Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-10 / 12.szám

sami jót, szépet, hasznosat látnak, hal lanak, tapasztalnak, azt idehaza a fejlő dés javára értékesitik, asszimilálják Elmondván igyen mindezeket és hasonlókat quantum satis sok szellemmel s még több a ffektált fölénynyel, a végén rendesen oda lyukadnak ki, hogy nincsen alapjuk az ellenkező véleményeknek • nem is egyebek azok, mint a türelmetlenségnek, az eszkimó-politikának, amely azt tartja, hogy sok az ember kevés a fóka, gyarló sugalmazásai! Mit szól erre a bunda-kollégium ? (Igy neveződik legújabban a sovének gárdája.) Hát, ugylátszik a bunda-collégiumnak kevesebb a pattantyuja, de van néhány kipróbált öregágyuja, már pedig a modern hadakozási technika elvei szerint az ágyuk döntik el az ütközet sorsát. Annyi valóságos igaz, hogy nehéz a tüzüket baj nélkül egészséggel megállani. Itt van mindjárt egy veszedelmes bomba. Honnan van az, hogy franczia iró megir egy novellát, azután a magyar is megírja a magáét, akkor mi elolvassuk mind a kettőt s ha név nincs alattuk, azon tűnődünk, ugyan, uram Isten, hát melyik készült magyar lélekből ? Mert hasonlatosak azok hangban, formában, szellemben, sokszor tárgyban is, mint egyik tojás a másikhoz. Aztán esmég kapja magát egy másik magyar iró, beszél grófokról, bárókról, bejár messze földeket, ir idegen népekről, szokásokról, használ — a hol nincs más módja — idegen szókat, mégis minden sorából sugárzik a tiszta magyar lélek, az aranyos magyar humor. Bizony, bizony pedig ő is sokat tanult az idegen nációtól, csakhogy a mit tanul, azt szépen meg-megszűri az ő magyar szivén, magyar eszén és nem pathologizál, nem analizál, nem avatkozik nekünk ismeretlen lelkek képtelen rejtélyeibe, hanem bizony ő is kinyomtatja, megrostája, megőrli azt a honi talajban termett magyar életet; meg is dagasztja, csakhogy a tésztáját nem keleszti idegenből hozott élesztővel. Neki még az élesztője is magyar. Hanem aztán meg is kóstolhatjuk a süttetét! Avagy ha a csizma magyar akar lenni, való-e azt idegen kaptafára húzni ? Mióta van a magyar társadalom szaturálva azzal a borzasztó sok házasságtörő és egyéb céda kikapós asszonnyal ?• Es mióta kenyere a magyarnak az erotika, a a túlhajtott pikantéria ?! (Szó, ami szó — köztünk |egyen mondva — gombainódra teremnek tárczák, a melyekben a toll embere úgy cselekszik, mint a macska a forró kásával : azon mesterkedik hat hasábon keresztül, hogyan kéne a körmönfont sikamlós pointbe beleharapni, anélkül, hogy a száját megégetné. Természetes, a gyakori mesterkedésben a száj mind érzéketlenebbé válik, minélfogvást némelykor igen érdekesen fogy le a kása, kiváltképen a fiatalabb olvasók nagy lelki épülésére.) No, és igy folyik tovább az irodalmi háborúskodás. Ujabban érdekességet különösen az által nyert, hogy az egyes daliák kezdenek kilépni a személyeskedés terére. Az egyik azt hánytorgatja, hogy az ő fája a székely havasokban gyökerezik, még a másiké csak az aszfaltban kapaszkodik; hogy a vidék szüli az igazi írókat, nem a központi im Parist is a vidék látja el Írókkal. Ez meg visszavág, hogy a ki a székely havasokban bizakodik, az ne másoljon meséket és ne irjon folyton, folyvást a gyermekeiről, mert vagyon még más téma is elegendő széles e világon . . . De hát melyik részen is van ezek után az igazság? Szívesen kifejteném, de úgy érzem, szerénytelenséget követnék el, ha ítéletet mondanék. E helyett inkább fejtsék meg önmaguk a következő kérdést: Miért van az, hogy Jókai, Mikszáth, Porzó, Tóth Béla stb. műveit olvasva, olyan élénken érezzük, hogy a mi vérünkből való vér beszél nekünk ? (Sz—ó.) CSARNOK. Czimbalomszó. A szerelem cimbalomszó És a szivem cimbalom : Hol crescendo, hol piano Játszik rajta bánatom. Egyszer fájó méla ábránd: Lágyan szól a cimbalom. Reménytvesztett bús danáját Elborongva hallgatom. S ha ilyenkor jő a próza S a vtlágzaj bombardája Elnyomja a lágy zenét: Zsongva hallgat rezgő húrja Es a lelkem