Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-22 / 76.szám

gan horkolt. Ő nem sejti, mi vész kör­nyékezi e pillanatban. Rengő Balázs ajkán kaján mosoly je­lent meg : — Csak aludj vén kolibri, mormogta, hisz álmod végtelen, melyből nem lesz többé ébredés. Azzal nesztelen kivont kebléből egy kis üveget és oda tartotta a vén, kolibri szájához. E pillanatban zúgás támadt odakünn. Balázs visszahőkölt. — Hah, mi zaj ez Kutyatorok utczáin által?! . . . III. Mi pedig térjünk vissza a bakterhoz. O mohón szorongatta kérges tenyeré­ben a tíz aranyat. Majd egyet gondolt s még egyszer elkiáltotta, hogy aszongya : Éjfélt ütött már az óra, Ne gyertek most ki a hóra; Én is megyek nyugovóra, Igy fordul majd minden jóra ! Ugy is cselekedett. Otthon világot gyújtott, merthogy kíváncsi volt az ara­nyakra. Hát majdnem sóbálványnyá változott attól, amit látott, mint Lóth felesége haj­danában. Nem aranyák voltak azok, hanem új­pesti húszasok. — Gazember, bankóhamisitó ! Tört ki "belőle az ádáz harag. No megállj, majd befutok én neked ! . . . Egy némber szundikált a kemencze mö­gött. A felesége. A bakter nem tétovázott. Az asszony fülébe rivalta : — Csülökre, Marcsa ! Tűz van ! Az asszony felugrott s pár perez múlva az egész falu fegyverben állott. IV. A fellázitott nép, mint a morajló ten­ger, zúgva vette körül Barlangligetyék villáját. De a csatlós még ideje korán ^elvágtatott a paripákkal, ott hagyván urát a gaz Balázst a csőcselék martaié­icául. A bősz nép ordított: — Halál a bankóhamisitónak : Ez a vad zúgás akasztotta meg Rengő ^Balázst gyalázatos munkájában. Kitárta a ^szárnyas ablakot. Visszabor­zadt. Egész borzalmasságában felmerült És elhallgatott. A vízeséshez értek. — .Elemért szokatlan bátorság szállotta meg, mikor a »fagyos szent* elmélázott. Meg­ragadta a kezét. A » fagyos szent* gyorsan elvette. — Mit akar ? — kérdezte parancsoló jhangon. — Meg akarom kérni, hogy bocsásson meg. A fagyos szent megint kaczagní kez­dett. — Ha maga azt hiszi,, hogy valamikor megbántott, akkor megbocsátok. Elemér most már szenvedélyesen megragadta, — Es még azt is meg akarom mon­dani asszonyom, hogy én csodálom,, bá' múlom és . . . — Szeretem . . . ugy-e most ez kö­vetkezik. — Hallgasson meg komolyan assz©" nyom. — Tehát meghallgatom komolyan. — Legyen a feleségem ! Kimondta a nagy szót. Nem a hódító', hanem a meghódított Elemér, aki ebben a perezben nem léha fogadására, hanem* üdvösségére gondolt. A >fagyos szent* a szenvedélyes fiatal ember szemébe nézett s látta lelkét és lelkében a valóságot. Érezte, hogy sze­reti. Egyszerre csak elvette a kezét s nyu­godtan igy szólt. — Jól van, Elemér. De a kezemet már csak nem fogja megkérni a fenyőfák kö­zött ? Gyerünk vissza, szépen. előtte a hamletti kérdés; Lenni, vagy nem lenni! És monda : Lenni ! Éppen egy macska ugrott ki az abla­kon. Balázs utánna, Balázs a macska tal­pára esett és igy nem törte ki a nyakát, de mégis rosszul számított. A végzete meg a nép ez egyszer utolérte. Nyakon csípték. — Kegyelem ! rimánkodott. — Nincs pardon, bankóhamisitó, monda a bakter kérlelhetlenül. És hiába kapálódzott Balázs kézzel­lábbal, biz felhúzták ott az első szilva­fára . . . Reggel felé egy vándor ballagott arra s a hogy meglátta a fán függő alakot, úgy eltünődék magában : mint teremhe­tett az a hitvány fa ekkora szilvát és télviz időben. . . Mert szilvának Balázs nagy volt csak­ugyan. Vége. Eddig a szemelvény. Már ebből is lát­ható, hogy a hatóságok ezúttal kitűnő fogást csináltak. Még csak elgondolni is szörnyűség, mekkora forradalmat idézett volna elő, ha a láda tartalma napvilágra ke­rül. Nem tudom, kriminális kódexünk miként sújtja az efajta bűntényeket, de azt hiszem, a gályarabságnál alább nem adja. Sampusz. HÍREK. Esztergom, szept. 21. — Uj nemes. Ő felsége a király K o­b e k Ernő földbirtokosnak és orsz. kép­viselőnek, valamint törvényes utódainak a közügyek terén szerzett érdemeiért a magyar nemességet «bátorkeszi» előnév­vel adományozta. — Kinevezés. Nógrádi Jenő, lapunk fe­lelős szerkesztője a sümegi reáliskolához tanárrá választatott meg és állását októ­ber i-én foglalja el. Midőn e lapunk éle­tében fontos változást közöljük, egyenlőre csak annyit jelenthetünk, hogy felelős szerkesztőnk és kiadótulajdonosunk távoz­tával az «Esztergom és Vidékének* úgy szerkesztése mint kiadása szakavatott ke­zekbe fog átmenni. — Uj OrVOS. Dr. Horacsek Gyula, a városunkbeli fiatal orvosnemzedék egyik tehetséges tagja, a budapesti szt. László­kórház volt alorvosa szülővárosában te­Elemér útközben arra kérte az igéző asszonyt, hogy visszajövet bemutathassa édes anyjának és rokonainak. Mosolyog­va bólintott a fejével. A fürdő társasága megdöbbenve te­kintett Elemérre, a hősök hősére. Az idegen asszonyt bevezette a társa­ságba, ahol már nem volt idegen. — A hatalmibizottság nőtagjai azonnal szere­tetreméltóbbnak találták, mihelyt arról értesültek, hogy Elemér tökéletesen bele­bolondult s már meg is kérte a kezét. Az urak nem találták vesztesnek, sőt a legirigyeltebb győzőnek hitték Elemért. A »fagyos szent« hódító szerepet cse­rélt. Rövid néhány óra alatt mindenkit elragadott s még legnagyobb ellenségeit ís meghódította. Pedig Elemér csodáiéit nehezebb volt meghódítania, mint magát a Ibóditót. Másnap reggel a »fagyos szent* nyomtalanul eltűnt. Késő éjjel kocsizott át a pályaudvarba s azonnal elutazott. Elemér mamája számára azonban a kö­vetkező" sorokat hagyta hátra : ^Végzetes lett volna a játékot folytat­nom', éppen azért külföldre utaztam. — Elemér azt hangoztatta, hogy > nincsen igéző erőmy hideg vagyok, mint a szo­bor, élet?telen r mint a carrarai márvány, akit talán 1 még senki sem szeretett s akit ő sem tudna szeretni.* Minthogy ennek az ítéletnek az' ellenkezőjéről meggyőződ­tem, a szerzett? tapasztalat nekem untig elég. Minden egyéb már több, sőt talán fölösleges is volna.« lepedett le. Lakása Buda-utca 495. sz. a. van. Az eddigi működési terén szeretett és jó praxissal biró fiatal orvosnak csak szép jövőt jósolhatunk. t/~ Uj vasút Esztergom vármegyében. Esztergom vármegyének és különösen Esztergom város leendő nagy­ságának és gazdagodásának egy ujabb impozáns alapkövet rakta le a napokban a kereskedelemügyi miniszter, midőn egy leiratában értesítette az alispáni hivatalt, hogy Krausz Arthur visegrádi lakos ké­relmére a buda-szent-endrei helyi érdekű vasútnak egészen Esztergom városig való meghosszabbítására egy évre az előmun­kálati engedélyt megadta. És ez annyit jelent, hogy egy-két év múlva Szent­Endrével és Ö-Budával direkt vasutvo­nal"fogja összekötni Esztergomot. Alig kiszámítható nyereség háramlik ebből Esztergom városára, sokat nyernek ezzel Duna-Bogdány, Visegrád, Dömös és Pi­lis-Maróth községek, mely utóbbinak el­szigetelt fekvésüknél fogva, egyes ipar­ágaknak kiválóan kedvező, gyönyörű vi­dékükkel teljesen el voltak zárva. S ez az elszigeteltség volt okozója annak, hogy mig Nagymaros és Visegrád, melyek vonat és hajójáratokkal voltak Budapesttel összeköttetésben, hires nyaralóhelyekké fejlődtek, a nehezen hozzáférhető Dömös és Pilismaróth községek, a nyaralók ál­tal figyelembe nem vétettek. Pedig mi­lyen szép jövedelmet hajtanak a bőkezű nyaralók az egyes falvaknak. Ennek az uj vasútnak tervét is a visegrádiak talál­ták ki. Az ott nyaraló fővárosi közönség az eszmét felkarolta s évek folytán most végre diadalra juttatták. De nemcsak a nyaralók, hanem az ipar és kereskedelem szempontjából is nagyot fog lendíteni az a vasúti vonal a vidéken. A kőbányák és téglagyárak forgalmára nézve ugyanis i­gen előnyös ez a kiépitendő vasút. