elbírálása végett rövid tanácskozásra. O Kéménd község vásárjai. Kéménd község elöljárósága folyamodott a kereskedelmi miniszterhez, hogy eddigi két országos vásárján kivül még két országos vásárt tarthasson. A miniszter a kérelmet véleményadás végett a győri kereskedelmi és iparkamarának adta ki, amely július 9-iki közgyűlésén foglalkozott a kérdéssel. Az előadó ismertette, hogy a szomszédos vásárttartó községek közül Muzsla, Szálka, Bátorkesz, Szölgyén és Köbölkút az uj vásárok tartása ellen nem tettek kifogást, ellenben Esztergom; és Párkány határozottan ellenzik a kérelem teljesítését. A közgyűlés azt határozta, hogy tekintettel a vásárok szaporítása ellen iparosok részéről felhangzó folytonos és jogos panaszokra, figyelemmel továbbá Esztergom sz. kir. város iparhatóságának, ugy Párkány nagyközségnek tiltakozó nyilatkozatában foglaltakra, uj kirakodó vásárok engedélyezését Kéménd község részére feleslegesnek tartja és nem véleményezi. Q Az ebadő leszállítása. A rendőrkapitány uj ebtartási szabályrendeletet dolgozott ki,, amely szerint az ebadó jelentékenyen leszállittatik. A szabályrendelettel a legközelebbi városi közgyűlés fog foglalkozni. O A pilismaróthi körorvosi állásra ujabban két pályázó jelentkezett, még pedig: dr. Konrád Rezső nagymarosi orvos, városunk fia és dr. Sonnenfeld József gyetvai körorvos. O Utóállitás volt tegnap a Vármegyeházán. A harminchét jelentkező közül hat vált be. O Felülvizsgálat. Hétfőn volt az uj dunai hidak feljáróinek hivatalos felülvizsgálása ugy a párkányi, mint az esztergomi oldalon. A vizsgálaton Szántó Albert műszaki tanácsos és Pischinger Gyula főmérnök képviselték a kereskedelmi minisztériumot. O Barikád a csatornában. Szombaton éjszaka történt, hogy az uj csatorna tisztításán dolgozó városi gyepmester a csatorna kisdunai nyílásának közelében vaskapcsokkal egymáshoz erősített gerendahalmazra talált. Hétfőn történt, hogy Cathry Szaléz, a csatorna építője városunkba érkezett s beismerte, hogy azt a gerendahalmazt feledékenységből hagyta a csatornában. Az akkor még meg nem állapodott betonfalat támasztotta ugyanis meg vele. Jött azután a májusi zápor, a barikád már akkor bizonyosan megakasztotta a víztömeget s a torlasz az iszappal és kődarabokkal annyira megerősödött, hogy a pénteki vizmassza már éppenséggel képtelen volt áthatolni rajta bár a gerendákat részben feldöntötte. A Hs feledékenység drága lesz a vállalkozó urnák, amennyiben a kárt szenvedett lakosok közel ötezer forint kártérítést követelnek a városon, melyet természetesen most már Cathry fog megfizetni. Frey Ferenc, Rudolf Mihály és a takarékpénztár pincéiből a hidrofor még tegnap is javában pumpázta a vizet. Az ujabb kárt mindenesetre el lehetett volna hárítani, ha a városi hatóság már a májusi zápor után megvizsgáltatja a csatornát. A szakértők különben ugy vélekednek, hogy a pénteki veszedelem a torlasz eltávolítása után is még mindég megismétlődhetik addig, amig a régi főgyűjtő csatornát, amely azelőtt szépen levezette a hegyekről lezúduló esővizet s melynek ürtaltalma teljesen megfelelt a beléje folyó viztömeg mennyiségének s amely a Héviz-utczán vezetett keresztül, a jelenlegi csatorna megbontásával, irányváltoztatás nélkül alaposan kibővítik. A szerencsétlen torlaszt még nem bontották egészen szét, mert attól félnek hogy akkor a csatornában összegyűlt vizmenynyiség oly rohamosan futna le, hogy a csatornaépitményekben nagy károkat okozna. Millenium. * * Millenáris ünnep Pilis-Maróthon. Megirtuk már, hogy a pilis-maróthi vallásalapitványi uradalom gazdászati és erdészeti tisztsége Magyarország ezeréves fennállásának emlékére Pilis-Maróthon emlékszobrot állított. Mint tudósítónk jelenti az oszlop leleplezését folyó hó 16-án tartották meg. Jelen voltak : Andrássy János alispán, Pfeiffer Kálmán miniszteri tanácsos, Hirsch István főerdőtanácsos, a vallásminiszteriumi gazdászati és erdészeti ügyosztályának tagjai, a pilismaróthi intelligencia és a községi elöljáróság. Az ünnepi szónoklatot Berzeviczy József pilismaróthi uradalmi intéző tartotta. Beszédére a kultuszminiszter képviseletében Pfeiffer Kálmán miniszteri a nácsos felelt. Az ünnep után barátságos lakoma volt Berzeviczy házában, melyen az első felköszöntöt a királyra Pfeiffer mondotta. HÍREK. — Személyi hir. Görcz Arthur ezredes, ezredparanok néhány napra Bécsbe utazott. Távolléte alatt Vojnovich ezredes helyettesíti. — Tiszti díjlövés. A szombati tiszti dijiövéscn, melyről már legutóbbi számunkban is megemlékeztünk, az első díjat: ezüst dohánykészletet Samesch Mór főhadnagy nyerte meg. Dijakat vittek kivüle haza; Schmidt őrnagy, Kostyál. Waldkirch főhadnagyok, Beswoda, Balázsi hadnagyok és mások, összesen 16-an. — Államfogházban. Nógrádi Jenő, sümegi reáliskolai tanár, lapunk volt szerkesztője, most töltötte ki Komáromban két heti államfogház-büntetését, melyre a biróság a Sinka Ferenc Pállal vivott párbaja miatt Ítélte. — Megtalált ereklye.'Esztergommegye egyik ősi nagybirtokosa, néhai báró Baidácsy kegyuraságához tartozó béiai uradalom templomának vannak értékes tárgyai, melyek a korábbi birtokosok bőkezűségéből származtak. E templom sekrestyéjében volt a lomtár, melyet senki sem vett szemügyre. A jelenlegi muzslai káplán sorra nézegette a lomtárban heverő, gondozatlan tárgyakat, s az ütött verett régiségek között egy súlyos kormos oltárlámpára akadt, a melyen a következő felírás volt olvasható: »Török András generális és neje, Bormaszlin Éva 1721. év.« E jólelkű házaspár ajándékozta a templomnak, de mert idők multával bepiszkolódott, senki sem gondolt vele, főleg azzal, hogy oly értéket képvisel, melyért érdemes lett volna Magyarország legfényesebb templomába is beilleszteni, A muzslai káplán hazavitte az emiitett oltárlámpát, otthon gondosan megtisztogatva átadta rendeltetésének, mert szinezüstből van készitve s az azon időbeli ötvösművészet remekének tekinthető, értékileg, jobban mondva ezüstsulyban 1700 frtot ér a jelenlegi ezüstárak szerint. Ugyanazon bőkezű házaspár készítette a bélai harangokat is, mert a harangokon levő felírás azonos az oltárlámpán levővel. Érdekes tudni, hogy a