Esztergom és Vidéke, 1895

1895-11-17 / 92.szám

azonnal megtanította legújabb nótájára, ?(tNem járok én soha uri ruhában>), a mely még nem jelent meg kiadásban. Pali és Géza jókedvvel, lelkesedéssel húzták a ro­kon dirigálása és útmutatásai után. A legkö­zelebbi alkalomkor az esztergomi gyere­kek be fogják már mutatni Dankó Pista legújabb kompoziczióját. Dankó különben, aki a czigányzenészet terén is első ka­paczitás, a társaságban oda nyilatkozott, hogy ami czigányaink kifogástalan jól játszanak, igen könnyű felfogásuk és jó hallásuk van. Paliékat ez a kijelentés büszkébbé tette, mintha az aranygyapjas renddel tüntették volna ki őket. A kedélyes mulatság kellemes hangu­latával fejezték be Dankóék esztergomi szereplésüket, reméljük azonban, hogy nem végleg. Pista bátyánk kijelentette, hogy a nyári idény alatt el fog még jönni hozzánk, amikor is nagyobb szabású hang­versenyt fog rendezni. Igy tehát ezzel a szóval búcsúzunk el tőlük : A viszontlátásig ! Pylades. Fernando urfi-kisasszony vallatóra fogta a kis tolakodót, hol gúnyosan, hol szép simán kérdezgette, hogy mit akar, mi járatban van, de nem tudta vallomásra birni. Kérdezte, ki maga, honnan jön, hol van a papája ? Választ nem adott. Ekkor elkezdte gyömöszölni, ez sem használt. A diszes társaság élénken követelte, hogy lépjen ki a sikra a »papa«, de a papa elment a nyul-utczába és elbujt Hofferék házában és onnan öltögette hétágú nyelvét azokra, a kiknek ekszisz­tencziáján hírnévre akart vergődni. Fernando dadajelölt meglátván, hogy az apának is hétágú nyelve van épenúgy, mint a kínjában fogantatott csodaszü­löttnek, elővette liberális keresztelő-pene­czílusát és a közönség zajos éljenzése és örömrivalgása között kimetszetszette a hírnévre vágyódó kis família mérgezett nyelvét s mielőtt útnak bocsátotta volna őket, telerakta a gyermek pólyáját — má­koskalácscsal. Tempus. CSARNOK. Egy csodaszülött a képviselő testület előtt. szabályzat tár­.(Született és meghalt a szervezési gyalásánál.) — Karczolat. — Bottyán János palotájában diszes társaság ült együtt az Urnák 1895. évi november hó n. napján. Künn a szabadban gyönyörű tavaszi nap volt, daczára november közepének. Bottyán János palotájában kábitó hő­ség uralkodott, de a város atyái kurucz hősiességgel daczoltak a hőség ellen és nagy elszántsággal tárgyalták a jövő század regényét, a város szervezeti sza­bályzatát. Horn Károly, Mózes kiváló ivadéka is­mertette a katholikusok kanonjogát. Cser­noch János agilis kanonok, oktatást adott a kanonjogból. Földváry István főügyész nagy tudással tartott prelekcziót, hogy minő lesz a magyar Róma a jövő szá­zadban. Az »oh nép* vezetői keserű köny­nyeket hullattak a nagy fizetések és a szőlőhegyek elpusztulása felett. Fehér Gyula az erkölcsről, Bártfay Géza a ra­gályos betegségekről és a hármas szö­vetségről, a harmincz napra való vizsgá­latról tartott előadást. Dóczy Ferencz a korán való felkelés szükségét hangoztatva nem azt követelte, hogy a tisztviselők reggel 8 órakor kezdjenek dolgozni, hanem, hogy akkor járjanak be a hivatalokba, Ezenközben egyik városatya, a kineij már eddig is hallhatatlan érderj^ vannak a fárasztó