Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-18 / 49.szám

49. szám. Esztergom, XVIII. évfolyam. Csütörtök, 1896. június 18. VIDÉKE Megjelenik hetenkint kétszer : | csütörtökön és vasárnap. EJLOFIZETESI ÁR,: I ^ Egész évre 6 frt — kr. ^ | Fél évre 3> — > ^ ^ Negyed évre l » 50 » $ § Egy hónapra — > 50 » ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ e i VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hivatalos órák : d. e. 9-ll-ig, d. u. 3—5-ig. Kiadóhivatal: Bottyán János-utcza, Spanraft-féle ház. hová a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások is küldendők. —= TELEFON 59. SZÁM. =— Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papirkereskedésében, a WallŰ8eh- és HangU-féle dohánytőzsdékben. Hirdetések a kiadóhivatalban és Tábor Adolf könyvkereskedésében vétetnek fel. Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári bélyegilleték fizetendő. Nyilttér ára soronkint 20 kr. Esztergom, június 17. Szomorú, nagyon szomorú jelenségek mutatkoznak néhány hónap óta a helyi sajtó egy részében. A türelmes betühasábokon hetirenden vannak a legrutabb személyeskedések, névtelen, arcátlan gyanúsítások, sárral való megdobálása mindenkinek és mindennek, aki és ami nincs az illető támadó, kiabáló csoport zsoldjában. Szomorú és egészen a legutóbbi évekig ismeretlen jelenség volt ez a helyi zsurnalisztikában. Évtizedek óta már mindig több lap áll fenn a városban, nézeteltérések, véleménykülömbségek, elvi harcok mindenkor voltak közöttük, válságos időkben élesebb ellentétek is, de a küzdelem mindig tisztességes, uri emberekhez illő, nyilt sisakkal való mérkőzés volt. Ezt a szép, régi tradiciót első Ízben a boldogult > Esztergomi Hirlapt zavarta meg. Az a klikk, az az érdekcsoport alapította ezt is, amelynek tagjai mindent, mindig ugy tudnak magyarázni, ahogy azt önös érdekük kívánja. A lap élére egy csöndes, mindenhova hajlítható jó embert állítottak, ők meg annak a háta mögé bújva, mélyen szemrehuzott sisakkal turkáltak fehér kezekkel rokon elemükben : a sárban és dobálták szét a piszkot minden irányban maguk körül. A testüket fedő fekete Doweposztó biztosságában merészen sértegettek, gyanúsítottak, denunciáltak mindenkit. Történt azonban, hogy a szerkesztő, akit nem védett az immúnis Dowe-páncél, bajba keveredett, fényes acélt adtak a kezébe, elesett, engedték elesni és a lap is elbukott vele. Es akkor ujra csöndesebb, nyugodtabb idők következtek, a megzavart béke, az áldásos nyugalom, a tisztességes sajtóviszonyok ideiglenesen ujra helyreállottak. Ez év elején azonban az »Esztergomi Hírlap c üresen maradt, fekete bölcsőjében már uj csecsemő rugdalódzott, mely «Esztergom* nevet vett föl. Ugyanazoknak köszönhette születését, akiknek korán, de még sem elég korán elköltözött testvérkéje s az ő dajkájává is egy homunculus novissimust, egy, ugy hiszszük, még kiskorú urat rendeltek ki. Eleinte csak csöndesen sírdogált, ficánkolt, csipdesett ez a derék csecsemő, de amikor látta, hogy nem akarják észrevenni, hogy a rettenetesen rázott csörgője például Köbölkutra sem tudta összecsőditeni az ő híveit, hirtelen bömbölni kezdett. És megmutatta, hogy több epe, több piszok, több gonoszság lakik kisded testében, mint a mennyi elődjében volt. Ma már nem elégszik meg a legközönségesebb gyanúsításokkal, raffináltan kieszelt koholmányokkal, durva személyeskedésekkel, befurakodik a családi szentélyekbe is, amelynek értékét nem ismeri, szentségét megbecsülni nem tudja. Legutóbbi számában is egyik cikkébenvastag illoyalitással kezdi, amenynyiben apostoli királyunkról feltételezi azt, hogy > akármit elmondathatnak vele* s azután burkolt támadást intéz egy olyan férfiú ellen, akit több évtizedes tisztességes, munkás közpályáján mindenki, még legnagyobb ellenségei is csak tisztelni, szeretni tanultak s akinek nemes, fenkölt karaktere, jó szive nyitott könyv minden esztergomi előtt. És megcselekszi mindezt a >Pax« aegise alatt, amelyet szintén fitymál, negligál, gúnyol, amennyiben titkos aknamunkájában nincs hasznára. És megcselekszi hangos szóval, éles torokkal abban a reményben és tudatban, hogy Balatonfüred messze van Esztergomtól. Nem akarunk hívatlanul senki védőjévé, szószólójává feltolakodni, a megtámadottak sokkal magasabban is állanak, mintha a felkavart útszéli szenny hozzájuk érhetne, csak mélységes megbotránkozásunkat akarjuk kifejezni e néppárti őrjöngés, e néppárti delírium felett, amely városunk közéletét akarja feldúlni >a szeretet és békét szent jelszavainak vakmerő uzurpálásával. De bízunk benne, hogy ez az őrjöngés, ez a sötét aknaharc meg nem hódítja Esztergom becsületes és higgadt közönségét, amely a dorbézolásban miég el nem vakult. Bízunk benne, hogy a tisztességes társadalom utat-módot fog találni arra, hogy e közénk furakodott izgató csoport folytonos mahinációt büntetlenül tovább ne folytathassa s obskúrus semmik, apró, törpe lelkek ne sértegethessenek kacagva, b „Esztergom és li" tífgi Mi boldogitna . . Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt, Mi boldogitna tartón, tán nem is létezik. Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél, Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél. Szerencse, hir, dicsőség, muló csalóka féuy; Szétpattanó habocska a csendes tó szinén, Szeretni?/ ah! mi édes, mint repes a kebel Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el. Ugy jő, miként a hajnal, piros szinben ragyog, S mint szivárvány az égen, megváltozik legott. Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt Mi boldogitna tartón, tán kent is létezik. Vigasztaló csak az van, vigaszt esak ott lelünk, Hogy az sem tart Örökké, ka sirunk, szenvedünk. Osváth Andor, Az ifjúsági tornaverseny. \Az ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — —^ » * • •. 's^ „Lesz-e gyümölcs a fán, Melynek nincs virága; ^••lHl^ragy virág vagy te, ^^^|||^^usága ?" Kik figyelemmel kisérik Maff^

0

y?

Z

?f ifjúságának fejlődését és testi nev^ÉjL^ évtizedek óta hangosan panaszkodj?! annak elsatnyulása, elhanyagolása, s a? ifjuságnak a korukhoz illő játékok iránti érzék hiánya miatt, Csak ujabban kezdenek a társadalom irányadó körei, s a tanügy vezető egyénei mind nagyobb súlyt fektetni a szellemi és testi nevelés egyöntetűségére, a hiányok pótlására. Ámde a régi hagyomány nyal szakítani, a tornászat iránti előítéletet ledönteni nem könnyű dolog. Erős meggyőződés s a kísérleteknek tényekkel bizonyítása biztosithatja minden új intézménynek fennmaradását, megszilárdulását. S e tekintetben nem mienk, hanem Németországé az érdem. Ott megértették a kor intő szavát: ép testű s ép lelkű nemzedéké a jövő. E téren mi csak utánzók, s még mindig a kezdeten vagyunk; s mesterséges eszközökkel, biztosításokkal, mondhatnám csábításokkal birjuk a közönség és tanuló ifjúság érdeklődését felkölteni. Ez érdeklődés felköltése volt a czél, midőn ezelőtt öt évvel gróf Csáky kultuszminiszter alatt, a tanulók első országos tornaversenye rendeztetett. Ez hozta Össze alig egy héttel ezelő't Magyarország ifjúságát, midőn "Wlassics miniszter védnöksége alatt a „Magyar tanulók ezredéves országos tornaversenye" rendeztetett. Örömárban úszott e napokban Magyarország ifjúsága. Ötezer válogatott fiú, bizonyára az ország középiskolai ifjusájának szine-java gyűlt össze ez alka^ nmal az ország szívében, hogy bemu1°' ssa ügyességét, életrevalóságát. Szebb ^,

af riót lehetetlen képzelni is, hol az iterő és életkedv jobban nyilvánuljon, éh nt az ily gondtalan, minden jó és mi oiesért lelkesülni tudó ifjú csapatban. ne 1 is keltették az érdeklődést maguk ^

e ,nt ifjaink, valahol csak megjelentek, lra 1 rokonszenv csalhatlan jeleivel kis : 'ték minden lépteiken. A sok tarka sei mászöltözék, az ország minden vif

Q1 lének típusai mindmegannyi tanul,nyt nyújtottak a főváros nyüzsgő einek. Különösen széppé vált e kép tor, midőn a diszes csapat a „Károly" izárnyából megindult, élén a honvéd eker Rákóczy-indulójával, melyet H án a diák kürtösök és dobosok marsa tott fel. Ki is léptek a fiúk, s a száaczélizmu zászlótartók voltak Bujest legirigyeltebb emberei. Mekkodobbanhatott e fiúk szive, midőn alig érve a versenytérre szájról-szájra jár a hir, s cs akhamar maguk is látják, hogy már vár reájuk Fölséges uralkodónk. Iparkodtak is megfelelni a várakozásnak, s nem hiszem hogy bármely ezred bakái szebben, önérzetesebben csinálják a diszfelvonulást, mint ezt tanuló ifjaink tették. A szabadgyakorlatokat is oly pontosan A

7

égezték, hogy az bámulatra ragadta ő felségét, s midőn az Ötezer tarka derék egyszerre a föld felé hajolt, majd siri csendben tízezer kar fel magasba az ég felé lendült, a meglepetés tapsra ragadta ő felségét. De kegyet uralkodó hálásabb sziveknek nem is juttatott soha, mint midőn az ifjú tornászoknak elismerését nyilvánitá. Ötezer szivet egy csapásra meghódított. Meghajoltak a zászlók, lengtek a kendők, sipkák repültek a légbe, s mint egy szózat hangzott a szivből jövő kiáltás: Éljen a király! Éljen a király! Felejthetlen lesz e nap tornászifjainknak. Hosszú idő fog elmúlni, mig újból alkalom nyilik, hogy a hazafias lelkesedés, az uralkodó iránti ragaszkodás és tisztelet, az ifjuságnak egymás iránti szeretete oly magasztosán nyilvánulhasson, mint eme ünnepi napokon. Sokszor évek elmúlhatnak, mig tanár, tanuló oly közel jutnak egymáshoz, s egyrészről annak jóindulatát atyai gondoskodását; másrészről a tanítványoknak naiv, önzetlen ragaszkodását tapasztalhatjuk.