Esztergom és Vidéke, 1896

1896-07-02 / 53.szám

Esztergom, XVSil. évfolyam. 53. szám. Csütörtök, 1896. július 2. V5 I^EEL^ s •> Megjelenik hetenkint kétszer : 5$ csütörtökön és vasárnap. 1 S & § 5 . $ ELŐFIZETÉSI Ár\: 5 £ _ í 5 Egész évre ó frt — kr. § [ÍJ Fél évre 3 > — > | | Negyed évre 1.50* | | Egy hónapra — » 50 > § Egyes szám ára — » 7* ^ VAROS! ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9—H-ig, á. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —== TELEFON 59. SZÁM. ==— Egjes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Szikla.y Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a Walllisell- cs líail£h-féle dohánytőzsdékben. OlvasöinkEioz. Esztergom, július 1. A harmadik évnegyed kezdetén alkalomszerűnek tartjuk újból hangoztatni, hogy lapunk eddigi irányától, amely a nagy közönség teljes tetszésével találkozott,ezentul sem fog eltérni semmiben sem. Célunk, hogy ugy a város, mint a vármegye emelkedésének és megerősbödésének ügyét munkáljuk, minden kérdését előkészítsük és a közönséget a kitűzött célok iránt tárgyilagos és szakszerű ismertetéssel fogékonynyá tegyük, lelkesítsük, a feltorlódó, sokszor a közérdek ruhájába öltözött akadályokkal pedig, — bárhonnan induljanak is ki azok — amint eddig tettük, ezután is nyíltan, habozás nélkül szembeszálljunk. Kiváló gondot kívánunk fordítani kulturális és közgazdasági viszonyainkra, kereskedelmi, ipari és földmüveléji érdekeinkre. A legkisebb momentumot sem tartjuk csekélynek, ha anyagi közérdekeink hasznára válhat. Lapunk a komoly közérdekű közlemények mellett kiváló gondot fordít a társasélet mozzanatainak könynyed, kedélyes modorban való mélAz ísztai és fiié" tírcüa Mementó . . . Beszélj, enyelgj esak, játszszál még velem, Mondd százszor újra, hogy gyermek vagyok, Derüljön arezod, mind az ég szine, Ha tiszta boltján fényes nap ragyog. Beszélj, beszélj csak, enyelegj velem, Tudom, hogy akkor elfelejted itt; Mi néha bánt, a régen mult időt, S ha voltak egykor fájó bánátid. Szeress, ölelj, mienk a szép jelen, Élvezz gyönyörrel, mit az óva. ád ; Égjen szived, s lángoljon ajkad is, Ha forró csókját ajkam hinti rád. Oh! majd ha elmúlt, elmúlt sok idő, Ha nem keresünk árnyas helyeket! Ha majd azt nézzük, hova süt a nap Es azt keressük, hol van melegebb, Ha dérlepetten, havas lesz a fő Es átmerengünk hosszú éveket; Mi régen volt, — sóhajtjuk fájva majd, Hogy játszadoztunk, mint a gyermekek! Osváth Andor. A szív. — Az ^Esztergom és Vidéke* tárcája. — Láttam azt a szivet, férfi szive volt í erős, részeiben is tökéletes, nyoma se volt benne a betegségnek. Kristály-edényben úszkált a könyvespolcon, abban a hig tatására és a magas színvonalon álló szépirodalmi rész változatosságára. Állandó belmunkatársai a lapnak: Brenner Ferencz, dr. Földváry István, dr. Hulényi Győző, Niedermann József, dr. Prokop Gyula, B. Szabó Mihály urak, továbbá számos régi dolgozótárs igéretét bírjuk, hogy lapunkat támogatni fogják. A közönség további szives pártfogását kéri : Az „ESZTERGOM és YIDÉKE" szerkesztősévé. Seljfemtenjésztésünk. Esztergom, július 1. Immár negyedik éve annak, hogy a selyemtenyésztéstEsztergommegyében és a közelfekvő szomszédmegyék községeiben űzik. Az első két évben tisztán Esztergommegyére szorítkozott a tenyésztés, de midőn a szegzárdi kiküldöttek