népszerűség ^hj^ászása körül, betoppant a diszes^íarsaságba és a ház asztalára (városház asztalára) helyezte el elsőszülött^magzatát. A mmt a kis csecsemő (az apa is csecsemőkorát éli még) a diszes társaság­ban a zöld asztalon helyet foglalt, ékte­len nyafogásban tört ki. Terhére volt a nagy világosság, az in­telligens hely, az értelmiség sokasága! Ez mind szokatlan volt a vásott csecsemő előtt. A kis magzat zajongása nagyban fel­csigázta a város atyáinak kíváncsiságát és tömegesen siettek az elnöklő polgár­mester felé, a hol a kis hamis meg nem érdemlett helyét elfoglalta. Az uri társaság azt hitte a nagyhangú beköszöntő után, hogy valami kiváló ta­lentumu, okos, szellemes magzattal lesz dolga s legott átadták a város fiatalab­bik dadajelöltnőjének Fernando emlőtlen urfikisasszonynak dajkálásra. Az urfidada kibontotta a pólyát és oh jaj egy csodaszülött púpos, sánta, nagy­fülű kaucsukgyermekkel akadt dolga, a kiről az első pillanatra kiderült, hogy ugy lehet idomítani, a hogy »mások« akarják és olyan hangokat hallat, a mi­nőket felülről bele lehellnek. A pajzán urfi-dada mindenekelőtt tőrül-hegyig megvizsgálta, hogy fiúval, vagy leánynyal van-e dolga a diszes társaságnak. És csodák csodája se fiu, se leány nem volt az istenadta, hanem egy időtlen hustömeg, hétágú nyelvvel, de sárkányfogak nélkül, sőt még csak farkas fogai sem voltak a kis csatango­lónak. HÍREK. Esztergom, 1^5. nov. 16. — Főmagasságu és főtisztelendő Vaszary Kolos bibornok, herczeg-primás és érsek magas névünnepe alkalmából az esztergomi kath. kör által felterjesz­tett hódolati feliratra, O Eminencziája a következő kegyteljes válasszal méltózta­tott bennünket kitüntetni: «Magyarország Bibornok Herczegprimása. 5745. sz. Nagy­ságos Mattyasovszky Lajos urnák, a pá­pai szent Gergely-rend lovagja, az esz­tergomi katholikus-kör alelnökének Esz­tergomban. Nagyságos Lovag, alelnök ur ! Szíves volt Nagyságod hozzám név­ünnepem alkalmából az esztergomi katho­likus kör tiszteletének, ragaszkodásának és jókivánatának meleg megnyilatkozását igen szép levelében felterjeszteni. Nem kételkedem soha, hogy a jók java, a katholikus-kör hozzám, főpásztorához megingathatatlanui ragaszkodik; mégis a jelen viszonyok között, mikor a hívek és főpásztor között jó vagy rosszhisze­müleg törekesznek a bizalmat megzavarni, különösebben jól esett hü ragaszkodá­suknak manifesztálása. Fogadják érte főpasztoruk őszinte hálás köszönetét. Nagyságos Alelnök ur! Azt a nagy, Jézus­alkotta katholikus-kört. melynek Anya­szentegyház a neve, alapitójának akara­tán kivül a tagoknak, egymás és a hie­rarchia iránt ápolt'ragaszkodó szeretete tartja össze. Ez^~a z a láncz, mely min­dennél tartósabb és erősebb; mert az Apostol szerint <a szeretet soha meg nem szűnik* ; a Szent-Lélek pedig azt mondja^ hogy *erős, mint a haláig a sze­rejteti. Nagyságos Alelnök ur! Ápolják "ezt a szeretetet, miként eddig tették, ezentúl is. Az Üdvözítő kérelme ez, ki mondja: «Arról ismernek meg mindnyá­jan, hogy az én tanitványaim vagytok, ha szeretettel lesztek egymáshoz.