Esztergom és Vidéke, 1895

1895-11-07 / 89.szám

hallatszik, a mikor a friss vágásból terelgetik az odatévedt kondát. Benn az udvarban is nagy egyhangúság van. .Csupán a pitvarban ül a *háromlábon> egy öreg jáger kedvtelenül rágva feketeszinű pipáját. A pipa nem akar égni, elalszik az öregjágerral együtt. Egyszerre a r . . , i országút felől ostorpattogás hallatszik. Néhány pillanat múlva a szélső hárs mögül a vadászlak elé gördül a kis kocsi, s heves somogyi lovak toporzékolva állanak meg. A bakról egy lajthántuli divatú kék posztóba öltözött fiatal férfi, meg a vadászlak >mindenese«, a ki a lovakat hajtotta, ugranak le. A »mindenest szájába dugja a két ujját s olyan füttyöt hallat, hogy a pitvar ajtó rózsabokrai megrezdülnek s az ajtóban pihenő vizsla, mely már a kocsi zörgésre felütötötte fejét, felugrik s hangos csaholással rohan a kerités felé. A pitvarból előbb egy feltűnő csinos, élletteljes falusi arczu eladóleány, majd az erdész sietnek ki, felczibálják a szundikáló jágért is : ébredjen jön »valaki < Örömtelve fogadják az érkezőket. A lány megcsókolja a fiatal legényt, ölelkeznek, mialatt a «mindenes* leemeli a >krispint< meg a cók-mókot, Aztán beballagnak mindannyian a vadászlakba. A fiatal férfi leveti magát a lóczára s amint melén szétnyílik a paraszt suba, alóla vörös zsinóros honvéd-atilla bukik ki. Bodor Balázs ez, az Ebergényi ezred derék altisztje. II. Rákóczi korában vagyunk. Mátkája a szőke fürtű Ilonka, az öreg erdész szép leánya, mellé telepedik. — Hát, hogy jött kegyelmed ? Hisz itt körül mindenfelé Ritschan emberei tanyáznak ? — Bizony nehéz volt átjönni ebb* a gúnyában is. A fekett tónál fekszik a «testünk* s a pomeránai cserepárok a / Linkó táján ugyancsak a lábam alá néztek. De mond csak kedves Ilonkám, mi történt itt, a mióta láttalak, mért vagy oly bus ? A lány kissé odább húzódott a férfitől, a ki oly epedően tekint a beszélő ajkakra. — Bizony Balázs, kegyetlen dolog a háború ! Mult héten valami Davitz német vezér járt erre s kirabolta a szillie- * ket s az urasági majort is fölégette. Aztán jött az Ebergéuyi ezrednek egy csapata Serényi Ottó hadnagy vezetése vázolt előirányzat lényegesen megváltoznék. Tény az, hogy a pótadó kevesebb lesz és ezt örömmel fogadja az egész lakosság. A kereskedelmi kongresszus. Budapest, 1895. nov- 4A gyarmatáru kereskedők kongresszusának előkészítő bizottsága befejezte üléseit lés megállapította a kongresszus napirendjét. Várható, hogy a vidéki érdekeltek oly nagy számban fognak megjelenni, mint azt a tárgyalandó kérdések nagy fontossága kívánatossá, sőt elengedhetlenné teszi. Hisz legtöbbnyire a vidéki kereskedők legvitálisabb érdekei azok, melyeket a kongreszszuson tárgyalni szándékoznak s melyeknek orvoslására konkrét alakban törekszenek. A vidéki kereskedelem felvirágoztatásának kérdése e szerint valószínűleg számos kereskedőt vezet majd a fővárosba, ahol azoknak gondja-baja felett komoly s méltó tanácskozást szándékoznak folytatni és segítséget követelni vagy kérni. A kormány jóakarattal van az ügy iránt és jogos követelésekkel, kellően indokolt*javaslatokkal szemben, amennyire csak lehet, előzékeny magatartást fog elfoglalni. E kongresszus megtartására vonatkozólag a kezdés érdeme első sorban a kassai kereskedelmi és iparkamarát illeti. A napirend nagyfontosságú tárgyai közül itt mindenekelőtt a fogyasztási- és italmérési adók rendezését említjük. A kongresszus azt akarja, hogy ezek az adónemek a monarchia osztrák felében ugyanazon alapelvek szerint és ugyanazon magasságban szedessenek be, mint Magyarországon. Ha az osztrák kormány nem érezne magában hajlandóságot e jogos kívánalmat figyelembe venni, akkor a magyar kereskedelmet és a magyar kincstárt károsító, ijesztő mértékben — Hát én megveszem. Hogy