Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-29 / 26.szám

lüOíi m^luQ 99. ESZTERGOM és VIDÉKE. (26. szám.) 5 szer jó eredménnyel használtatott be-' dörzölésként az influenza ellen is és 40 kr., 70 kr., és 1 frt. üvegenkénti árban a legtöbb gyógyszertárban készletben van, hanem beváslás alkalmával mindig határozottan : mint BAchter-féle Horgony Pain-Expeller vagy „Bichter-féle Hor­gony-Liniment" kérendő és a „Horgony" védjegyre figyelendő. LinimenL Capsici eomp. Richter-féle Horgony-Pain-Expeller. Ezen elismert kitűnő, fájdalomcsilla­pító bedörzsölés bevásárlásánál, — mely minden gyógyszertár­ban készletben van, — mindig a „Horgony" jegyre kérünk nevelni. I R 0 D a 0 M. t A Kert, március 1-ki számának leg­érdekesebb czikje az, amely a királyunk kedvenc virágairól szól s amelyet leg­utóbbi számunkban mutattunk be az ol­vasóinknak. Kiemeljük még a gazdag és változatos tartalomból Lichbald Béni cikkét: „Mikor tavaszszal vetegetünk", Ivanesics István értekezését a paradi­csom műveléséről, a hét szakszerű gyü­mölosészeti cikket és a tömérdek apró­ságot. A Kert előfizetési ára egész évre 4 frt, amely a kiadóhivatalba küldendő : Andrássy-ut 23. f Kéretem Énekek és Imák cz könyvem Ilik kiadása elfogyott. Mielőtt a ITI-ik kiadást öszeállitanám, kérem a m. t. érdeklődőket, hogy praktikus észrevé­teleikkel mielőbb hozájárulni szívesked­jenek. Ara félvászonba kötve, aranyke­reszttel 15 kr, vászonhuzattal 25 kr, Előleges rendelőimnek minden tizre egy ingyenpéldányt nyújtok. Megkeresések főtisztelendő Székesváry Imre plébános úrhoz, vagy alulirotthoz intézendők. Kiváló tisztelettel Köbölkút, Esztergem­megye, Stampay János, főtanitó. f Pályázat. A millenniumi kiállítás megnyitásával egyidejűleg »Magyar Ka­rikatúrák « czimü, politikai és társadal­mi színezetű, független irányú élclap in­dul meg a fővárosban. A lap szerkesz­tősége ezen alkalomra a következő pá­lyázatot hirdeti : Pályázat. I. Egy rövid magyar humoros elbeszélésre. Jutalma : 60 korona. II. A legjobb és legújabb milléniumi viczre. Jutalma: egy szabad évadjegy a kiállítás területére, vagy 40 korona. III. Egy magyar adomára. Ju­talma : 20 korona. IV. Egy magyar gyer­mek-vicre : Jutalma 10 korona. A pá­lyamunkák, jeligével és a pályázók nevét tartalmazó zárt borítékkal ellátva a >Magyar Karikatúrák* szerkesztősé­géhez : Budapest, ítottenbiller-utca 4/b. április hó 10-éig küldendők be. A pá­lyázat eredménye a lapnak április hó 30-án megjelenő 1. számában tétetik közzé. f Iskolai színjáték. Országszerte ez­redéves ünnepet ülnek az iskolák is. Eöt­vös Károly Lajos hajdumegyei tanfel­ügyelő évek előtt javaslatba hozta már ezt és a millenniumnak esztendőnként állandó ünneplését. E czélra számos el­járási mód közt sok iskola és tantestü­let kisérlettételével legalkalmasabbnak bizonyult az ezer éves mult megjelení­tése: párbeszédes, színjátékszerű előadása történelmünk korszakalkotó eseménye­inek, — mintegy életre varázslása nemzetünk nagy alakjainak. Eötvös K. L. „A honfoglalás ezer év előtt és ezer év multán" czimű dialógot irt, mely Méh­ner Vilmos kiadásában Budapesten, Egye­tem-u. 4. jelent meg és 10 krért kapha­tó. A czimből is következtethetően két külön képből áll a szinmüvecske. Egyik a munkácsi „Magnum áldomás" megjele­nítése, másik az ezeréves múltnak em­lékezetbe idézése. A két kép külön-kü­lön, vagy egybefoglaltam színpadon, te­remben, vagy szabadban (erdőben) adhat tó elő. Korhű öltözékek és maszkok nem szükségesek: „Nem az