látták, hogy a tenyésztési kedv és hajlam apadóban van, a tenyésztési körzetet a szomszédmegyékre is kiterjesztették. A selyemtenyésztésben legkitartóbb Ebed községe, ahol nem rettennek vissza a vele való fáradságtól s tevékenységük azon körülményben leledzik, hogy a gabonatermesztményt kínálva hozzák a picra, s itt fitymálva folyadékban, melynek titkát Efisio Marini tudta, de el nem árulta. Levettem onnan, hogy jobban megnézzem. Csakugyan SZÍVÓS zsigerü, erős, szilárd férfisziv volt. Van-e olyan, ki ne szerette volna valaha a menynek szűzies bárányját ? A ki ne csapongott volna az érzések azurszin felhőiben s ne kaczérkodott volna ezzel a tiszta, isteni jelenséggel. Mindnyájunknak lelke elkalandozott már ebben az édes légi világban. De vájjon lángra lobbantak-e önök szép, de rossz nő iránt > Vájjon leszállottak-e valaha oda is, a hol a lélek besáródzik, a képzelet szörnyeket tár eléjük a hol az érzékek szabadjukra kelnek ? Könnyű, érdemes az angyalt szeretni ; de megdöbbentően, félelmetesen szép és emberi az ördög imádása. Emberi, megalázó volt az a szerelem, a hogy Muciano szeretett. — Egyik esős októberi napon, mikor a korcsmák kilehelik az utczára konyhájuk forró gőzét és a sokféle étel nehéz, maró illatát, mikor a tömeg a munkában töltött nap után azon igyekszik, hogy a gyomornak is megadja a magáét, mikor a kávéházakban a billiárdozó-termekben és a napközben zárva tartott házakban kigyúl a gáz s a sietve lépkedő hölgyek szemén fogadják az árut, s oly silány árakat szabnak : ami kevéssé biztató a gazdára nézve. Ellenben a selyemgubó termesztmény, melyhez se mag, se szántás-vetés, se árenda nem járul, csupán a szorgalom és munkásság gyümölcseként válik tulajdonává, éppen aratási idő küszöbén értékesíthető minden huza-vona, kínálgatás nélkül, mert a beváltási-hivatal — a mi a buda-utcai elemi iskolában f. évi junius hó 28-tól kezdte meg működését — a hozott árut egyszerűen leméreti s kilónként 90 krt számítva, az esztergomi kir. adóhivatalnál kiutalja az érte járó öszszeget. Tagadhatatlan tény, hogy a szederfa hiány jelentékenyen befolyásolja a tenyésztési hajlamot, miért is több tenyésztő község az emiitett okból visszamaradt. Igy az esztergomi járás összes községeiből egyetlen egy község sem foglalkozik az idén selyemtenyésztéssel. Később ezen állapot remélhetőleg megváltozik, mert az Esztergom várostól bérelt három hold szedreskert egy-két év múlva ellátja a környéket szederfával, csak meg legyen aztán a kívántató buzgalom, mely a községenként! elöljáróságot a szederfák elhelyezésében, kezelésében és gondozásában vezérelni fogja. A környék jegyzőiből Kéménd községi jegyzője a legtöbb ügyszeretet tanúsította, aki teljes készségét valami villámló fény csap át, akkor találkozott vele. Égszínkék atlass-ruha volt rajta : a nagy, kék szövettel bélelt empicre-kalap szinte elrejtette pici fejecskéjét, fitos orrocskáját, piczike, kerek száját, kissé igen is duzzadt bíborpiros ajakát, tiszta szinte fehér szemét, mely fölött könnyed ívként vonult el a szemöldök és a vastag hajfonatot, mely szinte a nyakára omlott. A leány végignézett rajta büszkén, megvetőleg rándított egyet ajakán, aztán elfordoit. Követte. A lány nem fordult vissza, de szoknyája alól valami fehér csipkedarab kandikált ki s ez szinte vakitotta. Delfinának hivták, Együtt ebédeltek : a leány lassan kecsesen evett s közben elő-elő tünedezett finom, csupasz karja ; süron emelte ajakához a poharat, s ilyenkór félig lehunyt szemhéjján át végig tekintett társán. Amaz nem evett : némán ült s a kenyeret morzsolgatta ujjai között: majd elsápadt, majd meg kigyúlt az arca. Ritkán szóltak, csak akkor is rendkívül közömbös dolgokról. A leánynak mély, de csengő és szivbe lopózó hangja volt, s ez sajátságosan rezgővé tette beszédét. Luciano sóváran nyelte a hangot, a szavak értelmére nem is ügyelt. Nem szakította félbe egyszer sem. Értelme egyszerre elborult, szelleme meg belekábult: megzavarta a hideg szemnek hideg fénye, a pezsgő átható metsző itala. ígérte, hogy a szedreskertből ingyen várt fáknak alkalmas közteret fog kijelölni s a selymészet — mint közkereseti forrás — érdekében az ahhoz nevelendő eperfák gondozásában lelkiismeretesen fog eljárni. Sajnos, hogy a községi elöljáróságtagjai nem igen birnak a selyemtenyésztés iránt felmelegedni s ahelyett, hogy az állami kiküldöttet törekvéseiben istápolnák, a minden idegen iránt bizalmatlanul yiseltető nép kényére hagyják, s igy a tenyésztők hányada évről-évre csökken, mert nincs aki a népet a selyemtenyésztési felügyelővel egyetemleg serkentené s néhány biztató szóval a felügyelő munkáját célhoz vezérelné. Ipoly-Damásdon pl. a biró és tanitó a legnagyobb kerékkötők, akik az egyetlen tenyésztőt is kellemetlen beavatkozásaikkal annyira elkeserítették, hogy hernyóit az illető sürgősen elszállíttatni kérte. Máshol meg a felügyelőt a doboltatási illetékért zaklatták s midőn községi pecséttel ellátott nyugtát kért a biró úrtól, — rögtön megszűnt a követelés. Nem is számítjuk ide a sok lombgátlási följelentéseket, melyek azon hibás jogi felfogásból keletkeznek, hogy az utcán álló szederfákat minden háztulajdonos — ha előtte áll — magáénak tekinti s részint irigységből, részint a fa iránti kíméletből elkergeti róla a tenyésztőket. Ez Delfina pedig dacosan fölbigygyesztette ajakát, mintha arra kényszerítené valami, hogy megvetését fejezze ki. Majd otthagyták a vendéglőt ; sokáig bolyogtak egymás oldalán, karjukat sem nyújtották egymásnak, beszélgetésbe se kezdettek, — a boltok kirakatait nézték. Mikor a leány lakása elé értek, Delfina megállott és csöndesen mondotta : -Jó éjt!, És kezét nyújtotta. Luciano megszorította magára maradt a küszöbön. Egész éjjelen bolyongott lázas kézzel, lázas agygyal. A szerelemnek láza volt. És ebben a lázban elégett Lucianonak bátorsága, gyöngédsége, melylyel anyját és húgát imádta, virágos, szép boldogsága, nehéz munkával, becsülettel szerzett vagyona. Nem szerelem volt az, amivel Luciano Delfina elé borult: több volt ez a szerelemnél ; nem imádta Dclfmát: több v«It az az imádságnál, —- Dclfináé volt egészen. Nem tágított mellőle, mint a kutya, a melyik nem akar szabadulni, mint a bútor, a mely azon a helyen marad, a hova tették. — A leány nem szerette ; ajakát harapdálva, őszintén meg is mondotta ezt neki. De hát mit ért mindezzel ? Luciano az övé volt, mintha így lett volna rendelve, mintha bűbáj ejtette volna meg. A leány tartózkodás nélkül egyre pénzt 3fl 11 t st t v á 11 y s z a niu Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. >ii4r

. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr,