Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-24 / 16.szám

Zárdai nevelés. Esztergom, február 22. Mindig szívesen veszi a közönség, ha egyes ünnepélyek alkalmával, milyen a tegnapi farsangi ünnepély is volt, alkalma nyílik az Esztergomvízivárosi érseki nőnevelő intézet beiéletébe pillantani s meggyőződni arról, hogy a zárda gondjaira bízott fiatal lánykák jó kezekben vannak-e? Ez alkalom kapcsán szabadjon egypár rövid megjegyzést tennünk. A nőnevelés mai társadalmunkban elsőrendű fontosságú. Jól nevelt lányokból lesznek a jó anyák. A nevelést, az oktatást megkezdi a szülői ház, folytatja és befejezi pedig valamely tanintézet. A magunk részéről nem vagyunk a nevelőintézetek barátjai, ahol a gyermek zsenge korában kiszakíttatik a melegágyból, melyet megszokott, amelynek szeretete második életévé vált. Épen azon korban, mikor az anyai, vérségi szeretetre legnagyobb szüksége van. A világtól elzárt nevelőintézet merőben idegen neki. Uj, ismeretlen emberek közé jut, kikhez még szoknia is kell előbb, nem hogy szeretné őket. Az intézeti nevelés, különösen a zárdai, merőben egyoldalú szokott lenni. A vallásos nevelésre túlságos súlyt fektet és elSzerenka. irta: ABONYI ÁRPÁD. Plevljei anyák titokban zokogtak szép erős fiaik után, kik a Cehotina partján elhullottak. Házról házra terjedt a sirás, — öreg néző-asszonyok vigasztalgatták az édes anyákat, de keseregve zsugorodtak össze ezek a hajlékony, fekete szemű asszonyok a pitvar-szoba földjén, s csak permetélt, csak folyt-folyt sziveik mélységes tengernél mélyebb gyásza. A férfiak látták asszonyaikat a földön, de hiába feszült karjaikban a vastag izom, s hiába dörömbölt halántékaikban a sebesen rohanó vér. Nem vigasztalhatták őket. Künn dob pörgött a Moschee előtt levő téren, idegen katonaság szuronyainak fénye villogott bele a gyűlöletben, lázban s a bosszú-sóvárgásban égő plevljei szembe. Oda akart menni egyik-másik az asszonyához, hogy megsimogassa fejét és suttogjon neki halkan: töröld ki szemeidből a vizet, drágám, elkövetkezik az idő, midőn virradni fog ebben a mostani éjszakában s idegen hullák fogják engesztelni a fiút, ki meghalt, a jót, a szépet. De csak ott maradt helyben a rostélyozott ablak előtt, s kibámult az útra, honnan egyhangú dobpörgés vágódott mellébe, hogy összerázkódott tőle, s meg ^yott ajkán a vigasztalás szava. Fekete : itt minden, amig ezeket az egyforma hanyagolja az előkészítést az élet nehéz problémáihoz. Mikor aztán a süldő lány kikerül az életbe, e félszegségeket kell első sorban levetkeznie. Nehogy félreértessünk : mi a nok vallásos nevelését feltétlenül helyeseljük. Sok szerencsétlenségben egyedüli vigasztalást a gyönge nőnek a vallás nyújt. Az erős férfi dacolhat erkölcsi erejével, ellenállhat tudományával, de ha a nőt, e gyönge virágszálat lesújtja a szenvedés, elhagyja mindenki, hová forduljon vigasztalásért? De hogyan neveljék a zárdák a növendékeket az életnek, mikor azt maguk a tanítók legkevésbé ismerik? Leghelyesebbnek kell tartanunk a mindvégig házi nevelést. Járjon a lányka nyilvános tanintézetbe, ahol a szükséges tudnivalókat sajátíthatja el, mit a szülői ház nem tud neki nyújtani. De a nevelést az anya, a szülői ház adja meg neki. A szülői ház egyik tényezője az életnek, ide a struggle for life hullámcsapásai, gyöngítve bár, de mégis eljutnak. Éppen oly mértékben jutnak el, amennyire a zsenge gyermeki kedélynek idomításához szüksége van. Bizonyos, hogy sokszor a házi nevelést elháríthatlan akadályok hiúsítják meg. Elhalnak a szülők, vagy más körülmények játszanak közbe. Ekkor lép előtérbe a nevelőintézet és nélkülözhetlenné válik. Esztergom felsőbb leánynevelését egy régi, előkelő és messzeföldön jó hírnevű intézet, a hercegprímások égisze alatt álló zárda tartja kezében. Első sorban valláserkölcsi nevelést nyújt, de nem feledkezik meg arról, hogy az élet praktikus céljaira is nevel. A tegnapi ünnepély alkalmával például meglepetéssel látták a szülők, hogy a magyar ajkú leánykák egy németnyelvű színdarabot milyen precízen adtak elő. Egyátalán a modern nyelvek művelése erős oldala az intézetnek. Közoktatásunk ez oldalról megfelel a kívánalmaknak, vajha elmondhatnék ugyanezt a közoktatás más ágaiban is ! A kereskedo-ifjak hangversenye. — Február 20. — A kereskedő-ifjak önképző-köre ugyancsak kitett magáért. Már régen készült február 20-iki hangversenyére és a szokottnál nagyobb méretűvé akarta azt tenni. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy az estély magas nívón állott és a programm minden egyes pontja nagy élvezetet nyújtván a közönségnek, a siker tehát teljes volt. Csak nagyobb hallgató közönkék embereket, kik százan meg százan vannak, miképen fű a mezőn és egyetlen kiáltásra mozognak mind, valamiképpen az ördögi gépek, meg nem sújtja haragjával az Isten ; — ők gyengék hozzá . . . Esténként elevenek voltak azelőtt az utcák. Jókedvű legények énekelték mondolin-kiséret mellett a hős apák vitézségét, kik megölték a becstelen török urat és hatalmasok voltak mint a bölény, kitartók, mint a pusztai farkas és gyorsak, mint a sólyom. Karcsú derekú, szép piros leányok pergették a fatornácz áttetsző homályában az orsót s visszafelelgettek a legényeknek: olyanok legyetek ti is mint az apák, mert nem szereti a gyávát az asszony. Itt-ott vig leányi kacaj csengett bele időnként az ének melódiájába, — s egy-egy suttogó hang szisszent a félhomályban . . , Szeptember 4-ike óta meghalt Plevlje utczáin az élet. Legények nem jártak mandolinnal, — leányok nem ültek ki a zárt tornácra. Nincsenek hatalmas bölények, kik meggyilkolják az ellenséget, nincsen pusztai farkas, gyors reptű sólyom : künn hever agyonlőve a férfiak szine-java a Karst szakadékai között; ami megmaradt bátor a sokból, azokból is holtan rogyott össze tizenkilencz a Cehotina partján. Az utcákon csak ezek az egyforma kék emberek járnak, akiken nem fog az átok. Öreg assszonyok megpróbálták. Kimentek a kövek mellé Granica irányában s ártó füveket hoztak. Mérges, veszélyes füveket, újdonatúj cserépfazekakba és főzték. Fű megfőtt uj cserépfazekakban, gőze fölgomolygott fehéren a levegőbe, bemondott átkok kiszálltak az ablakon a gőzzel, — de csak nem veszett el az idegen, kékszinű kutyákból egy se. Megmaradtak mind : künn villognak szuronyaik a Moschee előtt, nem akar megnyílni lábaik alatt a rossz föld, s a kesergő édes anyákat nem boszulja meg többé még a ^ranicai fű sem. Esténként belopództak néhányan a vén Stojan Pétre házába és tanácsát kérték. Maradt még fiatalság a sokból, hátha vissza lehetne adni azt a véres éjjelt . . . Az öreg Stojan azonban csak ingatta csendesen szomorúan a fejét. — Nézzétek lányomat, ki piros volt egykor, mint a rózsa, mostan fehér. Menjetek békével haza, ringassátok el sziveiteket és ne jöjjetek énhozzám többet. Beteg a lányom . . . S megsimogatta Szerenka leánya arcát, amelyről leveszett az életnek színe. A férfiak odahagyták Stojan Pétre házát. Elmondták otthon, hogy hervad a plevljei virág: beteg az öreg Stojan szépséges kincse, — nem akar szót váltani senkivel az öreg, amig fehér liliom a háza ékessége. Stojan pedig csak simogatta, kérlelte a lányát. — Mi bajod van lányom, mi bajod van ? Kerülöd az édes apád csókját, nem nézel szembe velem, ha nézlek . . . — Nincsen apám, semmi, — lehellte mellére kulcsolt