Esztergom és Vidéke, 1896

1896-04-02 / 27.szám

társulat tagja lenni. Az utolsó két előadáson (Három Kázmér és Pörös atyafiak) szintén nem volt nagyobb közönség, mint a megelőzőkön s az előadásokról sincs semmi megjegyezni valónk. Ugyanaz a csöndes szürkeség karakterizálta mind a kettőt, amelyik a megelőzőket. A Három Kázmér előadása külömben majdnem elmaradt, mert kevéssel az előadás megkezdése előtt megérkezett a központi szinésziroda megbízottja s a darabért járó váltságdíj megfizetését követelte s az előadás betiltásával fenyegetődzött. Az utolsó percben azonban sikerült a két fél között a differenciákat kiegyenlíteni. Igy néhány esztergomi szinészbarát mégis láthatta Beöthy László uj darabját bicikli, kuplék, — de főleg Hegyi Aranka nélkül. Lövy Sámuel jubileuma. Dorogh, ápr. 1. (g) Tegyünk el mi is egy levelet, abból a koszorúból emlékül, melyet huszonöt éves áldásdus munka jubilemi ünnepén annyian fontak homloka köré. Lóvy Sámuelt, a Kőszénbánya és Téglagyár-társulat vezérigazgatóját nagyon jól ismeri Esztergommegye közönsége is. Az ő munkálkodása és buzgalma képezték és képezik ma is e vidék széniparának legfőbb rugóit, mert tagadhatatlan, hogy környékünkön az ő igazgatása alatt álló doroghi és annavölgyi bányák produkálják a legtöbb és legjobb szenet. Ezelőtt huszonöt évvel, mint a „Pester Lloyd

u gazdasági főmunkatársa, tehát mint iró ember hivatott meg a nevezett társulat igazgatói állására. Fiatal hévvel, duzzadó akaraterővel, de számitó pontossággal ragadta meg a bukás szélén álló társulat ügyét. Nagyon jellemző az ügyek akkori állására egy, a társulat intéző, köreihez intézett mondása : — Akarom tudni, vájjon a társulatnak valóban igazgatóra, vagy pedig csődtömeggondnokra van-e szüksége! És e szavai olyannyira imponálóan hatottak, hogy megengedték neki a könyvek felhasználásával az üzleti ügyeknek teljes részletességgel való áttanulmányozását. Állását elfoglalta. Szakadatlan munkával előljárt mindenütt és éles, körültekintő észjárása, kedves modora felvirágoztatták a téglaipart s lendületet adtak e vidék bányászatának is. A ma még férfikora legszebb éveiben levő vezérigazgató most ujabb hévvel ragadja meg bányászatunk ügyét, mert az üzleti érdekekre is kiváló szerencse, hogy épp Török .Emil, az esztergom-budapesti helyiérdekű vasút derék igazgatója nemsokára az ő veje lesz. Folyó hó 29-én, d. e. 10 órakor folyt le a meghatottságig lelkes, felemelő, érzelmekben gazdag jubileumi ünnepély a társulat budapesti irodájának dísztermében. Ott volt: az igazgatósági tanács, a felügyelő bizottság és a társalat tisztikara. Ott volt az ünnepeltnek egész családja is, Török Emil igazgatóval együtt. Szem nem maradt szárazon, amikor Szentgyörgyi Albert, a társulat elnöke reszkető, az örömköny éktől elfojtott hangon elmondotta üdvözlő beszédét a társulat nevében. Majd sorra üdvözölték a felügyelő bizottság részéről: Ridle Miksa ; az igazgatóság részéről : Leipziger igazgató és a tisztviselői kar nevében : Osterreicher Miska. Az ünnepelt mindegyik szónok beszédjére válaszolt szerényen elhárítván magától azon érdemeket, melyeket — mint monda — részint a véletlennek, részint becsületes tisztjeinek köszönhet. Értékes ajándékokkal lepték meg a szeretett vezérigazgatót, amelyek közül ki kell emelnünk a tisztviselői kar ajándékát: ez az ő érc mellszobra márvány talapzaton, amelybe be van vésve minden egyes tisztviselőjének a neve. Igy örökitették