Esztergom és Vidéke, 1895

1895-11-21 / 93.szám

Esztergom jövője. Budapest, 1S95. raov, 18. A kőbányai sertésvész óta az ország különböző városai nagy mozgalmat fejtenek ki, hogy az országos gazdasági egyesület által most tervbe vett sertéspiaczok felállítása alkalmával nekik is jusson .piacz. Mindegyik város külön jogot vindikál magának a piacz felállítására,' utalással arra, hogy csakis ő van hivatva viszonyainál fogva arra, hogy a sertéspiacz a kereskedelem és tenyésztés érdekében ott felállíttassák. Igaz, hogy sokan félreértik az egész kérdést, a mennyiben mindenki kiviteli piaczot kér, ami pedig hiábavaló fáradság, mert csakis sertéspiaczokról lehet szó ; a Németországgal kötött kereskedelmi szerződések értelmében ugyanis a sertéV sek bevitele csakis egy nemzetközinek elismert és állategészségügyi hivatallal ellátott sertéspiacznak van megengedve. A küzdelem mindenesetre elég érdekes arra, hogy azt figyelemmel kisérjük, már csak azért is, mert ebből Esztergom városának is le kell vonni a a consequentiákat, és be kell állani a versenyzők sorába, Magyarország milléniuma. Irta Bársony István. A magyar millenáris kiállítás első része után a második rész ismertetésére kell még rátérnünk. Ez a második rész már a mai napé. A mai élet, a mai nép, a mai ipar- és kereskedelem az, amely a maga számára foglalta le. Ott lesz a művészeti kiállítás, amely a magyar festők, szobrászok és írók alkotásainak az otthona. A sajtó számára külön pavillon épült, ezernél több újság lesz benne állandóan s könyveket és hírlapokat nyomtatnak majd ott, a nézők szeme előtt. A közönségnek lesz olvasóterme ; posta, távírda, telefon minden ponton rendelkezésre fog állani. Az ünnepélyek csarnokában lesznek a hangversenyek, diszülések és a kongresszusok ; ezekről ugyancsak kellett gondoskodni, mert a kiállítás folyamán több mint száz mindenféle kongresszus fogja üléseit tartani Budapesten. A kiállítás kereskedelmi része szintén a magyar viszonyokat tünteti majd fel. Látunk ott régi, félszázad előtti kereskedelmi irodát, amilyen akkor volt, mikor a magyar kereskedelem még bölcsőkorát mert épp oly joggal, mint bármely más város, Esztergom városa is igényt tarthat sertespiacz létesítésére. Igaz, hogy az országos gazdasági egyletnek f. hó 8-án ez ügyben megtartott közgyűlésén részt vett az esztergomi gazdasági egyesület részéről ennek titkára, Niedermann József és ezekután azt hiszem, hogy a többi városok példájára maga az esztergomi gazdasági egyesület szintén mozgalmat fog indítani. En azt vélem, hogy a sertespiacz és hizlalda felállitása által Esztergom és környékének egy rég érzett hiányát lehetne pótolni, hogy ezáltal a város kereskedelme felvirágoznék és forgalma nagy lendületet nyerne. Az ottani környékről és a közel fekvő megyékből a szakiparosok kénytelenek szükségleteiket a sertéshiány folytán Kőbányán, vagy más hizlaldával rendelkező városban fedezni. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy az emiitett vidéken sehol sem foglalkoznak a nagy jövedelmet hajtó sertéshizlalással. Igaz, hogy ily sertespiacz vagy hizlalda felállításánál a tökéletlen forgalmi eszközök következtében Esztergom és környéke számba vehető nem volt, de most az almásfüzitői vasút megnyílta után, miután e napokban a dorogh-budapesti vonal is át lett adva a forgalomnak, oly közlekedési viszonyok állottak be, melyek lehetővé teszik, hogy a behozatal és kivitel gyorsan, minden fennakadás nélkül eszközöltessék. Miután ezen kérdést felvetettem, indokolni is akarom azt, miért fontos e két vonal a sertespiacz és hizlaldára nézve. Első sorban utalok arra, hogy kevés város található az országban, mely oly alkalmas volna sertéshizlaldának felállítására, mint a doroghi vonal mentén fekvő vidék. Az egész vidék futóhomok, mely eddig még nem műveltetett; de kiváló figyelmet érdemel az ott folyó viz is, mely hegyi forrásból származik és a legnagyobb hidegben sem fagy be. Ezen terület az almás-füzitői vonalhoz szintén nagyon közel van, de különben is az egész terület oly messze esik a várostól, hogy semmiféle bűztől sem lehet tartani. Midőn ezen ügy egyik fontos részét már részleteztem, nem szabad filceimen kivül hagynom az ezzel élte ; s ott lesz mellette a mai nagy és erős kereskedelem egy megfelelő tágas és pompás irodában. Akit a kiállításnak ez a része vonz, annak bármely perczben szolgálatára lehet a kereskedelmi múzeum tudakozódó irodája. Ilyen tudakozódó és útbaigazító irodáknak különben is bővében lesz a kiállítás. A mezőgazdák kiállítása, az őstermelés, negyven csarnokot fog lefoglalni. Ezekbe lesz beleszorítva a magyar Kánaán minden áldása. Ennek a keretébe fog tartozni az állatkiállitás is, amely egyike lesz a maga nemében a legteljesebbeknek, az elsőranguaknak. Az iparkiállitás egy egészen külön világba vezet majd bennünket; a mezők-j és puszták népének a produktumai után egyszerre egy nagy és gazdag gyárvárosban érzi magát, aki ide kerül. Az ipar minden fajtája itt lesz együvé gyűjtve egy óriási népcsarnokkal együtt, A