Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-21 / 15.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 15. szám.

__________Csütörtök, 1895. február 21.

.V^\xxx^xxx\xx\x\xxx\x\x\xx\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\xxx\xx:

^ Megjelenik hetenkint kétszer : ^

osütörtökön és vasárnap. |

I . 1

$ Előfizetési ár: à

^ * ^ Egész évre

..................................................................6 frt kr. ^

| Fél évre..................................................................3 * * ^

^ N

egyed évre...................................................... i » 50 » ^

I Egy hónapra..................................................... » 5° * |

^ Egyes szám ára.........................................— » 7 » ^

Wx

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx'

VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség és kiadóhivatal,

hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások

küldendők :

Duna-utcza 52. szám (Tóth-ház).

Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, a Wallfiscll- és Haugll-féle dohánytőzsdékben.

Hirdetések

V\\>X\X\X\X\\\X\A\X\X\X\\XXX\VX\X\X\X\X'XXN\X\X\X\X^\X\X\X\X-X\X\X\\\X\X\X\X\X\VX\X\X\XN’»

1

^ a kiadóhivatalban vétetnek fel.

^ Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári ^ bélyegilleték fizetendő.

. X\X\\\X^X\X\X XX\X\\\X\X\X\X\X\\\X'X\X\X\X\X\X\XxX-X\\\X\X\X'X\\\X X X X\X\X\VX\X\X\X\X\X

Anyakönyvvezető tanítók.

(D. J.) A kérdés, mely körül a sajtóban most az érdekes és tanulságos eszmecsere folyik, sujetjében ez : alkalmazhatók-e néptanítók az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 141. §-a s az 1894. évi XXXIII. t.-c. 8. §-a

alapján anyakönyvvezetők gyanánt törvényalkotói interpretatió nélkül ha igen : jó és czélszerü lesz-e ezen alkalmazás ?

Több kitűnő toll a kérdést kivált a theoretikus jogi és gyakorlati adminisztratív szempontból világította meg. Talán nem lesz kárára a kérdésnek, ha a tanügyi közigazgatás szempontjából is némileg megvilágit- tatik • bár a legfőbb szempont, melyből elbírálandó lehetne s mely az eszmének létet adott, tagadhatatlanul a magasabb állampolitikai szempont.

A kérdés tisztázásában kétségkívül lényeges : vájjon az az anyakönyvvezetés önnállóan rendszeresített hivatal lesz-e, avagy csak mellékfoglalkozás s az illető egyén akár áll közigazgatási hivatali kötelében, akár nem: kinev e z t e t i k-e erre avagy csak a 1- kalmaztatik reá mint mellékteendőre ? Mert ha önállóan szervezett hivatal, melyre kineveztetnek az

illetők, kiket e hivatal kizárólag le is köt, akkor fölbukkanhat az in- compatibilitás kérdése. Az anyakönyvvezetőkre vonatkozó §-okból azonban föltétlenül az látszik, hogy ez a teendő nem különálló, rensze- res hivatal lesz, hanem amolyan mellékfoglalkozás, aminő mellékfoglalkozás eddig* is volt. Nemcsak a tanítóknál lesz ez mellékfoolalkoo

zás, hanem a községi elöljáróknál illetve körjegyzőknél is. Ez esetben pedig a tanítók alkalmazd sáli á 1 alig- merül fel ag-Rodalom. Az 1868. évi XXVIII. t.-c. 141. §-a kimondja ugyan, bogy a tanító «semminemű hivatalt a tanítóság mellett nem viselhet», de hozzá teszi, hogy a teendőket, melyek helyben és a tanórákon kívül véghezvihetők, az iskolai felsőséo- eno-edelmével elválo o

lalhat.

