Esztergom és Vidéke, 1895

1895-10-06 / 80.szám

egyes, még a legszerényebb adófizető sem riadna vissza e csekély többlettől, ha a város fejének méltányos díjazásáról van szó. A fizetések a jelentésben az eddigiekhez képest jelentékenyen fel vannak javítva, az általános megélhetési viszonyokhoz képest azonban is mindig csekélyek. Az előadó igen helyesen választotta meg a középutat, a mely a város vagyoni viszonyait számba veszi. A számok légiói bizony nagy, majdnem 50.000 frt főösszeget tesznek ki. Azt hisszük, hogy a fizetések, megállapítása körül lesznek a bizottság kebelében a legnagyobb viták. A szabályzat példás rövidséggel és a leghelyesebben oldja meg az egyesülésből folyó bonyadalmakat s azt hisszük, hogy a szomszéd városok tisztviselőinek jogai méltánylásban részesültek, állásukat szolgálati idejöket, nyugdijaikat illetőleg a legkörülményesebb intézkedéseket tartalmazza, a melyeket mindenki megnyugvással vehet. Végül arra kérjük a szervezési bizottságot, hogy álljon hivatásának magaslatára, alaposan, lelkiismeretesen tárgyaljon minden felöl, tegye félre a magánérdeket és csak a közjót tartsa szeme előtt, mert most egy uj korszak számára készit maradandó munkát. Gondoljon a szervezési bizottság, arra, hogy azon mü, melynek létesítésére hivatva van oly természetű, hogy ha sikerül az utódok áldani fogják a megalkotókat, ha nem, akkor el fogják Ítélni őket. Videant consules, ne quid detrimenti res publica capiat ! Czeglédi faiskola. Hazai gyümölcstenyésztésünk fejlesztésén több ügybuzgó férfi működött, főleg a gyümölcsészet érdekében kísérletekkel igyekezve a különböző gyümölcsfajok és változatoknak éghajlat, fekvés és talaj iránt való érzékenységüket behatóan tanulmányozni, kikutatni és megállapítani azokat, melyek a nagyban való termelésre legajánlatosabbak, hogy ünneplik hűséges alattvalói s a mely lendületes szónoklatot a szokásos kegyelettel, állva hallgatott végig az egész társaság. Utána Komlóssy üdvözölte a tanítókat mint legjobb barátjait, majd Szőke István főv. igazgató Komlóssyt élteti, a kit minden tanitó szivébe zár. Bartal R. a budapesti tanítók derék testületét, Ember Károly főv. tanár Verédyt, Nagy László főv. tanár az esztergomi tanférfiakat, Moussong Géza főv. tanitó Bartalt, Bartal R., majd Szőke Istv. a hölgyeket éltették, mindég megújuló tetszés és éljenriadalom között. Az ezekután nekiáradt vadtoasztok zsilipjeit alig sikerült a czigányzenével megakasztani, midőn végre 3 óra után ütött a szabadulás órája, s a vendégek zöme a kisdedóvó-képző figyelmes megszemlésére indult, a hol a buzgó igazgató Klinda Irma kedves kollegájával együtt kalauzolta a kellemesen meglepett idegeneket, s a hol mindent megszemlélve, Számord Ign. vendégszerető házánál, kedélyes kvaterkára gyűlt öszsze a szépszáma, kedves társaság. Innét a vízivárosi apáczazárdába, majd a tanítóképző-intézetbe vonultak, melyre a Fürdőben gyülekeztek uzsonnára és indulásra, miután a primási palotának, ekként a termelő a fajok megválasztásában ne habozzon, szándékolt ültetése alkalmával megtalálja azokat, melyek viszonyai között nemcsak a legbiztosabban teremnek, de melyeknek gyümölcse a termelést meg is érdemli s ha belőle bő terméshez jut, mint nemes és keresett fajt értékesíteni tudhassa. Hazai gyümölcsész etünk zászlóvivőinek mindenesetre sok idejük s sok fáradtságukba került ezen, a haza felvirágzására s a nép boldogitására törekvő igyekezetük, köztük egy pár de főleg Bereczki Máté, hazai gyümölcs ész etünk e nesztora, annyira szivén viselte és viseli e nemes ügyet, hogy Önmagát nem kiméivé, szembeszállva a nélkülözéssel, ennek fejlesztésére áldozta, áldozza mondhatni utolsó fillérét is. Bereczki