Esztergom és Vidéke, 1895

1895-10-17 / 83.szám

Közegészségügyi viszonyaink és a betegsegélyző pénztárak. Esztergom, 1895. °kt. 16. (E. L.) A napokban osztották ki országgyűlési képviselőink között a belügyminiszternek közegészségügyi viszonyainkról szóló jelentését. A könyv, mely statisztikai sorrendben állítja elénk Ázsiába is beillő közegészségügyi viszonyainkat, megdöbbentően tárja fel a valót, midőn rámutat arra, hogy az ország megyéi közül 42, s a városok közül 7 önmaga Ítélte el saját közegészségi viszonyait, melyeket a legjobb akarat mellett sem lehet még kielégítőnek sem tekinteni. A többi megyékről és városokról, melyek e tekintetben a föntiektől eltérnek, vagyis melyekben a közegészségügyi viszonyok kedvezőbbek voltak, a miniszteri jelentés szerint »a kedvező viszonyok előálltát inkább a véletlen művének* lehet tulajdonítani. S sajnos éppen ezen kijelentés az, a mely a könyv összes állításai között téves. Hát a kerületi betegsegélyző pénztárak működésének, melyek a kereskedelemügyi miniszternek az 1893. évben kiadott jelentése alapján, midőn összesen még csak 273 állt fenn az ország területén, 329.829 segélyezésre bejelentett taggal, nem lehetne ezen kedvezőbb eredményt betudni ? Pedig ezen kedvezőbb eredmény elérését csakis ezeknek köszönhetjük, arányba véve. az ezen évben a segélyezésekre kiadott összeget 2.071.045 frt 82 krt a bejelentett 329.812 taggal, ugy eredményképen 180.000 embert vehetünk, mint akiket a kerületi pénztárak láttak el orvosi kezeléssel. Sőt a baj radikális gyógyítására, vagyis közegészségügyi viszonyaink jobbra fordítására csakis a kerületi betegsegélyző pénztárak vannak hivatva, amennyiben épp a munkásosztályt, — mely majdnem kivétel nélkül tagja a kerületi pénztáraknak, s mely azelőtt betegségek vagy járványok idején ingyenes, azaz a lehető legrosszabb orvosi ellátásban részesült, — ma épp oly ellátásban részesitik a pénztárak orvosai, mint a legfelsőbb tízezrek tagjait. Tagadhatatlan ugyan, hogy az utóbbi időben a beteeedési esetek száma növekedett, ami onnan magyarázandó, hogy épp ezen munkás-osztály, tudván azt, hogy a legcsekélyebb betegsége is táppénz-segélyt hoz számára, néha 1 — 2 hetet szán ilyeténformán pihenésre, azaz betegségre, s amennyiben a betegsegélyző pénztárak kötelezvék a betegedési statisztika vezetésére, s az adatoknak az országos statisztikai hivatalba való beküldésére, növekedik a betegedési esetek száma az országban. Szembeszökő az eredmény az 1893. és az 1894. évek halálozási kimutatásában is az utóbbi év előnyére, ami nem is csoda, mert mig az 1893. évben 273 betegsegélyző pénztár működött az ország területén, addig az 1894. évben még vagy 50—60 ujabb kerületi pénztár alakult s így a halálesetek száma is fogyott. Rossz közegészségügyi viszonyaink egyik főtényezője első sorban a körorvosok fizetés kérdése is, melyet a kerületi pénztárakkal szintén meg lehetne oldani, de csak olykép, ha az állam megszüntetné a privát pénztárakat, mint az ipartestületi, gyári Iz „Esztergom és fiié" tárczája Meglepetés. — Életkép — Irta. KUTHY ZOLTÁN. Darvay ur, az »Egyesitett Hitelszövetkezetek* érdemdús igazgatója nagyzási hóbortban szenvedett; Elénk fantáziájának apró szüleményein, a melyek néha egész hárijánosi dolgokká nőtték ki magukat, kétségbe estek igazgató kollegái. Sehogysem birták összeegyeztetni a komoly, higgadt vérű hivatalnokot a kalandok után szomjazó emberrel. Es ezt a különös szenvedélyt, a melyről hivatalbeli szigorúsága hallani sem akart, olyan természetes módon kultiválta az iroda falán kivül, hogy szinte életfeladattá vált. Nevetett rajta, ha sikerült, derűssé vált az arcza és látszott a szeme ragyogásán, hogy boldogságot szerez neki a becsapott