Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-06 / 2.szám

Pang az üzlet. Nem rendkívüli dolog és önkényt következik. Magyarország mezőgazdaságból él; hogy fő-fő kiviteli cik künknek, a búzának nincsen ára, panaszkodnak kereskedőink, sóhajtoz nak iparosaink. Az iparos kész árúját vásárról-vásárra hurcolja és sokszor annyit sem árul, a mennyivel napi kiadásait fedezni képes. Mit csinál, hogy egy kis pénzforgalma legyen ? Készítményeit eladja veszteségre Pedig általánosan tudott dolog, hogy az iparos valami nagy forgó tőkével nem dolgozik, ő is hitelt vesz igénybe, számítván arra, hogy ha majd az ősz elérkezik, fizetési kötelezettségének eleget tehet. A készítmények vagy nyakán maradtak, vagy értéken alul mentek el, így előáll az, hogy az iparos fizetési kötelezettségeinek nem felelhet meg. E mellett munkaerejét kényszerül szélnek ereszteni és socialis bajaink szaporodnak. Az ipar pangása sújtja a kereskedő osztályt, a kereskedelem éltető lelke a hitel, melyhez ha arányos forgalom nem járul, valóban elkerülhetetlenné válik, hogy egy szép napon be ne zárják a boltot. Es ha a katasztrófa beüt, még az szolid helyzet, midőn a leltározás ] megejtetvén, a passzívák arányban • állanak az aktívákkal. Mert a vagyonbukás mai ismérve az, hogy a passzívák többszörösen meghaladják az aktívákat. Az ilyen szélhámos bukásokat pedig éppen maguk a hitelnyújtó nagykereskedők teszik lehetővé az által, hogy lelkiismeretlen vigéceket utaztatnak, a kik percentre dolgozván, csak azzal törődnek, hogy minél több üzletet csináljanak és ügyet sem vetnek a bevásárló hitelképességével, sem megbizottuk érdekeivel, csak ők busás provízióikat fölszedhessék. A szélhámosságra alapított üzletekkel a becsületes kereskedői világ a versenyt ki nem állhatja, mert míg az előbbi csak azon van, hogy minél nagyobb forgalmat csináljon, nem törődve haszonnal, hisz neki nyereség mindaz, a mit elád, a tisztességes kereskedőnek méltányos ; kamatra kell figyelmét fordítani, ha , megélni és nem bukni akar. i A mostani pénztelen világban a : szolid kereskedő helyzete még ne: hezebb. A forgalom kevés, az is jobbára hitel és küzd a szélhámos 5 ságra alapított üzletekkel. Nem csoda hogy a kereskedői «svindli» terjed, sőt hogy ez nem is oly ritkán magának a büntető igazságszolgáltatásnak megtorlását igényli. Mindenkinek lehet tapasztalása arra, mint lehet a nagyhitelőzőket kijátszani kiegyezéssel és a portékák megdézsmálásával. A szolid kereskedő bukása azonban tragikus, mert ez minden garasát fizetésre használja, és ha alámerül, koldusbotra jutott. E rettenetes helyzetben kereskedőinknek kell mozgalmat inditaniok, hogy a csődtörvény szigorú revízió alá vétessék. A hamis bukásokat büntessék szigorúbban mint eddig. Kereskedőink ne várják mástól az iniciativát, hiszen a mostani szomorú helyzet az ő bőrükre megy. Szigorú csődtörvényt és tételes szabályokat a provízióban utazó vigécek ellen, — ezzel talán a mostani általános üzleti pangás katasztrófáitól megmenthető. fi magyar csendőrség. A m. kir. országos csendőrsée tavaly ünnepelte fennállásának tiz éves jubileumát. Minden zaj és ünnepeltetés nélkül lépett működésének második évtizedébe és ha volt évtizedes fennállásának egy jelzőköve, az abban állott, hogy a belügyminisztérium szükségesnek látta a kezdet nehézségei mellett is derekasan megfelelő testületet lényegesen megszaporítani. A miniszter már az 1894-ik költségvetés keretében kívánta, hogy a csendőrség létszáma 247 őrmesterrel, 132 őrsvezetővel és 1477 