Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-25 / 51.szám

elitélendő. Mert nemcsak a vitulus, de a titulus is kötelez. A rágalmakból «semper aliquid haeret*, ezért szükséges mindig a rágalmazók leleplezése, rendreutasitása. És sajnálattal kell konstatálnunk, hogy az * Esztergomi Közlöny* ezt az eminens kötelességét megtenni ismételten elmulasztotta. O Trachomaorvos. Mint értesülünk, a belügyminisztériumtól kért trachomaorvos kinevezése már a legközelebbi napokban megtörténik. O A sertósvósz Esztergomban. Amiről már napok óta beszéltek, csakugyan nem volt kósza hir : a sertésvész városunkba is beférkőzött. A muzslai járásbíróság tudatta első izben a rendőrkapitányi hivatallal, hogy a Lencsés József helybeli lakos által Árendás László ebedi lakosnak eladott sertés f. hó 8-án sertésvészben elhullott, majd a pomázi szolgabiróság, hogy ugyancsak Lencsés által több Pomázon marhalevél nélkül eladott sertés szintén sertésvészben pusztult el. Éz átiratok következtében a rendőrkapitány f. hó 20-án elrendelte, hogy Lencsés József udvarát és sertésállományát, szoros beistállózás mellett, zár alá helyezzék. A sertéseknek a város határából való kihajtását, a sertéstrágyának az udvarokból való kihordatását eltiltotta, s ez utóbbit csak ugy engedte meg, ha a kihordandó sertéstrágya 5°/o"

os frissen oltott mésztejjel fertőtlenittetik. Elrendelte továbbá a város egész sertésállományának beistállózását a közös legeltetés megszüntetése mellett. A sertésekre vonatkozó marhalevelek kiadását beszüntette s felhívta a sertéstulajdonosokat, hogy a birtokukban levő sertés marhaleveleket huszonnégy óra alatt szolgáltassák be. A henteseknek és marhakereskedőknek tilos a sertésólakba való bemenet, a városhoz bevezető utaknál rendőrök állanak, akik idegen sertéseknek a városon való keresztülhajtását megakadályozzák. A városi sertésállomány sürgős összeírásával Székely Henrik városi állatorvost bizta meg. E szigorú intézkedések következtében reményleni lehet, hogy a veszedelmes baj nagyobb mértékben nem fog elterjedni. O Utcakövezés. Patkóczy Ferenc és társai kérvényt adtak be a városhoz a Földmüves-utca kikövezésére vonatkozólag. Bizony végre ideje is volna, hogy azt az utcát kissé rendbehozzák ! O Halászati szerződés. A városi főügyész jóváhagyandónak véleményezte a város és Borz Ferenc között kötött halászati szerződést. » O A mezőgazdasági bizottság működésére vonatkozó szabályrendeletet a legközelebbi városi közgyűlés fogja tárgyalni. — Mindjárt megérkezünk. Látom a keresztet. Látod te is ? — Látom. — Akarod ? — Akarom. Es kézenfogva mentek le a kapitányi emelvény alá, ahol megszakad a fehér vaskorlát. Az utasok újra mozgolódni kezdettek, a Schloss-Bcrg oldalára tolakodott mindenki. Az erdő tisztásán egész nagyságában feltűnt a szürke kereszt. Még előbbre mentek, egészen a födélzet pereméig. A perem lejtős volt és meredek. A hajó oldalt hajolt az egyenetlenül mcgoszló teher alatt. Egy hullám is a segítségükre sietett: hirtelen megbillent a hajó. Az utasok sikoltoztak, ők meg mámoros gyönyörűséggel susogták egymásnak : — Isten veled ! Az opálszinü hullámhegyben hamar eltűnt a szürke porköpönyeg és a fekete saccó. * A napokban olvastam valamelyik lapban erről az esetről. A Bavária kapitánya megesküdött a hivatalos vizsgálat alkalmával, hogy öngyilkosságról szó sem lehet, csak vigyázatlanságról. Hiszen jól látta, hog a fiatal pár az utolsó pillanatban is ugy mosolygott egymásra, ahogyan csak nagyon boldog emberek mosolyoghatnak. És az utasok mind igazat adtak a kapitánynak. Munkácsy Kálmán. A vízivárosi zárda ünnepei. Esztergom, junius 24. Alig néhány hete, hogy e helyen a vízivárosi zárda fényes, szépen sikerült millenáris ünnepségéről számoltunk be olvasóinknak. S most ugyanott újból két olyan ünnepnek voltunk szemtanúi, amelyek szintén az intézet előkelő, magas niviójáról, a vezetés mintaszerüségéről tanúskodtak. Hétfőn délelőtt láttuk ugyanis a felsőbb nőnevelő-intézet belső növendékeinek, kedden délután pedig a polgári leányiskola tanulóinak záró-ünnepélyét. Az' intézet nagyterme természetesen mind a két alkalommal egészen megtelt érdeklődő közönséggel. Hétfőn külömben az esztergomi benszülött egészen idegenen érezhette magát a teremben. Csupa ismeretlen, de mosolygó arcot látott a tömött széksorokban. S aki figyelemmel kisérte az izgatott mamák és papák szemejárását, azok irányából könnyen kivehette, hogy a körben ülő, fehérruhás, bájos leánysereg melyik tagja érdekli különösen és kizárólag az illetőt. Az érdekelt felek között volt báró Kaas Ivor is, a kiváló budapesti publicista, aki elhunyt öcscse három leánykáját nevelteti az inintézetben és Mihályfy Károly, a »Nemzeti Színház* kiváló művésze, akinek feketeszemű, ügyes, szép leánykájában nagy gyönyörűsége lehetett. Érdekes volt az ellentét a múltkori díszelőadás és a hétfői záróünnep képe között. A pompás, kardcsörtető kis lovagok, a kackiás, miniatűr magyar menyecskék, a szines pruszlikos leánykák bizarr csoportja és a rövidruhás, lesimított hajú, hófehérruhás gyermeksereg között. Akik leginkább kitűntek fehérruhában, magyar viseletben, természetesen mind a két alkalommal ugyanazok voltak. A huszonnégy számból álló programban túlnyomó volt a zene- és énekszám. Akik az intézet tájékán meg szoktak fordulni, már régen tudják, hogy a csöndes zárdafalak között kiválóan kultiválják a muzsikát. A nap minden órájában hallhatott kedves, fejletlen leányhangokat, hosszú skálákat és cappricioso-kat. Ezeket természetesen az eminens eredmény meg sem lepte. A kis muzsikusok és dalosok között különösen jeleskedtek: Hamar Ilonka, Trégele Gizella, Steinbach Frida, Vaszary Márta, Burián Erzsike, Puly Margit, Vantsó Anna, az ezermester Knébel Zsuzsi, a Palkovics nővérek, Gajdos Lenke, Mindszenty Teréz és a kicsike báró Kaas Teri. A dalosok primadonnája ezúttal is Schéda Ida volt. A szavalók közül első helyen Mihály fy Fedórát emiitjük fel, ezt az okosszemü, bátor, intelligens gyermeket, aki »Hunyady János diadala «-t ugy szavalta, hogy a közönség annyit tapsolt, amennyi a leányka papájának is csak ritkán jut ki. Értelmes, ügyes szavalónak mutatkozott Csaby Juliska is, aki Eötvös >Bucsu«-ját adta elő, sokszor megkapó érzéssel. Egy komikus, francia jelenetben (J'ai du bon tabac) nagyon kedves, ügyes, mosolygós volt Walter Juliska, aki a milléniumi ünnepen is ugyancsak kitett magáért. Az előadás clou-ja a német bohózat (Die Prinzessin) volt. Leginkább a kisebb, fiatalabb növendékek szerepeltek benne s éppen ezért különösen meglepett mindenkit bátor, fesztelen mozgásuk s természetes, szerepükhöz illő dikciózásuk. Még az sem zavarta meg az illúziót, hogy Roligstone báróné, az angol miss, a vasúti vendéglősné stb. kisleányos, rövid ruhában mozgott előttünk. Szabó Mariska olyan tőrülmetszett kis masamódkisasszony volt, mintha sohasem foglalkozott volna egyébbel, mint kalapskatulyák cipelésével. Donna Seriosa Hilária ő nagysága {Knébel Zsuzsi) pedig, az extravagáns muzsikusnő szintén roppant kedvesen forgatta a nemzetszin szallagos karmesteri pálcát. Méltó partnerük volt bájos szende megjelenésében, kedves csicsergésével Burián Böske, aki kis adiátusával {Marschalkó Ilona) ugyancsak sürgött-íorgott a rögtönzött vasúti váróteremben. Miután a gyermekbanda (triangel, fülemüle, kakuk, kereplő, papageno-síp stb.) mulatságos hangjai elnémultak, a közönség a szomszédos két teremben oszlott meg, amelyekben a növendékek kézimunkái voltak kiállítva. Sikerült majolikafestesek, művészi hímzések, égetett munkák, kirakatba illő fehérruhavarrások gyönyörködtették ott a szemet gazdag, Ízléses változatosságban, Különösen megleptek mindenkit az akvarellmunkák, amelyekben első Mezey Ilonka s vele küzd a pálmáért Mindszenty Teréz, akinek bravúrosan megfestett Sapho-ja szinte művészi értékű. Kaas Erzsike havas, téli tájképeiben is sok hangulat van. A hímzések közt legtöbb nézője akadt Trégele Gizella természethű vizivirágainak. Kedden déluián a polgári leányiskola növendékeinek záróünnepsége kisebb keretben mozgott, de éppen oly sikerült, kedves s élvezetes volt, mint amilyen a belső növendékeké s közönsége számban túltett amazén. Itt már nem annyira a zenerészek, mint inkább a kis színdarabok domináltak. A növendéksereg nem volt fehérben, hanem világos nyári ruhákban, amelyek között meghúzódtak a színdarabok kosztümös szereplői is. Az első előadott darabocska német volt: Gnadig und ungnádig cimen. Az ideges, ájuldozó, piperézkedő háziasszonyt Schönbeck Juszta helyesen adta s kedvesen tudott kotorászni a parfümös üvegek és rizsporos csészék között. Magyar accentusú németsége rokonszenvesen csiklandozta a magyar füleket. Szobaleánya (Zinger Flóra) szintén jól megjátszotta kisded szerepét. A magyar darabban (»Amanda vagy Juci*) elegáns kis özvegy volt a szép Sághy Margit s egészen beletalálta magát a mamaszerepbe. A darab lelke a kis Waldfogel Etel volt, aki eleven szerepében fürgén, pajkosan alakoskodott s csak természetes, hogy az excentrikus néni (Kubicza Anna) és az otthonüllő néni (Hajas Olga) megszerették a kis hamist. A harmadik darab (DieKunstrichterinen) legjobban mulattatta a közönséget. Az ifjúságtól hamvas arcú leánykák (Fáy Róza, Matus Laura, Zwillinger Mariska) ősz hajjal, a >GrosszmÜtterchen«-toilettekben rendkívül bájosak voltak s sok gyönyörűséget okoztak a szemnek. Az énekkarok erősek, de bizonytalanok, amint fejlődő gyermekhangoknál nem is lehet másképpen. Még legegyenletesebben, legprecízebben az Egy iskolai nap cimü hosszabb, melodikus karban működtek. A szavalók közül legtöbb érzést tapasztaltunk Mezey Margitkánál, sok intelligenciát Csukás Erzsikénél. Hajas Olga jól, bátran mondotta el a búcsúszavakat. A zongorázok közül kitűnt Schönbeck Juszta nyugodt, elegáns játékával, hatásos volt a >Fest-Polonaise«, amelyet Mezey Margitka és Tiefenthal Vilma adtak elő. Voltak, akik az előadás alatt felszólaltak a német nyelvű programmszámok ellen, de igaztalanul. Hiszen ezek a záróünnepek az eddigi nyilvános vizsgákat pótolják s mindenesetre tetszetős, ha a tisztelendő nénék ilyen módon mutatják be növendékeiknek az idegen nyelvekben való előrehaladását. Az intézet érdemes főnöknőjét, aki francia nőből teljesen magyarrá változott, bizony senki sem vádolhatja germanizálással. A tegnapi nappal a vizsgák a zárdában befejeződtek. Csöndesek lesznek immár az iskolaszobák, két hónapig nem hallunk friss leánykacagást a kert fái közül. Az uti ládák már le vannak zárva a folyosókon, repülnek szét a leánykák. A tisztelendő nénék meg megkezdhetik jól megérdemlett pihenésüket tiz hosszú hónap nem közönséges fáradalmai után... Riporter. HÍREK. — Simor János emlékezete. Keresztelő szent János napja alkalmából boldogult Simor János hercegprímás emlékére a főszékesegyházban tegnap ünnepies gyászistentiszteletet tartottak. — Zászlószentelés. Az esztergomi „Egyesült Kőműves, Kőfaragó és Cserepező Iparosok" már egy izben elhalasztott zászlószentelési ünnepe junius hó 28-án lesz megtartva a következő programmal: I. Reggel: 1. 5 órakor diszlövések a város magasabb pontjairól. 2. 8 órakor gyülekezés a „Polgári lövölde", illetve a borászati egylet helyiségében. 3. Küldöttség választás a zászlóanya meghívására. 4. 9 óra után felvonulás a zászlószenteléshez a Vízivárosi plébánia templomban. 5. 10 órakor szentmise és ezt követő zászlószentelés, szentbeszéd után a szokásos szegbeverésekkel. 6. A szertartások befejeztével, körmenet a városban zene mellett és visszatérés a templomba. 7. Ezek után társas ebéd, a kiindulási pontnál megnevezett borászati egylet helyiségében. Egy teríték 1 frt 20 kr. II. Este: 8. 8 órakor zártkörű táncvigalom, ahol ezen meghívó belépti jegyül szolgál. — Perényi Margit kisasszony néhány napra városunkba érkezett, ahonnan hosszabb tartózkodásra Gráczba utazik. — Eljegyzés. Gottmann István központi szolgabiróságihivatalnok eljegyezte Folkner Mária kisasszonyt Nyitrán. — A Torna-Egyesület választmányának hétfőn ülése volt, amelyen hét uj tagot vettek fel s elhatározták, hogy uj vívó- és tornázó eszközöket szereznek be. — EskÜVÖ. Husszu kocsisor szállította vasárnap délelőtt a városházához Tiefenthal Gyula városi mérnök és Zwillinger Aranka násznépét. A polgári esketést Malma Lajos polgármester végezte diszmagyarban s az esketés után néhány rövid szóban boldogságot kivánt a fiatal párnak. Mint tanuk dr. Fó'di Emil és Laczkó Mór budapesti ékszerész szerepeltek. A polgári esketést a templomi követte a zsúfolásig megtelt izraelita imaházban. Esküvő után a fiatal pár nászútra indult. — trdekes találkozás. A helybeli érseki tanítóképzőben 1858. novemberében képesített tanítók július 7-én délelőtt 8—9 óra között Budapesten, József-körut 8. szám alatt a Magyar Tanítók Kaszinójában találkozni fognak. Hogy egymásra ismerjenek, minden résztvevő papirosszeletet tart a kezében „1858" felírással. A találkozást Géher János puszta-acsi tanitó rendezi. — „A sajtószabadság nevében." E cimen az „Esztergom" legutóbbi számában rendes modorában direkt lapunkat támadja. „Pax" cimü vezércikkünkben kellett mult vasárnapi kirohanásával, mint egy sajnálatos s minden elitélésre méltó közéleti mozzanattal foglalkoznunk s amennyiben hasonló esetben érdemesnek, vagy szükségesnek tartjuk, ezt ezután is megtesszük, de sokkal több ízlésünk van, semhogy a kisvárosi hírlapok átkát, a vizenyős és durva kanabokai polémiákat kultiválnánk. A sárral való dobálódzásban nem óhajtunk konkurálni. Tudomásul vesszük, hogy nem fog többé törődni velünk, — legalább tiszták maradunk; amennyiben azomban újra a mások tisztességében gázolnn. mi — érdeme szerint — bizony fogunk foglalkozni vele. — A gimnázium évzáró ünnepe. A helybeli katolikus főgimnázium évzáró és tornaünnepe junius 28-án délután hat órakor lesz a Sas-kertben megtartva. Műsora a következő : 1. Tornászok indulója, Szögedi E.-től. — Előadja : a főgymn. ének- és zenekar. E közben az