meg a munka dederék férfiát, a példás főnököt; ezt valóban az ő tisztjeinek a szive mintázta. Kapott továbbá: két vertezüst, nyolcágú gyertyatartót, két ezüst tálcát; egy ezüst szivarládát, mely körkemencét, tárnát és aknát szállitó-kassal együtt ábrázol. Egy ezüst állványt és egy rendkívül díszes albumot, az igazgatósági tagok festett képeivel. Este hét órára a Frohner-szálloda nagytermében kedélyes bankettre gyűlt össze a társulat igazgatósága, felügyelőbizottsága, az egész tisztikar és az ünnepelt családja Török Emil igazgatóval együtt. Dikciókban — természetesen — nem volt hiány. A jó kedv, a fesztelen hangulat nagyban hozzájárultak a szellemes beszédek sikeréhez. Szentgyörgyi Albert elnök az igazgatóra, Lővy Sámuel a jelenlevő társaságra, Leipziger igazgató a tisztviselői karra, Török Emil az ünnepelt családjára emelték poharukat. Igen felemelően hatott, midőn Lukács József bányamérnök, a vezérigazgató legidősebb gyermeke, ki szintén most huszonöt éves, ragadta meg a szót, hogy édes atyját felköszöntse. Valóban szebben, hálásabb érzelemmel, bátran és őszintén gyermek alig szólott még nyilvánosan édes atyjához, mint ő. Beszéltek még Bahrach Vilmos, Grósz Abris, Burger, Ligeti, Rácz, Lukács Ármin, Blau V. és még többen, nagyobbrészt az igazgatót köszöntve, akinek egy érzelemmel mind azt kívánták, hogy huszonöt év múlva ötven éves jubileumi ünnepét ülhessék meg. „ESZTERGOM és VIDÉKE" Társadalmi és szépirodalmi lap. 1896. április hó lével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . . Negyed évre . Egy hónapra . 6 frt - kr. 3 frt — kr. I frt 50 kr. - frt 50 kr. Kérjük azokat a t. c előfizetőket, akiknek előfizetésük március végével lejár, hogy azt minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. HÍREK. — A hercegprímás húsvétja. Vaszary Kolos biboros hercegprímás az idei húsvéti ünnepeket Budapesten tölti. Szombaton este kezdte meg az exerciciumokat s e végből nagycsütörtökig egyáltalán senkit, még referenseket sem fogad. Jelenleg budavári palotájában csakis dr. Kohl Medárd titkárral van. Széchenyi Miklós gróf elutazott Vörösvárra és csak húsvét után tér vissza. Lóskay Jeromos jószágkormányzó hétfőn Pannonhalmára utazott s ott tölti az ünnepeket. Vaszary hercegprímás nagycsütörtökön pontifikálni fog a Mátyás-templomban tartandó nagymisén s végzi a lábmosásokat. A tizenkét szegény öreget, akiken a szertartást végzi, tetőtől talpig uj ruhával látja el, s még pénzsegélyben is részesiti őket. Nagypénteken szintén a hercegprímás mondja a nagymisét, ugy húsvét első ünnepein is. A hercegprímás az ünnepek után is a fővárosban marad s április i6-án elnökölni fog a szent István-társulat nagygyűlésén. A primási udvarnál már teljesen elkészítették a milléniumi egyházi ünnepélyek programmját s a napokban be is terjesztették Bánffy Dezső báró miniszterelnöknek. — A nagy hét. A nagyheti templomi ájtatosságok talaj donképpen a ma esti első lamentációval kezdődtek meg. De vasárnap estétől kezdve járt már városunk női közönsége a vízivárosi zárdába a dr. Prohászka Ottokár által tartott lelki gyakorlatokra, amelyek ma este fejeződtek be. A plébánia templom nagypénteki lamentációján a Katolikus Kör dalárdája fog énekelni. — Uj oltárok a bazilikában. A klaszszikus Simor-szobor immár megszabadult leplétől s a környező állványok szétbontását is megkezdették. Mint értesülünk, a szobor elé remek kivitelű oltárt terveznek, amelyhez egészen