* Ápol­ják különösen egyházunk dicső feje, Ő Szentsége a római Pápa iránt; fejlesszék az egyházi férfiak és egymás iránt; ve­lem is maradjanak meg kérem abban a szeretet-viszonyban, melyről levelükben tanúskodnak s melynek tanúságtétele nekem oly jól esett Fogadják megismé­telt köszönetemhez főpásztori áldásomat. Esztergomban, 1895. november 3. Vaszary Kolos s. k. bibornok-herczegprimás, esz­tergomi érsek. > Mivel 0 Eminencziája, kegyelmes Főpásztorunknak e rendkívül megtisztelő leirata a kath. kör minden tagjához van intézve, van szerencsém azt ezennel a választmány határozata alapján a t. tagok becses tudomására hozni. A kath. kör Esztergomban 1895. évi november hó 13-án tartott választ­mányi üléséből közli dr. Walter Gyula a kath. kör titkára. — Rendkívüli közgyűlés. Propellertár­sulatunk folyó hó 14-én d. u. rendkívüli közgyűlést tartott a városház tanácster­mében Feichtinger Sándor elnöklete alatt. A gyűlés igen látogatott és élénk lefo­lyású volt. Hogy is ne ?! Hiszen arról volt szó, fennmaradjon-e a társulat to­vábbra is, avagy feloszoljék. Nehogy a Kovács-patak hű látogatói és lelkes ked­velői sokáig bizonytalanságban maradja­nak, sietek megjegyezni, hogy a társulat, mely csupa lovagias uri emberekből áll, kik között a figyelem és előzékenység nem kevés megtestesülése találkozik, te­kintettel arra, hogy a Kovács-patak höl­gyeink különös kegyencze, pillanatig sem habozott a kis propellereket azon szép hivatásuknak továbbra is fenntartani, hogy a város szépeinek kedvteléséhez eszközül szolgáljanak. Miután azonban valódi lovagok a propeller részvényesei, kik nemcsak a «Frauéndienst>, hanem a «Herrendienst* kötelmeinek titkaiba is beavatvák, komoly megfontolás tárgyává tették, miként lehessen a kellemessel a hasznosat is párosítani és abban állapod­tak meg, hogy a Kovács-pataki közleke­désen kivül még oly üzletágakra is ki­terjesztendik figyelmüket, amelyek a tár­sulat biztos fennállásának alapjait, ténye­zőit alkothatják. E tekintetben nagy há­lára kötelezte a társulatot és az egész várost Ő Eminencziája, bíboros főpászto­ruhk, ki kegyes volt biztos kilátást nyúj­tani a társulatnak arra, hogy egyik fő­jövedelmi forrását, a szigeti gőzfürészt továbbra is bérben bírhatja. A propeller­társulat tehát — ami felett egyébként kételkedni alig lehetett — folytatni fogja működését és remélhetőleg oly módon, hogy necsak a szórakozásra vágyó kö­zönség, hanem minden egyes részvényes is meg legyen működésével elégedve — nyújtván egy kis — hogyan is hivják az osztalékot ?! — elfogadható dividendát. Kár is lett volna ugyan abbanhagyni e társulatot. A városnak a forgalom szem­pontjából határozottan előnyére szolgál. Már pedig minden intézményhez szívó­san kell e városnak ragaszkodnia, amely anyagi jólétének emelésénél tényező gya­nánt szerepelhet. Az élénk eszmecseré­ben, mely olykor a komoly vitatkozás színvonalára emelkedett, különösen Maty­tyasovszky Kálmán, Reusz József, Dóczy Ferencz, dr. Walter Gyula, Marosy Jó­zsef, dr. Földváry István, Brutsy Gyula, Rónay Béla, Brutsy János, Wimmer Fe­rencz és mások vettek részt. Hogy a vitatkozás beható volt, bizonyítja azon körülmény is, hogy 3 órától 6 és fél óráig tartott, anélkül, hogy akár az ér­deklődés, akár a figyelem csökkent, akár az Örökifjú elnök türelme megfogyatko­zott volna. A propellertársulat tehát meg lesz ; meg is kell maradnia, csak az a kívánatos, hogy a nagy közönség, át­látva jelentőségét és hasznát, méltó tá­mogatásban részesítse. — Távoli vendég. Két napig — nov. 14. 