Esztergom és Vidéke, 1895
1895-02-28 / 17.szám
Payer Gyula expedíciója. Esztergom, február 26. Payer Gyula, a hírneves északsarki utazó, aki már négy ízben járt az északi , sarkon s akinek utolsó expedíciója a Thegethof hajóval a legeredményesebbek egyike volt, március 31-én Esztergomban fog fölolvasást tartani, folytatva hazánkban is agitációját legújabb északsarki utazása érdekében, melynek főcélja a tudományos szempontok mellett főleg művészeti fölvétele az északi sark tájképi, időszaki, állati és növényi jelenségeinek. E nevezetes esemény előtt nem lesz érdektelen megemlékeznünk Payer azon fölolvasásáról, melyet Budapesten az Otthon írók és hírlapírók körében tartott, mint első előadást ujabbi utazásáról. Chyle Ferenc 32. ezredbeli százados, aki az expedíció minden ügyében Payer budapesti megbízottja, mutatta be Payert az Otthon-ban, ahol Rákosi Jenő elnök igen melegen üdvözölte s bemutatta a hallgatóságnak. Fölemiitette Payer régi hírnevét és dicsőséges küzdelmeit nélkülözések és szenvedések közepette. Azt hiszi, hogy a közönség szívesen fogja támogatni az új nagy vállalkozást. Ezután Payer Gyula kezdte meg majdnem két óra hosszán át tartott rendkívül érdekfeszítő előadását. Az elegáns megjelenésű, magas, férfias alak bevezetésében a magyar nemzet ismert lovagiasságához fordul, mely lovagiasság párosul a tudományok és művészetek szeretetével. Első nagy expedíciójában is e nemzet fiai támogatták s vele volt mindvégig a viszontagságos utazásban hűséges útitársa, az expedíció orvosa és jó szelleme, Képes dr., akinek akkor nagyon sokat köszönhettek. Most is azt reméli, hogy a monarkia e felének is része lesz a nagy munkában s %u természetesen az eredményekben is, mert az elérendő művészeti és tudományos eredmények a két ország múzeumai között fognak megosztatni. Ezután rátért az expedíció tervének ismertetésére. Valóságos poéta lesz, amikor az északi sark természeti szépségeit és jelentőségeit írja le, szines, folyton változó, ragyogó képeket festve elénk arról a világról, amelyről eddig mindenki azt hitte, hogy fehér, fehér és fehér, hóból és jégből áll és másból semmiből. Leírja a napfelkeltét, amiiz .Esztergom és Vidéke" ta<ja. Szakaszd le . . . Ne légy olyafi, mint a bohó vadász, Ki nyulat elszalaszt szarvasra lesvén ; Vagy olyan, mint tűnődő csillagász, Nem lát napot egy kis bolygót keresvén. Ne légy olyan, mint bölcs Diogenész. Ki nappal gyüjtá meg halvány lámpája t, És azt monda, hogy ő e m b e r t keres. . Szakítsd le minden órának virágát! Tekintsd az éltet egy nagy tengernek, Amelyben egy kicsiny szigetke vagy te, Melyet habok kör ül enyelgenek, De a vihartól sem lesz eltemetve. És a viharnak pusztító dühét A .szigeten nyugodtan átalusszák. S vihar multával felmosolyg a lét . . . Szakítsd le minden órának virágai! Altass el vágyat, mely magasba tör ; Kerüld el az erősébb akadályt, A nyugtalan nagyságban nincs gyönyör, S kevésből áll a biztos boldogság. Válaszd a' biztosabb,. a járt utat, S vedd mit néked önként a világ ád: Nincs eg, amely csillagot nem mutat . . S szakítsd le minden órának virágát! Tanácsot osztok a világnak én, Aki mindig ellenkezőt teszek csak. A legjobbat, csak azt keresem én, S így ott állok, hol a hullámok csapnak. A más baja megindít engemet; Életutnmon örvé?iy, rög, sötétség; Uj vágyakkal töltöm meg keblemet . . . S szakítom minden órának tövisét . . . Erdosi Dezső. kicsiny, kunyhószerű háznál állt meg. Bezörgetett az ajtón, — egy baka kinyitotta. — Itthon a hadnagy úr ? — Je, Domnu Obalaut, a case (itthon van), — felelte a legény. A kis hadnagy, alig huszonkét éves, szőke fiatal ember, hangos, örvendő kiáltással ugrott fel az asztal mellől, amelyen theáját főzte, s átölelte szivélyes barátsággal a főhadnagyot. — Isten hozott ; no végre ! Csakhogy már látlak is egyszer ! — Nagy bajban vagyok Béluska, mormogta rosszkedvűen a tiszt, — azért vagyok itt, hogy segíts. — Mennyi kell ? S egy széles, tömött bőrtárca esett az asztalra. Itt van. A főhadnagy fejét rázta. — Nem az a bajom, kamarád, — pénzem nekem is van. Ismered az öreg Stojan Petret ? Annak a leányát Szerenkának hívják. Szeretőm volt . . . két hete nem láttam . . . folytatta Pallvitz, — azután gyorsan, áradva beszélte el a dolgot. Amikor utoljára találkoztak, a leány sírt és eltaszította: sohasem jön többé vissza. — Nem hittem neki, — folytatta leverten a tiszt, — vártám reá másnap is, harmadnap is. Nem jött. Azután egy hétigr, de nem jön . . . Tudnom kell, mit tettek vele ! Jösz, vagy maradsz ? — Megyek. S a hadnagy fölcsatolta kardját. Két perc múlva együtt léptek a házból a ködbe. A fővárdán elnyújtott, panaszos hangon búgta a takarodót egy álmos hornista, végül a sajtót, hogy a magyar közönség érdeklődését kérje expedíciója számára. Viharos éljenzés követte Payer előadását. Rákosi Jenő elnök Payer előadásából konstatálja, hogy a hős tudós vállalatának célja a tudományos kutatást kiegészíteni a művészet alkotásaival, a mi eredményeinek becsét megsokszorozni van hivatva. Üdvözli Payert az uj vállalkozáshoz s köszönetet mond neki az Otthon nevében élvezetes előadásáért. A hírneves éjszaksarki utazó másnap a budapesti tiszti kaszinóban tartott nagyérdekű felolvasást, amely-" nek során leirta az északisark és északi tájak szépségeit és ismertette az általa tervezett expedícióhoz szükségelt felszereléseket. Expedíciója 1896. június havában indul útra. A Vigadóban tartott nagyérdekű felolvasása után hajlandónak nyilatkozott Magyarország bármely városában felolvasást tartani, ha erre őt felkérik. Az expedíció költsége ugyanis körülbelül fél millióra van előirányozva, s ez összeg létrehozását kívánja Payer a vidéki felolvasások által előmozdítani. Igy jön Payer Esztergomba is. Az érdekfeszítő felolvasás elé mindenki feszült várakozással néz. meg-meg jajongatva a taktusok végét, mintha a saját haza kívánkozó szive zokogását akarta volna Plevlje utcáin szétömleszteni. Hadd tudják meg ezek a sokféle szinü bosnyákok, hogy az ő lelke is fáj, nemcsak az övék. — Pallvitz vezette társát. Ez a kőház balra a párázatban az őrnagy lakása, — ettől húsz lépésnyire van a Stojan háza, — széles, tornácos, sötét. — Alusznak, súgta a hadnagy. Pallvitz kinyitotta a zárt tornác ajtaját és gyorsan bement. Tapogatódzva, a fal mellett léptek a sötétségben, szorosan a házhoz lapulva, amelyből fuldokló sikoltás verődött ki e percben. Velőkig metsző, rettenetes jaj, tompán sírásba fojtva . . . A főhadnagy összerázkódott. — Szerenka . . . S oda csúszott a tornácra nyíló rostélyozott ablak mellé, hogy a szobába lásson. — Benn mécses égett olajos kőtartóban az asztal szélén. Egy szentkép a falon, lefátyolozva és egy pokróc a szoba közepén, a melyen Stojan Pétre szépséges kincse térdelt meztelenül. Pallvitz