Esztergom és Vidéke, 1895

1895-10-24 / 85.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 85. szám. Csütörtök, 1895. október 24. ESZTERGOM és VIDÉKI r r r «• •« ^\x\v\vvvvv\v\^ VÁROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^vx\v\v\v\x\vx\x^^^ Megjelenik hetenkint kétszer: . , csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., —&— hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR.: Hivatalos órak : d. e. 12-2-ig. s Egész évre 6 frt — kr. ^ Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., | f I Ne tTévreI * ío ' 1 hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I | E gy > hónapra I 50 » | pénzek és reklamálások küldendők. bélyegilleték fizetendő. I Egyes szám ára — » 7 » | Egyes Számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papir- I fejww«xsvjw»ji?x^vvxNv^xNv^^ kereskedésében, a Wallfiscll- és Uaugh-féle dohány tőzsdékben. ^xx<»aíx^wsx^^vsixaíx^»Niív^*^vx^vx*íx\x^^ A tárgyalások vége. Budapest, 1895. október 23. Végre valahára 4 heti szakadatlan munka után elvégezték a szervezési sza­bályzat érdemleges tárgyalását. — Most még a közgyűlés elé kerül a szabályzat, azután a belügyminiszter­hez szentesítés végett. Földváry István dr. oly gondo­san oldotta meg a reá bizott terhes feladatot, a szabályzatot oly lelkiis­meretesen, oly alaposan dolgozta ki, hogy méltán megilleti őt az egye­sült város osztatlan hálája v tisztelete és szeretete. Ha a legtárgyilagosabban ítéljük meg a legutóbbi félév, az igazi ki­tartó munka félesztendejét, minde­nütt ott látjuk Földváry István drt, a ki városunk iránti önzetlen ragasz­kodásával, tudásával, szorgalmával nagyban hozzájárult az egyesítéssel felmerült átalakulások nehéz mun­kájának megoldásához. Mi, akik Földváry dr. műkö­dését mindig élénk figyelem­mel kisértük, tudjuk legjobban, mily nagy munkát végzett el. Pedig, ha strikte vesszük, nem a főügyész dol­ga lett volna a szervezési szabályza­tot kidolgozni. O azonban a legna­gyobb készséggel elvállalta a terhes feladatott és sokaldalu elfoglaltsága­Hz „Esztergom és W tárczája. A Kurdiék famíliája. A Kurdiék famíliájára nagyon szeretek visszagondolni. Talán, mert sok jó órát töltöttem gyermekkoromban Kurdi Bálint uram kicsiny portáján; talán, mert most tudom csak igazán becsülni azt az erő­sen napsütötte, kérges tenyerű munkás­embert, akinek olyan helyes fogalmai voltak mindenről. Két ember volt ő tu­lajdonképen. Hétköznapon a szorgalma­san dolgozó munkás, aki nagyokat iz­zadva tartja rendben kicsiny gazdaságát, verejtékkel csalja ki a földből százszoro­san azt, amit beléje vetett; vasárnapon a pihenő ember, kiről szó vagyon a bib­liában. Mekkora volt e két-egy ember között a különbség! Amikor dolgozott, nem sokat adhatott Kurdi Bálint uram a külsőre, de vasárnap ugyancsak rendbe szedte magát, mikor ránczos csizmában, szép fekete magyar ruhában végig bal­lagott a fő-utczán, a városházára. Az idő mult, deresedni kezdett Kurdi uram feje. Megszaporodott a család és Juliskának a takarításban, j Jóskának a Bodrival való ingerkedésben a hamis nak daczára bámulatosan rövid idő alatt, mintaszerűen végezte el a munkát. Nem állítjuk, hogy az előadói ja­vaslat teljesen hibátlan lett volna. A fizetések meghatározása körül egy kis­sé szükkezü volt, ezt azonban nem le­het hibául felróni, hanem ellenke­zőleg érdemül kell betudni, hogy a város pénzével takarékoskodott. Ez az egy hibáztatni való van az egész munkán, de ezt a többi fényoldalak teljesen elhomályosították. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a bizottsági tárgyalások alkalmával egyesek részéről — a kik a mun­ka helyett inkább a kritizálás ké­nyelmes feladatára vállalkoztak — határozott czélzatos magatartást tapasztaltunk. Ezek nem fogták fel lelkiismeretesen azon tisztséget, ame­lyet a közgyűlés plénuma rájuk bi­zott, t. i. azt, hogy az egyesült vá­rosnak mihamarább szervezési sza­bályzatot készítsenek, — hanem minden erejükkel odatöreked­tek, hogy saját önző czéljaikat elérjék, azokat pedig, a kik igazán önzetlenül fáradoztak feladatuk meg­oldásán, gáncsolják és elkeserítsék. Mint az újkor messiásai jelentek ők meg a látóhatáron, hogy hirdessék az igét a tudatlanoknak, elárasszák szellemük fényét a tudatlanok kö­«Boriskám szentem* is segített. Ez a gödrös állu, kóczos hajú, aranyos kis leány, aki gagyogásával jó kedvre derí­tette a legelkeseredettebb embert is és akit örömmel hallgatott mindenki, ha el­magyarázgatta a munkából hazatért ap­jának, mit csinált anyika egész nap és milyen játékokkal töltötte el a napot ő maga. Lesve-lesték a kis aranyos,minden szavát és Juliska meg-megkoczkáztatta azt a bölcs véleményét, hogy : — Milyen okos is ez a gyerek ! # Forró nyári napon esett meg a dolog. A nap tüzesen sütött. Nehéz, fojtó volt a levegő, ugy érezte az ember, mintha meglehetne fogni. A városban alig lehe­tett embert látni, nem kívánkozott ki senki sem az utczára. Leeresztett ablak­redők mögött a hűvös szobákban várták meg, mig nyugvóra tér a nap és forró lehelletével nem kínoz többé. Ilyen idő­ben az én kis városomban csak három helyen volt élet és vidámság. A piaczté­ren levő patikában, ahol a város első emberei szoktak összegyülekezni és meg­beszélték a legújabb eseményeket; az uszodában ; ahol alig volt már hely és lenn a hétkápolnánál a Duna partján, ahol a gimnázium diákjai szoktak fürödni, zött. — A német egy igen jó ki­fejezéssel jellemzi az oly embereket, akik, mig maguknak kellene dolgoz­ni, azt nem teszik, midőn mások vég­zik el a munkát akkor kritizálnak > Glücklichmacher € -éknek (boldogí­tóknak) nevezi őket. Voltak a bizottságban is ily bol­dogítók és ha azt a néhány lényeges ferde intézkedést, a melyeket az ő as­sistencziájukkal vittek keresztül, a köz­gyűlés is elfogadja, nekik lehet kö­szönni azon hátrányokat, a melyek azokból a városra a jövőben háro­molni fognak. Hiába nálunk nem akarják soha­sem méltányolni az igaz munkát, nem akarják belátni, hogy csak összetartással, kitartó munkával lehet eredményt elérni. Elég megpróbáltatáson ment már keresztül Esztergom. Elég volt már a visszavonásból, a pártoskodásból, álljanak össze azok, akik városunk érdekét szivükön viselik, akiknek a közjó, a városjóléte, fejlődése a ma­gaslat, a honnét a dolgokat megbí­rálják, nem pedig a magánérdek, az önzés, a személyeskedés. Irtsák ki azon elemet körükből, a mely eddig is megölő betűje volt Esztergomnak, tartsanak össze a jók az igazak. De már nagyon is eltértünk tu meg azok az emberek, akik ugy tartot­ták, hogy a fürdés csak ugy ér valamit, ha úszni ;s