csendőrrel és 276 őrssel szaporítandó, de a lefolyt évben a szükségesnek jelzett létszámszaporitás csak részben, igen csekély részben történt meg, ugy, hogy az emberfeletti munkát igénylő vidéki közbiztonsági szolgálat továbbra is csekély számú közegek vállaira nehezedik. Es ha a csendőrség hiányos létszáma és — valljuk be — igen szegényes zsoldja és díjazása dacára, a közvélemény teljes megnyugvására teljesítette kötelességét, ugy az elsősorban a magyar csendőrség páratlan kötelességérzetének köszönhető. Az alföldi szocialista- és az erdélyi nemzetiségi mozgalmak, valamint az ország különféle részeiben felmerült járványok óriási igényeket támasztottak a csendőrség működésével szemben és mégsem történt semmi olyan incidens, melyből a csendőrségnek szemrehányást lehetne tenni. A nehéz szolgálat azonban számos áldozatot kivánt és napról-napra számosabbak lesznek a panaszok, hogy a csendőr-altisztek és legények valósággal kidőlnek a szolgálatból. A nehéz és fárasztó őrjáratok, a határA legszebb leány története. — Ülj le a zsámolyra, hajtsd ölembe szép fejedet és halld történetemet. Szomorú, de igaz. Úgy kezdhetném, hogy volt egyszer egy nagyon nagyon szerencsétlen család ; de nem teszem, mert az a család akkor még nem volt az, a midőn én eszmélni kezdtem, legalább én előttem nem. Pompa, gazdagság és öröm vettek körül. Gyönyörű kastélyunk az örökzöld fenyves közepette sohasem nélkülözte a vendégséget. Nem tudtam akkor még, 'hogy ezek kényszerből jöttek el; nem tudtam, hogy az a rengeteg vagyon és kincs harácsolás és rablás szerzeménye. Ne reszkess, nem rabló gyermeke vagyok én, nemis uzsorásé, hanem olyané, a ki az embert életében öli már meg . . . Kastélyunk körül messzi vidéken nem lakott senki. Azok a szegények, a kik véres verejtékükkel törték fel azt a földet, a mely egyik évben épen csak annyit adott, a mennyi a legszükségesebbekre elég volt, a másik évben pedig azt is elvévé, messzire a szép alföld rónáira távoztak. Nekem azt mondták, hogy azért, mivel itt nem tudnak megélni; csak később tudtam meg, hogy atyám üldözte el őket. Atyám, a kit mindenki hóhérnak nevezett, a vidék főszolgabirája volt. Tőle függött az alispántól az utolsó megyebizottsági tagig mindenki. Mert atyámnak a szolgabiráskodáson kivül más foglalkozása is volt: a pénzkölcsönzés. Nem volt ő uzsorás, nem is fogadott el sem kamatot sem írást a pénzről, becsületszóra adta azt. Ezért azután elnéztek neki mindent. Mindenki felkereste és mindenki rettegett tőle. Anyámat nem is ismertem; valami nagyon szép, de nagyon rossz asszony nevelt fel. Hozzám ugyan jó volt, de a mit atyámmal és a háznéppel tett, az már igazán borzasztó volt, pedig a mint később megtudtam, nem is volt atyámnak hites felesége. Körülbelül tizenöt éves lehettem, a midőn egy nyalka fiatal ember járogatott el házunkhoz. Azt mondták, hogy az én kedvemért járogat oda. Én hittem, mert igazán szép lány voltam akkor. . . . Tudom, azt akarod mondani, hogy most is az vagyok. Szép, kis babám, neked az, mert szeretsz nagyon. De milyen voltam én akkor ! Magas, nyúlánk volt termetem ; hosszúkás ovál arezom és olyan érdekesen rózsás ; fekete szemem akkor tűzben égett és kicsattanó ajkaimról bárki is szerette volna élvezni az édeni mézet. Most már csak romja vaftyok a réginek. Sápadt arcom, igaz, tud tetszeni soknak. Nem csoda, hiszen eléggé kiemeli szinét a fekete csipke ruha. Mélázó szemeimben még csak a régi tüz nyomai sincsenek meg, S te tudsz engem mégis szeretni. Ne pirulj el, hiszen