Esztergom és Vidéke, 1895

1895-11-03 / 88.szám

CS A RNOK. Halottak napján. A temető sírkertjében Felvirult a kegyelet; Oda siet minden ember Kit ma el nem feledhet . . • Bánatosan sírdogál a hideg őszi szél a temetőben a szomorúfüzek lombkoronái között . . . Minden nagy és kicsiny síron koszorúk és virágok vannak letéve, melyeknek gyöngéd és bársonyos szirmain ragyog a a bánat gyöngye ; forró ima röpül az ég felé, fájdalmas sóhajok fakadnak a sápadozó ajkakról. Keserves, néma bu honol a szivek mélyén . . . A forró köny hull-hull szeretetteink édes sírjára, oh de az már nem érzi; mit se tud, mégis mily jó tudni, hogy beszívódik a föld mélyén egész a halott hideg szivéhez, hogy e napon melegítse ; érezzen, dobogjon. S ezt olyan végtelen édes hinni . . . En is az édes anyám sírjára térdelek, s fájó szivem bánatát el-elzokogja. A koszorúba font virágokra lehelem lelkem buját, panaszát, hozzájok hajtom könyes .arczom, csókolom remegő szirmaikat ; és azt súgom nekik lágy hangon : mily örömtelen az életem, s kérem őket, mondják el ezt anyám holt szivének magányos csendes éjeken . . . S mig igy mély bánatommal vívódom, lelkem egyes része a siró szellő szarja nyara vegyül s át-átszáll egy más, egy messze sírra, mely boldogságom felét takarja. A karcsú márványkeresztet frissen font virág övezi, illatos szirmaikon rezeg a keserv könye. Én is hullatom rá forró könyeim s átölelem emlékét .. . Itt vagyok az édes anyám sirján, ^ újból hozzá kél bus panaszom . . . . . . Nem messze tőlem egy sötét reverendába Öltözött férfi térdel, oda hajtva fejét a hideg márványra, remegő ajka az üde violakoszorut csókdossa, s közben halkan rebegi: én édes letűnt üdvöm ! Halvány szép arczárói hull a köny a letört virágra . . . Oly bus, oly elhagyottnak érzi magát, imádkozna, jaj de nem tud, szivében a kietlen pusztaság vert ^ tanyát, mióta itt hagyta az, kit az életénél is jobban szeretett. Gyönyörű virágos tavasz volt, mikor oly nagyon megszerették egymást. A fiu délczeg, életvidor, a leányka pajzán, jókedvű volt, mint a májusi édes, éltető napsugár, mely az ifju szivek vírágit ellentállhatatlanul fakasztja. Egyszer a fiu bus arczczal vallotta meg imádottjának, hogy nemes szülei tántorithatlan előitéletüek, s nem hajlandók frigyükhez beleegyezést nyújtani . . . / Látnia kellett, mint borulnak el e szaf vakra azok a lobéliakék szemek, melyekből reménytelen ifju élte visszfénye lobogott; s hallani kellett e könyörgő szavakat: — Ne hagyjon itt, ne hagyjon el ! Megöl a válás fájdalma ? De az ifju férfiasan küzdött gyöngeségén és lágy hangon folytatta : nekem most el kel menni, mesze, távol : — feledni. De az utolsó szót nem merte kimondani a bánatos arcocska láttára. — De nemsokára visszatérek s talán sikerül szülőim makacsságát megtörni s enyém lész akkor örökre . . . Elmúlt egy év, azalatt az édes kis illatos viola hervadt a sir felé. Beteg lelkében ott szunnyadt a seb keserve gyógyithatlanul s mire a melankolikus ősz bebeköszöntött s hullott az első sárga falomb, a virágok végső bucsut intettek, ő is elszált velők, szebb boldogabb világba, hol nincsen bánat, tört remény, boldogtlan szerelem. Azután ő megjött, űzte vissza valami csodás hatalom, érezte, hogy nagyon szereti, övének kell lenni, szembeszáll mindennel birhatásáért . . . De késő volt ! Azt, a kit a messze földön sem feledhetett, kit szíve mélyéből oly forrón szeretett, az ott alussza, ott alant a sir mélyén édes örök álmát a temető czipruságai alatt . . . Megölte Őt a válás kinos gyötrelme ! . . . , Most ott térdel sápadtan, megtörve s bús sóhajjal zokogja : Bocsáss meg — s hideg ajkát a márványlapra nyomja s azután imbolygó léptekkel hagyja el a temetőt. Szomorúan sírdogál