Esztergom és Vidéke, 1895

1895-12-19 / 101.szám

sebb szabású, nyilvános színházat építtetni. Ez elég jó gondolat; sőt mondhatni, hogy egy eféle színház immár közszükséggé is vált. Nem kevésbbé helyes az a terv, amely szerint a Kálvária téren szándékozik egy vállalkozó a polgári színházat emelni. Részünkről örvendenénk e színház létesülésének, ha szakember állana az élén. De annak tervezője tudtunkkal sohasem volt színész, ha­nem dohánygyári tisztviselő. Már pedig mikor még annyi jeles szín­igazgatónk teng a vidéken, mi a fővárosi művészet és a színműiroda­lom érdekében azt óhajtjuk, hogy ne vegyék el mások azt a kitűnő helyet, amelyet jutalmul kaphatna meg egyik-másik, érdemekben kiváló vidéki színigazgatónk. Hátra van a harmadik, a nép­rajzi színház. Kevés felőle a mon­dani valónk. De nem is lehet sokat beszélni róla, mivel létesítése abszur­dum. Misztikus néven kivül más­sal nem is birnak még tervezői sem. Színházaink a fővárosban valósá­gos mozgató motorai a magyarság és művelődés terjesztésének. Azon­ban fájdalom nem töltik be azt a szerepet, amelyet speciális kürülmé­nyeink közt betölteniök kellene. Idegen áramlatok sodorják őket ide s tova. Nem kormányozzák őket ha­gyományos elvek szerint, hanem érdekáramlat és személyes rokon vagy ellenszenv vonszolja őket előre, vagy akadályozza előhaladásukban Legsajnálatosabbnak találjuk azt, hogy ugy a létező, mint a keletkező félben levő színészet, ámbár a ma­gyarság és magyar nemzeti művelt­ség szolgálata a vezéreszméje, mégis mindegyre vészit nemzeti jelle­géből. A fa kihaltát a levelek elzsugoro­dása jelzi rendszerint. Botor az, aki azt hiszi, hogy a levél betegsége öli meg a fát. A hozzáértő kertész a talajban, a gyökérben keresi a baj okát, ha orvosolni készül. Színészetünk idült, végzetes baját nem a muló divatban keressük, ha­nem abban, hogy annak életgyökere oly talajban van, amely rá nézve idegen. 1867 óta sinlődik színésze­tünk a belügyminisztérium rendőri osztályában, s azóta nem akadt férfi aki átvinné a kultúra világába ! Oda, ahol a szobrászat és festői művé­szet felvirul! Ki lesz oly bátor e munkához fogni ? ! Wlassics ?! Berzeviczy ? ? hogy átkos hidrának nevezik, eszeveszet­ten hadonázott : — Megölöm, vagy agyonlövöm mint a csirkét . . . Utóbb elhívott bennünket a kártyasz­taltól s szigorú megbízást adott, hogy ugy Zzarnóczy A. Ferenczet, mint a ti­tokzatos Apuléjus-t hívjuk ki. Némettel a segédtársammal együtt, még aznap el­mentünk a Kölcsey-utczába, a hol csak ugyan megtaláltuk az »Öny kormányzat* fekete ólomtábláját . . . Az »Önkormányzat* szerkesztője nem lehet barátja a világ együgyű hiúságai­nak, mert az Önkormányzatot* egy szük kamarában szerkesztik, közvetlen a mo­sókonyha szomszédságában. A szerkesz­tői helyiség ajtajában, nagy bámulatunkra klubunk barátságos ismeretlenje fogadott alázatos hajlongásokkal — Ön itt ? — kérdeztem csodálkozva. — Itt, Igenis, igenis ... — Mi Zsarnóczy A. Ferenc urat kéré­sük, az »Önkormányzat* felelős szer­kesztőjét . . . — Ln vagyok az a bizonyos . . . Zsarnóczy a nevem, Zsarnóczy A. Fe­rencz . . . Esetlenül hajlongott előttünk, és hihe­tetlenül, kétkedőleg néztem végig. — Ez esetben lesz szíves kiszolgál­tatni nekünk Apuléjus urat, az utolsó szám vezérczikkének iróját. Kiszolgáltatom, hogyne szolgáltatnám Fűtés és világítás. — Ismeretterjesztő czikk. — A tél közeledtével napirendre ke­rül egy »égető* kérdés, melynek sikeres megoldását bizonyára nagy örömmel fogadná minden gondos háziasszony, kinek családi budgetjét oly súlyosan terhelik a fűtés és vi­lágítás nagy költségei. A tudós tek­nikusok egész serege fáradozik azon, hogy a fűtést és világítást tökélete­sebbé és olcsóbbá tegyék, s az eredmény, melyet már eddig is el­értek, igen jelentékeny. A jelenleg divatos fűtési módszer nagyon tökéletlen s épp azért drága is. Eltekintve itt a gőzfűtéstől, mely­nek, amellett, hogy csak elvétve, nagyobb intézetekben van alkalma­zásban, szintén megvannak a hát­rányai, különösen