adod? — A világ minden kincséért sem ! — Ez a íölkiáltás tódult az első pillanatban a Böske ajkára. De a másik perczben megjelent előtte az a drága betegágy ott az erdészlakban, forró párnái közt az orvosért sóhajtozó szegény anya... Ha az őzet eladja! . . . Még egy pillantást vetett kedves pajtására. Átölelte a nyakát. Megcsókolta. Azután futott. Kezében egy tarka bankjegyet lobogtatott, azt lengette édes anyja ágya felett: — Elmegyünk, édes. az orvosért. Négy lovon hozzuk. Repülünk vele, mint a madár. Hozza magával a sok, jó orvosságot, az erőt, egészséget. Ne búsulj, . édes anyukánk ! Nevessünk mindnyájan, nevessünk ! S az ő szeméből kicsordult a könny, a hogy nevetett, hogy elhozza az orvost a beteg édes anyjának, az eladott Őzikéje árán . . . IV. Vágtató négy ló el is vitte az orvost; az orvost, akinek a szakállánál csak a tudománya volt nagyobb. Szívszorongva állták körül a testvérek, mig a féltett beteget vizsgálta : életet jövendöl-e, vagy halált ? gyakorolt csempészet szigorúbb és hathatósabb megakadályozása foglaljon helyet és oly intézkedések tétessenek, melyek ez irányban lehetetlenné teszik a visszaélést. A kongresszus kívánja továbbá, hogy a fogyasztási adók azon állam javára szolgáljanak, amelynek területén az illető termékek tényleg elfogyasztattak. Ezeket az adókat ám szedjék be a gyárakban, — de mindenesetre térítsék vissza a fogyasztó államnak. Külön vámkorlát hiányában a forgalmi intézetek vonatkozó kimutatásait kell mértékadóknak tekinteni. A házalókereskedelem tekintetében nem kivan a kongresszus emlitésreméltó korlátozásokat, de sürgetni fogja a keresetmód végleges szabályozását. Nagy városokban és nagy községekben két napig, faluhelyen csak egy napig házalhasson a házaló. Félévenkint egyszernél többször ne legyen szabad egy helyen megjelenni a házalónak. Oly városokban és nagy községekben, ahol előrehaladottabb az ipar és kereskedelem, a hatósággal és az illető kereskedelmi kamarával egyetértésben egészen meg lehessen tiltani a házalókereskedést. A kereskedelmi utazókra vonatkozólag javasolni fogják, hogy ezek csak a szakmájukhoz tartozó kereskedőkkel és iparosokkal köthessenek üzleteket. Magánosokkal üzletet kötni végkép tilos és az ipartörvény vonatkozó szakaszait ily értelemben kellene megváltoztatni. A kereskedelmi testületekre nézve is történnek intézkedések. Nevezetesen javasolni fogják, hogy ily testületek állíttassanak fel minden városban, ahol legalább ötven bejegyzett czég kívánja ezt és ekkor e ! testületeknek kötelező jellegük lenne. A napirend itt felsorolt tárgyaiból, melyek a főbb tárgyak, könnyen látható a kongresszus nagy fontossága és helyes következtetéseket engednek azok az ott hozandó határozatok horderejére. Leginkább és legkiválóbb módon a vidék van érdekelve e határozatok körül és igy első sorban neki kell előkészületeket tenni a kongresszusra. Előreláthatólag az ország összes kereskedelmi kamarái jelentkezni fognak e kongresszusra, melynek előkészítése a budapesti kereskedelmi és iparkamara kipróbált kezeiben van. Mintjó forrásból értesülünk, a kassai kereskedelmi kamara titkárát,Deil Jenőtfogják megbíznia felhívás szerkesztésével, melyet már a legközelebbi napokban szét is küldenek. Nincs kétség, hogy a felhívás az érdekelt körökben országszerte az ügynek megfelelő visszhangra fog találni. C S A R N~Ölt~ Az erdei lak regénye. A szilli országút jobboldalán alig félórányira a falutól az erdőségnek egy kis tisztásán fekszik a szilli vadászlak. Az esővertefalu, alacsony cserépfödeles ház fölött hatalmas vihartépte tölgy terjesztgeti itt-ott már töredezett ágait, melyeknek évgyűrűiből a vadász száz esztendőt olvas ki. A kis ablakokat a természet keze vonta be repkénnyel ; a kert alatt csergedező kis patak alacsony partjain