Esztergom és Vidéke, 1895

1895-12-08 / 98.szám

1895. dcczcmbci 8. ESZTERGOM és VIDÉKE.. (88i szám^ HIRE K. " Esatergom, 189:5.. diee*.. 7. — Esztergom vármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 23-án d. e. 8 órakor rendkívüli közgyűlést taft,, amejve-n az egyesitett Esztergom szab. kir. város szervezési szabályzatátfogják letárgyalni. — Ezt megelőzőleg a vmegyei állandó választmány decz. 21-én fog ülést tartani. — Esztergom szab. kir város tanácsa az 1896. évre szóló számvevői költség­vetési előirányzatot kedden és szerdán letárgyalta. A tanács javaslata a követ­kező : Az 1896. évben az összes bevéte­lekre előirányzatba vettek H3-49 2 frt 72 krt, a kiadásokra 190,783 frt 72 krt. Pót­adó utján kell tehát behajtani 77.29ifrtot. Az egyenes adó, mint pótadóalap Esz­tergom városában 105000 frt, az ennek megfelelő pótadó 73.61% lesz. A szám­vevő javaslatában a bevételekre 116.193 frt 02 krt a kiadásokra 186.555 f rt 54 krt vett fel, pótadó utján behajtandó maradt 70.412 frt 52 kr. A 105000 frt egyenes adó, mint pótadóalapnak a számvevői javaslat szerint 67% pótadó le lelt volna meg. A tanács a kiadások tételébe na­gyobb összegeket vett fel (különösen a kövezésre és különféle kiadásokra) és igy a pótadó 6 6 / 1ff százalékkal növeke­dett. A pótadó még igy is kevesebb lesz, mint az egyesítés előtt, mert az idén 79% a pótadó. Ama jövendölésünk tehát, hogy kevesebb lesz a pótadó, mégis beteljesedett. — Az anyakönyvi másodpéldányokat vármegyénk községeinek több lelkésze mindmáig nem küldötte be a megyéhez. Az e tárgyban leérkezett miniszteri ren­delet értelmében az anyakönyvi másod­példányok sürgős beküldésére a községi lelkészeket az egyházmegyei hatóság fogja utasítani. — A virilisek névsorának összeállí­tása. Az egyesült Esztergom legtöbb egyenes adót fizető polgárai névsorának kiigazítása végett az erre a czélra ki­küldött bizottság e hó 9-én és esetleg folytatólag io-ín d. u. 3 Órakor a város­ház tanácstermében Maiina Lajos h. polgármester elnöklete alatt nyilvános ülést fog tartani. Az érdekeltek és érdek­lődők valószínűleg nagy számmal fognak a gyűléseken résztvenni. — A szegények karácsonya. A kara csonyi ünnepek közeledtével az elemi fiu és leányiskola szegénysorsu növendé­keinek folruházására könyöradományok gyűjtetnek. E czélból az iskolaszéki elnök két aláírási ivet bocsátott ki; a gyűjtést :Litsauer és Neumayer tanítók eszközlik. czában; minden gyerek megmutatja a házat, ahol lakik. S az erős akaratú fiatal leány valóság­gal tuszkolta kifelé habozó bátyját. — Nem, nem fogadhatom el tőled ezt az áldozatot ! — ellenkezett a férfi. — Anyánkért! — kiáltott a leány parancsolóan s a férfi ment, mint egy engedelmes gyermek. III. Egész nap zakatolt, berregett aztán a varrógép az ablak mellett. Sokszor még éjjel is ; sőt néha nem nyugodhatott ad­dig, mig a reggel világossága nem ha­tolt keresztül a fehér ablakfüggönyön. A szorgalmas kis kezek, amelyek addig fáradhatatlanul igazították a vásznat a szaporán öltögető tű alá, ilyenkor imára kulcsolódtak össze, s a barna leány fej, mely egész éjszaka föléje hajolt, fáradtan pihent meg a sarokban várakozó ágy tarkacsikos párnái között. Mert hazugság volt az, amit Irma be­szélt, félretett pénzről, kis tőkéről. Akár­milyen szorgalmasan dolgozott is, éjt-na­pot összetéve, nem tudott többet szerezni, mint amennyi mindennapra szűken elég volt. S most hármójukat kellett eltartani annak a két szorgalmas kis kéznek. Este felé, ha lenyugodott a nap, ki­surrant a kis ajtón. A karján kosárral, •ietve tartott a ház felé, ahol bátyja la­kott. Alig beszélhettek egy pár szót, már menni kellett. De előbb kiürítette a kő­tár tartalmát: gyümölcsöt, süteményt, az- ajtórtokba behatol,, mely. után- a ke­Tesztrudi egy betolható zárral az. ajtóhoz lesz/ rögzítve, mely zár csak egy bizonyos megfelelő kulcsosai nyitható; és,zárható. Nagyobb, biztosság, kedvéért; czélszerü mindem egyes ajtót két ily berendezéssel! ifélszerelitjjjj,. mely esetben a kfíresztrudak. és a t függélyes retesz együttvéve az ajtór nak; miategy rostélyalaku vázáfc képezik. És- mitothogy a. berendezés, akként van, ;félszerelve,, hogy az ajtó', külső lapján: serninaiféle kiálló rész nincsett, melyet lefűrészelni, lecsavarni,, letörni lehetne*, a belső helyiségbe való behatolás lehető­sége ki van zárva és ; igy a leirt ajtózár jteljes biztonságot nyújt a kívülről vaJíó | betörések ellen. Csak n&atgában a főváros­ban legutéfob, 22-. oly betörés vitetett véghez, ajaol a. betörőik az udvarról ha­toltak be a kerthelyijségekbe és ott való­ságos orgiákat űztek, minthogy belül tel­jes biztonságban voltak, kívülről senkí észre nem. vehetvén őket. Ha azonban a külsiő ajtók,, melyeken a tolvajok álkules-­csal vagy egyéb erőszakos módon oly könnyen bejuthattak, a Wanek-féle zárral lettek volna ellátva, akkor a belső helyi­ségbe nem juthattak volna be, hacsak az ajtót felrobbantják vagy kívülről dara­bokra zúzzák. — Népnevelés jöjjön el a te országod. Megbotránkoztató állapotokról veszünk tudomást Mogyorós esztergommegyei községből. A nevezett községben már két hónap óta nincs tanitó, igy az isko­lás gyermekek egyéb teendő hiányában tétlenségben töltik a tanulásra szánt időt. A község bölcs elöljárósága végre cselekedni akarván valamit, az egyik ta­nultabb mogyorósi parasztot akarták a tanitással megbízni. Reviczky Győző jár. főszolgabiró ezt azonban nem engedte meg, hanem felhívta a kir. tanfelügyelő és a bajnai esperes plébános figyelmét a középkori állapotokra és felkérte őket hogy a tanítói állás betöltése iránt saját hatáskörükben sürgősen intézkedjenek. — Egy őrült elszállítása. Kreitler An­tal gráczi illetőségű bányamunkást már néhány hét óta ápolják a városi köz­kórházban. Kreitleren elmebetegségi tü­neteket észleltek. A napokban az őrült­ség teljes erejében kiütött az ápolton, úgy, hogy jónak látták őt egy az őrül­tek részére megfelelőbb kórházba szállí­tani. 5-én délelőtt Kreitlert Győrbe szál­lították, a hol egyelőre az uj kórházban fogják őt ápolni. — Miért nem jó a polgári házasság. Egyik jámbor honpolgár a várhegy túlsó oldalán, ki már két éve nem élt felesé­gével, az uj törvény hallatára remény­kedve ballag fel a polgármesterhez s képzeletében már egy uj menyecske ol­Fölkérjök ez alkalommal a nagyérdemű, iözödftséget; hogy e valóban nemes erény, I gyakorlását nagylelkűen felajánlott ado- ! tnányaikkal támogatni kegyeskedjenek. Viselt ruhácskák, avagy lábbeliek is mély-1 köszönettel fogadtatnak s dr. Fehér Gyula; arezimére küldendők: az Igazgatóság. — Esztergom szab. kir. város iskola­széki bizottsága ma d. u. 3 órakor ülést | tart. Az ülés tárgya a tanítók és tani- I fcónök memorandumában foglalt fizetés j felemelés feletti döntés lesz. — Tudományos czélai; ásatás. Az ^Esz­tergom Vidéki Régészeti Társaság*, lefolyt héten is folytatta tudományos czélu ásatásait a Szentkirályi-földeken és,1 pedig meglepő eredlménnyel. Az edjdigr kiásott 120 cm. szélességű párhuzamos falak keleti végükön szentélyekkel re-­késztetnek be. E szentélyek közüi az episztola oldalon levő és a főszentély-* nek ezzel határos oldala, már féltárattak. Nagy volt a meglepetés, midőn a ro­mánstylü templomoknál szokásos, félkörű absis helyett polygon, az az a nyolcz­szögnek öt oldalával végződő absis tűnt elő. Eme körülmény a mellett tanusko-^ dik, hogy a római korból átvett épületen több átalakítás történt, Szerencsére a főszentélyben még a felső falnak egy része is fennáll. A törmelék között a^ a keresztes lovagok pallosának marko­latja is találtatott, ugy szintén valamely^ freskó festvény