Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-12 / 56.szám

Esztergom, XVIII. évfolyam. 56. szám. ESZTE8B0M és Vasárnap, 1896. július 12. VIDÉKE M«»XXSVXXVVXXVVXX\V\XXVXX^\VXV\^ 5 > Megjelenik hetenkint kétszer : § csütörtökön és vasárnap. 1 5 ® $ ELŐFIZETÉSI ÁR.: Í s , , - 3 6 Egész évre 6 fit — kr. § g Fél évre 3 » — » § | Negyed évre i » 50 » $ Egy hónapra — » 50 » ^ Egyes szám ára — » 7 » S í S VÁROSI ES MEG

YEI ER

DEK

EINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —== TELEFON 59. SZÁM. =— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a WallfisCÜ- és Haugh-féle dohánytözsdékben. Hirdetések s a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyv- § kereskedésében vétetnek fel. —^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr, s « >X>XXXNXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNVXXXX^\X\XXXXX\XXXXX Igazságügyi palota Esztergomban. Esztergom, július II. Negyedszázada annak mintegy, hogy az esztergomi kir. törvényszéket az igazságügyi igazgatás feloszlatta, s beillesztette a komáromi törvényszék keretébe. Nem kutatjuk az okokat, melyek azt tőlünk elvitték, de, hogy a törvényszék itt nem maradásának, az édes tétlenség volt oka, azzal mindnyájan tisztában vagyunk. Akkor is ugy voltunk, hogy addig nem adtunk hitelt a hírnek, mig a szomorú való fel nem ébresztett szendergésünkből. Emiitettük lapunk utóbbi számában, miszerint hire jár annak, hogy a túlsó járás telekkönyveit járásbíróságunk telekkönyvi osztályától elszándékoznak vinni. Az ok kettős. Helyi, mely a járásbíróság helyiségeinek széttagoltságában és ezzel kapcsolatosan azok alkalmatlan voltában, másodsorban pedig azon körülményben keresendő, hogy több járásbíróságot telekkönyvi hatósággal szándékoznak felruházni. Hogy a sommás eljárás a bíróságok reorganizálását kell, hogy maga után vonja, ahhoz kétség nem fér. Es hogy a változások során váróAz „Esztergom és fiié" tárcája, Ninon. — A. Musset. — Be bús az életed, Ninon, Ninon, Az óra fut, tavaszra jő a tél, Ma rózsa, holnap holt szirom . . . Mi a te élted, ki nem szeretél ? Az óra fut, Ninon, tavaszra jő a tél . . . Kinek csillagja nincs, bajos, ha vizre kél! Könyv nélkül uton és zene nélkül csatán . . Szerelem nélkül az élet nem élet ám ! Én éltemet adnám egy kis szerelemért S ha nem vőn' szerelem, od'adnám semmiért. Száguldó perceken, elillanó időn Búsultok-e, midőn Megdobban szivetek ? Virágok, nyiljatok szerelmes éjjelen, Az élet szunnyadás és álma szerelem, Es éltetek, virágok, ha szerettetek . . . Be bús az életed, Ninon, Ninon ! Az óra fut, tavaszra jő a tél . . . Ma rózsa, holnap holt szirom . . . Mi a te élted, ki nem szeretél ? Toborzó. Egy fázós királyleányról. — Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Mikor a királykisasszony tizenkilenc esztendős lett, egyszerre elkezdett fázni. A dolog annál feltűnőbb volt, mert éppen sunkra mi sors vár, ismeretlen. De nincs kizárva, hogy a hir ténnyé nőheti ki magát, s akkor még nagyobb áldozatok árán is aligha segíthetünk azon a bajon, melyet elhárítani, nem voltunk elég éberek. Mint minden kérdésnél, ugy ennél is, hogy vannak eltérő vélemények, az természetes, de hogy világot vessünk az érem mindkét oldalára, tárgyilagosan, mindkét oldalról kívánunk azzal foglalkozni. Kérdés, veszitünk-e azzal, ha a túlsó járás telekkönyveit a muzslai járásbírósághoz viszik át? mire természetesen csak igennel válaszolhatunk. Itt vannak pénzintézeteink, melyek érzékeny károkat szenvednének az által, ha a túlsó járásbeli telekkönyvek a muzslai járásbírósághoz vitetnének át, mert az a túlsó járásbeli nem volna arra utalva, hogy pénzintézeteinket keresse fel akkor, midőn a kötvény-kölcsönüg3'letet saját járásában is lebonyolíthatja. De veszítene s csökkenne általános forgalmunk, a kereskedelem érdeke, mert a jogügyletet lebonyolító felek nem volnának arra utalva, hogy a telekkönyv betekintése végett városunkat keressék fel. Azt pedig jól enyhe júniusi napon történt, mikor az aranyos napsugarak csak ugy tobzódtak a kék levegőben. A királyleány különben nem volt soha fázós természetű. Az egész ország tudta róla, hogy még négy évvel ezelőtt is karácsony havában leszökött a dermedt, fehér parkba és hóembereket csinált a saját puha, apró kacsóival. Nagyon szeretett korcsolyázni és az úszási bravúrjaival nem egyszer a rémület hideg verejtékét csalta a palotahölgyek sápadt homlokára. És egy meleg júniusi napon beléburkolódzott a hermelines, bolyhos, íehér köpenyébe, — ugy fázott. Odatolatta a zsöllyeszékét az ablak mellé, ahol a rügyező fák szegényes lombjai közül aranyos verőfény hullt le szőke fejére és kibámult a fehér-kék levegőbe. Üde, gyöngéd teste didergett, csattanó, piros ajkának bibora fakóra tompult és apró, csillogó fogacskái