Esztergom és Vidéke, 1896
1896-03-29 / 26.szám
De ezt az okoskodást köszönjük szépen a vármegye alkalmazottai nevében, akiket a belügyminiszter ur humánus gondolkodásának sovány eredménye olyan hálára kötelezett, aminő egészen egyenes arányban áll a vett jótéteménynyel. Mert ha nekem nincs miből, hát nem adok kenyeret az éhezőnek ; de ahhoz már még sem lenne szivem, hogy azt a falatot, amelyet más adott neki, a szájából azért vegyem ki, mert egyszer valamikor 1893-ban adtam neki egy krajcárt! Verítas. Az elemi iskolák elhelyezése, 11. Esztergom, 1896. márcz. 28: Minden kérdés, amely manapság a városháza zöld asztalánál előfordul, az egyesitett város érdeke szempontjából birálandó meg. Ily alapon kell az elemi iskolák elhelyezésének kérdését is dűlőre vinni s ez esetben lehetetlen a plébánia-templom előtti dunapartot apró gyermekek részére szükségelt iskolahelyiségül kijelelölni. Ezt az okot pedig csak azért hangoztatjuk, mert bármiként is kívánatos legyen, hogy az egyesitett városrészekben ez időszerint szük keretben mozgó elemi iskolák kitágittassanak, hogy az osztályok és tanítók száma szaporittassék, a jelen, de meg a jövő időben is jó ideig fennmaradó nehéz pénzügyi viszonyok mellett ez a kívánalom egyhamar megvalósítható aligha lesz. Eltekintve tehát a többször hangoztatott és alapos okoktól, amelyek egyaránt azt igazolják, hogy a plébánia templom előtti Duna-part elemi iskolahelyiség építésére nem alkalmas, a pénzügyi szempont is azt javasolja, hogy különösen az elemi iskolát ne a város szélére, meg a Duna-partra, hanem lehetőleg az egyesitett város középpontján állítsuk fel, ugy, hogy az a város bármely részéből jelentkező tanulónak a lehetőség szerint közel legyen. Es már most,, ami a helyet illeti, nem habozunk kimondani, hogy a «Sas»-kaszárnya a reál- és elemi iskola részére egész bátorsággal fel volna használható. Keressük a helyeket jobbra-balra, vesszük, kisajátítjuk a házakat drága pénzen, a saját házunkat pedig parlagon hagyjuk, s várni akarunk ad dig T mig megjön a törvényszék, vagy a pénzügyigazgatóság, vagy a vigadó stb. és még több hasonló | óhajok. Hiszen nincs ember Esztergomban, aki ne kívánná, hogy t ezek az előszámlált óhajok minél eIőM> megvalósulj anak, de hát van-e csak kilátás is arra, hogy emez óhajok közül rövid idő alatt csak egy is- megváló sTalhatKsa ? Nincs. Ha nincs> mért kell ennek a generációnak várni olyanra, amelyet majdnem biztosan állithatunk,, hogy csak a jövő' generáció fog megvalósíthatni. De meg feltéve,, hogy mindezen kérdések hamarabb is megvalósíthatók lesznek,, ez esetben is azt ÉTOBdoljuk,. Hogy törvényszéknek,, pénzügy igazgatóságnak könnyebb egy annak megfelelő helyet találni,,, mint egy iskolának,, amely tágas uákart, nyári tornaheryiséget igényel. Ne kenessünk tehát helyeket,, me vegyünk drága pénzen roskadt házakat, hanem; építsük meg az iskolát a «Sas »-kaszármya helyén, mel^ minden igényeknek megfelel. ben, hanem szomorúan^ közel hoznánk : Esztergommegyében í . . . j Egy kis levélből kellett ezt meg: tudnunk, amelyet a napokban kapitunk. Egy levélből,- amely elmondotta, hogy a herceg Métternichcsalád négy katasztrális hold legjobb minőségű földet ajánlott fel B»ajn a községnek azért a kis négyszáz négyszögletes térért, amely a? családi kastély előtt elterül s amelyet tisztán szépitési szempontból olajt megszerezni. A község tanácsa pedig nemesakhogy nem fogadta ftá lásan a nagylelkű ajánlatot, hanem visszautasította azt s a miniatűr-térért 6, mondd hat hold földet és még azonkívül kétszáz forintot kö^ vetél. Mikszáth szatirikus novelláiban olvastunk hasonló bölcs kupaktanácsi határozatokat s bár kétségbevontuk azoknak megtörténhetését, jóizüen mosolyogtunk rajta. A bajnai képtelen és szégyenletes határozaton is csak kacagni tudnánk, ha nem érintene az bennünket oly közelről s nem