hasonló jön a Pázmány-szobor elé is. — Személyi hir. Dr. Récsey Viktor pannonhalmi főkönyvtárnokot és levéltárnokot, a városunkban is igen jól ismert fiatal tudóst a Magyar Tudományos Akadémia esztétikai bizottságába egyhangúlag taggá választották. — Mint őszinte részvéttel értesülünk, Andrássy János alispán néhány nap óta gyengélkedik s a szobáját nem hagyhatja el. — Millenáris Istentisztelet. Május 3-án lesz az ünnepélyes millenáris hálaadó istentisztelet a budavári Mátyás templomban, Az istentiszteletet Vaszary Kolos bibornok- érsek, hercegprímás végezi. A király, királyné, a királyi család tagjai s az ország Összes föméltóságai is jelen lesznek. Az ünnep rendjét már megállapították s a hercegprímás átküldte a miniszterelnöknek. — A Propeller-társulat közgyűlése. A Propeller-társulat népes közgyűlését március 31-én d. u. 3 órakor tartotta a városháza nagytermében dr. Feichtinger Sándor elnöklete alatt. Az igazgatóság és felügyelő bizottság jelentését, valamint a mérleget egyhangúlag elfogadták. Az életrevaló társulat az 1895. évre 15 frt. osztalékot fizet részvényenként. Az igazgatóság propozicióját, hogy a Kovácsi-pataknál Pfalcz József közkézen járt tetszetős tervei szerint 10,000 frtig terjedhető költséggel egy villa építtessék, mely egy nagy zárt és nyitott, egyszersmind tánchelyiségül szolgáló éttermet és több mellékhelyiséget foglal magában, a közgyűlés örömmel tette magáévá és az igazgatóságnak az építkezésekre a felhatalmazást megadta. A különben békés közgyűlésen igen élénk és kínos vitát idézett elő az igazgatósági jelentés azon pontja, hogy az egyik igazgatósági tag a szállítás terén a társasággal konkurál, s igy üzleti eljárása az igazgatósági tagsággal összeférhetetlen. A hosszú vita Mattyasóvszky Kálmán azon határozati javaslatának elfogadásával záródott, hogy az igazgatósági tagok értesíttessenek arról, hogy a mennyiben üzletük igazgató tagságukkal Összeférhetlen, az utóbbiról mondjanak le. Szóvá tétetett a villatelkek eladásának ügye is, mely csak ugy volna célravezető, ha az a főkáptalannal egyetértőleg vitetnék végbe, vagy uj társaság alakítása, vagy uj részvények kibocsátása utján. Uj igazgatósági tagokul Reusz József és Rónay Béla, felügyelő bizottsági tagokul dr. Feichtinger Sándor elnöklete alatt Brutsy Gyula (uj), Kaán János, Niedermann János (uj) és Schönbeck Imre választattak meg. A társulat szép üzleti eredménye, bár ahhoz a híd Jövedelme már nem járul hozzá, arról győzte meg a részvényeseket, hogy a vállalat híd nélkül is virágozhat. A Kovácsi-patak ügyének felkarolása üdülőhelyekben szegény városunkban hervadhatlan érdeme a társulatnak és bizonyos, hogy az a terv: a Kovácsi patakot vendéglő és villák építése által nemcsak Esztergom, hanem a főváros üdülőhelyévé is tenni, megvalósítható és érdemes közfeladat egy társulatnak. Ha ilyen nem volna, csinálni kellene. — Öngyilkoság. Szomorú hirt hoz Pozsonyból a táviró. Házi ezredünk egyik legkedveltebb és legképzettebb fiatal tagja: Simonyi Lehel, Simonyi István volt országgyűlési képviselő fia az ottani kálváriahegyen tegnapelőtt öngyilkosságot követett el. Két hónappal ezelőtt jött oda szülei házába hoszabb szabadsági engedélylyel dalmáciai állomásról. Végzetes cselekedetének, oka ismeretlen ; szerelmi csalódást emlegetnek. Haláláról az ezred tisztikara a következő gyászjelentést adta ki; „A Mihály orosz nagyherceg nevét viselő cs. és kir. 26-ik gyalogezred