darabjai. A főszentély nek és az evangélium oldalán levő mellék szentélynek kiásatása a jövő héten fog megtörténni és ezzel az ásatás befejez­tetik. — Érdekes találmány. E lapok hasáb­jain még a nyáron megemlékeztünk Wa­nek József háziezredünk puskamüvesének egy találmányáról, a melyet Wanek az utóbbi napokban Budapesten is bemuta­tott. A fővárosi lapok a betörésmentes zárról kedvezően nyilatkoznak. Alább kö­zöljük az egyik lap véleményét: Betörés­mentes zár. Igazán derék és dicséretre­méltó munkát végzett Wanek József esztergomi 26. gyalogezredbeii puska­müves, akinek hét évi fáradságos munka után sikerült egy olyan, üzlet- s lakás­ajtókra való zárszerkezetet föltalálni, amely ellen tehetetlenek lesznek a betö­rők. Wanek az uj zárszerkezetet csütörtök este bemutatta a rendőri sajtóirodában a lapok képviselőinek s találmánya meg­lepett mindenkit. Az uj találmányú ajtó­zár alakját egy. az ajtón beeresztett, egy­szer körül fordítható keresztrud képezi, mely összefüggésben áll egy, az ajtóra függélyesen alkalmazott reteszszel oly­formán, hogy belül a keresztrudat víz­szintes helyzetbe hozzuk, ezáltal annak, úgyszintén a függélyes retesznek két vége daláns látta magátt. Kellő, tocekköszörü­lések. után benyit s, előad[fy.h&gyr ő sze­rctnes elíválni feleségétől, hát válassza el őket; a tekintetes, polgármester ur. »Nem oly koonyen megy az atyafi^ világosítja feli őt a polgármester, annak hosszú sora v.am* Az atyafii jámboriul!htalilgatja végig, egyszer csak szd- nélkül veszi kalapját s menet közben csalódott irctménnyel csak aiainyit dümmöfj magába**. >Nó hát mire való akkor at czibili házasság, ez sc ér sem mit.« — A jótékonyság paviIlonja, Magyar­| ország sok ezer közjjóiékony intézete kü­lön épületet kap. az ezredéves kiállításon. Eredetileg a közműwelődiés és részben a közoktatás kiájliitásátoa szánták a jótékony­intézetek és egyesületek kiállítását, de ez is olyan ©agyra és izmosra fejlődött, hogy kü­lön hajlékot kell számára emelni. Ebben a legközelebb eíkészülő pavillonban lesz a siket némák, vakok gyengeelméjüek ne­velésére és oktatására vonatkozó minden eszköz é& adat, árvaházak, szeretetházak, menedékházak kiállítása, a különféle közjó­tevő intézek kiállítása, továbbá mindazok az érdekes dolgok, amelyeket maguk a társadalom gyámoltjai készítenek. Az uj pavillon terve a műszaki osztályban ké­szül s rövid időn már hozzáfognak a ki­vitelhez. — A táltos idéző czigányasszony. A czigányfurfangnak érdekes, bár nem egé­szen ismeretlen esete fordult elő a mult hetekben Farnadon. Csernák Mihály oda való gazda felesége rossz viszonyban élt ugyanis anyósával, aki ama bizonyos anyósok közül való volt, kiknek keze meg­bontotta a családi békét és a férjet, aki állítólag szívesen tekintgetett más szép asszonyok szemébe is, folytonosan izgatta kissé együgyű felesége ellen. A szegény asszony már egészen elkeseredett és szívesen szabadult volna a gonosz anyó­sától. Eme nagy bajában csakhamar se­gítségére jött a falubeli czigányasszonyok egyik furfangos tagja, aki készségesen fel is ajánlotta szolgálatát a bánatos fia­tal asszonynak, mert szerinte ő már nem először téritett vissza hűtlen férjet szere­tet után sóvái gó féleségűkhez a táltos j segítségével, akivel keresztutakon uj hold­kor találkozik és ő mit se kér fáradsá­gáért, ha akarja, még az anyósát is elvi­teti a föld hátáról evvel a táltossal. Neki ne is adjon érte semmit; de a táltos, az a táltos, az különös teremtés, szereti az uj ruhát, különösen a szép fehér neműt? Az első tehát, hogy valami fehér ruhát | kell neki vinni s aztán megy minden. Á gonosz anyós egyszer csak eltűnik, s a férj újra visszatér a szerető feleséghez. A szegény asszony hitt e mesének, s egypár fehér nemű abroszba kötve csak­ruhanemüeket . . . Nem volt boszorkány­ság a dologban. Csak egy kicsit keve­sebbet kellett enni, mindenből egy keve­set félretenni — egy órával, két órával tovább virrasztani, hogy megvarrhassa a ruhaneműt . . , Hősnőkről beszél a tör­ténelem : asszonyokról, akik otthagyták a békés családi tűzhelyet; kardot kötöt­tek, pánczélt Öltöttek, lóra pattantak, s követték a csatába a férfiakat, vedel­mezni a hazát . . . Ez a gyönge fiatal leány talán volt akkora hősnő, mint azok'r > """ l "'*'* , * J '"' i*??