Esztergom és Vidéke, 1895

1895-10-27 / 86.szám

Az agrárius helyzet. Budapest, 1895. október 24. Az egész országban mindenfelé nagyban folyik sőt már bevégzéshez közeledik az őszi mezei munkálkodás. Nyomasztó lelki állapotban fogott hozzá az őszi szántásvetéshez gazdaközönségünk, s ez az állapot uralja őket most is, ha óvatos szemmel tekintenek a jövő felé. És méltán. Az a magyar föld, melyet goddal művel, nem az övé, lehetnek dús esztendők azok hasznát mindenki más érzi, csupán a magyar gazda nem. Hiába igyekeznek nemzetgazdáink a külföldi agrárviszonyok haladásából kimagyarázni a magyar mezőgazdaság sajnálatos helyzetét, s ez kapcsolatban áll a középeurópát uraló gazdasági válsággal. Évtizedek hibája ez. A merkantil érdekeknek a mezőgazdasági érdekek rovására történt egyoldalú felkarolása, — hozta létre Magyarországon, ezen aspecialiter földmivelő államban, azon gazdasági válságot mely megingatta erős pozicziónkat a külföldi piaczokon, gyengitette versenyképességét a külföld produkczióival. A magyar államtól hiába vár segítséget gazdaközönségünk. Egyedül saját erejére van az utalva, mert nincs reményünk egy egészséges agrárpolitikához. Utánna kell tehát látnia a magyar mezőgazdának, hogy saját erejéből ugy javítson tarthatatlan helyzetén, a mint képes. És erre már többféle kísérlet történt, melynek egyik leghatalmasabb nyilvánulása az országos agrárbank, mely a napokban kezdte meg működését. Ezzel kapcsolatban érdemes táridején tiz forintot kapott havonként, ezzel fizette a házbért. A huga varrólány, az öcscse szedőgyerek, a többi neveletlen iskolás gyerek, akik legföllebb most keresnek valamit. Krumpliból és kenyérből táplálkozott, de rózsák fakadtak arczáin s formás elomló termetét mindig elegáns, finom ruha fogta körül. A zsebkendője is finom volt és szőke hajából finom parfüm áradt. Az utczán járva, uri kisasszony volt, olyan, mint a büszke vízililiom, aki mocsár vizéből táplálja büszke fehér szirmait. Hogy miből tellett az előkelő ruhára, azt nem tudom s nem tudja senki. De Scháffer Gizit társai gúnyja emelte minden gyanú fölé. Becsületes, megközelithetlen leány volt. A szinpadon tánczolva mosolygó elfogulatlansággal tűrte a feléje szegzett látócsövek frivol tolakodását, de ha az utczán egy tolakodó tekintet fúródott kalapja alá, arczát elöntötte a vér. Lopva néztem a szomszédomat. Vájjon mily szemmel, szivvel nézi ezt a leányt, aki fölött a tiz év nyomtalanul tünt el ? De Pavel Gyula arczán az általános figyelmen kivül más hatás nem látszott. O a tánezot látta, a lágy, halk keringőritmust hallgatta, mely resonnált siket lelkében. Sőt ezt a lelki siketségét is takarékossági érdemei közé sorolta, mert maga kezdett róla beszélni. — Ez a Scháffer Gizi most is olyan, mint volt. — Csak a térde valamivel gömbölyűbb, mint mennyasszonykorában, jegyeztem meg én. gyalni a módot, mellyel legczélravezetőbben segíthetünk a földbirtokos osztályon különösen a kisbirtokosokon, mert hisz ezek képezik az alapját az egész magyar mezőgazdaságnak. Annyival is inkább a kisbirtokosság segélyezését kell felkarolnunk, mert a többször emiitett válságos agrár helyzet leginkább ezt az osztályt sutja. A nagybirtokosnál legfeljebb arról van szó, hogy a nagybirtokos ötven vagy 100,000 frtot vág zsebre mig a kisbirtokosnál ez exisztenczia kérdése e főszempont az is, hogy a kisbirtokosokat föl ne divják a nagybirtokosok, s ez által ne álljanak elő ujabb és ujabb latifumdiumok. Vegyük tekintetbe azt, hogy a kisbirtokos osztályon van a magyar mezőgazdaság virágzásának nagyobb része, mert kezeiken van a legtöbb földbirtok reájuk nehezedik tehát ugy a válság veszedelme, a mint ők érzik első sorban a jólétet. Azért várjuk tehát az ő helyzetük előnyös emelkedésétől a közgazdaságunk javulását. Ez az osztály terhes adók és alacsony gabonaárak vészes súlya alatt nyög s befektetési tőkével nem birván, az intenzív gazdálkodás folytatására merőben képtelen, elannyira hogy a megélhetés eszközeit is alig képes magának megszerezni, s a tönkremenésnek, a pusztulásnak néz elébe. Mi volna legczélszerűbb lépés tehát, mely az első segélyt nyújtaná a segélykérő kisgazdának ? Be kell hozni mindenek előtt azon gazdasági tényezőt,amelyet a külföldi agráriusok régen alkalmaznak : az úgynevezett kredit-agrikolát, amely nem is hitel tulajdonképpen, hanem egy neme az előlegnek. Ne nyújtson konzumptiv hitelt az uj agrárbank, hanem kérjük tőle a produktív hitel forrásainak megindítását. Hitel nélkül lehetetlen működnie az természetes a mezőgazdának s minél olcsóbb ez, annál perverzebb eredményeket képes felmutatni. A kisbirtokosnak legerősebb támasza az olcsó hitel, mint egy tapasztalt agrárius mondja: »Olcsó hitel a mezei ipar felvirágzásának egyik elutasithatlan követelménye. Lassan ugyan, de biztosan gyümölcsöző beruházások csak ott lehetségesek, hol a földbirtokos mérsékelt kamat és törlesztés mellett hosszabb időre hitelre tehet szert.* A forgó tőke alapja a belterjes gazdálkodásnak, már pedig Magyarországon csak a belterjes gazdálkodás tudhat pozitív eredményeket felmutatni a mai viszonyok mellett. A forgó tőke hiánya a legnagyobb baja a kisgazdáknak, de érzik ennek jelentőségét a nagybirtokosok is, akiknek nincs meg. A magyar kisgazdának nincs segítsége ha hirtelen megszorul. A külföld államaiban, ahol a reális hitel jól ki van fejlődve, biztos támaszt nyer a földbirtokos a kredit agrikolában, mert az látja el a megszorult kisgazdákat az egyes termelési ágak megkezdéséhez vagy folytatásához a szükséges előleggel amelyet azután a nagyobb jövedelemből könnyen visszafizethet. A kisgazdák Magyarországon főleg akkor vannak szorult helyzetben pénz dolgában, midőn nincs mit eladniok vagy parin alul elvesztegetniök. De az olcsó hitel még nem teljesen biztos támasz a gazdáknak. Meg kell őket hatékony eszközökkel győzni, hogy a rohanó haladás közben az apáinktól eltanult gazdálkodás már nem elég, mert a haladó idő a mezőgazdával szemben is követeléseket támaszt. Csatlakozni kell a magyar gazdáknak legsajátosabb érdekükben azon józan és becsületes agrármozgalmakhoz, melyeket az ország független gazdái megindítottak. — Lelkesítse a magyar gazdákat azon szent eszme, amelynek zászlójára a magyar haza szentföldjének megmentése van tűzve. És ennek az eszmének legjobb előharezosai a megyei gazdasági egyesületek, — Esztergom megyében az esztergom-vidéki gazdasági egyesület — lehetnek. J-k I-n. Az „Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat" választmányi ülése. Esztergom, okt. 25. Az »Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat* október 24-én a városház nagytermében tartotta választmányi ülését Kruplanicz Kálmán főispán ur elnöklete alatt. Elnök az ülést megnyitván, Rózsa Vitái főtitkár a folyó ügyeket adta elő, melyek közül a következőket közöljük: Mindenekelőtt bemutatja a városi képviselőtestület közgyűlésének végzéséről szóló két átiratát, melyek szerint a közgyűlés kijelenti: I. hogy az esztergomi régészeti és történelmi társulat czéljait mindenben kész elősegiteni, s ennek megfelelőleg fölhivta a polgárságot, hogy a város határában találandó történelmi vagy régészeti becscsel biró leleteket megvétel végett a polgármesteri hivatal utján a régészeti és történelmi társulattal közölje ; 2. megadja az engedélyt arra, hogy a szüleit megbékélje : rábírta Scháffer Gizit, hogy hagyja ott a ballettet. Isten tudja, milyen nehezére eshetett a leánynak az az áldozat s miből fizette ezentúl, három esztendőn keresztül, a házbért. De megtette és finom arczán ezalatt az idő alatt is játszott a finom mosoly és megjelenése ezentúl is elegáns volt. Nos, és aztán egyszerre csak megszakadt közöttük a viszony, Peval Gyula megbékült a szüleivel, elvette szerelemből azt a lányt, akit szülei az ő számára választottak, Scháffer Gizi pedig mosolyogva ment vissza a szinházhoz, ahol továbbra is a mennyassszonynak csúfolták. — Nem tudom miért, de ez a leány, akinek szivén rut megcsalatása nem ejtett sebet, aki békén és mosolyogva állította helyre életében a status quo-t, megmaradván változatlanul annak, ami volt, szegény becsületes és elegáns : tisztelettel töltött el. Annál szánalmasabbnak láttam azt az ellomposodott embert, aki most is henczeg, érzeleg, kaczérkodik önmagával és komédiázik másoknak. Szerettem volna szabadulni tőle, de mint annak idején a regényével, ugy tolakodott mostan a valóságával. Minden áron illusztrálni akarta az ő szóval festett idilljét: meg akarta mutatni csudálatos feleségét és a nyugalom révét, ahogy otthonát nevezte. Másnap eljött értem s elvitt lakására. Egy zöldfa-utezai régi ház második emeletére vezetett, meghúzta a zsinóros csöngetyű rézkörtéjét, egy piszkos cselédleány nyitotta ki az ajtót. Az előszobában olcsó, feslő, megfoldozott pokrócz volt Peval Gyula nem reagált erre, csak helybenhagyta. — Csakugyan, a térde gömbölyűbb. Be jól emlékszel reá! Majd megint kezdett henczegni. — Igazában, én semmi szükségét nem érzem a színházi szórakozásnak. Ha most elhívnának innen, minden sajnálkozás nélkül hagynám itt az előadást. Hidd el, a boldogsághoz csak megelégedés kell és egy nyugalmas rév, a családi élet. Én csak a családi életnek élek, legnagyobb örömem, ha hazamegyek feleségem és gyermekeim közé. A nőm köt, vagy varr, én pedig a gyermekekkel foglalkozom, vagy újságot olvasok. O, a családi élet, a családi élet mindent pótol. — Akkkor neked igen jó feleséged lehet! — Nincs párja, hidd el, hogy nincs párja. Szegény leány volt, szerelemből vettem el. De egy milliót ér. Takarékos és igénytelen, a ruháit maga varrja s nem is kell neki több, legfölebb kettő egy esztendőben. S ugy tudja rendben tartani a házat, hogy a fizetésem egy jó harmada megmarad. O tanított engem a valódi hasznos életre. Ha rágondolok, hogy mire jutottam volna Scháffer Gizivel, akkor szinte szégyellem magamat. S ezzel folyt a henczegés az ő nyárspolgári voltával ugy, ahogy hajdanában henczegett idealistaságával. A hivatalban, meg onnan elmenet, Peval barátom egyébről nem beszélt, mint az ő viszonyáról Scháffer Gizivel. Hogy miből állt ez a nagy szerelem, azt ma sem tudom. De tény, hogy mindennap megvárta őt a próbánál, hazakísérte, s ilyenkor ünnepíes komolyságot öltött az arcza. A szép leány hallgatagon ment mellette. Hogy szerette-e az elegáns fiút ? Miért ne ? Szerette szerelem nélkül, mint a szegény leányok azt az embert, aki el akarja venni. A biztos jövő kilátása a ragaszkodás érzetét kelti bennük s a tudat, hogy az az ember a becsület szentesítése mellett fogja karjaiba zárni, fejleszti bennük az Összetartozóságot. Ám Peval barátom nem tudott eleget beszélni róla, hogyan szereti őt a leány s mennyire szereti ő viszont. Ha együtt mentünk haza s Peval egyszerre mélyen sóhajtott, tudtam már, hogy mi fog következni. A legáradozóbb lirai ömlengések, intim részletek, a minőket jóizlésü ember senki fiának nem mond el, küldik nősen, ha igazak. S mindenképen tudott szerelmének valami ideális tiszta színezetet adni. Segítségére volt ebben, hogy szülei semmit sem akartak tudni arról, hogy egy ballerinát vegyen el; ő pedig kész volt szülei akaratával is szembeszállani. Minden szaván látszott, hogy ő kéjeleg az önzetlen szerelem gondolatában, imponált önmagának az ő elfogulatlanságával, mellyel szerelmese állásán tulteszi magát s nem riasztja őt vissza a hordárapós és a varrólány sógornő sem. Gondosan ápolt finom kezén meg-megforgata a karikagyűrűt, vőlegénységének szimbólumát s kaczérkodva a szegénységgel, számolgatta, hogyan fog majd feleségével megélni a fizetéséből, szülei támogatása nélkül. Maj egy utolsó kísérletet tett, hogy