kezekkel a leány, azután ráfonta meleg karjait az öreg nyakára séget szerettünk volna ott látni. Úgy látszik, a hosszú farsang gyakori mulatságaiban már kimerült a publikum, s ezért most a Fürdő nagytermét csak két harmadrészben töltötte meg. De azért taps, lelkesültség volt bőven s a később reggelig tartó tánc jókedve elfeledtette, hogy nincsenek annyian, amennyire a buzgó rendezők számítottak. A hangverseny 8 órakor kezdődött a katonazenekar előadásával. Szokott precizitással »Az élet álom* című nyitányt játszották Eilenbergtől. Második számul Borovitska Adolf úr játszta hegedűn Hubai Jenő »Csárdajelenetét* Bellovits Karolin úrhölgy zongorakisérete mellett. Borovitska úr játékáról nem kell ismételve írnunk, most is csodálnunk kellett lágy és mégis erőteljes hangvételét, kifejlett technikáját, mely különösen a zenedarab végén egész a virtuozitásig emelkedett. Az estély műsorának különösen nagy érdekességet kölcsönzött Domitrovichné Elvira müncheni operaénekesnőnek fellépte, aki a műsor harmadik számaként Constance nagy áriáját énekelte Mozart »Szöktetés a serailbóU c. operájából. Mikor az emelvényen mosolyogva tapsok közt megjelent, az első impresszió az volt, hogy szép asszony. Mikor pedig énekelni kezdett, a meglepetés feszült csendje ült a termen végig. Szokatlan volt először mert olaszul énekelt, azután mert ilyen fenomenális hanés sirt, sirt panasszal gyásszal apám, lelkem . . . Lelkem Nehéz ólomszárnyon temette egyik hét a másikat, nem akart elmúlni az idő, amelynek minden egyes szürke napját külön-külön rovogatta föl a Bataillon valamennyi elkeseredett bakája az első perctől kezdve. Elfakulva kedvben, ruházatban végezte szolgálatát a legénység. A Moschee elébe állított fővártán csak a post járt egyenesen a töltött fegyverek előtt, — a többi guggolt a padon, vagy nekitámasztotta hátát a falnak és nézte kimeresztett szemmel a semmit. A tisztek ölték az időt, ahogy tudták. Összegyűltek négyen öten s ingerelték egymást; mulatság ez is. Rongyos csizmában kevélykedett az egyik, lyukas, ellágyult köpönyegben a másik, a harmadik, a negyedik . . . Volt mivel eldicsekedni bőven. Megtépett baglyok, kopott varjuk : fényes tisztikara a negyedik Bataillonnak, ilyen állapotban gyönyörködjenek benne finnyás kisasszonyok. Legtöbbje magába húzódott, mint az őrnagy. Ez a kemény, fekete katona alig jött ki a Giafár kőházából. Mit csinál odabenn óraszámra, — nem tudta senki. Ilyen medvetermészetű lett a plevljai táborozás harmadik hetében a zászlóalj legvidámabb tisztje, Pallvitz főhadnagy is. Szép, barna fiatal ember volt. Csupa ruganyos izom és eleven szikra. Az ördög tudja, mi történt vele, mormogták a tisztek. Egy darabig kiváncsian vallatták az ebédnél is : hová a pokolba bújsz, hogy Esztergom, XVII. évfolyam. 16. szám. Vasárnap, 1895. február 24. ESZTERGOM es TIDÍKE a*sv»isssM^xNvj^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, g****^****'^^ I

Megjelenik hetenkint kétszer: § | cs ütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, Hirdetések ; —®— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁÍV. | magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | . Egész évre 6 frt — kr. | küldendők : | Fél évre 3 » — » | , xínp / .1 v | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § I Negyed évre 1 » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). 1 . I I Egy hónapra — » 50 » ^ _ ^ ^ bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a. kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, | WJ«J««W»ÍVX^X^^V\^^ a Wallfiscll- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. Iweíwww«e«s^ ii „Esztergom és Vidéke" taaja.