lehet egyszersmind. Az bizo­nyos, hogy uszní nem nagyon úszhattak a kicsiny városi uszodában, elmentek te­hát a diákok közé a hétkápolnához, a szabad Dunába. KurdJ Bálintnak nem engedte meg a sors, hogy'ő is ilyen kellemes módon elviselhetővé tudja tenni a meleget. Ta­lán megtehette volna, de ő már kora dél­után befogta két sárga lovát és kihajtott velük a földjére, ahol néhány munkás­ember kukoriczát tört. 0 is velük dol­gozott, mert azt tartotta, hogy «a gazda szeme mindent lát>, másképpen megy a munka, ha ő is jelen van és jó példával jár elől. Elfáradva, í^egizzadva, hagyta abba a munkát, amikor a nap aludni mént a Vértesek mögé. A két sárga addigra jól­lakott lóherével és szinte örültek, hogy mehetnek hazafelé, legalább, amig futnak, nem bántják őket annyira a legyek. Szép ut vezet Kurdi gazda földjéről be a vá­rosba. Közel a Duna partjához, melyre szabad kilátás nyílik, mig a másik oldal­ról sűrű bokrok sjegik az utat. A lovak olykor nagyokat haraptak egy-egy ágon, mely mélyen lecsüggött a kocsiutra, Kurdi lajdonképeni tárgyunktól, a szerve­zési szabályzattól. Még néhány szó­val akarunk Esztergom mozgató ele­meihez fordulni. A szervezési szabályzatot letár­gyalták. Van benne néhány kivetni való intézkedés, reméljük, hogy a városatyák ezeket meg fogják vál­toztatni Esztergom jövője érdeké­ben is. Nem sokára itt lesznek a tisztvi­selő választások. Oly férfiakat válasz­szanak meg, a kikben biztosítékot fognak látni arra nézve, hogy az ügykezelés kifogástalanul és biz­tos mederben haladhasson. Oly sokat nyertünk az utóbbi időben, megerősödtünk számban, te­kintélyben ; oly intézmények, alko­tások birtokába jutattunk és vannak folyamatban és tervben, a melyek anyagi fejlődésünket, jólétünket biz­tosithatják, persze csak ha egyesült erővel fogunk dolgozni. Tartsuk szemünk előtt a régi latin közmondást: > Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabun­tur,t akkor Esztergom jövő nagysá­gának alapját megvetjük és akkor az utókor is hálásan fog megemlé­kezni azokról, a kiknek szellemi és anyagi jólétét köszönheti! gazda meg csendes gondolkozásba me­rült. A lovakat nem kellett igazgatnia, ugy ís haza találtak a jámbor párák. Szá­mítgatta, mennyivel fizeti vissza az édes anyaföld a beléje vetett magot és ma­rad-e valami eltenni valója, ha a Juliskát meg a Jóskát, akik most már iskolába fognak járni, szépen kiöltözteti és köny­veket, írószereket és más egyet vesz nekik. Édes álmok ! Kurdi uram se látott, se hallott, mély merengése elragadta őt a távol jövőbe és rózsaszínben festve min­dent, látta magát, amint este csendesen pipázgatva az udvaron, várja, mig haza­jön a Jóska gyerek, aki akkora ur lesz és az fog törődni a birtokkal is. A va­csorát Juliska fogja készíteni, természete­sen addig, mig férjhez nem megy és az az aranyos Boriska . . . Itt vége szakadt az álmodozásnak. Hangos kiabálás verte fel a csendet s a lovak megijedve tőle, koezogni kezdtek. A Duna felől jött a lárma és Kurdi uram megerőltetvén kissé a szemét, látta, hogy a parton gyerekek szaladgálnak ijedten és segítségért kiabálnak. Ott valakit el­ragadott az ár ! Kurdi uram a lovak közé csapott és azok vad rohanással vitték neki a szekeret a Dunának. Öt kis fiu sírva, jajgatva fogadta:

Next

/
Thumbnails
Contents