összekocódtak. Fehér ujjacskái idegesen húzták össze a köpeny két szárnyát. Szegény királykisasszony, hogy fázott, hogyan didergett! A király, akinek nem volt több gyermeke ennél az egynél, ugy megrémült, hogy elállt a szive dobogása. Koronás fejét, melyet hosszú, fehér hajszálak födtek, — ijedten kapta fel és fénytelen szemeiben kigyúlt az aggodalom tüze. Megrogyó léptekkel sietett a leányához tudjuk, hogy az a túlsó járásbeli, bármily ügyes-bajos dologban járjon is itt, anélkül vissza nem tér, hogy egy-két garast ne hagyna itt. S hogy ez az egy-két garas, mily forgalmat reprezentál, annak értékét legjobban ismerik kereskedőink. Megfordítva már most a kérdést, nyerünk-e az által, ha a túlsó járási telekkönyv itt marad ? szintén csak azt válaszolhatjuk, hogy igen, mit ha egyébb adatokkal nem, ugy a csak most felhozottakkal látunk igazolva. Egy, a haladás terére lépett város fejlődési politikájának nem lehet elzárkózni semmi oly vívmánytól, mely fejlődésének ad lüktető erőt, legyen bár az csak erkölcsi, s ne anyagi, nem pedig főleg akkor, midőn a város ugy közvetlen, mint közvetett anyagi érdekéről van szó. Kiindulva abból — mintegy láncszemből — hogy a túlsó járási telekkönyveket járásbíróságunktól elszándékozzák vinni, ha az ezen kérdéssel kapcsolatos egyébb kérdésekkel foglalkozunk, látni fogjuk, hogy a dolgok fejlődésében oly végtelen sora áll előttünk a láncszemeknek, melyek természetes és önmagából fejlődő folyományai, előfeltételei anés melegen, gyöngéden szorítva melléhez annak szép fejét, suttogó hangon kérdezte tőle : — Beteg vagy édes ? A királyleány ott hagyta fejét az apja kebelén és reszketve válaszolta : — Fázom. És hallatszott, amint hófehér fogai összeverődnek. A márványcsarnok oszlopai közén hatalmas kandallókban lobogott a láng. Rengeteg, jóillatu hasábok égtek az aranyos rácsok mögött. Pompás, enyhe áram hullámzott szerte a teremben. Illat és melegség csókolta langyosan a királykisaszszony borzongó testét. Vastag, süppedő szőnyegek sokszínű pázsitjából mámorító, illatos forróság párolgott fel, délszaki növények haragos zöldje sötétlett mindenfelé és a szegény kis királykisasszony fázott, didergett, reszketett ugy, hogy nagy kék szemeiből vastag konycseppek gördültek alá. Tudós doktorok tartottak tanácsot. Lehajtották komor fejüket és sokáig gondolkodtak. Azután sóhajtoztak, simogatták a sZakállukat, átkutatták a könyveiket, csóválgatták a fejüket, végezetül pedig vállat vontak. Azt mondották, hogy a királykisaszszonynak el kell mennie, messze délre, a pálmák hónába, ahol nak a nemes célnak, mely szülővárosunk haladását tűzte zászlajára. Ha ugyanis a túlsó járási telekkönyvet elviszik tőlünk, lemondhatunk arról a reményről, hogy a bírósági székhelyek rendezése folyamán — természetesen egy kis actióval — a muzslai járásbíróság esetleges feloszlatásával Esztergom legyen bírósági székhelye a megye túlsó járásának is, mi a lehetetlenségek közé annál kevésbbé tartozik, mert magában a túlsó járás kebelében is majdnem általános az óhaj, sőt a közel napokban már mozgalom is indult meg a csatolás ügyében, nevezetesen pedig Párkányban, mely legközelebb képviselő testületének határozatából folyólag fog felírni a miniszterhez aziránt, hogy Párkány a jogkereső közönség érdekében az esztergomi járásbírósághoz csatoltassék. Es, hogy a muzslai járásbíróság esetleges áthozatalával mit nyerne városunk, indokolni felesleges. Találkoznak, kik ezen egyesítés ellen a területi beosztással érvelnek, kiknek azonban megadjuk a választ, mert habár vannak községek, melyekhez látszólag és toronyirányban közelebb esik Muzsla, mint Esztergom, de a különbözet oly perzselve omlanak alá a napsugarak, tűzben ég a sárga homok, ahol nincs tél, a remegő verőfény aranyos párázatán keresztül nem leskelődik a lombhervasztó őszi borulat és a fehér levegő ugy öleli körül az embert, mint valami balzsamos, meleg fürdő. Ott majd eloszlik a hidegség, mely elkékiti a királykisasszony ajkait, fiatal heve visszatér és visszaadja elveszett kedvét. A királykisasszony csak mosolygott szomorúan. Olyan volt a mosolya, mint az őszesti napfény. Csupa lemondás és csupa fájdalom, de szólni nem szólt egy szót sem. Beburkolták illatos, bolyhos szövetekbe, ugy vitték el messze délre a pálmák hazájába. 1 Tűzben égett itt a levegő, izzott a sivatag homokja, a buja növényzet, a nagy, kövér virágok rejtelmes színekben pompázó, bársony méhe csak ugy öntötte a kábító, tüzelő illatot. Mintha ezer tavasz és ezer nyár adott volna egymásnak találkozót. Aranyos biborsátra alatt ült a királyleány. Annyi ereje is alig volt már, hogy felálljon — és didergett. Jobban fázott, mint valaha. Érezte, hogy megdermednek a tagjai is, ugy remegett, mint a nyárfalevél és sirva, türelmetlenül ismételgette :