hadsereg és haditengerészet kiállítása elütően válik ki a polgári foglalkozások jelvényeinek és eredmény einek^a keretéből; ami harczi fegyvere volt a magyarnak valaha, azt mind megtaláljuk itt, a hadviselés módjának a jelenitésével egyetemben. A kiállítás területén, á városligeti tavon, egy nagy hadihajó úszik majd teljes felszereléssel s mindenképzelhető fajtájú csónak, bárka és csayargőzös lesz ezen a téres állóvizén, amely még a fiumei kikötő kicsinyített mását is befogadja, a tengerparti raktár-' ral s egy kis, működő világitótoronynyal együtt. Gyönyörű lesz az erdészeti és vadászati kiállítás is. Ami vadja van Magyarországnak, mindet ott látjuk biológiai csoportokban; egy óriási medvét egyebek közt, amely támadásra készen emelkedik föl ; aztán egy hatalmas vadkant, amelyet a kárpáti farkasok éppen megrohannak. És mind e mellett a sok érdekesség mellett kapunk temérdek olyan látványosságot, a melyek tisztán a vendégek szórakoztására szánvák. Nagy harczitornák, lovasjátékok, versenyek, velenczei éjszakák a tavon, kivilágítás, tűzijáték, nagyszerű villamos szökőkút stb. gazdagítja majd a sok komoly nézni valón kifáradt szem élvezeti programmját. S ami tán mindent felül fog múlni eredetiség dolgában, az a kiállítás faluja lesz. Egy egész község: amelyben van templom, paplak, iskola, községháza, korcsma, és hosszú tarka utczák. De minden épület, minden udvar más és más vidékről van idelopva; csak abban közösek, hogy magyarországiak valamennyien. Az egyes házak a magok vidéke szerint rendezvék be; bútorzat tősgyökeres eredeti, a lakói arról a bizonyos vidékről valók s aszerint ruházkodnak és viselkednek, ahogyan odahaza. A magyar utczából nyílik majd egy tisztán német utcza, azután a nemzetiségiek utkapcsolatos dolog másik részét sem. Most, hogy a budapesti nagy vásárcsarnok jövő év május havában meg fog nyilni a husbehozatalnak, a közelebbi városok szakiparosai már mindenütt nagyban készülnek azt hússal ellátni, csak Esztergomban nem történt eddig semmiféle mozgalom. De nem is lehetett eddig, mert a huskezelésre alkalmas vágóhíd még nincsen, de ha fel is építik, ott, a hol most tervbe van véve, onnan a húskivitel, különösen a nyári hónapokban, egyáltalában csak nagy nehezen, vagy talán sehogy sem volna eszközölhető. Én nem akarok most azzal a kérdéssel viszályt előidézni, hogy szükségesnek tartanám azt, hogy a vágóhíd szintén a sertéshizlalók közelében építtessék, de szerény véleményem szerint ezen terv nem a legrosszabb volna, és pedig első sorban azért, mert nem kellene az élő állatokat az egész városon keresztül a Szt.-Györgymezőn építendő vágóhidra hajtani. De ha a vágóhíd ott éppittetnék, ennek az az előnye is volna, hogy egy iparvágányon az érkező állatok szintén közvetlenül a czája; ebben a csodálatos faluban napokat eltölthet a tanulmányozással, aki az etnográfia iránt érdeklődik. A kit pedig a sok látni való végre kifárasztott, annak ott lesznek üdülésre a mindenféle vendéglők, czukrázdák sörházak, specziális magyar csárdák és kávéházak ; — lesz egy nagy franczia vendéglő azok számára, akik a nemzetközi franczia konyhához szokvák s a gyomrukat féltik a meg nem szokott idegen ételek rontó hatásától. — Es mindenfelé zene, kitűnő czigánybandák, az ország leghíresebb czigányzenészei, akiket a külföld tárt karokkal szokott fogadni, ha egyegy impreszárió kiviszi innen őket. Drágaság pedig sehol! Minden jutányos és nem túlcsigázott áron. Az idegenek elszállásolásáról lelkiismeretes gondoskodás. A kiállítás területén állandó erős rendőrségi készenlét. A közlekedés a kiállítás területére Budapest minden pontjáról társulatok által kitűnően biztosítva ugy, hogy mig az 1885-ik kiállításban csak egy irányú lóvasuton és néhány omnibus vonalon lehetett kijutni: most két irányú lóvasut és három irányú villamos-közlekedés (egy földalatti) áll rendelkezésre, nem is számítva a temérdek omnibuszt s a megszaporított bérkocsikat. Magyarország tudja, mivel tartozik a millennáris kiállítást látogató közönségnek, meg annak a tizenhétezer magyar 1 ——— •' —' íz „Esztergom és VifJéke" tárczája. Esztergom, XVII. évfolyam. 93. szám. Csütörtök, 1895. november 21. ESZTERGOM és VIDÉKI r r r .... ^s^^v»N«sí«N««ií»e»!^vs^^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. gjwp^K'toit&w*!!*^^ Megjelenik hetenkint kétszer: ^ csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., Hirdetések ——- | hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁF^: Hivatalos órák : d. e. 12-2-ig. >••<;. | Egész évre 6 frt — kr. $ Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., § | Ne é

eTévrei * % l \ hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári L

Egy^hónapTa " '. .' '. '. '. ". ! - l 50 » | pénzek és reklamálások küldendők. bélyegilleték fizetendő. Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadttlűvatallfail, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papír- I \V^V^XXV\\\VNV-V-N^V\^^^ kereskedésében, a Wallfiscll- és Haugh-féle dohány tő zselékben. NV>.\V^V^V\V\V>.NVNVVX\^