a szénnel való fűtés az, mely költséges volta mellett, nem felel meg tökéletesen meleg­termelő feladatának. Oka ennek fő­képpen a használatban levő kályhák rossz szerkezete, melynek következ­tében a meleg legnagyobb része, a helyett, hogy a lakás hőmérsékét emelné, a füsttel együtt a kéménybe távozik. A melegveszteséget még fokozza az a körülmény, hogy ugyan­csak a rosszul konstruált kályhák miatt a fűtőanyag elégésénél sokkal több levegő van jelen, mint amennyi az égéshez okvetlen szükséges. Ta­. . .Apuléjus szintén magam vagyok, azirói álnév. Van több álnevem is : Marat, Ho­ratius Cocles, Cenzor, Sárgacsismás Miska . . . Németh, a segédtársam, türelmetlenül félbeszakította. — Mellékes, nem tartozik a dologra... Jelentse ki, elvállalja-e a felelősséget az Apuléjus támadásáért ? — Hogyne vállalnám, mikor én irtam ? Megnevezett két urat s este találkoztunk is az ellenfél segédeivel a Németh mú­zeum körúti lakásán. Rejtelmes fekete fér­fiak voltak, a kinek kabátján még nyoma volt a tegnapelőtti mártásnak . . . Lojá­lisán belenyugodtak minden föltételbe és a két ellenség harmadnapra össze is mér­te a kardját egy fővárosi vívóteremben. Zsarnóczy a párbaj előtt is alázatoson mosolygott, sőt akkor is szerény mosoly ült az ajkán, mikor az alispánt veszedel­mesen megvágta, A segédek félbeszakí­tották az ütközetet s az >Önkományzat« szerkesztője egy félbenmardt szivart sze­dett elő zsírfoltos tárczájából ... Ez időben több izben elolvastam a harangos Önkormányzat-ot, a melyben Cato, Cenzor, Horatius Cocles és Sárga­csizmás Miska felváltva piszkolódtak a Czentrálizált vármegyék hivei ellen. Az >Önkormányzat* czikkirói csupa fekete­vérü, tajtékzó hazafiak voltak s én mindig bámulva néztem ettől fogva a hátam mö­gött kibiczkedő Zzarnóczyt, ki esetlenül pasztalati tény ugyanis, hogy a fű­tés által elért hőmérsék annál ki­sebb, minél több levegővel történik az égés, ha kétszerannyi levegő jut a tűzbe, mint amennyi kell, a hő­mérsék csak félakkora lesz. Nem csekély része a melegnek vész kárba amaz elterjedt szokás következtében, hogy meglocsolják a szenet, mielőtt a tűzre teszik, a szén felületén lévő viz elpárologta­tása tetemes hőmennyiséget von el. Drágítja a fűtést az a körülmény, hogy rendesen nagy darabokból álló kőszenet használunk a tüzeléshez. A darabos kőszén aránylag kis felüle­ten érintkezik á levegővel s csak részben ég el A kőszén tökéletlen elégéséből származó anyagi kár nagy­ságáról fogalmat alkothatunk ma­gunknak, ha megtudjuk, hogy a vi­lág összes gőzgépei közel háromszáz millió tonna kőszenet fogyasztanak el évenkint, s nem sokkal kisebb a szén ama mennyisége, melyet laká­sok fűtésére, gázgyártásra, kohászati czélokra használnak el. A most divó fűtési móddal járó meleg- és fűtő­anyag-veszteségek elkerülését czé­lozza egy uj eljárás, mely hosszas kipróbálás után teljesen bevált. A franczia községtanács ugyanis pályázatot irt ki egy füstmentes fű­tési módszerre s legjobnak találta egy német mérnök találmányát: a szénporfűtést, mely abban áll, hogy az eddigi eljárástól eltérőleg, nem nagy darabokban teszik a szenet a tűzre, hanem finom porrá zúzzák s egy fuvó-készülékkel az égő tűzbe fújják. Ily módon a szén minden részecskéjéhez hozzájuthat az elégés­hez szükséges levegő. Ez az uj fűtési mód nemcsak köz­gazdasági szempontból előnyös, a mennyiben tetemes fűtőanyag meg­takarítást tesz lehetővé, hanem köz­egészségi tekintetből is fontos, mert megszünteti a nagy füstöt, mely a városok levegőjét oly egészségte­lenné teszi. A villamos fűtés elég egyszerű és praktikus, csak ne volna egy lénye­ges hibája : költséges volta. A villa­mosság előállítása jelenleg még na­jámborul húzódott meg székében s néha szólt krákogva félénken : — Nem méltóztatott bemondani ter­czecskéjét . . . Utóbb, mikor kiderült, hogy Zsarnóczy a klubnak is rendes tagja, egy izben megkérdeztem tőle : — Hogyan van, hogy ön, a jólelkű nyárspolgár, valóságos tigris, ha tollat vesz kezébe ? Zsarnóczy zavartan babrált a gyufatar­tóval. — Nem bántom én a bogarat sem — mondta pironkodva, — nem is volna szi­vem hozzá, meg aztán apró porszem va­gyok ahhoz, hogy a mások útjába tola­kodjam . . . De a lap előfizetői megkí­vánják az erélyesebb hangot s ha egy héten limonádét adnék konyak helyett, mindannyian viszaküldenék az újságot. .. A szerkesztő meg én különböző lélek va­gyunk . , . Hat neveletlen porontyom van, a kiknek hus kell meg gombos czipő. A kenyérért sok mindent megtesz az em­ber, ez az oka az egésznek tisztelt Te­kintetes ur . . . Tréfásan a vállára ütöttem : — Elmondaná-e szemébe is Kotsis al­ispánnak, a mit a lapjában megirt róla ? Zzarnóczy ijedten emelte föl a kezét. — Oh jó Istenkém, dehogy . . . Hi­szen kisülne a szemem, ha ennyire konfi­denskedném azzal a derék hatalmas úr­ral .. . Sz. J. gyon drága. Erős áramot csak a dinamógép képes fejleszteni, ennek mozgatására hajtógépre van szükség, mely a legtöbb esetben gőzgép, ez pedig munkaképességét attól a fűtő­anyagtól nyeri, mely a kazán vizét gőzzé változtatja. In ultima analisi tehát a kőszén az, mely közvetve előidézi a meleget. Mig a fűtési módszerek javításá­nál első sorban az anyagi szempont a mérvadó, addig a világitásnál mindenekelőtt az egészségre kell te­kintettel lenni. A rosz világítás nagy mértékben hat károsan a szemre s tartós látási zavarokat képes elő­idézni. Azért a szobák világításánál arra kell törekednünk, hogy a mes­terséges fény a természetes napfényt lehetőleg megközelítse. A természetes fényt, bár eredeti­leg a napból sugárzik ki, szemünk, mint szétszórt fényt fogja föl, amely a felhők, falak és más fényszóró felületekről visszavetődik. A szoba világosságát is az a fény emeli nagy­ban, melyet a megvilágosított falak visszavetnek, ugy, hogy a vissza­vetett és szétszórt fény ^ozta vilá­gosság gyakran négyszer-ötször ak­kora, mint az, mely a mesterséges fényforrásból, a lámpából kisugárzik. Kiszámították a különböző szinü falak fényvisszavető- és szóró képességét, s azt találták, hogy a fehér falak a fény nyolczvan százalékát reflektál­ják, a sárgák már csak negyven, a kékek éppen csak huszonöt százalé­kot. A szoba világosságát tehát leg­inkább emelik a fehér falak A mi a mesterséges világítási módszereket illeti, jelenleg az izzó gázfény az, mely még a villamos fényt is túlszárnyalta. Tulaj donképen minden gázláng, mely világit, izzó fény, mert a gáz finom szénrészecs­kéinek izzása okozza a fényt. Izzó gázfény alatt azonban ujabban olyan világítást értünk, melynél egy a lángba helyezett test jön izzó álla­potba s terjeszti a fényt. Ezt a vi­lágítási módot egy bécsi professzor találta föl s róla nevezik Auerfény­nek. A szén és mész vegyületét és az ebből nyerhető világító gázt: az acetylent már félszázad 'óta ismerik, de értékesíteni mindezideig nem tud­ták, olyan drága volt az előállítása. Midőn azonban alkalmazásba jöttek az elektromos olvasztó kemenczék, melyek óriási hőséget képesek fej­leszteni, egy amerikai mérnök ezek­nek segítségével próbálta meg az uj világító gáz nagyban való előál­lítását s kísérlete fényesen sikerült. Meszet és szent a villamos kemen­czében összeolvasztván, egy masszát nyert, melyből, ha vizzel érintkezésbe jött, jelentékeny mennyiségű világító gáz : acetylen fejlődött. Az uj gáz világító ereje tizszer akkora, mint a közönséges gázé, de az a baja, hogy előállítási költségei még mindég igen drágák és szaga semmiféle parfümhöz sem hasonhit­ható. A villamos világítás terén is tör­tént nevezetes fölfedezés ; villamos lámpa vezeték nélkül. Egy elektro­teknikus azt a tapasztalatot tette, hzgy igen magas feszültségű villa­mos áramok a környezetet is villa­mossá teszik, ugy, hogy a közelben levő ritkított levegőjű üveggömbök­ben az éthertömecsek rezgézbe jön­nek és világítani kezdeaek. E ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy az igen gyors elektromos rezgéseket a ritkított gázok vezetik tovább. Ennél-

Next

/
Thumbnails
Contents