Elvállalhatja tehát az anyakönyvvezetést is, mely nála is épp olyan mellékteendó lesz, mint a lelkészeknél volt. Ezzel a tanitó éppen csak abba a helyzetbe jut, melyben tényleg mai nap is sok helyen van. Mert van tanitó, ki kinevezett faiskola- lelügyelő, selyemtenyésztési megbízott, takarékpénztári igazgató, karmester stb. Ezt neki nemcsak az idézett törvény, hanem ehhez kiadott

utasítás az iskolaszékek számára 21. §-a is megengedi, ha a teendő »nem jár külön hivatallal, mint pl. a jegyzőség. « Az eljárás ilyen teendőkre való engedély adásnál az, hogy a tanitó kérelmez, az iskolaszék véleményt ád, az ekként ellátott kérvény a tanfelügyelőhöz megy, ki a közigazg.-bizottságnál az engedély megadását a körülményekhez képest javasolja, vagy nem. Az anya- kpinyvvezetésnél ez az eljárás módosulhat, de semmiesetre sem annyira, hogy az illetékes hatóság meghallgatása nélkül a tanitó, kit csak közvetlen hatósága ismerhet, egyszerűen kineveztessék.

E szerint a gyakorlat által is igazolt nézet az, hogy a tanitók alkalmazásánál az anyakönyvvezetésre, m ely nem rendszeres, külön hivatal, új törvényalkotásra valóban nincs szükség, mivel a tanitók jelenleg is alkalmaztatnak olyan teendőkre, miket tanórákon kívül is elvégezhetnek. Egyébiránt teljes mértékben lehet érteni ama felfogást, mely az anyakönyvvezetői teendők végzését közhivatalnak minősiti : ez azonban csak

I

fölfogás, melynek aggodalmát az 1894. évi XXXIII. t.-c. bízvást eloszlathatja. A községi bírónak, illetve jegyzőnek sem lesz ez hivatala, hanem mellékfoglalkozása. Közhatóság!

o> o

teendői sem lesznek e foglalkozásnak oly értelemben, mint ezt egyéb közhivataloknál mondhatni. Egyszerű bejegyzési és kivonatolási teendők lesznek, bár e bejegyzések és kivonatok a közokirat értékével is bírnak.

Amit a törvény a hivatali köteléken kívül álló egyéneknek minősítéséről s kivált a tanítóról mond, az nem zárja ki a tanítói és anyakönyvvezetői teendők cumulálásának jogi lehetőségét. Először is strikte nincs itt szó e teendők cumulálásá- ról. Másodszor tény ugyan, hogy «tanítói oklevéllel « biró egyének, kik még állásban nincsenek, szintén foglalkozáshoz jussanak, míg állást is kapnak. S viszont, bár az 1868. évi XXXVIII. t. c. 133. §- a szerint nem okleveles (képezdét végzett) egyének is lehetnek tanítók, (akik tehát anyakönyvvezetők még nem lehetnek), az epuratio az oklevél nélküli tanítókban oly nagy, hogy mire az uj intézmény gyökeret ver, kevés ilyen egyén akad ; s ha akad, hát nem alkalmaztatik ez uj teendőre is, míg oklevéllel nem bir. Annál gyorsabban iparkodik oklevelet szerezni.

Nemcsak lehetséges, hanem jó és célszerű is lesz a tanitók ebbeli alAz „Esztergoín és fiié" tíPCZaja.

Gyöngyvírágos leány.

Naponként elmentek az ablakom alatt ; rendben, párosával egy öregebb tanitónő felügyelete mellett. A hideg, téli széltől kipirult arcuk csak úgy ragyogott a csalfa napfényben.

Hangos kacajuk mindig odacsalt az ablakhoz. Mindnek egyenlő ruhája volt ; teljesen sötét kék. Csinos, testhez simuló kabátkájukban, a mely a legújabb divat szerint készült és matrózsapkájukban, a mely alól mosolyogva kandikáltak ki az aranyos hajtincsek, ragyogva érvényesült ifjú szépségüknek egész bája.

Tizenketten voltak, mind túl a rövid szoknya korán. Szépségre és elevenségre nézve is vetélkedtek egymással. Ha végig mentek az utcán, még a legszemtelenebb aszfaltbetyár sem állta ki szemüknek kutató tiizét.

Ragyogó jelenség volt mind a tizenkettő. Szépségük által még az őket kisérő ékesebb korú tanitónő is felmagasztosult ; olyannyira magasra tartotta az orrát, hogy a szép kis csapatot kisérő ifjak, merő gúnyból elnevezték őt modern Minervának.

