Esztergom és Vidéke, 1896

1896-01-09 / 3.szám

teni segítséget, nekünk pedig tanulékony, engedelmes és a hit cselekedeteivel s gyümölcseivel bővelkedő szivet, nehogy szent fiad bármikor is méltán megharagudjék reánk és országát tőlünk elvegye. Gyulaszd fel bennünk ősatyáink buzgó szivét és vezéreld a hitetlenkedőket az igazak okosságára, hogy egy szájjal, egy szivvel, lélekkel ugyanegy hittel szolgáljunk fiadnak, ami Urunknak, téged pedig tiszteljünk és valljunk nagyasszonyunknak, pártfogónknak, miként valóssággal tiszteltek is őseink. Könyörgünk Nagyasszonyunk apostoli királyunkért, hogy hoszú életet, csendes országlást, erős hadsereget, hű tanácsadókat, jó népet, a világ békességét és mindazt engedje meg neki, amit ö mint ember és mint király kivan, hogy igy népét békességben és igazságban sokáig kormányozhassa, a sirontul pedig az örökélet koronáját elnyerhesse. Könyörgüng nagyasszonyunk! a karok és rendekért, országunk egész tisztikaráért, hogy a Szentlélek ajándékai által íölvilágositva megismerjék az igazságot, megbüntessék a gonoszt és megvédelmezzék az igazat, hogy á közjó előmozdításán őszinte igyekezettel fáradozván, az árváknak, özvegyeknek és ártatlanoknak igaz lelkiismerettel szóigáltassanak igazságot. Könyörgönk nagyasszonyunk ! egész népünkért, hogy fordítsd ránk anyai irgalmasságodat és örökséged polgárait, kiket védelmed alá vettél, megőrizzed minden bűntől, kegyességed által kormányozzad, Isten szerelmében és félelmében megtartsad. Nagyhatalmas esedezésed által nyerj a szüzeknek tisztaságot, a házasfeleknek istenességet és jámborságot, a bübnnóknak bocsánatot, az igazaknak álhatatosságot, az özvegyeknek és árváknak gyámolitást, a szegényeknek pártfogást, az utasoknak szerencsés megérkezést, a szomorúaknak vigasztalást, a megholt híveknek örök nyugodalmat. Ne vesd meg esennen-esdeklő gyermekeidet és a bűnök bocsánatáért könyörgőket mindenbe tapasztalt irgalmasságod hathatós karjával oltalmazd, mert bátor mi megfogyatkoztuuk a fiúi kegyeletben, te nem szűntél meg édes anyánk és nagyaszonyunk lenni. Kelj föl tehát édes jó anyánk! te uralkodjál felettünk és szent fiad Jézus Krisztus, ami Üdvözítőnk. Fogadd kegyesen hódoló szivünk esdeklését, me lyet ezúttal szined elé terjesztettünk, hogy közbenjárásod ereje által megsegítve, a jelen élet után a siron tul az örökkévaló boldogságra juthassunk. Ti pedig édes magyar hazánk védőszentjei Béla püspök, István első király, Imre herceg, László király, Mór és Gellért püspökök, Erzsébet asszony, nemkülönben boldog Margit, Kunga és Jolán (15. Béla király leányai) Isten minden dicsőült szentjeivel együtt esedezzetek érettünk a mi Urunk Jézus Krisztusnál Ámen. reskedő-segédek, fehér fátyollal, keztyüsen, — görnyedve a koszorúval tultömött koporsó alatt. A hosszú szalagok lobogtak kétfelől, arcába röppenve egy-egy vivőnek. A virágok fenn a koporsón rezegtek, hajlongtak a vivők minden lépésénél. Vagy tán egymáshoz hajoltak és susogtak valamit a széllel, amint közöttük bujkált . . . Utána Tömő Sándor kullogott lehajtott fővel; hosszú, szőke bajusza két oldalon lógott s a pékkisasszony jól megnézte, hogy a szemei veresek voltak. Lépkedett lassan s ugy nézett a földre, mintha a köveket olvasná a lábai alatt. Hova visznek azok ? Csak akkor, egy