úgy érezte, mintha forró víz ömlenek végig testén. Fel akart ordítani, szemei kidagadtak, reszketett, szédült. .. Társa roppant erővel fogta vissza: ne mozdulj, megőrültél . . . A leány kínlódva térdelt a földön. Puha szőke haja tövig lenyírva, fehér karjain égett foltok, feketék, utálatosak, — s foltok a mellén, a nyakán ; eltorzítva, tele kipuffadt, véres sebhelylyel testén hevert a pjevljei virág a porban . . . Ősz apja ott állt mellette s korbácscsal verte. A leány hátáról csorgott a kor a tengerből kiemelkedő óriás hófehér jéghegyre rózsaszínű hópehelymilliárd hull. E színjátékhoz tartozik az ultramarinkék tenger, mely a fehér jéghegyet körülöleli s az a csillogás és villogás, melyet a hókristályok mutatnak a kelő nap sugarában. Megkapó színekkel rajzolja a melléknapok hatását. A nap körül több mint husz melléknap volt látható, amelyeknek fényes szin-effektusokat valóban hiába keresnek másutt a művészek. Erősen szembeszáll azokkal, a kik a festést a kemény hideg miatt (30—40 fok) lehetetlennek mondják. Tapasztalatból állítja, hogy a téli hónapokban is, amikor a legtöbb lefestendő jelenség mutatkozik, szintén lehetséges lesz a festés. Bemutatja saját rajzait es Toívételeit a legutolsó expedíciójából s biztosit arról, hogy festett volna is, ha egyáltalán tudott, volna bánni a festékkel és pemzlivel. Az előadó ezután elmondja, hogy két és fél évre tervezi az expedíciót, melynek személyzetét gondosan kell összeállítania, mert a múltból nem éppen épületes tapasztalatai vannak. Ezután rendkívül élénken mutatja be az utolsó expedíció néhány humoros alakját. Meleg szavakkal kéri Esztergom, XVII. évfolyam. 17. szám. Csütörtök, 1895. február 28. ESZTERGOM és Í1ME x\x\x\v\x\x\x\x\v\v^^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK K0Z.L0NYE. Megjelenik hetenkint kétszer: | — ^ | csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | Hirdetések —| hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. EJLOFIZETÉSI ÁR.: | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | ^ Egész évre' 6 frt — kr. | küldendők : ^ 1 | Fél évre 3 » — » 3j I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I | Negyed évre 1 » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Totn-naz). • | ^ Egy hónapra — » 50 » | ^ bélyegilleték fizetendő. ^ | Egyes szám ára ....... . — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tát»0r Adolf könyvkereskedésében, | K\\\X\V\\\N\\\>.\\^^ a Wallliscll- és Hailgll-féle dohanytőzsdékben. ^\\XNV^XNV\X\XNXNV^^ Szerenlü. Irta: ABONYI ÁRPÁD. (Vége.) A tisztek faggatták Pallvitzot, de a főhadnagy csak nevetett és a fejét rázta. Nem lehet . . . Egyszer aztán nem nevetett többet. Megereszkedett a kedélye is, a járása is. Nehezebb, lustább, ingerlékenyebb lett. Kapitányának feltűnt ez a gyors változás, de hiába firtatta okát. A főhadnagy megrezzent cseppet, azután megvonta könnyedén a vállat és kitérő választ adott: kicsit rosszul érzi magát, annyi. Egy este ismét behúzta fejét köpönyege csalmájába a fiatal tiszt s az utcára lépett. Sűrű köd ült a házak között, — tiz lépésnyire se lehetett biztosan látni. Egyegy borjú panaszos bőgése hallatszott ki az istálóból, s egyforma, katonás lépések pacskolása valahol jobbra vagy balra a sárban. Esti patrouille cirkál óránként az egész városkában, valamelyik itt botorkált közel a ködoen. A főhadnagy a Moscheetől balkézt egy
