Esztergom és Vidéke, 1895
1895-11-17 / 92.szám
Esztergom, XVII. évfolyam. 92. szám. Vasárnap, 1895. november 17. ESZTERGOM c- MI •k^vvvxvx\VNv\vxx\vxvNXNN\xxxxv\NN^^ VAROSI E3 MEGYEI ERiDEKEINK KÖZLÖNYE* íp—f--Tin""*yr--^iniT!iT—jMffitnnijjinnimpimiIMITIitpjMipiiawtia»É| Megjelenik hetenkint kétszer : | —— ^ csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., Hirdetések —&— hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. ^ a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI Ár\: I ^ Hivatalos órák : d. •. 12—2-ig. | § Egész évre . 6 frt — kr. | Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., | I Ne yeTévrei ? 7o I | hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Mi nden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | Eg^hónaprl I 50 l | pénzek és reklamálások küldendők. bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » | Egyes számok kaphatók a kiad01ltvatált»ah, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papír- ^ «j«<axs«5wwx^v^xs«fxvJw»v^NNVjw^v*w^N^ kereskedésében, a Wallíiscll- és Haugh-féle dohánytözsdékben. Bfyrrwj^Vrjpfltoiy^^iiitwit 1 Városi közgyűlés. Esztergom, 1895. nov. 16. Finita la comedia ! Ezen szavakkal ecsetelhetjük a jejen helyzetet. A városatyák duló csaták után befejezték a szervezési szabályzat tárgyalását és most, hacsak a miniszter egyes passzusokon nem fog változtatni, a jövő Esztergom életrendje meg van állapítva. A közgyűlés képe zajos, izgatott. A városatyák két árnyalata — az egyik a hivatalos párt, (miután a tanács is ezek közé sorakozott) a másik a kuruezkodó, akadékoskodó ellenzék, — néha-néha heves csatákat vivott egymással. A nóta vége különben az volt, hogy a tanács javaslatait leszavazták és a népboldogitók — sok helyütt önös — tervei mentek diadallal ke'resztül. A polgármesteri állás anyagi decorumának fucscs, a közegészségügy józan lefektetésének fucscs, a tisztviselők kedvezőbb dotációjának fucscs. Szóval minden tervnek, a melyek Esztergomot hivatva lettek volna erőben, tekintélyben, egészségben előrevinni, fucscs, ellenben a minden ellen tüntetők akarata érvényesült, bármily hátrányokat hord is az a jövőre nézve méhében. A közgyűlésen heves és kevésbbé heves jelenetek játszódtak le. A tárgyalás alapjául a szerv, bizottság javaslata szolgált és csekély változtatásokkal azt erősítették meg. Két egész nap folyt a vita, két napig hangzottak az igen és nem szavazatok az ősi kastély termében, két nap alatt határoztak Esztergom jövője felett. A tárgyalások összbenyomása nem a legkedvezőbb. Hiába nálunk csak nincs meg a kellő összhang, mindig és mindenütt arra a tapasztalatra kell jutnunk, hogy nagy az egyenetlenség, nagy a személyeskedés, nagy a magánérdeknek a közérdek elé helyezése. A pro és contra vitákban résztvettek Földváry István dr. előadó, aki fáradhatlan tevékenységével, szakavatottságával és ismert buzgóságával vezette a tárgyalások menetét, Niedermann József r. kapitány, Mittelmann Bódog gyárigazgató, aki előkelő szónoki tehetségével, higgadt vitatkozó képességével tünt ki, Horn Károly dr., aki mint az izr. hitközség elnöke felekezete érdekeit támogatta, Csernoch János dr. kanonok, Fehér Gyula dr., Magos Sándor kir. táblabíró, akik kitüően szervezett vezérkarukkal az ellenzék érdekeit képviselték. A »nemzet* tagjai közül Kiffer János okoskodott, Stróbl