percre emelte fel a fejét, mikor a koporsót csúsztatták a kocsira s a csavarok élesen csikorogtak. Aztán indult a menet, mozgott, gomolygott. Elől a fekete férfisereg szabálytalan vonala kígyózott, közbül a kocsi zökkent, ingott, jobbra-balra; fáklyafüst szállott, s szomorú énekhang a levegőbe. Hátul az asszonyok tarka tömege Özönlött s csak most, hogy az udvarról kijutottak, volt látható, mennyi nép kiséri Tömő Sándornét, Virág Lujzát a sirig. Két oldalt elszórva álltak a bámuló járókelők s némelyik ujjával mutatott egy-egy szebb koszorúra. A harangok zúgták a kísérőt s leghátul két apró gyerek cipelte, egy nagy kosárba halA társaságból. * Farsangi naptár. Az idei esztergomi farsangnak még mindenesetre hiányos programmja egyelőre a következő : Január 18-án : Katonatiszti táncestély. Január 25-én: Műkedvelői előadás a Kaszinóban. Február 1-én : A Kereskedő Ifjúság Balassa-estélye. Február 8-án: Humoros estély a Kaszinóban. Február 15-én: A katonatisztikar jelmezes estélye. Értesülésünk szerint a Torna Egyesület és a Katholikus kör is rendez mulatságot s a Circiter Klub is két estélyre készül. * Esküvő. Dr. Zimá?iyi Károly, a budapesti Nemzeti Múzeum tisztviselője szombaton délelőtt tizenegy órakor esküszik meg a belvárosi plébánia-templomban Fries Irma kisasszonynyal, Fries Rudof tábornok özvegyének szép leányával. * Vadászatok. Jan. 5-ikén Lucenbacher István ur köbölkuti és muzslai, 7-én pedig a karvai közbirtokosság vadászterületén volt nagyobbszabásu körvadászat; mindkettőben 100-on felül fogyatkozott meg a nyulállomány. A vig társaság jan. 5-én Lucenbacher ur, 7-én pedig Szarvasi Sándor vendégszerető házánál tért pihenőre, — már t. i. ült a dúsan teritett asztalok köré, melyeknek ínycsiklandozó kedves terhét a puskás urak farkasétvágya, de viszont mindkettőt a háziasszonyok s e házigazdák szívessége multa fölül. A bálterem konkurrenciája. — A Torna Egyesület jégpályájáról. — Esztergom, 1896. január 8. Sikos minda kettő. A parkett, amig a pillangós cipellők le nem szedik róla a viaszos festéket s a cukorkapapirosok be nem havazzák. A jég, amig az éles Halifax-ok és Kondor-ok darává nem őrlik s a háznagyi ukáz által eredménytelenül száműzött narancshéjak és szivarmozva, a plébános ur meg a tisztelendő urak kalapját, köpenyét. A Szarka-utca sarkán, amint a szűk helyre befordultak, összetömörült a laza sokaság. Ákác-fák szegik be a gyalogjárót körülkötve tüskés líceummal, a minek bizony neki dörzölheti viszkető oldalát minden tehén, mikor este végig porzik, vagy lueskol a legelőről. Boda Mari, a Tömőék mindenes cselédje féltette az ujdonat fekete rokolyáját s nagyor kerülgette a fák sáros törzsét. Mert hát nem mindennap van temetés meg új fekete ruha Mégis, mégis az uj bársonycipellő belelépett egy sáros pocsolyába s a mint a tömegből bontakozva megáll, hogy a friss kárt kendőjével letörülje s lábát a Teplánék kapukövére emeli, ott terem a Tepka Gyuri a csúnya Gyuri s ím már le is törülte a piszkos vízcseppeket az ujdonat uj bársonyról. — Hallottad Maris, mit beszélt az a nagyszájú Terka ? Ugy-e nem igaz ? Tepka Gyuri a Tömőék inasa volt. Csak amolyan bökd ide, bökd oda. Valamelyik Simonjudai vásárkor hagyta itt egy talpastót, mikor nyirfaseprüt hozott a boltnak s azóta itt van. Csúnya, olyan, hogy