boglárka, zsurlók, meg gólyaorr tenyészik üdülve a patak mindig friss habjaiban, melyek messze-kanyarognak be az erdőbe, aztán belevesznek a Rábába. S az erdő, mely Máramarosban is megjárná rengetegnek, hol a sudár fák dus lombkoronája mögé a nap is félve pillant be, tanyája a gyors lábu őznek és a csikasz farkasnak. Valamikor e vadakkal a tanyát szegény legények osztották meg és a stájer sertéskereskedő meg a vend vásznas ugyancsak ellátta magát bérelt fegyveressel, ha az üzleti érdeke erre felé hozta. A vadászlak táján őszi csend honol, melyet csupán a kerités tövében turkáló kis malaczok sivitása zavart meg eperében, mer* a csibéit féltő anyatyuk közéjük ugrott és irgalmatlanul cibálni kezdi az egyik gyanútlan malac üstökét. A kis malacok 'vitézül megfutottak. Távolabb az erdőből olykor a makkoltatok kiabálása — hogy azért a szegény őzikét most ne kössék lánczra, amiért megszökött. Mert ha újra megszökik: én mindig visszahozom . . . A földesúr a leányra nézett, meg a fiára. Aztán mosolygott: Nem kötjük bizony lánczra a kis őzikét jó szivü kis lányom ; nem is tartjuk itt mi nálunk : visszaajándékozzuk neked! Vidd magaddal, sétáljatok, játszadozzatok tovább az erdőben ! Az őzike olyan hálásan nézett a jó földesúrra, mintha értené a beszédet. Hát még a kis leány ! Mintha harmatosak lettek volna a virágok, a merre őzikéjével együtt visszafelé haladt. Az ő hulló örömkönnyeitől talán ? Az erdőben szólt a rigó vígan, mintha a Böske nagy örömét hirdetné. Rigó elmondta a kopácsoló^ harkálynak, harkály elmondta a csörgő^szarkáknak, szarkák] elmondták a varjaknak. Arról beszélt egész nap az egész erdő. Legalább Böske ezt hitte, a mint őzikéjével sétált az ezüstdereku nyárfák alatt, hogy minden, minden az ő örömének örül . . . Sas Ede. Életet jövendölt. Jóleső, áldott melegség fogta el a Böske bánkódó szivét, ahogy lábbadozó anyjára nézett. Sajnálta, hogy ne sajnálta volna az ő kedves, nagy, fekete szemű, fényes, sima szőrű állatocskáját ; de látta, hogy áldozatkészségeért megáldotta az Isten. Egy reggel korábban serkent föl. Mintha valami kapart, dobogott volna az ajtaja előtt. Kinyitotta a kilincset. A meglepe tés, az öröm halk sikoja lebbent el az ajkáról. Az őzike ott állott előtte és gyöngéden simult hozzá, mint valami macska, amely ugyan kitanulta a hízelgés mesterségét. — Visszajöttél hozzám ? Visszaszöktél hozzám ? Hát jobban szeretsz engem, mint az uj gazdádat ? Lekuporodott az őzike mellé, átölelte a nyakát, azután mentek, futottak, újra sétálni. Böske még a nyárfák tetején hintázó varjaknak is elakarta mondani a nagy újságot, ki akarta kiabálni az egész erdőbe, hadd hangoztassa fű, fa, szikla^j fal, arról csevegjen a patak a nefelejtseknek, hogy az ő őzikéje jobban szereti az ő kis gazdasszonyát, mint az uj urát, aki pedig bizonyosan jobb csemegével tarthatja, dédelgetheti, mint az erdész ínséges leánykája; s mégis kereket oldott a kis hamis, visszaszökött ő hozzá . . . Visszaszökött ? De hiszen akkor az őzike nem az Övé ! Akkor ő neki most nem szabad az őzikét megtartania, vele játszania, sétálnia, koszorút fonni a nyaka köré ! Ha ő nem ád hirt a földesúr fiának, hogy hová szökött az őzikéje — akkor ő rosszat követ el ! Pedig az őzike őt ugy szereti. S oly szelíden néz rá a gyöngyös fekete szemével. A kis lány átkarolta az ő játszó pajtása, egyetlen gyönyörűsége nyakát : — Visszamegyünk, őzikém, a honnan elszöktél . . . Olyan harmatosak voltak a virágok, a merre a kis lány elhaladt! Talán az ő könnyeitől ? . . , V. Ott állott a földesúr fia előtt, a márványos tornáczon. ' — Az őzike visszaszökött hozzám, — mondta csendesen. — Az őzike, amit ön megvásárolt tőlem. Hát most visszahoztam a gazdájának . . . Nem sirt. Pedig de közel állott hozzá! — Csak arra kérem önöket, — mondta