Mihály és Tátus János panaszkodtak és fukarkodtak a város pénzével. Nagyobb összeütközések voltak az orvosok kérdéséhéi, a fizetések, különösen a polgármester fizetésének megállapításánál. Három orvosi állást rendszeresítettek. Az orvosok egyike lesz a főorvosi teendők ellátásával megbízva, a prostituczió vizsgálatát havonkint felváltva fogják végezni. Ily értelemben határoztak a városatyák. A tanács javaslatát teljesen mellőzték. Földváry István dr. és Magos Sándor között e kérdés tárgyalásakor élesebb összeütközés keletkezett. IVfagos Sándor a személyeskedésre tért, Földváry dr. azonban nem maradt adós és a legnagyobb erélylyel visszautasította a kir. táblabíró ur támadását. A polgármester fizetésének megállapításánál ugyancsak Magos terjesztett elő propozicziót 2000 frt fizetés és 400 frt lakbér iránt. A kérdés szavazás alá került és 38 szavazattal 25 ellenében a polgármester dotáczióját 2000 írt és 400 frt lakbérben állapították meg. Az első nap tárgyalásait csattanóan végezték be. Kedden reggel napirend előtt bejelentette Maiina h. polgármester, hogy állásától visszalép és ezzel el is hagyta a tanácstermet. Ekkor Földváry dr, indítványára Csernoch, Fehér és Mattyasovszky L. képviselőkből álló küldöttség a polgármesterhez ment és felkérte, hogy a tárgyalásokat tovább is vezesse és a polgármesteri teendőket addig elvégezze, amig a polg. szék betöltése iránt intézkedni fognak. A polgármester ur, a város érdekeit és ama körülményt, hogy a küldöttség tagjai nagy buzgalmat fejtettek ki a polgármester ur érdekeinek előtérbe helyezésében*, szeme*" előtt tartva ismét visszatért a tanácsterembe és a képviselő testület za-• jos éljenzése közben - elfoglalta az elnöki széket. A polgármesteri fizetés leszállítása után a többi tisztviselők dotáczióját is alacsonyabb bázisra fektették. A tanácsosok, a főjegyző, a jegyzők, Az „Esztergom és Hiie' lámája. Magyarország milléniuma. Irta Bársony István. I. A 'fövő, 1896-ik évben ezer esztendeje lesz már annak, hogy a magyarok ősei Árpád vezérrel az élükön, elfoglalták a Duna-Tisza mentét s ezen a tejjel-mézzel folyó Kánaánon megalapították Magyarországot. Sok dicsőséget aratott a magyar nép ez alatt az ezer év alatt a harezmezőkön; sok viszontagságon is ment keresztül; de jó és balsorsban egyaránt megmaradt mindenkor magyarnak, szabadságszerető büszke népnek, amelynek Árpád óta van már alkotmánya s amely az ő alkotmányának a védelmében páratlan példát adott a világ minden szabadságszerető nemzetének. Ezer éves dicső mult után, amelynek oly sötét időszakai is voltak, minők a tatárjárás, a mohácsi vész s a török hódoltság : ma is fennáll az aránylag kis magyar nemzet, s ámbár sokáig védőbástyája volt egész Európának a pogányság inváziója ellen, pótolni tudta nagy nemzetközi előőrsi szolgálatában szenvedett hátramaradását; utói tudta érni a czivilizáczió magaslatai felé haladó népeket; beállott azok előre törő soraiba s most nemes bizonyitékát készül adni annak, hogy elfoglalt helyét a fejlődés minden képességével s a haladáshoz szükséges erővel állotta meg. Ezt a bizonyítékot a jövő évi budapesti millenáris kiállítás sorozatán s az ezzel kapcsolatosan elkészülő nagy nemzeti alkotásokkal együtt fogja Magyarország a müveit világ ítélete alá bocsátani. Amit a magyar állam mai területén 322,310 Q kilométeren, az ország