megismervén e téren a jók javát, 4 vaskos kötetből álló „GyümÖlcsészeti vázlatok" czimü könyvet bocsátott ki a gyümöcskedvelő közönség használatára, körülményesen leírván a külföldi szaktekintélyek előtt is mérvadónak ismert eme müvében azokat a gyümölcsfajokat, melyek viszonyaink között a termelésre inkább ajánlatosak. Midőn e mü, mintegy pár évtizeddel előbb napvilágot látott, azt hittük, hogy hazai gyümölcstermelésünk varázsütésszerüleg fog fellendülni, hogy a benne foglalt ritka megfigyelő tehetség évtizedek fáradságos szorgalmával öszszegyüjtött s lerakott tapasztalatai az ország minden részén mihamar érvényesülésre találnak s számtalanok lesznek, kik felhasználva a kézhez adott adatokat, követői lesznek a nagy szakférfinak s gyümölcstermelésünk fellendül. Sajnálatos azonban, hogy ez viszonylag csak kis mértékben történt, az ország nagy részén még ma is oly silány gyümölcsfajtákat találunk elterjedve, melyre — ha van is belőle valami — vevő nem igen akad, úgyszólván csak rakásra romlik, jobb esetben szeszt főznek belőle, igy utána kevés a haszon, p.edig ahol megterem a silány gyümölcs, ott éppen ugy tízszer, húszszor annyi haszonnal megterem a nemesebb, drágább is, mint azt hazánk egy-két vidéke, főleg Kecskemét, szépen megmutatja, hogy a nyert gyümölcsöt külföldön is drágán értékesíteni tudja, utána oly szép összegű pénzt képesek behozni az idegenből, minőt viszonylag a mezőgazdaságnak egyik ágából sem. Hol nincs nemes gyümölcs, ott nincs nemes érzés, a kertészkedéssel foglalkozók gondolatait nem háborgatják holmi szocziális tanok, nem háborgatja őket a kapzsi vágy, a jobb létben lévők kényelemben látása. Hol a gyümölcstermelés elterjedve van, ott ki-ki nyugodtan végzi a maga dolgát, a polgárok közt legtöbbnyire nyugalom, innen megégi gedés és boldogság honol. A gyümölcstermelésnek az erkölcsökre ható eme nemseitő tulajdonsága, a mezőgazdaságban évek óta tartó árhanyatlás és pangás, szőllőink lényegekönyv- és képtárnak megtekintését nem engedték meg. Többben a borászati egyesület mintaszerű pinczekezelését szemlélték meg, a hol Wimmer Ferenc igazgató szokott szeretetreméltóságával kalauzolta a hiváncsi vendégeket, a kiknek kedves, bár nem maradandó emlékül, egy-egy üveg jóféle borral is kedveskedett. Mások a helybeli egyesületi óvodát nézték meg a Bottyán-utczában, melyet mintaszerűnek találtak. Némelyek meg a szigeti sétahelyekan mozogtak, nagyon megbotránkozva a vadgesztenye elhanyagolásán, melyet pedig jő pénzen értékesíthetne a szépítő egyesület. Este a háromnegyed 8 órai gyorsvonattal utaztak el a párkány-nánai állomásról, kedves emlékeket hagyva maguk után és kétségkivül vive magukkal, leszámítva a rendezőség bizalmának megbizhatlan kezekbe való letételéből származottt, s általunk legjobban fájlalt eredményét a melynél fogva az esztergomi kollégák javarésze, köztük az intelligens tanítónői kar egészen távolmaradni volt kénytelen a derék mozgalomtól. Referens. sebb részének a fillokszera által történt kipusztulása főleg kis gazdáinkat nagyon is arra utalják, hogy figyelmÖket a gyümölcs okszerű termelésére is ráfordítsák ; dehát főleg kisebb községeinkben hogyan jusson ehhez a kisgazda, hiszen ha sejt is erről valamit, ha fel is tudja fogni ennek reá nézve anyagilag előnyös voltát, de nincs, ki előtte jó példával járna, ki oktatná vagy vezérelné, szándékát nem testesítheti meg. Több tekintetben ezen állapoton segítendő, rendeli a törvény a községi faiskolák felállítását, dehát mikor fog ez tényleg valósulni ? — sok helyen, ha kiszakították is helyét a szolgabíró erélyesebb közbelépésére, legtöbbször az elöljáróság saját zsebére kiadja haszonbérbe, vagy a biró burgundi répát termel benne, hogy kívánhatnák ily esetben az e téren való haladást ? ha az elöljáróságok, kiknek nem csak hogy illenék, de kiknek kötelességük is volna jó példával menni elől, magok vetnek ennek útjába gátat. Vannak, kik belátják, hogy jó lenne biz a nemes gyümölcs, ültetnének is fát eleget, ha az mindjárt a második évben teremne, de mert néha 8—10 évig is várni kell reá, mig először terem, azt teszik fel, vagy élnek ők addig, vagy sem, miért kínlódnának másnak. Ki amiatt fél valamihez fogni, mert nem tudja él-e addig, mig munkájának eredménye lehet, az ne fogjon semmihez, mert meglehet, hogy a holnapi napot sem éri. Tegyünk félre minden félelmet és kicsinyeskedést. „Aki mer, az nyer, aki nem mer, az nem nyer". Aki nem tesz semmit, az nem tudja mi az élet, — nem tudja mi a nyugalom, mily édes munka után a pihenés. Közös erővel egyesülve, csoportosuljunk a gyümölcsészeti szakférfiak zászlói alá, kövessük azok nyomdokait. Irtsuk ki szivünkből az Önzés és irigység szikráit, tanulmányainkat és tapasztalatainkat osszuk meg másokkal is, örvendjünk az előhaladáson. Ha élni akarunk, szorgalom, kitartás kell mindenhez, erős akarattal, megingathatlan törekvéssel nyakára hághatunk mindenféle bajnak, javíthatjuk helyzetünket, előbb vihetjük a közjólétet, elősegíthetjük nemzetgazdaságunkat, s ezzel hazánk felvirulását. Bár, mint említettem, hazánk nagyrészén sokkal lanyhább gyümölcstenyésztésünk iránt az érdeklődés, mint ahogy a nemzetgazdaságunkra eme lényeges befolyással biró termelési ág iránt leírni kellene, mégis tagadhatatlan, hogy egyes vidéken pár év óta hova tovább több és több ügybuzgó bajnok akad, kinek nyomdokán a nép rétegében is kezd az érdeklődés felkelni, kezd a gyümölcsfa-ültetés iránti szándék, a gyümölcsfák utáni kereslet, valamivel élénkebben nyilvánulni, kár azonban, hogy ezen elvégre mégis szerencsésen megmozdult előnyös áramlatnak egyes nem is remélt okok ismét bizonyos mérvben gátolóiul látszanak lenni, többek között, nem mindenütt képes t. i. az érdeklődő szándékát megvalósítani azért, mert nem képes mindenkor ültetésre megfelelő fához jutni, piaezon, haugyan az van, csak vad, vagy legalább bizonytalan selejtes fajú fát kaphat, a községi faiskolához haszontalan fordul, legtöbb város és községben csak a helye van meg, a kormány által a gazdasági tanintézetek, fóldművesiskolák, vinczellérképezdék stb. kapcsolatában fentartott országos faiskolákra sem sokat számithatni, hiszen saját magammal történt, hogy midőn pár száz gyümölcsfát óhajtottam volna ültetni, felkeresve e czélból személyesen még idejekorán egyik gazdasági tanintézet igazgatóságát, az általánosan nagy termelésre ajánlt gyümölcsfajokat egyátalán nem kaptam, amit pedig a különben is ugyan selejtes készletből kitudtam válogatni holmi másod-harmadrendü fajokból, félre vermeltetve pár napig, mig a talajforgatással és gödrözéssel készen leszek, a mint — alig több mint 7—8 nap múlva — elvitettem volna, végtelen bosszantásomra megtagadták kiadását azért, mert mint mondták, felsőbb helyről a fákat — tán valamelyik befolyásosabb egyén számára — lefoglalták, igy ha lefelpénzeltem is, nem adhatják ki, midőn azután útbaigazítást kértem, hogy hol szerezhetnékmár fát, melylyel a már előkészített talajon költségesen kiásatott rendes fapóznák-1 kai ellátott gödröket beültethessem, hát nem kaphattam útbaigazítást^ ugy kelle faiskoláról, mondhatni, faiskolára mennem, mig utoljára a lapok hirdetése után kellé indulnom, ugy lehetett elvégre gödreimnek egy részét beültethetni s másik része most is üresen áll. — Nem egy-két esetet tudok, hogy épp ott voltak kénytelenek egyesek szándékolt gyümölesfaültetésükről lemondani, hol