ki se lehet mondani ; de jó, jó, — Igaz Mehet Gyurka ! súgta vissza Maris. — Nem engedem én azt Maris ; csak a Viczka találta ki ; az mindig haj zudik. Tiszta lélek volt a mi asszonyunk. csutkák be nem lepik. De akár sikos, akár nem : a közönség ragaszkodik mind a kettőhöz. Esztergomban a parkét sokáig feltétlenül dominált. Csak nyurga diák gyerekek és kék mándlis parasztsuhancok iringáltak szijas fakorcsolyáikon a kis Duna Istenalkotta természetes jégpályáján, amig a Torna Egyesület ki nem bukott két évtizedes homályából. S ugyanaz az egyesület, amely visszavarázsolta városunkba az eltűnt elite-bálokat, ugyanaz alkotta meg a maga báljainak konkurreciáját a jégpályájával. És én ugy veszem észre, hogy kéthárom év óta a jég erösebb a parketnél, a fagypont a báltermek afrikai levegőjénél. Szép asszonyok és leányok, akik farsangon át rendesen megszerzik a szedőgyereknek azt a gyönyörűséget, hogy a „Jelen voltak" között szerepelnek, az idén sem a farsangi naptár dátumait várták türelmetlenül, hanem a hőmérő zsugorodását. És reggelenkint bájosan baglyas fajükkel, álomtól kipirult arccal legelőször is nem a mozsdótálhoz, hanem a termométerhez futottak. És sokáig boszszasan konstatálták: — Rettenetes . . . Még mindég nem akar fagyni. Akart végre. Attól a naptól kezdve a szigetnek az idén különben is mozgalmas élete uj mozgalommal szaporodott. Ha valaki éjnek évadján a szigeti uj töltésre tévedt, csodálkozva láthatott vastag bundákba csomagolt sarkövi alakokat az egyesületi kertben piros fáklyafény mellett sürögni-forogni s időnkint hatalmas rumos-üvegek mellett megpihenni. Néha-néha közöttük termett a minden egyesületek legfáradhatatlanabb háznagya, dirigált, kommandirozott s egyszerre sötétté vált az arca, ha a jégtükrön valahol nagyobbfajta pörsenést fedezett fel. És vasárnap verőfényes, aranyos reggelén egy hang hatolt át az egész városon a Kerektemplomtól Szentgyörgymezőig. — Ma délután megnyitják a jégpályát! Immár negyedik napja nyitva van a pálya. A bódék előtt három árbocon leng a lobogó és mint a beteg főhercegekét, naponkint kiadják a város dé-l delgetett kedvencének: a jégpályának" bulletinjét. Ebéd után megindul a boás és mufíbs szépek zarándoklása a Lőrincutcán át a szigetre és mister Folknak megkezdődtek az ő nagy napjai: osztogatja a zöld és rózsaszín ticketeket, kötözi formás lábakra a korcsolyákat, inkasszál, ellenőrködik, izzad hat fokos hidegben. És odafenn az uj töltés fakorlátjához támaszkodva, mint valami galériáról, százan és százan nézik az alattuk acélszárnyakon repülő sokaságot olyan áhítatos kitartással, mintha legalább is a Próféta korcsolyaballetjében gyönyörködnének. És tagadhatatlanul csinos, poétikus az a kép odalenn. Hóvirágos fák között a két barna, homályos ablakú bódé, a szomszéd kertből áthajló fenyők sötétzöldjétől szeve az impozáns jégtükör, amelyen örökös mozgásban vannak a katonai egyenruhák, prémes vadászzub-' bonyok, sötét korcsolyakosztümök, minta mikoszkopikus ázalagok az vizcsöppben. Az arcok kipirosodnak, de nem lesznek verejtékesek, mint a parketen, a szabad mozgás jókedvre hangol mindenkit, a szem csillog és egy-egy szenzációs kis bukás látványosságát megkacagja mindenki a mama- kaszinót kivéve, amely ilyenkor egyszerre abbahagyja a tárgyalt