Esztergom és Vidéke, 1895

1895-10-03 / 79.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 79. szám. Csütörtök, 1895. október 3. mmuém^mí^ VAR0SI E S MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE, *»*»*W#N^^ Megjelenik betenkint kétszer: 1 —^ : T ' . . '• | Hirdetések csütörtökön és vasárnap. Szerkesztőség Lőrincz-utcza 31. sz., | —&— | hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁH: I Kiadóhivatal Buda-utcza 346. sz., | Fél^vn"'. 3 í - » I hova a hivatalos és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési | Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári | Negyedévre.. . í . 50 » 1 pénzek és reklamálások küldendők. | bélveo-illerék fWrendö & Egy hónapra — » 50 » § ^ S DeiyegiiieteK nzetenüó. I Egyes szám ára » 7 » § Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Nándor, Tábor AttOlI papír- ^ lá.UtehJUj^^ kereskedésében, a Wallfiscll- és Haugh-féle dohánytözsdékben. W^NXNXNVXV^^^^ A vidék érdekeiért. Esztergom, 1895. okt. 2. Egyik vidéki munkatársunk tollából kaptuk az alábbi érdekes czikket, a mely a vidéki városok hátramaradottságával, a főváros túlságos dédelgetésével foglalkozik. Jóllehet mi esztergomiak a legújabb időben igen nagy lépéssel haladtunk előre és igy mellőztetésünk hátramaradottságunk miatt nincs okunk panaszkodni, alábbi czikket, — amely a szomorú valót élénken ecseteli, közöljük már csak azért is, mert igen sok e közleményben érintett hiányt nekünk is minél előbb pótolni kell. Felhívjuk t. olvasóink figyelmét alábbi czikkre, a melyben igen sok megszívlelni valót találhatunk : > Végre már teszünk is és nemcsak lamentálunk ! A vidék megmozdult és tizenöt törvényhatóság kérelme fekszik az országgyűlés előtt, azt kérve, hogy a kormány figyelme ne váltig Budapest emelkedésére legyen irányozva. Concrét kérelme pedig a tizenöt törvényhatóságnak az, hogy a vidéki varosokban épitendő uj házakra is terjeszsze ki a kormány a 15 évi adómentesség kedvezményét. Abban biznak, hogy akkor fölélénkülne a vidéken is az építkezési kedv és néhány év múlva a vidék nem volna oly elriasztó kontrasztja a fővárosnak. A központi sajtó, mely okát akarja adni, hogy eddig miért folyton a főváros fejlesztésével törődtek kormányaink, azt mondja : Parist a központosítási irányzat és a demokratikus elemek ösztönszerű tömörülése tette nagygyá-, Londont, a decentralizáló angolok fővárosát az ipar, kereskedelem és a világbirodalmi forgalom és Budapestet a nemzeti önállóság ösztöne. Erős és népes Budapest nélkül Magyarország államisága papíron lett volna s Bécs marad továbbra is a birodalom fővárosa. Midőn tehát volt egy kor, melynek jelszava volt : > Mindent Budapestért,* voltaképpen azt mondottuk : »Mindent Magyarországért.* A fejtegetést elfogadjuk. Az erők összetömörülésével, egyoldalú, lázas tevékenységgel és mondjuk a nemzet egyértő akaratával ez sikerült. De van egy fényes fővárosunk, mely többé állami gyámolitás nélkül, a maga megindult nagy arányaival fog fejlődni és most már az államhatalom fordítsa figyelmét vidékünk felé is, mely állami gyámolitás nélkül vagy stagnál, vagy senyved és pusztul. Azzal, hogy a házak 15 évi állami adómentességet kapnak, már a főváros egészségének veszélyeztetése végett is föl kell hagyni a gyáripar centralizálásával. Budapestet a gyárak egész gyűrűje övezi, melyek élvezik az állami kedvezményeket és szállítási refakciákat. Csak azt tegyék meg a vidék jóvoltáért, hogy legalább jövőre ne adják meg a nagy gyárvállalatoknak a koncessiót,hanem szorítsák azt a vidékre. Mert hasztalan adja meg az államhatalom az uj házak adómentességét, azért a vidék mindig kezdetleges marad és városias instikuczíókra nem fog gondolni, a mig hozzá, mostani elmaradottságához, idegen, jótékony tényezők nem fognak jönni. Potemkin városát nálunk nem lehet csinálni. Reális fejlődése csak ugy lészen, ha az ipar, kereskedelem lendületet vesz, ha közlekedési utaink kifejlesztetnek és emporiumokká lehetünk. Jól tudjuk mi azt s fáj tudnuk, hogy egy 5000 lakosú Lajthán túli város mennyivel különb mintegy 30,000 lakosú magyar város. Amannak kövezete jó, — nálunk az alföldön padló járdák vannak, — a víz kitűnő, a világítás megfelő, az utcák csinosak, a lakosság a kultuában megtalálhat mindent, a mire lelkének szüksége van. S nálunk ? Minek mondjuk el. Hiszen tudja mindenki. De mig az osztrák városban a városi jövedelmek fordíttatnak kulturális terhekre,addig nálunk minden közterhet az áldott magyar föld visel. Jól lehet annyira elvagyunk maradva, azért közterheink 84 százalék pótadót is ránk rónak. A vidékeknek indolens maradiságát nem is szabad oly nagyon szemére vetni senkinek. Mesébe való Potemkin városokat nem csinálhatunk. A magunk mostani erejében fájdalom meg kell maradnnk a mostani tisztes szegénységben. Közgyűlések. Városi közgyűlés. „ Esztergom, 1S95. szept, 28. Lapunk vasárnapi számában a hídavatási ünnepségről közölt részletes és kimerítő tudósítás miatt kiszorult; a városi közgyűlés felől irt tudósítás és miután laptársaink a 26-iki városi közgyűlés felől már részletesen irtak, nem tartjuk ízlésesnek avAz „Esztergom és Vidéke" tárGzája. A Kneipp kúra. (A kneipp-ktíra eredetisége. — Szandálviselet. — Szellős ruha. — A hidegvíz hatása. — A Wandelbahn látványai. — A harmatos fűben. — Séták. — Étkezés. — Szórakozás. — A nap vége kilencz órakor. — Vezeklés.) Irta . KŐRÖSY LÁSZLÓ dr.*) A Kneipp-kúrának megvan a maga eredetisége. Mikor a jövevény Wörishofenbe érkezik, azonnal szemébe ötlik az az eredetiség. A lányok rózsaszínű lába, a férfiak barnára edzett lába, a térdig mezitláb járkáló túlbuzgó kneippölők mindenesetre idilli és ritka látvány a nagyvárosból érkezett vendégek számára, kik még a saját mezitlábukat is alig ismerik. Az első wörishofeni fürdőpolgári kötelesség tehát a czipők számkivetése s a szandálok fölvétele. Szandál van bőségesen a bazárokban, a hol még az átutazó *) Dr. Kőrös y László »Korrajz oJk« czimű országosan ismert vállalatában érdekes uj könyv fog megjelenni Kneippről. Az iró hat hetet töltött Wörishöfehben: a nyáron, hogy munkájához közvetlen tapasztalatokat szerezhessen. Az áldásos életű wörishofeni praelatus arczképet és kéziratot adott a kötet számára, mely kilenczven krért a Korrajzok kiadóhivatalában, Andrássy-iít 25. sz. a. rendelhető meg. Ajánljuk, t. olvasóinknak. A szerk. turisták is vesznek belőle. A mikor a láb rabszolgasága megszűnik s a lábfej szinte mosolyog — sohase vagy csak igen ritkán látott napsugarakra, a fölszabadulás különös érzete nyilatkozik meg bennünk s akkor következik a szellős ruha, a legszellősebb kalap, a durva parasztvászonból készült ing s kész