nem csak gazdasági tanintézet, nemcsak földmives-iskola és tanítóképezde,, de hol egész nagy számú községi és felekezeti iskola van, hol tehát a kormánynak nemcsak a községi faiskolák felállítását kellett volna már régen szorgalmazni, de ahol az illető minisztériumnak magának kellene olyan területű faiskolát fenntartani, mely nemcsak a sok tekintetben muló hatású elméleti oktatásra szolgálna demonstráczió teréül, de ahonnan a nagyközönségnek e tekintetben való megkereséseit is legalább ugy, ahogy fedetni lehetne, hova tehát bizalommal fordulni lehetne, honnan nem kellene visszautasítani a megrendeléseket, nem kellene a már lepénzelt fákat visszatartani, mert azokra nézve a magas minisztériumnak más intencziói támadtak, bizony az ilyen állapot nem igen szolgál gyümölcsészetünk nagy előnyére, utánna nem igen várható annak oly mérvű fellendülése, mint a minő a legújabban nyilvánult I érdeklődés után várható lenne. Sokszoros örömöm volt azért, midőn j ugy a szak-,' mint napilapokban gyakran meg-megjelent figyelmet keltő hirdetés után félig-meddig már ismert, itt s ott az ország különböző vidékein igen előnyösen dicsérni hallott Ungváry Lászlóféle faiskolát a napokban megtekinthettem s meggyőződhettem ^személyesen arról, hogy a hirdetésében semmi nagyzás,, a róla közöltek és hallottakban nemcsak semmi túlzás nincs, de igenis valójában a benne levő példás rend, a kezelésében visszatükröződő szakszerűség és a csemetekészletnek óriási menynyisége folytán az egész, mint tisztán gyümölcsfaiskola, talán páratlanul álló. Ungváry László mint városi kertész kezdte meg működését Czegléden, később Önállóan- 2, aztán 4, 5, 7, 9, 14, 24, 34, 50, 65, tavaly 95 és most tizenkét év után 224 holdas telepének felén, tehát a régi 9 holdas területtel együtt 121 holdra terjesztette ki faiskoláját, melyben benn foglaltatnak a Bereczki által nagybani termelésre ajánlott Öszszes fajok tisztán kezelve. E telepen 7—800^000 nemes, 1,200.000 alvó szemzés és mintegy 15 millió vadoncz van. Százötven lélektől 600-ig folyton foglalkozik benne. Tavasszal és ősszel kéthárom tisztviselő csupán az ő küldeményeivel van elfoglalva. Vasútra naponkint 15—20 szekér szállítja a fát. Ungváry László az egész faiskola területét nemcsak planiroztatta, de annak csak kissé eltérő természetű talaját is egymással vegyitette, a feketés földet futóhomokkal kevertette, hogy ekként telepe egyforma állagú és olyan legyen, melyen fái lehető gazdag gyökérzettel fejlődhessenek és ezt el is érte, mert szebb gyökérzetü fákat másutt alig láthatni. Milliókra menő vadonczait az állami telepekre is nagy mennyiségben vásárolják. Ungváry László minden kényesebb munkát betanított leány-napszámosokkal végeztet, ez nyújt módot arra, hogy oly olcsó áron adhatja készletét, mint tán egyetlen faiskola sem. Ujabban a szállítások könnyítése végett saját rendszerű keskeny vágányu vasúttal hálóztatja be telepét. A telepen van külön csomagló helyiség, asztalosmühely és egy nagy raktár, mely a gyümölcsfakezeléshez szükséges szereket és eszközöket tartalmazza. Külső irodáját telefonvezeték köti össze a városban levő központi irodával, melynek falán arany betűkkel ragyog, hogy : „Erős akaratnak mi sem áll útjába." E jelige erős hitvallássá vált Unghváryban, mert nincs szó melylyel az ő tetterejét, erős akaratát kellőleg ecsetelni lehetne, még inkább ninos arra, hogy a jövőbe vetett számítását, hitét és reményét csak részben is megítélni lehetne. Unghváry kicsiben, mondhatni' pénz nélkül kezdette válalatát, ma is szegény, noha másfélszázezer forintot fektetett telepébe. Amit éjjel-nappal munkájával keresett s kölcsön kaphatott az mind a telepbe ment, sőt abba fog hihe-