elfásulva Nem csaponghat szerteszét. De a bánat ?iéhanapján, Az örömnek helyet adván, A dal játszi operetté; Búbánatom merő frázis És szerelmem oly banális, Szivem minde?it elfeled. Oh, de sokszor kinos ágyon Fekszem néma éjszakákon S megszólal a cimbalom. Reszket, jajgat mindéit húrja Zokogásba, jajba fúlva Tépi szét a fájdalom. És ilyenkor, bárha várom, Elkerül az édes álom S viziók után futok. Es e rérnes, vad zenébe Szivem, lelkem összetépve, Megpihenni nem tudok. Eljön tán a perc; s örökre Elnémulva, összetörve Elhallgat a cimbalom, Ha a bánat széthasítja Egy golyó lesz csak a nyitja S meggyógyít a sirlralom. Dubányi Imre. A prímás székes-városa.*) (Esztergom múltja és jövője a prímás. — Vaszary Kolos kinyilatkoztatásai. — A székhely kérdésének elintézése. — Cselka Nándor püspök, budapesti érseki helytartó.— Vaszary, Baross és az esztergomi vashid. — Az érseki tanítóképző intézetek reformja. Váratlan bevonulása. — Bíboros jelvényeket kap. —) Esztergom, Szent-István király szülővárosa a prímások sorsával és történeté*) Mutatvány a »Korrajzok« c. vállalat sajtó alatt levő legújabb kettős füzetéből. vei nyolc évszázadon által hagyományos közösséget vállalt. Mindenét érsekeinek köszönte s mindenét elvesztette, midőn a török világ alatt másfélszázad évig megszűnt érseki székváros lenni. Midőn az érsekek újra visszatértek, a mezővárossá hanyatlott egykori főváros uj életet kapott. Hatalmas építkezések, egyházi és kulturális alkotások emelkedtek egymásután. A város népe és polgársága a primasi udvarból él, a prímás tanácsa, a főkáptalan, a szeminárium s a különféle érseki alkotás az ujjá élődő ősi magyar város emelkedésének és felvirágzásának egyetlen alapja. Nem volt tehát legkevésbé sem jogtalan az a feljajdulás, mely az érseki rezidencia városból felhangzott, midőn az érseki székhely áttételéről tanácskoztak. Vaszary Kolos hgprimás csakhamar megnyugtatta a kétségbeesőket, midőn őszintén kinyilatkoztatta, hogy székvárosa érdekeit mindig a szivén fogja viselni. — »A történelem határozta meg a viszonyt Magyarország prímása s Esztergom vármegye közt — jegyzé meg a hercegprímás Esztergom vármegyéhez intézett köszönő siügonyében — s kijelölte az irányt, melyben haladnom kell, ennek szem előtt tartása mellett legjobb akaratú hazafias s főpásztori törekvésem a haza javára, apostoli királyunk dicsőségére és Esztergom vármegye jogosult érdekeinek előmozditására fog irányulni.« Midőn M a i 1 á t h György gróf főispán Esztergom vármegye küldöttségével először tisztelgett az uj hercegprímásnál, ekkor — többek közt — a következő kinyilatkoztatásokat tette : -— »Annyit mondhatok, hogy e gyenge, erőtlen testben erős szeretetet viszek Esztergomba, a mi biztosítékul szolgálhat Önöknek arra, hogy mindenkor a megye felvirágzására fogok működni.« Majd Esztergom városa küldöttsége előtt igy nyilatkozott: — »Midőn Esztergomból, mint egyszerű szerzetes távoztam, nem is álmodtam, hogy így láthassam viszont tanárkodásom legkedvesebb városát . . . Esztergom felvirágzásán kell mindnyájunknak munkálni. Emelni akarom a várost nemcsak anyagilag, de szellemileg is, mert azt akarom, hogy Esztergom, mint egykor a kereszténységnek, úgy most a magyarságnak végvára legyen. Igaz benső szeretetet viszek magammal Esztergomba; de azért a régi maradok, mert mint a történelem tanára sokszor ismételtem magamban azt, a mit a spártaiak macedóniai Fülöpnek irtak, mikor az a legnagyobbnak érezte magát: »Nézd meg árnyékodat, vájjon nagyobb leszesz-e?« Én a régi akarok maradni.