15. — tartózkodott Esztergomban Belgium fiatalabb festőmüvészi nemzedé­kének egyik tehetségesebb tagja Theó Van Rysselberghe Brüsszelből, ki na­gyobb tanulmányutat tevén keletre, ha­zánkat is meglátogatta és nevezetessé­geink megtekintése czéljából városunkba is eljött. A bazilika impozáns épülete fekvésével már távolról különösen felkel­tette érdeklődését. A hatás, melyet a hatalmas arányokban épült templom rá gyakorolt, csak azokhoz hasonlítható — monda — amelyeket Köln, Strassburg, Róma magasztos egyházi műemlékei szemléleténél erezett. Tetőpontjára há­gott meglepetése és bámulata, midőn a főszékesegyházi kincstárat tekintette meg, ahol Maszlaghy Ferencz kanonok kalau­zolta. A legmesszebbről megérdemelné e kincstár a fáradságot, hogy megte­kintse valaki, mondotta. Szemügyre vette még dr. Walter Gyula kíséretében a pri­mási palota műgyüjteményeit és hosz­szabb időt töltött a képtárban, amelynek sok festményét dicsérte. Azzal az erős elhatározással távozott városunkból, hogy azt, ha utja erre vezeti, mindenesetre újból is meg fogja látogatni. Tanulmá­nyának egyik főtárgyát az egyházi mű­vészet képezvén, Kassát és Pécset szán­dékozik még útjába ejteni az ottani szé­kesegyházak megtekintése czéljából. — Társulataink köréből. A «Katholí­kus kör» folyó hó 26. társasvacsorával egybekötött felolvasó estélyt rendez tag­jai számára. — A «Kereskedő ifjak ön­képző köre» az idei tél folyamán is szak­tanfolyamot tart és havonként, a hó első vasárnapján tagjai számára a kör helyiségében (Postaépület) felolvasó esté­lyeket rendez. — A <Kerületi betegse­gélyző pénztár» folyó hó II. d. u. 6 óra­kor igazgatósági ülést tart. Az üdvös tevékenységű egyesületet folyó hó 13-án meglátogatta gr. Csáky Károly püspök, kit az egyesület elnöke és a ellenőrző főorvos fogadott. A minden nemes ügy iránt melegen érdeklődő püspök, figyel­mesen hallgatta meg az ügy kezelés magyarázatait és a tájékoztatását a tagok létszámától, az egyesület bevételeiről és kiadásairól. Távozása előtt Örömének adott kifejezést a fölött, hogy e jótékony intézményt közelebbről megismertetni alkalma nyilt. — A budapest esztergomi h. érdekű Vasutat ma adták át a közforgalomnak az állam, a megye, a város, az érdekelt községek és a vállalkozók jelenlétében. Az átadást a Fürdő vendéglő nagyter­mében nagy ebéd követte. A yasut me­netrnendje a következő: Esztergomból napjában háromszor indul a vonat éspe­dig reggel 5 óra 10 perczkor személy vonat, d. u. 2 óra 28 perczkor vegyes­vonat d. u. 5 óra 45 perczkor ugyan­csak vegyesvonat. Budapestről szintén háromszor indul napjában vonat és pedig: reggel 7 órakor vegyes vonat, d. u. 1 órakor vegyesvonat és d. u.