a hideg őszi szél, s hulldogál a sárga, zizegő falevél . . . beborítja a kopár sírokat sápadt, csipkés szemfedővel . . . Eltűnnek a könyes arczok, bus sóhajok, itt-ott még kicsi mécses halvány fénye utolsót fel-fellobog. S aztán minden olyan csendes . . . Gyászfelleget terít az alkony a néma sírkertre, felsóhajt a csípős őszi szellő s a holtak csendes álma felett újra édes altató dalt regél ... Radóczky Ilona. HÍREK. Esztergom, 1895. nov. 2. — Vaszary Kolos herczegprimás ő Eminencziája tegnap, halottak estéjén a bazilikában gyönyörű beszédet mondott, amely a keresztény szeretet magasztos elveivel foglalkozott. Beszédében a biboros érsek kimutatta, hogy az elhunytak gyászolása, azokról való kegyeletes megemlékezés is a szeretetben leli szülő^ anyját. A remek beszédet imával zárta be, amelyben az elhunytak lelki üdvéért fohászkodott. A bíboros érsek igen jó színben van, a meglehetős hosszú beszédet mindvégig" fáradalom nélkül mondotta. A bazilika óriási helyisége zsúfolásig, megtelt az ájtatos hivőkkel, akik ő Eminencziája beszédét feszült várakozással és vallásos buzgalommal hallgatták végig. — Ma, azaz halottak napján a herczegprimás Hetyey Samu, Komlóssy Ferencz és Csernoch János kanonokok assistálása mellett ugyancsak a bazilikában gyászmisét tartott, amely' egyházi aktusnál szintén nagy közönség volt jelen. — A legfelségesebb Oltáriszentség folytonos imádására alakult Oltáregyesület f. hó 10-én vasárnap nyilvános istentiszteletet tart a vízivárosi zárdatemplomban. Reggel fél 7 órakor lesz szent mise és ez időtől az Oltáriszentség imádásra kitéve marad egész nap. D. e. 8., 9 és 10 órakor is lesz sz. mise és d. u. 5 órakor szent beszéd és litánia. A folytonos imádásra a hivek az Urbaan meghivatnak. — Esztergom vmegye igazoló választmánya e hó 9-én d. e. 9 órakor a vármegyeház nagytermében ülést fog tartani, amelynek tárgya a legutóbb lefolyt megyebizottsági választások felebbezései feletti döntés lesz. Mindeddig csak a pilismaróthi választás ellen érkezett be felebbezés, de 9-ig még több választást meg fognak felebbezni. A tokodi választás ellen az igazoló választmány hivatalból emel óvást, amennyiben ott a két legtöbb szavazatot kapott jelölt között nem sorshúzással döntötték el, ki lett megválasztva. — Domitrovich Elvira asszony hangversenye. Az esztergomi közönségnek élénk emlékezetében lesz még Domitrovich Elvira asszony, aki fenomenális hangjával elragadta előkelő közönségünket. A művésznő, akit a gondviselés oly remek hanggal áldott meg, e hó 8-án Budapesten, a redut nagy termében fog énekelni egy hangversenyen, melyet ő maga rendez. Azt hisszük, hogy mindazok, akik e napon Budapesten lesznek, megragadják az alkalmat, hogy meghallhassák a tüneményszerű művésznőt. — A papnevelöintózet ünnepélyéről melyet Vaszary Kolos herczegprimás névünnepe alkalmából rendeztek, csak ma számolhatunk be olvasóinknak, mivel a tudósítást elkésve kaptuk és igy azt mult számunkban nem közölhettük: »Igen fényes ünnepséget rendezett az esztergomi növendékpapság biboros érsekatyja nevenapja alkalmával. Az intézet elöljáróságával együtt nagy számú vendég jelent meg az esztergomi káptalan, lelkészkedő papság és világiak köréből. Ott voltak a ngos és ftdő elöljáróságon kivül: Boltizár József püspök, Sujánszky Antal nagyprépost, Blümmelhuber Ferencz praelatus, Mally János, Csernoch János, Graeffel János, Maszíaghy Ferencz, Hetyey Samu, és Venczel kanonokok ; Fehér Gyula kir. vár. plébános, Vojnícs Döme gymn. igazgató, dr. Walter Gyula prim. titkár; Frey Ferencz képv., Maiina Lajos h. polgármester, Feichtinger Sándor, Mattyasovszky Lajos és Kálmán, Magos Sándor, Magurányi József, Reviczky Gábor, Hanny Béla jószágigazgató, Rapcsák Imre háziorvos; Számord Ignácz, dr. Klinda, Br. Gudenus, P. Theodosius, Szabó Szilveszter, Rózsa Vitái, Schedl Arnuíf, Csikasz Villebald, Pathy Gyula, Keményfy Dániel és sok más. — Az ünnepély tárgysorozata a következő volt: 1. Pápai hymnus. Sevlertől. Előadja az intézeti énekkar. 