A mint hangos kaczajukat meghallottam, rögtön ott termettem a szobaablaknál ; félrehúztam a függönyöket és néztem, néztem őket olyan szemekkel, a milyennel Faust nézhetett az ő Margarétájára.

Az első hat szőke volt ; a hátulsó hat barna ; a tanitónő, — bocsánatot kérek, nem tudom milyen volt, őt nem figyeltem meg annyira, de alighanem — fehér. A szőkék mind tetszettek ; képviselve volt közöttük az ábrándos kék szeműtől a ragyogó fekete szeműig mind árnyalat. A barnát nem tudták meghódítani ; kivéve egy. Az volt mind között a legszebb.

Magas, júniói termet, venusi szépséggel és dianai pajzánsággal. Ha száját beszédre tárta fel, úgy látszott, hogy mindene beszél : hófehér fogsora, ragyogó fekete

szemei és szinte átlátszó rózsás arcza. Kis, kék sapkáját kissé félrecsapva hordozta, a mi elevenségét még jobban kiemelte.

Szépségén kivül még valamiben kivált a többi közül. Szabályosan domború mellén mindennap ott volt az Ízlésesen ösz- szeállitott gyöngyvirágcsokor.

Nevét nem tudhattam meg, tehát csak gyöngyvirágos hölgynek hivtam.

Valami olyan ideális szerelem kezdett

bennem kifejlődni iránta. Ha láthattam, boldog voltam, egész nap csak róla álmodoztam ; átéltem a reménytelen szerelem minden bánatát.

Egész véletlenül történt.

Szokatlan időben jöttek arra, talán a műtárlatra mentek. Én éppen az ablaknál álltam, talán épen róla gondolkodva; kezemben kis gyöngyvirág csokor volt. A mióta megláttam őt, az én kedves virágom is a gyöngyvirág lett.

Epén úgy csacsogtak, épen úgy kacagtak, mint mindennap. Az én szép ismeretlenemnek pedig még különösen is jó kedve volt, szinte felhívott ragyogó szemeivel mindenkit arra, hogy vele farkasszemet nézzen.

Észrevett ; először történt ez, a mióta ismerem. Nem tudom, hogy miért, talán az tetszhetett meg neki, hogy az ő ked- vencz virágja volt kezemben, vagy talán az, hogy szemeinek tüzét keményen kiálltam, hosszan, merően nézett rám.

Azóta nagyon jó ismerősökké lettünk.

Valahányszor csak elmentek ablakom alatt, mindig felnézett, s néma bókomat könnyed fejbiccentéssel fogadta és édes mosollyal jutalmazta. Olyan édes, néma viszony fejlődött ki közöttünk.

Egyszer én is beküldtem neki egy

gyöngyvirágcsokrot, nevét nem tudtam, hát csak azt Írtam névjegyemre :

— A gyöngyvirágos hölgynek.

Még aznap találkoztam vele. A szokott vidámság eltűnt az arcáról, valami köny- nyen magyarázható komolyság foglalta el az örök mosoly helyét. Valószínűleg átlátta, hogy már túl ment a tréfa határán ; most hogy komolynak vettem az ő édes kacaját, nem akarta tovább űzni azt.

Nekem nagyon fájt, hogy elrontottam az ő álllandó jó kedvét. Csokromat elfogadta, fel is tűzte ugyan, de nem nézett többé fel.

Talán kissé túlmerésznek is tartott.

Csúnya, havas időben láttam utoljára a növendéktársai között. Ablakomig jöttek, ott visszafordultak. Véletlenül feltekintett, nem mosolyogva, hanem komolyan.

Némán fogadta üdvözlésemet, csak fejét hajtotta meg kissé. Azután tovább haladtak és a sűrű hó elrejté alakját szemeim előtt, azt hallottam, hogy örökre ; mivel hallottam, hogy ott hagyta társnőit és hazament szüleihez.

Egy csendes kis városkába vezetett utam ; a Duna mellett fekszik, nem mesz- sze a fővárostól. Legnagyobb dísze az igazán remek bazilika.