^*~**m*»**m**cJB^^. IV. Valaki elbeszélte az anyának az Irma estéli látogatásait. Az anya kérdőre vonta ezért; hova megy az ő tudta nélkül ? — Egy szegény ember lakik itt a szomszéd utczában, — mondta szemle­sütve a leány. — Egy nagyon szegény ember ; annak viszek egyet-mást. Látod, anyám, arra gondolok, hátha a mi Lász­lónk, szegényen nyomorultan küzködik valahol s nincs, aki megsegítse ! Hátha a jó Isten cserébe ad neki valakit, aki megkönyörül rajta, — Szegényen, nyomorultan, — Iste­nem, ha ugy lenne! . . . Nem, nem le­het az ! Az én jó fiam — szegényen, nyomorultan ! — S ha szegényen, nyomorultan jönne haza — mondd anyám ; szívesen fogad­nád-e ? Nem fájna-e az, hogy nem le­szünk gazdagok, hogy tovább is dolgozni kell ? Mondd : nem fordulnál el tőle ? Gyermek ! Hogy kérdezhetsz ilyet ? . .. Hogy fordulna el egy anya a gyerme­kétől azért, mert szegény és szerencsét­len ! . . . Éppen akkor szereti igazán, hisz szüksége van szeretetre 1 . . . Oh, bárcsak itt lenne, bárcsak láthatnám, ha rongyokban, ha szegény, ha nyomorultan, csak karomba szoríthatnám, csak csókol­hatnám ! A heves szavak, az indulat kitörése nagyon kifárasztották az Öreg asszonyt. Alig tudott a székig menni; fáradtan roskadt le. Behunyta a szemét, mintha aludni akarna. Irma lábujjhegyen lopózott ki a szobá­bából. Mikor kivül volt az ajtón, lélek­szakadva futott bátyjáért. Nem törődött vele, hogy hajadonfővel van, hogy az emberek csudálkozva néznek utána. — Jöjj — jöhetsz már! — mondta lelkendezve. — Mehetek már, — felelt komolyan a bátyja. — Nem vagyok már olyan nagyon koldus. Azt hiszem, pár nap múlva állást kapok. Munkásfelügyelő leszek a gyárban. Van két erős karom, munka­kedvem : dolgozni fogok majd csak meg­segít az Isten, hisz eddig se hagyott elveszni! Kézenfogva, mint mikor kicsinyek vol­tak s dalolva jártak igy a virágos mezőn, mentek hazafelé. Az ajtónyilás zajára édes anyjuk fel­rezzent szendergéséből. Fia feléje lépett; szólni akart, de a hang torkán akadt. Csak néztek egymásra * -szótlanul, resz­ketve. Az öreg asszony remegve fogó­zott meg a szék karjába. — Fiam ! . . . kiáltotta. Kinyújtotta feléje a kezét, aztán hátra hanyatlott. Rémülten siettek hozzá ; Irma fájdalmas sikoltással borult rá. Egy perez múlva felnyitotta a szemét s a fia mellére hajtotta ősz fejét. — Csakhogy itt vagy . . , csakhogy itt vagy! — ismételte reszkető hangon, S most következett a vallomás. Szegény vagyok, koldus vagyok, anyám. Ámítottalak benneteket, vidám­ságot hazudtam a leveleimben, mikor a szivem tele volt kétségbeeséssel, csak­hogy meg ne szomoritsalak benneteket. Megbocsáttok-e ? . . . S most Irma vallotta be a magáét: — Ez volt az a szegény ember, akit én minden este meglátogattam,. Harag­szol-e, anyám ? Az öreg asszony összekulcsolta a kezét. — Áldott légy, én Istenem ! — sut­togta. Az a sok köszönet, amit el nem mon­dott, benne volt a szemének könyes, áhítatos nézésében. . . . Estimára kondultak odakünn a harangok. Az ég alján lehanyatló nap búcsúzó sugarai tánczoltak a falon, a bú­torokon. Megragyogtatták az öreg asr­szony ősz haját, glóriát vontak a tér­deplő leány feje körül; ott játszottak az imádkozó férfi összekulcsolt kezén. Mintha Isten szeméből egy sugár ragyogott volna le a három boldog emberre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents