Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-26 / 77.szám

Ferencz és Kobek István országgyűlési képviselők. A bizottság a városház előtt várakozó fogatokra ült és kevéssel 9 óra után a hídhoz hajtatott. A vámháznál Pischinger Gyula kir. mérnök, Éltető Ákos mérnök és Chatry Ede vállalkozó fogadták őket. A szemlének nagyszámú nézőközönsége is volt. Pischinger Gyula kalauzolása mellett a bizottság,*élén Czekeliusz Auréllal végigjárta a hidtöltéseket, azuután magát a hidat. Pontosan fölmérték a hid hosszát, a hid és a töltések szélességét, a hidnak nagyságát a vizszintől. Délben lettek készen a szemlével; mikor kocsikra ülve a városházára hajtattak és felvették és aláirtak a szemle jegyzőkönyveit. E hivatalos aktüst 30 teritékes bankét fejezte be a Fürdő-vendéglő emeleti kistermében, melyet Esztergom városa adott. Ugyanazok, kik a szemlén jelen voltak és még néhányan voltak hivatalosak. Az első toasztot Maiina Lajos polgármester mondotta a király ő felségére, mely után még számtalan toaszt volt. A hidon aznap este az összes gazolin lámpákat meggyújtották. Huszonötmilliós beruházás az államvasutaknál. Esztergom, 1S95. szept. 24. A magyar királyi államvasutak forgalmi és gépészeti berendezésében mutatkozó hiányok már-már tarthatatlanná teszik a helyzetet és ujabb, sürgős beruházások teljesítését igénylik, még pedig oly mértékben, hogy erre a czélra még 25 millió forint is aligha lesz elégséges. vette s kárpótlandó, még két darabot tett a tányérra. Borzasztó ! Ekkor állott föl a patikárus, kiköhögvén a kiköhögeridőket, neki szállott a házi úrnak. Csupa destillált frázisokat vágott ki, hogy az Úristen a mi kedves háziasszonyunkat, valamint uri famíliáját, nemkülönben pesti vendégünket Sziklay Kálmán barátunkat, Palotásynak legkjtünőbb interpretálóját, azonképen az egész tisztelt társaságot sokáig éltetni el ne mulassza ! — Éljen ! Éljen ! Itt az idő, most vagy soha í A pohárcsengés pillanatában valamennyi tésztát a frakkom zsebébe pakliztam. ''*•" • .* Kat nagysám, Szóllitott meg. — Ugy-e, szeret táncolni ? ? Nem i... azaz, hogy ne. — Bravó, akkor jöjjön, forgasson meg. Galopp ! Hajrá! Forogtam mint egy őrült kucséber vagy Öt percig, mialatt Kati nagysám igen gyakran fölszisszent s én ugyanannyiszor fpardont* kértem. Végre elhallgatott a zene. Táncosnőmet leültettem s csúronviz ábrázatomat szándékozván megtörülni, nagy vehemenciával rántottam ki zsebkendőmet, zsebkendőmmel együtt egy marékra való mandulás mazsolás perec-törmeléket. Óriási hahota hangzott föl. A mama és a familia szemrehányó tekintete majd elsülyesztett! ... Ez volt az én életemnek egyik tragikomikusán kimagasló pillanata. Gönczy Lajos. Azok az adatok, melyek a forgalmi felszerelés hiányosságát jellemzik, tanúságot tesznek arról, hogy az államvasutaknál nemcsak a személyzet van túlterhelve, hanem a forgalmi berendezés éppúgy kevés, mint az alkalmazottak száma és mindkét munkatényezővel egyaránt folyik az Ower working. Csakhogy az alkalmazottak tudják legalább elpanaszolni súlyos helyzetüket, mig a gépek némák. De mégsem ; a berendezés és felszerelés adatai statisztikába foglalva beszédesekké válnak és igen karakterisztikusan mondják el, hogy milyen mértéktelen kiaknázás folyik az államvasutaknál. Ez a számítás nélkül való rendszer azonban csak bizonyos ideig tudja magát tartani, mert hatása aztán annál erősebben és vészesebben jelentkezik s a teljes kimerülésre vezet. S nálunk ez a meggondolatlan és mértéktelen kiaknázás máris