tisztikara tudomásul adja nagyrabecsült tagjának : simonyi és varsányi Simonyi Lehel hadnagy urnák halálát, amely 1896 március 31 én hirtelen következett be. A temetés csütörtökönáprilis 2-án lesz Pozsonyban." — A kritikus nap. Elmúlt minden nagyobb baj nélkül. Csak a nyári meleg szűnt meg hirtelen s a tavaszi kabátok vonultak egyelőre nyugalomba. A közeli erdőket és hegyeket fehér takaró borítja s a ibolyák lila fejecskéi hó alatt dideregnek. S mert a hőmérsék nagy csökkenésének fontos meteorológiai okának kell lenni, Falb, a legújabban anynyira gúnyolt Falb viharpróféta ezúttal még sem tévedett. — A mi önkénteseink. Hétfőn későn este érkeztek meg Komáromból a házi ezredünkhez tartozó önkéntesek, számszejrint tizenhármán. Tegnap azután egynek kivételevei valamennyien megkapták az altisztté való előléptetését s az egyheti ünnepi szabadságot. Az önkéntes urak névsora a következő : Koksa Tivadar, Legény Iván, Mihalik Dezső, Roller Károly, Sartorius Józef, Colinászi Gusztáv, Tilles János, Kukányi Ferencz, Vencel János, Fekete Rudolf, Beke Károly, Waldner József és Klein Imre. — A Regenschori lemondása. Egyik helyi laptársunk értesülése szerint, Takács Imre, a Bazilika karmestere visszavonta lemondását. Azt hisszük, ez a hir osztatlan örömet keltett mindenütt, ahol a karmester ur kiváló képességeit s önzetlen, buzgó működését ismerik. — Az Orvos és Gyógyszerész Egyesületnek tegnap este a Fürdő vendéglő kistermében ülése volt, amelyen örvendetes tudomásul vették, hogy a belügyminisztériumtól az alapszabályok, némely módosítás kikötése mellett visszaérkeztek. — Haraszti Hermin itthon. Haraszti Hermin asszony, a Vígszínház tagja, városunkba érkezett s itt marad, amig a Vígszínház első előadásának próbái megkezdődnek. E hóban még Pozsonyban szerepelt, mint a Krecsdnyí-társulaX starja s hogy mily sikereket ért el még a Kraxelhuberek városában is, legékesszóllóbban illusztrálja az a glorifikáció, amelylyel róla a pozsonyi lapok búcsúföllépése alkalmával megemlékeztek. íme részlet az egyikből : «Túlzás nélkül állithatjuk, hogy színházunk még sohasem volt oly lelkes ovációk színhelye, mint pénteken, Haraszthy Hermin asszony bucsújátékán. A művésznőt beléptekor óriási koszorúkkal, szebbnél-szebb virágos kosarakkal, állványokkal, ezüst billikommal, olajíestményü arcképével stb. lepték meg tisztelői, akik zsúfolásig töltötték meg a nézőteret. A szűnni nem akaró taps orkánszerüleg zúgott végig s folyton megújult, ugy, hogy jó időbe került, amig végre szerepébe kezdhetett a könyekig elérzékenyült művésznő. Haraszthy Hermin kitűnő játékáról dicsérettel szólani banalitás számba megy s igy csak annyit mondhatunk, hogy a »Vígszínház« büszke lehet a kitűnő acquisitióra. Haraszthyban minden egyesül, amit egy színésznőtől csak meg lehet kívánni. Az Ég pazarul ajándékozta meg szépséggel, gyönyörű csengő hanggal, temperamentummar és intelligenciával, ugy, hogy lehetetlen jól nem játszania s ha még hozzávesszük vasszorgalmát, előttünk van a kész művésznő, aminőt csak jókedvében teremt az Isten. Ily fiatalság és ily carriére: valóban irigylésre méltó s mind amellett egy irigye sem volt.» — Dr. Walter Gyula uj munkája. Dr. Walther Gyula hercegprimási titkár a húsvéti könyvpiacon uj munkával jtdent még, amelynek Képek a hazai ellenreformáció mozgalmaiból a XVII. század végén a cime. Az érdekes és nagy tanulmányokravalló füzetről legközelebbi számunkban megemlékezünk.