a Kneippruha. Sokan persze egész a túlzásig viszik a wörishofeni egyenruházást. Ezekről a torzitásokról külön fejezetben emlékezünk meg. Itt csak annyit, hogy jóizlésű ember még Wörishofenben sem válik nevetségessé, ahol pedig nagyon sok a torzkép. Az első órákban, sőt az első napon nagyon szokatlan a mezitlábon járás, mert a szandál, az igazi szandál nem egyéb, mint egy darab cserzett bőr, mely a talpra van csatolva. A mikor azonban a könyvecskével bemegyünk a fürdőbe s az első hideg vizsugarat megismerjük, a puha fehér lábak elszontyorodnak, mert hasonló hideget még ritkán vagy sohase éreztek. A vétkezés gyors, a hidegvíz alkalmazása alig tart egy-két-három másodperczig s azon nedvesen gyorsan fölöltözve aí u. n. Wandelbahnba megyünk égy kis gy<. rs járásra, hogy a vérkeringés emelkedése megint visszaadja a test rendes hőfokát. A hideg kútviz az egészséges testet nem

1 dermeszti meg, sőt mindjárt az első alkalmazások után olyan az érzés, mintha á vörösre öntözött testrészek izzó melegek lennének. Valamennyi öntés pedig későbben már élvezet, mert minden porczikánk érzi, hogy felüdül. Különösen mikor nincsen más bajunk egy kis idegességnél. A Wandelbahnban furcsa látványosságban kell részt vennünk. A vérkeringés előidézésére s a test melegének visszaállítására minden embernek a saját vére és idegrendszere szerint más és más ötlete van. Minthogy a nedves testet nem szabad megtörülni, hanem azon módon kell rávenni a ruhát, a vérszegények erősen fázva sietnek a járóhelyiségbe, a hol ötven-hatvan ember izeg mozog. Az egyik rohanvást rohan a keramit padlatón, a másik másfél métereket lép, a harmadik mazurkát jár, a negyedik ugrándozva lejt, az ötödik a levegőt boxolja, a hatodik a vállát veri, a hetedik dalol kínjában. Itt egy mankós-ember iparkodik gyorsan lejteni, a mi sehogy sem sikerül, ott egy rövid lábu emberke biczeg és keresi az egyensúly szabályait. Egy karmelita lehajtott fejjel tapsol; bizonyosan nem érzi a karjait. Egy óriás termetű pap egészen ki van kelve az ábrázatából s hatalmas lábaival veszedelmesen rugdalózik jobbra-balra; bizonyosan Blitzguszt kapott. Itt egy fiatal embert vezetnek, aki egyáltalán nem tud magáról semmit, teljesen elszédítette a víz, melylyel a fejét loesolták. Egy gömbölyű hollandus a botjával hadonáz s veszedelmesen dühösködik. Egy végtelen sovány német professzor fanyar mosolylyal nézi furcsa társait. Egy nyugodt angol hatalmas boxokat tékozol a levegőbe. Szóval ugy izeg-mozog mindenki, a mint a' saját befütéséhez legalkalmasabbnak véli. A Sebastianumban csakis egyháziak és világi férfiak vannak. De a többi fürdőhelyiségekben közösek a Wandelbahnok, a hol a nők és az urak együtt járnak kelnek a fölmelegedés országa felé. Igen érdekes ez a társaság is. A legidegesebb nők megfeledkeztek már arról az első nap, hogy mezitláb járnak, de a csinos lábak azért csak itt is csinosak akarnak máradni. Hanem a szép lábak aesthetikája iránt épen Wörishofenben nincs semmi érzék. Sőt minnél barnább, megsütöttebb a női láb, annál több irigye van. A hideg viz a leghidegebb angol nőkre is érzékenyen hat. Meglátszik rajtok, mikor a gyors járást kezdik : hogy ^szenvednek és bűnhődnek. De az egészség kérdése a Kneipp-kura alatt annyira elsőrangú kérdés, hogy a divatos öltözködés teljesen élveszti a kultuszát. Az