2. Üdvözlő dal. Wébertől. Előadja az intézeti ének- és zenekar. 3. Üdvözlő beszéd. Mondja Erdősi Károly IV, éves hittanhallgató. 4. Névnapra. Hulényitól. Előadja az intézeti énekkar. 5. Óda. Irta Ozoray István I. éves hittanhallgató, szavalja Kászoni Alajos I. éves hittanhallgató." 6. Részlet Lammermoori Luciából. Donizettitől. Előadja az intézeti zenekar. 7, Föl hivő nép! Költemény Gyürky Ödöntől, szavalja Buttykay Emil III. éves hittanhallgató. 8. Katonakar Faustból". Gounodtól. Előadja az iztézeti ének- és zenekar. A minden izében kitűnően sikerült ünnepélynek főleg két pontjánál nem akart megszűnni az éljenzés : Midőn az üdvözlő beszéd végén a kegyes főpásztort éltették a növendékek s midőn Gyürky Ödön lelkes, mély hitből fakadó költeménye szinte magával ragadta a jelenlevőket. Az ünnepség végén a praesidens érseki helynök, Boltizár püspök intézett néhány lelkes szót az ünneplő növendékpapsághoz, mely főpásztora iránt érzett szeretete s kegyelete virágaiból ily szép koszorút tudott összeállítani ; — megígérte, hogy az ünnepélyről referálni fog Ő eminencziájának is, mert biztos benne, hogy az utóbbi időben sokat szenvedett atyai szivének sok örömöt s vigasztalást fog nyújtani. — A lelkes ünnepélyt nagy társasvacsora követte.* F. L. — Helyettes anyakönyvvezető Esztergomban. A m. kir. belügyminiszter Esztergom sz. kir. város kérelmére és a vármegyei közig, bizottság pártoló felterjesztésére Esztergomban 800 frt évi fizetéssel a belügyi tárcza terhére helyettes anyakönyvvezetői állást engedélyezett. A belügyminiszter leiratban értesítette erről Esztergommegye alispánját, egyszersmind arra kérte, hogy a kinevezendő tisztviselőt hozza javaslatba. — A vágóhidügyj bizottság, amely okt. 18-án és folytatólag 23-án tartotta üléseseit, már beterjesztette javaslatát a tanácshoz. A javaslatban megállapították a vágóhíd területét, a szükséges épületeket és a husvágás dijaira vonatkozó szabályzatot. Ha a tanács a bizottság javaslatát elfogadja, úgy az a képviselőtestület elé fog kerülni, amely azután végleg fog határozni az uj vágóhíd felépítésének módozatai felett. — A szentgyörgymezeiek küldöttsége a polgármesternél. A szentgyörgymezeiek az iránt kérték meg Maiina Lajos h. polgármestert, hogy a disznópiaczot a szt.-györgymezei vásártérre tegyék át. — A polgármester megigérte a küldöttségnek, hogy kérelmüket a tanács, illetve a képviselőtestületnek pártolólag fogja beterjeszteni. A disznópiacz áttétele már csak azért is előnyös volna, mert a vágóhidat is a város szt.-györgymezei részében fogják elhelyezni. — Rendelet a tanfelügyelőkhöz. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet intézett a tanfelügyelőkhöz. A rendeletben arra hivja föl, hogy szigorúan ellenőrizzék a tankötelezettség teljesítését ; e végből szabályzati tervezetet és ellenőrzési mintát küldött a tanfelügyelőknek és arra utasítja őket, hogy tapasztalataik alapján javaslatot terjeszszenek a közigazgatási bizottsághoz, amelynek határozatát aztán mutassák be a minisztériumnak- A tanfelügyelők elsőrendű feladata — ugy mondja a rendelet — hogy a gondozásukra bizott iskolákban a jó tanítást példaadás, buzdítás, lelkiismeretes utánnézés által biztosítsák. Az állam nyelvének, a magyar nyelvnek tanításáról szóló 1879. törvényczikk rendelkezései sincsenek kellő mértékben érvényesítve. Az 1893—94. ebben a 7200 nem magyar tannyelvű népiskola közül 2199-ben a magyar