« Már ez alkalommal megemlékezett a tervezett vashidról, az egyenes fővárosi vasúti összeköttetésről, mert Baross Gáborral, egykori tanítványával, gyakran tárgyalta ezen kérdéseket. Kijelentette továbbá, hogy élelmező-intézetet akar emelni a városban a felsőmagyarországi szegény iskolások számára. Végül arra kérte a polgárokat, hogy székesvárosába való vonulása alkalmával mellőzzenek minden ünnepséget s engedjék őt csendesen bevonulni, a mi költséget pedig az ünnepségre szánnának, azzal örvendeztessék meg a szegényeket. Azután megcsókolta H e 1 c Antal dr. polgármestert s igy szólott: — Ezt küldöm esztergomi kedves híveimnek. Október 27-től február elsejéig várakozott uj érsekére az ősi Esztergom, mely először ünnepelte meg Kolos-napja előestéjén okt. 29-én a kineveztetés ünnepét a benczések vendégszerető házában. Vaszary Kolos még mint egyszerű bencéstanár kivívta a város szeretetét jóságával. Szerette a szelíd tanárt a város kicsinye nagyja s a későbbi főapát megérkezése mindig ünnepszámba ment. Első szava székesvárosához a polgármester üdvözletére ez volt: — Esztergom városának, szeretett híveimnek Tekintetességed által tolmácsolt lelkesedése, örömnyilvánitása s üdvözlete primási legkegyelmesebb kineveztetésem alkalmából mélyen meghatott s legbensőbb örömmel töltött el. Leendő székhelyem egyszersmind legkedvesebb emlékeimnek, Esztergom városa iránt mindenkor megőrzött szeretetemnek központja. Ugy érzem, hogy hosszú távollét után Esztergomba hazaérkeztem. A Mindenható segítsége s szeretett híveimnek lelkes támogatása mellett hazánk, szentegyházunk javára, apostoli királyunk dicsőségére s Esztergom város jogosult érdekének előmozditására irányuló legjobb akaratú hazafiúi s főpásztori törekvésem siker nélkül nem maradhat. Ezen érzelmeim mellett fogadja Tekintetességed és a város közönsége lelkes üdvözletéért szivem legmélyéből fakadó köszönetemet és legbensőbb örömem őszinte kifejezését. A király megbízásából 1891. nov. 4-én C s á k y miniszter rendelete ez volt: »Az esztergomi érsek és hercegprímás ur valamint annak utódjaira kiállítandó legfelsőbb , adománylevélben világosan és határozottan felvétessék, hogy ő csász. és apostoli királyi felsége legkegyelmesebben kívánni és elvárni méltóztatik, hogy midőn ő Felsége illetőleg utódai a magyar fővárosban hosszasabban időzni méltóztatik, úgymint a magyar országgyűlési nyilvános tárgyalások, különösen azok téli időszaka legnagyobb részének tartamára az esztergomi érsek és hercegprímás ur Budapest fővárosában állandóan székeljen, távolléte alatt pedig a fővárosban állandó érseki helynökről gondoskodva legyen. 1893. jan. i-én foglalta el Cselka Nándor kanonok, már mint czimzetes püspök a budapesti érseki helytartóságot; a szentszéki ülnökök s a jegyzőség ugyanakkor kezdették meg működésüket. A király ezen kinevezésével a primási székhely kérdése lekerült a napirendről. Vaszary Kolos hercegprímás már kezdetben az érseki kath. tanítóképzőintézetek egyesítésének tervével foglalkozott. Az érseki tanítóképzők Budapesten és Nagyszombatban nem állották meg a versenyt az állam hasonló intézeteivel. Éppen azért a prímás az érseki tanitóképzőintézetek egyesítésével óhajtott tekintélyes és országos jelentőségű középponti intézetet alapítani állandó tanerőkkel s minden fölszereléssel. Az uj intézetben tömérdek felsőmagyarországi szegényebb sorsú tanitónövendék kap ingyen ellátást. De a prímásnak az ország első szemináriumával, az ősrégi esztergomi papnevelő intézettel is nagyobb szándékai voltak. A kispapok ugyanis, eddig a theologia megkezdéséig a bencések főgimnáziumában végezték középiskolai tanulmányaikat : Vaszary Kolos külön gyermek-szemináriumot tervezett, melynek növendékei az intézet falai közt végzik gimnáziumi tanulmányaikat s míg theológusok nem lesznek, nem ölthetnek reverendát. A hatalmas alapokkal rendelkező gyermek-szeminárium szintén Esztergomba tereli a fölsőmagyarországi ifjúság jórészét. A kath. tanítók árváinak ugyancsak Esztergomban menedékházat tervezett. Százhuzezer tanuló van az esztergomi főegyházmegyében kath. tanítók vezetése alatt. Sok a tanító és sok a tanítók árvája. S i m o r János befalazott sírboltján az esztergomi főszékesegyház hatalmas kriptájában még mindig ott függött a gazdátlan kardinális kalap, a mi azt jelentette, hogy még mindig nem lehet az érczbetűs sirkövet a sirra falazni.