volna szomorú tanúbizonysága vármegyénk egyik legnagyobb községe elmaradottságának é^ hálátlansálának. szégyenletes határozat megsemmisíttessék, család ajánlata hálás köszönettel fogadtassák s a» hercegnő lássa, hogy Hajnának csafe egy kis töredéke az", amely kővel dob a kenyérért szomorú véletlenségből az a töredéke,* amelyre könnyelműen reábízták a lozség ügyeinek vezetését. Ennyivel' a" jbbb érzésű és értelmességükre valamit tartó polgárok első sorban Őhmag-uknak tartoznak. Auotan. • etternich. Esztergom, máíaiuK 28. Tehát Kanaboka mégis létezik s nem, csupán üres fogalom !. Létezik pedig nem valahol a sötét, Bácskában, vagy muszka Mármaro&megyéDehogy volt szegény ! A valódi, nem a szinpadi hős jött oda meg, akinek nem csak egy est közönsége, de a haza tapsolt dicsteljes hadjáratához. Ott a szegény szinész nullává törpül. Fájt, égette megaláztatása. Oh, kinek játszszék, ha ő nincs itt, az a vénülő, de oly hálás dáma í Kinek fényes szerelme oly izgalomba hozta, ki divatba hozta, ki büszkesége volt.. Eljött az estély napja. Hősünk éppen az Othellót játszá. Az X. hercegné páholya üres volt. Amint a darab véget ért, a művész kollégái újra kérdezték, nos elmégysz az estélyre ? — Megyek! — kiáltá szégyenpirral hazugsága és megaláztatása miatt szegény művészünk. Valóban kocsiba ült és odament a palotába. A szolgák ismerték, bebocsátották. Rá sem ismert a mindennap látott palotára. Fényárban úszott, a vendégek ékszeres diszruhákban, a katonai méltóságok érdemjelekkel csak ugy beragyogták a termeket. Legfelül ott ült számtalan udvarhölgyével X. hercegné, tündéries öltözékben, kifestve és legyezve a büszkeségtől is kipirult arcát. Egyszerre maga előtt látja a sápadt arcú, egyszerű köntösű szinészt. Majd elájul, de mosolyogni próbál s egész hidegséggel azt kérdezi a művésztől: — Tiszteit uram ! Minek köszönhetjük ezen látogatást ? • Ah í Egyet fordult a művész agya és. szive. Örült dühre fakadva, nekirontott a hercegnének és torkon ragadva igy kiáltott : — Ma játszuk el babám* az ötödik felvonást ! Eddig szerető Qthellód valék, most halj meg Desdemcnám ! S a hercegnő nem halt meg, hanem mosolygott, még akkor, is, midőn a környezete fuldokolva mentette ki a merénylő kezeiből. — Meghalsa!. kiálták, — s a szinészt ütötték-verték.. A hereegné pedig, ki végre szólni tudott, mosolyogva igy kiáltott: — De hát tapsoljanak hölgyeim, uraim! Fogadásomat megnyertem ! — Fogadás ? — Persze, fogadás [ Eresszék szabadon a szegény művész urat* Én fogadtam vele, hogy az ő játéka Othello Ötödik felvonásában másokat is rémülésbe ejt, amint Desdemonának nekiront s hogy hangjában van oly varázs, mely bénává teszi az akaraterőt. És a hercegné tapsolni kezdett. Persze mindnyájan utána! A művész ijedtében meghajtá magát és igy szólt dadogva: — Oh sok, sok e tisztelet! . . . S a hercegné mosolyogva gondolta, nagyobb, mint az élvezet — volt. Beksics Gusztávné. Vármegyénk nagyon szegény földesurakban s az a néhány arisztokrata család is, akinek van uradalma a megye területén, birtokáról csak annyiban szokott tudomást venni, hogy annak a: jövedelmét is elkölti Bécsben, Budapesten, vagy a külföldön. Kastélya lakatlan, közügyeinkkel nem törődik,, amit pedig tőlük slso sorban lehetne elvárnt's millióibot,. tekintélyéből 1 , befolyásából bizony semmi Haszna sincs annak a meg3 r ének, annak a községnek, amelynek tulajdonképpen földesura lenne s jó szelleme, első pártfogója lehetne. Dicséretes kivételt képez ebben a tekintetben a bajnai Metternich-csalíád' r amely minden esztendőben hónapokat tölt a. birtokán, gazdatiszti" karával együtt mindig első ístápo1 i'ója a község minden kulturális ésközhasznú törekvésének, nagyrészben főoka a lakosság megvagyonosodának s ugyancsak sok embernek ad' ott puha kenyeret. Még szórakozásai közben sem feledkezik meg a bajnaiakról 1 , ugy, hogy például* az öreg herxjegnő, aki zsenialitást, bőkezűséget,, jó szivet egyaránt a nagy Sándor grófoktól örökölt, kártyanyereségét is mindig a bajnai iskolának adja. A sióbanforgó telek megvásárlását is csak azért Óhajtotta, Rogy a község külső díszét emelje. S, a négy hold földet bizonyosan csak azért ajánlotta meg előre, nehogy a tanács szerénységből, vagy. hálából csekély vételárfr kérjen érette. És ekkor összeül a ktipaktanács s, szerényen és hálásam meghozza fentemlitett határozatát. Nem tudjuk, hogyan vette a hercegnő az ő dédelgetett hajnalainak ezt a szép viselkedését, — mint minden jószivü adakozó bizonyosan hozzá van a hálátlansághoz szokva, — de még sem csodálnánk, ha véglegesen otthagyná a községet bölcs kupaktanácsával, piszkos, rendetlen terével, elmaradt gondolkozásával együtt. Hiszen a monarkiában több helyütt vannak szebb és nagyobb uradalmai! . . . Mi most csak a község értelmesebb és jobb érzésű lakosaihoz akarunk szólani. Még nem késő, tegyék meg a törvényes lépéseket, hogy a Megye es a város. s&z íij Mrljázról.*) Esztergáira,, 1896. március -28.. 1 Az uj kórház építésének ügye hosszabb' idő óta szünetel. Ezt a szünetelést némelyek ugy magyarázzák, hogy a hatóság indolens, lomha és nem tesz semmit, hogy szándékosam* heverteti ezt a nagyfontosságú ügyet.. A hatóság ellen rendes egymásutánéban röpködnek a támadások, hogy az; uj; kórháa építésének ügyét elhanyagolja és- indolem©iáján hajótörést fog szenvedni •az' uj kórház. Nincsen mandátumom a hatóságtól,, hogy a rendszeres támadások ellem a. védő szerepét teljesítsem,, de mert a közönség hitelt adhat a menáe-mondáknak,. szükségesnek tartom a, közönség tájékoztatása céljából kijelenteni,, hogy a hatóság az ujj kórház ügyekém beadott jelentések,, előterjesztések közül egyetlenegyet sem* utasított vissza ; teljesen alaptalan az a híresztelés-,, hogy az építéskérdésének megoldását megnehezíti,, meggátolja-. Ha ez iigs&z. volna, e!fe$ sorban nekemi vsolna jogom a késede-lmej&.és miatt szóttenni, mert az uj ; kórház építésének; ügyét óh. hoztam napirendre, részint hivatalos e-íőterjesztósekkel, részint az, i„Eszterg.om és Vidéke" hasábjain, s ha tényleg, megtörténtek v©>lma a rrrnlasztársok, bizony lett volna bátorságom.; az. ^midolemiák*. miatt szó4tenni. De az igazság nem> az, amit egyesek aiz •sindoliemciákróh*. hangoztatnak, hanem az, hogy akkor követett volna el a, hatóság helyrehozhatatlan mulasztást; ha a népszerűség paripájára felhagyta ^olna magát, ültetni és nekivágtato/tt volna a minde-ui áron való> épitkeaésnek,,. csak azért hogy az ; épüliet egy j>ár hónappal előbb, meglegyen,,, anélkül, hogy a szükséges garanciák meglettek volna arra nézve, hogy az uj intézet, a bevételekből fenn is tarthatja, magát. Fontos, igen fontos, életbe vágó okok forogtak fenn,, amelyek óvatosságra intettek. Ezeket az okokat nem szellőztette senkii, mert ugy találták, hogy nem szükséges miniténről beszélni és inkább elhallgatták a kedvezőtlen bírálatot, aaait egyesek a hatóság ellen felhoztak és terjesztettek. Tagadhatatlan, hogy nagyon kívánatos lett volna, ha a monwnentális épület a nenazet ünnepére elkészülhetett volna^ de egy 100,000 forintba kerülő gyógyintézet, amelynek költségeit nagyrésabeni társadalmi ut©n akarjuk megteremteni, nem olyan,, mint egy laktanya, amely ha felépült,, a katonai hatóság átveszi és tele rakja katonákkal; sem nem olyan, mint egy szálloda, amelyet bérbe lehet adni. A gyógyintézetbe tudvalevőleg betegek kellenek és pedig olyan számban, hogy az intézet kiadása a napi ápolási dijakból fedezetet nyerjen. Adósságot csinálni, hitelbe vásárolni nagyon könnyű *) Ezt a cikket, mint a korházi bizottság egyik tagjának véjeményét, s egyúttal védekezését, közölni érdekesnek tartottuk. Mi e kérdésben való álláspon-. tunkat már több ízben kifejtettük, A szerkesztő,