nyelv siker nélkül vagy éppen nem tannittatott. Ügyeljen arra a tanfelügyelő, hogy az iskolafönntartók kiegészitették-e a háromszáz fortos törvényes minimumra a tanítók fizetését. A miniszter különös figyelmébe ajánlja tanfelügyelőknek a kisdedóvásról szóló 1891. évi törvény végrehajtását. Végül az iskolalátogatás nagy fontosságára utal, s fölszólítja a tanfelügyelőket, hogy évenkint legalább egyszer látogassák meg a rájuk bizott iskolákat. — Az esztergomi kath. legényegylet folyó hó 24-én tánczvigalommal egybekapcsolt szinelőadást rendez. A szinre kerülő darabról, valamint annak szerepeiről jövő számunkban fogunk bővebb ismertetést nyújtani. — Halottak napján gyönyörű őszi idő kedvezett mindazoknak, akik a temetőbe iparkodtak a kegyelet adóját leróni. A városi temető zsúfolásig megtelt a sir látogatókkal. Egyes sírok igen szépen fel voltak díszítve. 6 órakor volt a fŐgymnasiumi ifjúság gyászünnepélye, a melyet óriási közönség hallgatott végig. — Az ujonczok felesketése. Az ujonczok felesketése, a melyet háziezredünknél azért is nagy disszel tartanak meg, mert november i-ére esik a caldierói csata évfordulója, a szokásos formák között ment végbe az idén is. Reggel 8 órakor sorakoztak a gólya bakák az uj kaszárnya udvarán. 9 órakor a városi plébánia templomban, a ref. egyházban, a zsinagógában ki-ki saját vallása szerint ünnepi beszédeket halgattak, a melyeket Csernoch J. dr. kanonok, Gartsik Nagy-Sallay István lelkész és Weisz Izsák dr. ker. főrabbi mondottak. A róm. kath. templomban ünnepi mise is volt, a mely alatt a katonazenekar játszett egyházi dalokat. Ezután a felesketés ment végbe ugyancsak a plébánia templomban és pedig három nyelven. A magyar eskümintát Danzvith százados, a németet Zunah főhadnagy és a tótot Szamesch főhadnagy olvasta fel. A felesketés után az ujonczok, a kiket Wagner százados vezényelt, megtették az első diszmenetet a város háza előtt állást foglaló ezredes és tisztikar előtt. — Délben a tisztikaszinóban díszebéd volt, a mely hármas jelentőséggel birt. Ekkor ülték meg a caldierói csata évfordulójának, az ujonczok felesketésének és az előléptetett tiszteknek ünnepét. A diszebéden a házigazda tisztikaron kivül résztvettek : Andrássy János alispán, Maiina Lajos h. polgármester, Frey Ferencz orsz. képviselő, Fehér Gyula dr. plébános, Weisz Izsák dr. főrabbi, Altorjai Imre csendőrszázados és Lasch csendőrhadnagy. Kruplanicz Kálmán főispán gyengélkedésével mentette ki elmaradását. Az első felköszöntőt Görcz Arthur cs. és kir. kamarás, ezredes mondotta ő Felségére. Beszéltek még kivüle Sztudnicska őrnagy, Andrássy alispán, Maiina, Frey, Fehér és többen. — A legénység a nagy nap örömére ünnepi ebédet élvezett, azonkívül minden század 20 frt ajándékban is részesült. — Meghívó. Az Esztergom-vidéki Róm. Kath. Népnevelők Egyesületének központi bizottsága f. é. nov. hó 7-én csütörtökön d. e. 10 órakor, a kir. érs. tanítóképzőintézet helyiségében ülést tart. Az ülés tárgyai lesznek : folyó egyesületi ügyek, a legközelebb megtartandó közgyűlés ideje s tárgysorozatunk megállapítása. Az ülésre az egyesület tiszti karát, a a központi bizottság tagjait ezennel tisztelettel meghívom. Esztergom 1895. nov. 1. Dr. Kováts Kálmán, egyes, elnök. — Az esztergomi anyakönyvi hivatalban az első hónapban 55 születési, 32 házasság hirdetési és 46 halálozási esetet jelentettek be. Eddig 7 házasságot kötött meg az anyakönyvi hivatah Holnap lesz az első vegyes házasság, a midőn keresztény vőlegény és zsidó menyaszszony fognak egymással egybekelni. — A következő levelet vettük: »Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapja legutolsó számában megjelent vezérközleményben, az építendő uj kórhárházról el-