érezteti a kimerültségnek előjeleit. Maga a vasutigazgatóság veszi ezt észre és azért siet oly erősen a 25 milliós beruházással, mert fél a forgalom fennakadásától. Erre a félelemre tényleg alapos okai vannak. Mert az államvasutak összesen 1588 lokomotivja közül 160 darab, tehát több mint 10 százalék teljesen megrokkant, minduntalan elakad és még a helyi tolatásokra is csak ügygyel-bajjal alkalmazható. Ily módon marad az államvasutaknak 1428 lokomotivja, azaz minden 1 00 kilométeren 14 lokomotív. A minden vasutas előtt ismeretes tapasztalati statisztika szerint azonban rendes forgalom mellett 100 kilométerenként legalább is 30 lokomotív szükséges, s igy nyilvánvaló, hogy az államvasutak lokomotivjai kétszeresen tul vannak terhelve. Ez a túlterhelés pedig rémítő gyorsasággal emészti meg a lokomotivba fektetett óriási összeget s emellett ki vagyunk téve annak, hogy egyszerre csak a legnagyobb forgalmi zavar támad, annál is inkább, mert az államvasutnak nincs meg a szükséges berendezése arra, hogy a lokomotivokat itthon javíttassa, hanem ezt a munkát is jórészt a külföldön kell végeztetni. A forgalmi eszközök további nagy hiánya, hogy a vizállomások nem elégségesek, sőt a meglevőknek is mintegy 14 százaléka használhatlan, rossz vizet ad, mely tönkre teszi a lokomotivok kazánjait. Továbbá a fedett mozdonyállások száma aránytalanul csekély, oly annyira, hogy a 25 milliós befektetésből ,közel 400 ilyen állást kell majd építtetni. A legképtelenebb gazdálkodás folyik továbbá az államvasutaknál a fütőszénnél. Nincs gondoskodva arról, hogy a forgalomban szükséges szénmennyiség meg legyen óva az idő viszontagságaitól s állandóan 500,000 métermázsa szén fekszik szabadon, lefödetlenül. Ez a szénraktárhiány roppant sok pénzbe kerül, mert a szabadon fekvő szén fütőképessége tetemesen csökkenik, sőt a vasútra nézve gyakran éppen értéktelenné válik. A forgalmi eszközöknek eme hiányát a legsürgősebben kell fedezni s a mozdonyoknak egy részét haladéktalanul meg kell rendelni. Erre az utóbbi czélra egyedül közel ötödfél milliót fordítanak a 25 milliós beruházás keretében, mig a kutak javítása is egy negyedmillióba kerül, de az összes költség 6 millió forinton is felül emelkedik. Az államvasutak gépészeti berendezése semmivel sem különb. Itt is vétek számba menő mulasztások konstatálhatok, melyek most egyszerre óriás befektetéseket tesznek szükségessé. Az összes műhelyek kicsinyek és szűkek, felszerelésük szegényes, ugy hogy ezekben még az aránytalanul csekély számú lokomotivok javítását sem lehet végezni. Ezért kell a megrokkant lokomotivokat idegen gyárakba s külföldre küldeni javitás végett, nem nagy dicsőségére a magyar államvasutak gépgyárának, mely minden áron csak exportálni akar, de az itthoni munkát ellátni nem tudja. A tapasztalat szerint a forgalom rendes lebonyolítása megkívánja, — hogy minden 100 lokomotivra 22 javító-állás, 100 személykocsira és 100 teherkocsira 2 javitó-állás jusson. Igy számítva, az államvasutak lokomotív és kocsiparkjához képest a javitó-állások a lokomotivoknái 110, a személy- és teherkocsiknál pedig közel 500 helylyel vannak hátralékban, nem is szólva a külföldön mindenütt meglevő mozgó-műhelyekről, melyek öszszeütközések és egyéb bajok alkalmával alig nélkülözhetők. Ilyeneket az államvasutaknál csak hírből ismernek. Ezeken a bajokon a 25 milliós beruházásból oly módon akarnak segiteni, hogy az összes vasúti műhelyeket kibővítik. Ez a kibővítés a budapesti műhelyeknél nagyobbszabású lesz és a szolnoki, miskolci és kolozsvári műhelyeknél is tetemesebb költségekkel fog járni. Egyszersmind mindenütt kiegészítik a felszerelést és a berendezéseket is, a mi együttvéve közel 5 millióba kerüL Ilyen felszerelés sürgősen teljesítendő a budapesti északi főműhelynél és a keleti pályaudvaron.(850.000 frt) Zágrábban (

1

/

3 millió), Temesvárott, Szombathelyen, Érsekújváron, Bruckban és Gyulafehérvárott. Egyidejűleg újra felállítják a brassói és a hatvani fiókműhelyeket, belátván annak az intézkedésnek elhamarkodottságát melylyel e műhelyeket néhány év előtt beszüntették. Minthogy továbbá a munkások túlterhelését sem lehet józanul folytatni, az államvasutak műhelyeiben 1000 1200 új munkást kell alkalmazni, a mi cvenkint minregy 300,000 frttal terheli a költségvetést. Igen súlyos baj az államvasutak üzemében a pályaudvarokon mutatkozó tér-és raktárhiány. A nagyobb forgalom idején ez rendkívül erősen akadályozza a forgalmat és a minduntalan elrendelt árúfelvétel-beszüntetés halaszthatatlanná teszi e kérdés megoldását is. A budapesti keleti pályaudvaron kivül ki kell bővíteni az alföldi vonalok többi állomását, valamint az északi s kivált a vágvölgyi vonalok állomásait is. Ez a munka is több millióra menő költséget igényel és szintén igen sürgősnek mondható. A 25 milliós beruházás mindezek szerint tehát igen hamar megemésztődik s csak az a kérdés, hogy mi történik ezután? CSARNOK. Széfi az élei. Némuljatok el csengő-bongó, Egymásra torlódó rímek ! Minek dalolni dalt a múltról, Udvösséges jövőről f Ha nincs kinek ! A kihez írom, még nem érti, A tömeg szemembe kinevet, S piszokkal, sárral csapja össze, Tisztán megőrzött nevemet . . . Az érzés többé nem divat ma. A szerelem is elkopott, No, rajta hát poéta-lelkek A festett, feslett asszony mellett Üssétek meg a nagy dobot 1 .. . Titkolni kell a hű szerelmet S hazudni érzést, dalt, rímet, A csörgősapkás víg bohócnak, A nyilt utcán kiáltozónak Az, oh nép ! szörnyű jól fizet. Hrabovszky Lajos. A gymnazium frakkja. — Életrajz. — I. Csinálták ezt a jeles öltönydarabot a főispán ur fiának, méltóságos—y Miklós grófnak. Miklós nem volt megelégedve a szabásával, pedig hát se a frakk, se a szabó nem volt abban hibás, hogy a fiatal gróf úrfi nem járt egyenesen, hanem mindig lóggott, mikor nem ült. A szabónak visszaadták, csináljon ujat. A szegény ember nem ttdom hova lenni a frakkal, ki veszi meg olyan kis városban, ahol elité bál alig van s igy frakkra szükség nincsen. Az a kevés ur, aki a bálokra följár a Hétyálasztó nagytermébe, azoknak frakkjuk is van. Hogy a veszett fejszének nyele megkerüljön, a becsületes és jámbor szabómester szivesen átengedte a Bárczy-fiuknak a vadonatúj öltönydarabot öt frtért. A Bárczy-fiuk közül egyik hetedikbe, a másik ötödikbe járt. A frakk elég jól állt a két fiatal embernek s mint később rehabilitálva leend fényesen, — jó volt az egész kollégiumnak. Ha notabilitás utazott a városon keresztül, főherczeg, Jókai Mór vagy Blaháné, a frakk mindig Bárczy Pistán volt, aki az ünnepi szónoklatokat tartotta a diákság nevében. A frakkról mindenki tudomást vett. Bálokba és mulatságokba felváltva járt a két Bárczy-gyerek, természetesen mindig frakkban. De most kezdődik viszontagságainak története. Pista elment az egyetemre Budapestre és a frakkot ráhagyta Jóska öcscsére. A Jóska iskolatársai vérszemet kaptak és elkezdték kikölcsönözni a szegény frakkot házibálokra, keresztelőkre, meg a lakodalmakra. Soha abba a gymnáziumba ele-