ember jóhiszemű ámulata. A kudarctól azonban iszonyodott. Inkább óvatosan járt el a dologban, meghányta-vetette jó előre a megcselekedendőt, és miután kellő módon tájékozottnak vélte magát az egész machinácziójában: szépen nekifogott lágy hangjával és meg sem állt, mig a diadal ott nem ragyogott magas homlokán. Hanem hát van egy példabeszéd, a mely azt tartja, hogy addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik. Ennek az egyszerű mondásnak az igazságát még senki sem birta felmutatni, igy hát ne is csodálkozzunk, ha Darvay ur kedves enyelgése mögött ott rejtőzött a kudarcz, a mely ugyan mindeddig Darvay ur elővigyázatossága folytán elmaradt, de egyszerre csak felbukkant olyan váratlanul, hogy Darvay urat is megijesztette. Ennek pedig természetes következménye az volt, hogy egész életére kompromittálva lett. A szomorú eset egy vasúti kupéban játszódott le Darvay ur és egy előkelő név hordozója között. Az eset, a mely elég világosan feltünteti Darvay ur merészkedését, nagy port vert fel akkoriban és mivel az Egyesitett Hitelszövetkezetek igazgatósági ülésén is szóba került, azt hitték, hogy talán fölajánlanak Darvay urnák végkielégítés gyanánt egy csinos összeget és nyugalomba helyezik. Az igazgatósági ülés azonban kimondotta : tekintve az eset személyes voltát, az intézetet semmiképpen sem érinti és miután Darvay ur, mint intézeti igazgató, kitűnő szakképzettséggel és lelkiismerettel vezeti az intézetet: az igazgatóság a derék férfiúnak csak köszönettel tartozhatik. E rehabilitáczió következetében . nemcsak, hogy csorbát nem szenvedett Darvay ur tekintélye, hanem még népszerűvé is tette az amúgy is már ismert nevet. Különben az egész ugy történt, hogy a mikor Darvay ur kényelmesen végignyujtózkodott a vasúti kupé puha bőrpárnáján — Kassára vitte az utja — aranyszegélyes czvikkerén keresztül észrevette, hogy a vele szemben üllő úriember ugyancsak jóizűt nevet egy előkelő és jó hírű fővárosi lap hasábjain. E pillanattól kezdte Darvay ur alig találta helyét, mig végre a kalandszomjas ember modortalanságával előre nyújtotta fejét és határozott hangon, anélkül, hogy bemutta magát: odaszólt a nevető urnák. — Ugyebár a tárczán tetszik oly jót nevetni ? — Az a bizonyos úr pedig, a ki tulajdonképpen a vezérczikk elmés voltán kaczagott és a kit látszólag meglepett a czvikkeres ur tudakozódása egész leereszkedő modorban adta rá a választ. — Szolgalatjára, azt olvasom. Volna talán valami megjegyezni válója ? Darvay úrnak már a fejében volt a jó, megkomponált terv, egész nyugodtan, mintha csak alig érdekelné, kérdezett ismét. — Azt akarom csupán tudni, — bocsásson meg a tolakodásomért — hogy tulaj donképen hogyan tetszik a meséje, milyen az összbenyomás. Jól mozognak e az alakjai, van e benne erő, a mely pezsgésbe hozza az olvasó vérét. Az idegen ur mintha nagyon kellemetlenül érezné magát, idegesen kezdett mozgolódni. Egy perczig habozott, de aztán és magánegyesületi pénztárakat, s végre a bányatársládákat, miáltal a sok administrationalis költség megszűnnék, s ezek helyett az államosított kerületi betegsegélyző pénztárakat léptetné életbe. Ezáltal az államnak, a bányatársládákban felhalmozott százezrekről nem is szólva, s csak a pénztáraknak az 1893. évi pénztár maradványát, valamint az ezen évben a pénztárak által kifizetett orvosok tiszteletdiját véve alapul, — egyszerre majdnem 2—2 Y2 millió frt állna rendelkezésére, mely összeg most szétforgácsolva képezi a pénztárak alaptőkéjét Szóval a kerületi pénztárak centralizációja által az állam évente legalább 800.000—1.000.000 frt oly plus fölött rendelkeznék, melyből a körorvosok fizetését emelhetné, s igy jobb körorvosi fizetések mellett nem volna majdnem i6°/