|6 óra 40 perczkor személyvonat, amely Esztergomban este 9 óra 22 perczkor érkezik meg. A vasút Kenyérmezőn, Dorogon, Leányváron, Tinnyén, Pilís­Csabán, Vörösváron, Solymáron, Ürömön, OBuda-Filatorigáton, a Hajógyáron és a Lukács és Császárfürdőn át érkezik Buda­pest-Pálffy térre, amely a Margithid mellett terül el a budai oldalon. A közlekedés egyelőre nem lesz gyors, de azért az eszter­gomiak számára előnyös lesz azon menet, amely reggel 5 órakor indul innét, Buda­pesten van 7 óra 51 perczkor. Visszatérni pedig d. u. 6 óra 40 pkor lehet és • 9 óra 22 perczkor már itthon vagyunk]. — Az árvák felruházása. Az eszter­gomi vagyontalan árváknak a télire az árvaszék gyűjtés utján fog ruhát besze­rezni. E czélból Maiina Lajos, mint az árvaszék elnöke, Bártfai közgyám indít­ványára gyűjtői veket adott ki. Az adakozásokat a városi kozgyámi hi­vatal fogadja el. A felhívás szövege a következő : Kérelem adakozásra. Eszter­gom szab. kir. város árvaszékének gyám­sága alatt levő árvák között több oly vagyontalan árva van, akik a legszüksé­gesebb ruhanemüekkel sem bírnak és így a bekövetkezettt téli időszakban sok sanyaruságnak lesznek kitéve. A gyám­hatóság hivatalos és emberbaráti köte­lességének tartja a gyámsága alatt levő kiskorú gyermekeket minden tekintetben gyámolítani és igy felruháztatatásukról is gondoskodni. A nemesszivü emberbarátok­hoz fordulok azon tiszteletteljes kéréssel* méltóztatnék szegény árváink felruházta­tását bármely csekély összeg adakozá­sával lehetővé tenni. Kelt Esztergomban 1895. évi november 12-én. Maiina Lajos s. k. h. polgármester. — Érdekes leletek. A mult hét folya­mán Esztergomban és vidékén sok érde­kes régiség jött napvilágra. Magában a városban a csatornaásás alkalmával reá jöttek Szt. Lőrincz kapuja alapfalaira, mellettök az e szentről nevezett temetőre. A talált tárgyak között legbecsesebb a egy fülbevaló, kék kővel, mely rendkívüli nagy s azért manap többé használható nem volna. A párkányi határban, ott, a honnan a földet az állandó hidhoz hordják, 90 cmnyire a föld színe alatt három darab vas sisakot és vérteket ta­láltak. 1683-ban itt harczolt németalföldi Wallonok sisakjainak tartják azokat ré­gészeink. Kivált érdekes leletekre bukkan­tak a Szent-Királyról nevezett földeken. Ott három korszakból tűntek elő marad­ványok. A felső rétegekben a máltai lo­vagok épülete falainak romjai közt régi alakú csengetyünek darabja, majd freskó falfestménynek részei, színes üveg dara­bok stb. De legérdekesebb az elszene­sedett gabona. Jele annak, hogy az épü­let lakva volt, midőn az leégett. A ke­ményre letaposott földréteg alatt a római kor maradványaiból jöttek elő; többek közt egy triposznak bronz Iába, sárkány körmök alakjával. Találtak római falakat is. Nem távol ezektől őskori tűzhelyet, mellette kőszerszámot és cserép edény maradványokat találtak. Helybeli régé­szeti társulatunk az igen kedvező időben még folytatni fogja az ásatást. — A szt.-györgymezei kolerakórház felszerelését e hó 13-án vették át Nozdro­viczky Miklós, Bártfay Géza és Bedő József azon czélból, hogy azokat a most már centralizált városi kolerakórházban helyeztessék el. A megnagyobbított kór­házban 25 ragályos beteg számára lesz hely. Az ápolók elkülönített lakosztályt fognak kapni. — Nagyobb lopások Pilis-Maróthon. P­Maróthon az utóbbi időben nem igen ismerik az enyém és tied közötti kü-

Next

/
Thumbnails
Contents