témát, felugrik s ijedten tart helyszíni szemlét. Majd megnyugodva ül vissza a helyére : — Nem az én Ilonkám volt ! Akad itt is panasz. Mint Grönlandban sok az eszkimó és kevés a fóka itt is sok a kezdő és kevés a vezető. Nem mindegyiknek akad párja. Az élelmesebb kisasszonykák azonban tudnak segíteni magukon. Ha megpillantanak egy férfiismerőst, szívszaggatóan sikoltoznak : — Jaj, jaj, mindjárt elesem ! Természetesen nem esnek el, de az eszkimó siet gondjaiba venni az elhagyatott fókácskát, aki immár büszke bógnikban tör előre oda, ahol legtöbben vannak : — Lássátok, nekem van már párom ! A januári nap rövid, a kis szigetre hamar ráborul a vastag szürkület. Egyszerre indul haza a korcsolyacsörtető — Tiszta, tiszta ! . . . De csak mégis volt valami folt. A mit én láttam Gyurka az folt. Tegnap láttam, Gyurka s ha rá tudsz ülni a szájadra, elmondom néked. Hanem ha kibeszéled . . . — Isten őrizz, . . . soha élő meg ne tudja tőlem. — No hát Gyurka, — s itt Maris jobbra-balra forgatta a fejét, hogy nem hallja-e valami vidéki, — de már bizony a temetés jócskán elöl járt csak a koldusnk jöttek utánnuk — nos hát Gyurka az este tegnap hogy sötétes lett, be megyek a szobába, ahol asszonyunk feküdt azzal, hogy eloltom a gyertyákat; hát a szögletben fel volt dűlve egyik nagy cserép s az oleander beesve a gyertyák közé. Megigazítom, gondoltam s legott felállítottam; amint ott kotorászok a cserepek között a levelek nagyon zörögtek — de éreztem, hogy valaki belép a nyitott ajtón. Az úrra gondoltam, hogy tán búcsúzik a párjától, s ki akartam surranni. De a mint felállók, egy egész idegen embert látok az ajtóban állani. Egy magos fekete embert; Nagyon megijedtem. Este volt, Gyurka, kapuzárás ideje; de mikor rávetette szemét a halottra olyan szelid nézése volt, olyan szomorú, hogy az én könnyem is majd ki csordult. Az meg csak állott, nézte a holtat s a gyertya lobogásánál láttam, hogy fénylik az arcán valami ? Könynyezett, sirt, jól láttam . . . Nem tudom ki az, de néha láttam a városban s csak mikor már elment, jutott eszembe, hogy a nyáron, mikor asszonyunk a szigeti kertbe járt sétálni, — már akkor nagyon oda volt, — sokszor arra járt ez is. Néha észrevettem, hogy közönt! — Köszönt, motyogta Gyurka. Ha az ur tudta volna . . . — Ha tudta volna! . . . Istenem, hát azután odalépett a koporsóhoz. Egészen oda! A kezét, a jobb kezét, — egy nagy gyűrű fénylett rajta, — a holtnak homlokára tette. Nagyot sóhajtott s a könnyei koppantak a szemfedőn. A lélek zetem is elállott s nem mertem megmozdulni, de meg a virágok is eltakartak. Egyszerre csak hirtelen lehajlik egészen, közel hozzá és megcsókolja a halott száját. Megcsókolta . . . Gyurka ... a saját két szememmel láttam. Gyurka rázta a fejét s olyan ijedt képet vágott, mintha előtte a holt felkelt volna a koporsójából. — Mikor felegyenesedett, asszonyunk egy hajfürtje volt a kezében, nyilván akkor vágta le a fejéről, s a szájához szorította azt is. Nem sirt már, csak az egész teste rázkódott s vissza erőltette a könyeit. < Szegény, mondta mennyit szenvedtél! Édes Lujza!* így! . . . De csak ugy szállt a szó, mint egy repülő bogár . . . Mintha lopott volna ugy elosont ekkor, s a halott szeme alatt csillogott a könny . . . Engem meg ugy 1 elfogott a sirás ... De ugy ! . . .