0-a a körorvosi állásoknak betöltetlen, viszont pedig a pénztárak nem volnának egy körorvos szeszélyeitől függővé téve, vagyis azon helyzetben, hogy egyes körorvosok beteg tagjaik kezelését megtagadnák, amit privát intézménnyel igen, de állami mintha helyén valónak találná e kérdések feltevését, készséges válasszal szolgált. — Ugyan, miért kérdezi mindezeket ? — tette végül hozzá. — Hogy miért ? nagyon egyszerű oknál fogva. Én vagyok a tárcza irója: Boda Pál. Szeretem a művelt emberek őszinte kritikáját. Méltányolom szakavatott hozzászólását, a nélkül, hogy kellemetlenséget okozna nékem. A jó véleményt szépen megköszönöm a kevésbbé jót pedig igyekszem hasznomra fordítani. Minden körülmények között csak hálával tartozom az illetőnek. Ugyebár, csodálatosnak találja ? Egy iró, aki nem a maga, hanem mások nyomán indul, aki ahelyett, hogy a leghatározottabb módon szállna szembe a megszólalásokkal, inkább buzdítja az illetőt a szigorú kritikára. Furcsának elég furcsa, de hasznos, módfelett hasznos. Lássa kérem, az én nevem Boda Pál, azt hiszem, eléggé ismeretes. A napilapok vasárnapi tárczaczikkirója vagyok, meglehetős honorárium mellett és tudja minek köszönhetem ezt ? Az előbbinek. Igen, az adott hírnevet, erős és jól találó tollat, melylyel az élet szövevényeit páratlan finomsággal és bámulatba ejtő találékonysággal ecsetelem. A hü festés, a megfigyelések hihetetlen finomsága, az alakok egészséges volta mind onnan származik, hogy figyelembe veszem a más véleményét. Utóvégre is, egy ember szeme nem lát mindent. Az élet kaleideszkopszerü változéEsztergom, XVII. évfolyam. 83. szám. Csütörtök, 1895. október 17. ESZTERGOM és VIDÉKE !^VXKXXVV>NX\V\XVV\X\V^^ VÁROSI ES MEGYE! ERDEKEINK KÖZLÖNYE. ^^^^^^^^^ ^ Mecielenik hetenkint kétszer : ^ , § § s . , % % Hirdetpspk Csütörtökön es vasárnap. | Szerkesztőség Simor János-utcza 519. sz., | —& | hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. | a kiadóhivatalban vétetnek fel. | ELŐFIZETÉSI ÁR: I Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz, 1 ^ Egész évre 6 fit — kr. ^ Hivatalos órák: d. e. 12-2-ig. | | l

él év

f 3 » - » | hova a h

i

va

talos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | & Negyed évre 1 » 50 » S •,,•/,,/,,,, 1 , 1 í I | Egy hónapra . — » 50 » § pénzek es reklamálások küldendők. ^ bélyegiíleték fizetendő. | Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor Adolf papir- ^ ««»K»JWW«SS>\VX'J«^ kereskedésében, a Wallfiscll- és llau^ll-féle dohánytózsdékben. W^V\X\X\\\\\V\NXV\V^^^