százszor mondtad te magad is. . . . Hittem és reméltem. Feledni ipar kodtam a multat, hogy csak a jövőnél élhessek ; egész napokon át ábrándoztam róla a fenyvesek néma magányában, mert igazán szerettem őt. S ő azalatt fent a kastélyban, a mig atyám hivatalos ügyekben volt távol, avval, a kit anyámnak hittem, töltött kellemes órákat. Egyszer atyám váratlanul, feldúlt arccal jött haza. Kérdeztem ennek okát, ő könnyes szemeivel merően rám nézett, mintha hallottam volna, hogy mondta: — Miattad tettem mindezt. Némán, izgatottan ment be szobájába. Estefelé egy dörgés hallatszott, a melyet a távoli sziklák százszorozva vertek vissza, Atyám megölte magát és a mint mondta, miattam. Eleinte nem értettem ; később mindent, mindent átláttam. Atyám miattam volt a vidék hóhéra, hogy engem gazdaggá és szerinte boldoggá tegyen. Most rájöttek a legfelsőbb helyen is üzelmeire, kérdőre vonták, s nem maradt előtte más út a menekülésre, mint a halál. Ezt a fájdalmamat követte a másik. Szivem bálványa eltűnt, s elvitte magával azt, a kit anyámnak hittem. . . . Ugy-e szomorú történet, szerelmem. Hát te könnyezel is ?! Nem akartam tovább ott maradni a szégyen és bűn tanyáján. » Feljöttem a fővárosba szépen és gazdagon. Könnyen s mintegy örömmel hagytam oda ifjúságom szép földjét. Nem tudtam még, mi az élet, nem tudtam, hogy itt a szépségre és gazdagságra szomjaznak. Tapasztalatlan voltam, nem tehetek róla, elbuktam. Csak az fáj, csak az fonnyaszt naprólnapra, hogy bukásom oka is ő volt. Alig tudta meg, hogy feljöttem, mindjárt felkeresett. Először csak levélben; bocsánatot kért a múltért, s hivatkozva jó szivemre s az ő forró szerelmére, reméli, hogy nem fogom megtagadni tőle azt, hopy felkereshessen. En még mindig szerettem, gyenge 'voltam, magamhoz hívtam,. Még szebb, még imádandóbb volt mint azelőtt. S hogyan tudott hízelegni! Nem állhattam ellent, átadtam magam neki teljesen. De legalább boldog voltam, örömmel adtam neki pénzt, a mennyi kellett, ő boldogságot adott érte. Drága boldogság volt az ! Rövid három év alatt egész vagyonomat elverte, s én még édes anyám arany karperecét is eladtam, csak hogy az ő kérésének eleget tegyek. Megtört szivvel, koldusán s a legborzasztóbbra készen álltam elhagyottan, egyedül a fővárosban a midőn te felemeltél a sárból. Te pénzzel, nyugodt élettel ajándékozol meg, én boldogságot adok neked cserébe . . . Nem félsz, hogy rútul játszom veled, mint velem játszottak ? . . , Sírsz ?! Hát mégis szeretsz ! kedves szép babám, szerelmem, mindenem, kérlek mindenre a mi szent előtted, hagyj el ... Nem hagysz el, nem tudsz nélkülem élni, inkább megölöd magad ? . . . Jól van. Jöjjön, a minek jönnie kell! Zwillinger Ferenc. Esztergom, XVII. évfolyam. 2. szám. Vasárnap, 1895. január 6. ssMN89«!sk!*!eaMsse*á^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^^^^^^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | | , | csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, lr e ese —*— | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁIV. I magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | —

; Egész évre 6 frt — kr. | küldendők: | Fél évre 3 » — » | „ ^, .

u u , x | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári S Negyedévre i » 50 » | Duna-utcza 52. szam (Toth-haz). b 0 I Egy hónapra - » 50 » § § belyegilletek fizetendő. ^ Egyes szám ára » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^ I^^IÍIHJ^^^ a WlŰlflsch- és Haugll-féle dohánytőzsdékben. W^N^^ Az „Esztergom és lie" tálja,