tizennyolcz millió főnyi lakossága a magyar haladás és műveltség dokumentumaiként összehordhat egy nagyszabású nemzeti közkincstárba: azt mind látni fogjuk a milleniumi kiállításon. Ami a magyar nép és magyar föld nemzeti sajátsága, érdekessége, termelése: az együtt lesz egy rendszeres, óriási gyűjteményben, hogy örvendhessenek neki azok, akik mindazt a magukénak vallják s hogy rokonszenvet és barátságos indulatokat keltsenek az életrevaló magyar nép iránt azokban az idegenekben, akik a külföldről jönnek majd hozzánk, mint a mi kedves vendégeink. Ha idegenek is ők nekünk vérük és faji származásuk törvénye szerint, de édes testvéreink mindnyájan a humanizmus alapján s az emberiség közös nagy érdekének, a czivilizácziónak a szolgálatában. Ám azt, amit Magyarország a mai napon mint haladásának fokát felmutatni képes, megtalálhatnék részletekben, ittott, ünnepies kiállítás nélkül is; hisz' a műveltség félreérthetetlen nyomokat és jeleket hagy mirídenen, amit magasztos hatalmába kerít; s a fejlődés egyik nagyerejű -harezosa, a nemzeti ipar, ezer meg ezer változattal tárja ki produktumait, bármerre forduljon is a kíváncsi szem. Dé a mult idők érdekes maradványai, egy nemzet ezeréves történelmének a fennmaradt emlékei, némely esetben a fenyegető semmivéválástól szerencsésen megmentett ereklyéi, nem kínálkoznak uton-uffélen, hogy gyönyörködjünk bennük, yjjgy hogy a tanulságokat levonván belőlük: épüljünk általuk. A muló esztendők elviszik magukkal a bennük fogantatott aktualitást, s amit az uj idők kívánalma, divatja, haladása immár muzeumokba valónak- itél: nem kerül az többé különös ok nélkül a maga egykori fényével a rryüzsgő, eleven világba. Arra, hogy az ily^\letünt érdekességek ismét felszínre kerüljenek s a nagyközönség érdekődesések a középpontjává tétessenek, csakugyan htka alkalom kell, olyan, a minő a mi ezredéves kiállításunk lesz. S ez a törté^írjjib nevezetességű, a magyar nemzet élljESbeh öffekké páratlan fontosságú kiállítás teljesíteni fogja e részben is hivatását; elénk fogja tárni mindazt, ami a honfoglalás óta mint jellegzetes magyar alkotás ismeretes ; az ősmagyar honfoglaló harezos földi maradványairól átröpülhet majd tekintetünk az első keresztény magyar királytól ránk maradt örökségre, végignézhetjük emlékeinkben a letűnt századokat; kronologikus sorrend szerint tűnődhetünk el azon, hogy mily fokozatokban fejlődött Magyarország oda, ahol ma van. Ezért lesz a jövő év május másodika (a milleniumi kiállítás megnyitásának a napja) igazi nagy ünnep a magyar nemzet történetében minden időkön át. Már ezért is érdemes lesz az egész müveit külföldnek elfáradni hozzánk, a mi barátságos vendégszerető magyar fővárosunkba, hiszen ezer év történelmének a kézzelfogható jelei, megelevenült maradványai ily nagyszabású csoportosításban tultehetnek érdekesség dolgában minden képzelhető fajtáján a muzeumok rendszerint egyoldalú s amellett mindig temetőjellegü gyűjteményein. Avagy hol van a világon állandó gyűjtemény, amelynek ötszázhúszezer négyszögméter terület kellene a befogadására, mint ahogy kell a jövő évi magyar millenáris kiállításnak, amely területnek a a beépítése ötödfélmillió forintnál jóval többet nyelt el ? Tudtunkkal nem volt még sehol a világon országos kiállítás, amelynek ily területre lett volna szüksége, de nem is volt még ország, amely-