érzékeknek kell csalódásban ringaniok, hanem a képze­lem és emlékezet kell, hogy életre kelt­se a fényes multat, melyen szinpadi ha­tás nélkül is lehet lelkesednünk." ^raijy porzó. Ha az ember elszokott az örömtől, nem zik utána, s ha zörget, remegve nyit ajtót hogy álruhába öltözött fájdalom. kivánko­neki, fél, A megbocsátás már szinte közöny. Ha szeretünk, nem bocsátunk meg. * Ne foszd meg hitétől se a szegényt, se a gyer­meket, se az állatot. Ők védtelenek, reménytelenek és nem ismerik a holnapot. Nehéz búbánatban bezárkózunk, mint az osztriga. Ha erőszakkal hatolnának a szivünkbe, talán halá­lunk lenne. * A szerelem csak a jelent ismeri; a barátság sza­vajárása: »Tudod-e még ?« * A világot és a tengert csak viharaiban ismerjük meg. De a vén tengerész tekintetében megmarad valami a halál fönségéből, melylyel oly sokszor szembeszállt Carmen Sylva. apróságok. A nők korának kiszá­mítása, Az asszonyok, meg a lányok nem szívesen árulják el a korukat T de rá lehet jönni. Meg kell kérdezni az il­lető asszonytól, le­ánytól, hogy melyik hónap, melyik nap­ján született. A két dátum számát szo­rozni kell egymás­sal, azután hozzá kell adni 5-öt, az­után szorozni 50­nel, ehhez a szám­hoz a nő hozzáadja a maga korát, az egész számból le­von 365-öt, azután hozzáad 115-öt és megmondja, mi az eredmény. A két jobbra eső szám adja a kort, a balra eső szám a születés hónapját, Ha pél­dául az eredmény 822, akkor az illető asszony, leány au­gusztus hónapban született és huszon­két éves. Az arcMr tisztítása. Nagyon jó szert kapunk, ha egy fél liter esővízbe ben­zin-tinkturát Ön­tünk. Ezt a keveré­ken naponkint több­ször lehet hasz­nálni. Gyönyörű fe­hér és tiszta lesz tőle a bőr. Igen sok asszony panaszkodik azon, hogy fénylik a bőre. Es hogy eltakar­ják, arcport hasz­nálnak. De ezt fö­löslegesséteszi a kö­vetkező eljárás: meg kel nedvesíteni az arcot borax és viz­oldattal, ha az oldat megszárad, azután lemossuk vizzel. Lassan-lassan a kel­lemetlen fény eltű­nik. (Annyi boraxot kell a vizbe tenni, amennyit a viz fel tud oldani.) A szeplő eltávolí­tására nagyon alkal­mas, majdnem hogy biztos szer egy na­gyon egyszerű ke­verék, amely bo­raxból s rózsavíz­ből áll. Napjában ötször-hatszor kell használni. A tej eltartása. Van egy kitűnő módja a tej eltar­tásának, amely pél­dául utazás alkal­mával megbecsül­hetetlen a család­nak, ha gyermeket visz magával. A te­jet üvegbe kell ál­lítani, hideg viz­zel telt serpenyőbe, amelyben gyönge tüz mellett addig fő, amig forrásba jut. Azután az üve­get kiveszik a ser­penőből és légmen­ta sen lezárják, vég­re lehűtik ugyan­abban a vizben, amelyben felfort. A tej azután elállt egy félesztendeig is. II-lk Hans Sacfys. — Az „Esztergom és Vidéke" eredeti közleménye. — Parisban rövid idő óta egy második Hans Sachs van. laques Le Lorrain ci­pész és költő, épen mint a nagy nürn­bergi poéta, Hans Sachs volt. Kettőjük között csak az a különbség, hogy mig Hans Sachs előbb volt cipész, azután költő, addig Le Lorrain a ki most 38 éves, előbb volt költő, regényíró, dramaturg és most telepedett le a Quartier Latin Bue de Sommerard nevű utcájában, mint cipő­főfoltozó. Hogy mi az oka ezen elhatározásának, azt nagyon könnyű kitalálni. Azonban szükségtelen találgatni, mivel Le Lor­rain maga is elmondja elhatározásának indító okait mindenkinek a ki ezen irányban kérdezősködik nála. „írói műküdésemből nem tudtam meg­élni, sokszor éheztem, s mivel atyámnál, kinek valaha Bergéracban cipőgyára volt, megtanultam a cipész mesterséget, tehát a költészet után ezen a pályán próbálok szerencsét." Kölönben ne méltóztassék azt hinni, hogy laques Le Lorrainnak nem volt te­hetsége. Egyik regényét, melynek cime „A&", Sarcey a hires kritikus megdi­csérte. „Fel u cimű szindarabja azonban, melyet Dumas meleg ajánlata segített be a Vaudevillebe, 1892-ben megbukott. Költeményeinek egy részét „Evohé" czim alatt kiadta. A kötethez Riehepin irt igen dicsérő előszót. A tehetséges iró, a ki a gymnásiumot Irlat-ban a jezsui­táknál, egyetemi tanulmányait pedig Nancy-ban és Parisban végezte, midezek daczára nem tudott megkeresni annyit, a mennyiből ha szerényen is megél­hetett volna. Üzletét mint savetier (cipőfoltozó — nem merte magát cordo?niernek (cipész) nevezni — nyitotta meg. Igen hang­zatos, versekben irott prospektust kül­dött szét, a melyben tanulótársait arra kéri, hogy nála dolgoztassanak és igéri hogy jól és olcsón fog dolgozni. Cégtábláján a következő vers van : „On y fra le vieuse, le neuf a volontó Et naturellement tout tres bon marché." (Itt készíteni fognak régit és ujat tetszés szerint Es természetesen mindent a legolcsóbban.) A költő egyes barátai eleinte azt hit­ték, hogy mindez csak a legkétségbeeset­tebb reklámhajszolás, de utóbb meg győződtek róla, hogy mindez komoly do­log és hogy laques le Lorrain egy Don Quijote allurejeivel ül kis műhelyében a megrendelőket várva. A francia költők között különben van több olyan, a ki alacsony sorból küz­dötte fel magát a Parnassusra. Van p. egy költőjük, a franczia ijodalom egyik jelese, a ki mielőtt iró lett, vas­úti pályaőr volt. Brard a neve ennek az embernek, a ki 40 éves koráig vál­tót állított, kereket kent, jelző lámpá­kat tisztogatott és üres óráiban rímeket gyártott. Versei folyton megjelentek heti és havi folyóiratokban, ő azonban pálya­őr maradt. Pár éve mindössze, hogy annyira ja­vultak viszonyai, hogy ott hagyta előbbi pályáját és egészen az Írásnak szentelte idejét, Hála a „Petit Journal" fáradozásai­nak, a nagy költő nem régen elnyerte a palme academiquet-t a mely által fel van jogosítva arra, hogy gomblyukában, a hova azelőtt a piros jelzászlót dugta, egy piczi violaszín szallagot hordjon, amire manapság annyi ember vágyódik. Pél­dául : „Oh Zóla, Zóla !" szét képezi annak a nagy mozgalomnak, amely a szőlők felújítása tekintetben Magyarországon megindult. A munka czime : Magyarország szőlőtermelésének múltja és jelene. Gazdag tartalma pedig a következő: A magyar szőlőtermelés története. írja dr. Herczeg Mihály egye­temi tanár. A mai magyar szőlőterme­lés. A szőlőtermelés mai statisztikája; a szőlők területe, bor- és szőlőforgal­munk a külfölddel stb. írja Rubinek Gyula, az országos magyar gazd. egye­sület titkára. A gazdatársadalom műkö­dése. A gazd. egyletek, szőlőszeti és borászati szövetkezetek és társulatok szerepe a szőlőmüvelés terén. Trja. Szilassy Zoltán, az O. M. G. E. szerkesztő tit­kárja. A szölőmivelés mai gyakorlata. A filloxera elleni védekezés története, a szénkénegezés: az amerikai, és homoki szőlőkultúra dióhéjban, számos ábrával és a nevezetesebb szakférfiak arcképé­vel.írja Angyal Dezső, a budai kerté­szeti tanintézet tanára. A szőlő növényi ellenségei. A védekezés módjára is kiter­jeszkedve számos ábrával, irja: Mezey Gyula, a m. óvári gazd. ak. tanára. A szőlőtermelést érdeklő magyar törvé­nyek. Kiterjeszkedve az idevonatkozó miniszteri rendeletekre. írja dr. Szilárd Eerenc. A szőlőtermelés a kiállításon. A borkiállítás és kóstolócsarnok. — A díjazott kiállítók. •— A szőlőszeti kiál­lítás, írja Rombay Dezső. A kiállítás borai. Azok vegyi vizsgálata és ismer­tetése. Közli dr. Liebermann Leó, az országos kémiai intézet igazgatója. Magántelepek és pincék. A magyaror­szági jelesebb szőlőtelepek és kereske­dői pincék monográfiája. Közte a szőlős­gyáli szőlőuradalom hosszabb monográfi­ája, több fényképpel. írja Rác Sándor m. kir. szőlészeti felügyelő. A pestme­gyei telepeket ismerteti Serfőző Géza, a vármegyei gazd. egylet titkára. A t. szőlőtermelők és borkereskedők közül azok, akik előfizetői a „Borászati Lapok "­nak a saját érdekükben cselekednek, ha telepük leírását beküldik a diszmü ré­szére, melyben az díjtalanul tétetik közzé. A „Borászati Lapok" nélkülözhetetlen segédeszköze az új szőlőkulturának, s kü­lönösen most a szőlőmunkák megkezdé­sekor jól teszik a szőlőtermelők, ha ol­vassák minden vasárnap megjelenő hő tartalmában szakavatott czikket. A „Borászati Lapok" kiadóhivatala Buda­pest, „Köztelek". Előfizetési ára egész ávre 5 frt; félévre 2 frt 50 kr. Közgazdaság. X Szőleink felújítása. Évtizedek mul­tak el, mig Magyarországnak a filloxera által a tönk szélére juttatott százezernyi szőlőmüveiőjének érdekében országos te­vékenység indult meg, ami a képviselő­ház által a mult héten elfogadottfilloxera­törvényben nyert kifejezést. Képviselőink egy hétig tartó vitákon beszélték meg a törvény részleteit. Az érdekes beszé­dek nyomtatásban egy kötetét tesznek ki, A »Borászati Lapok*, ez a már 28-ik évfolyamot élő szaklapunk, ezt a köte­tet ingyen mellékletül adja olvasóinak akkor, amikor a képviselőház filloxera­vitáját, a hivatalos gyorsírói feljegyzé­sek alapján, szószerinti szövegében és a szónok-képviselők arcképeivel együtt, közli. A „Borászati Lapok" a millenium alkalmából, olvasóit egy másik díszmun­kával is meglepi, amely általános ér­dekénél fogva, mintegy kiegészítő ré­A közönség köréből. A hídról. Tekintetes Szerkesztő úr ! Mint olyan­nak, akinek naponkint négyszer kell meg­tenni az utat a vizivárosi fahídon és az új nagy hídon, engedje meg, hogy két rendbeli panaszomat előadjam. Először nagyon abnormisnak találom, hogy a naptár szerint holdvilágos éjszakákon az uj hidakon sem égnek lámpák, pedig ezekhez tudomásom szerint semmi köze sincs a világítási vállalkozónak, akire illetékes körök kibeszélni szeretik ma­gukat. Másodszor megbotránkozva kell megemlékeznem a vizivárosi fahid pad­lózatának nagymérvű rozzantságárói, mely immár valósággal életveszélyessé teszi a rajta való járást. Sürgős intéz­kedésre volna szükség. Panasza közlését tisztelettel kéri: Egy párkányi lakos. Szerkesztői üzenetek. X. Bátorkesz. Abban teljesen igaza van önnek, hogy egy társaskörnek, vagy kaszinónak leghatáro­zottabb erkölcsi kötelessége legalább a provinciája lapjait tartani, viszont azonban a kör tagjainak kö­telessége, hogy hasonló abuzusokat meg ne tűrje­nek. Kis szórakozott. Azt hisszük, ön az első, aki a szivét csak szórakozottságból veszitette el. Desperátus. Az ön problémája nom olyan túlságosan sötét, ami­lyennek látja. Találkozott az utcán imádottjával s édes örömében elfeledett köszönni neki . . . Mit az hisszük, hogy ő nagysága ezért nem apprehendál túlságosan, mert a leányszemek nagyon be tudnak látni a férfilélekbe s azok a froufrous fejecskék bi­zonyos tekintetben elsőrendű pszikolőgok. Ö is bi­zonyosan észrevette, mi volt az oka az ön mulasztá-

Next

/
Thumbnails
Contents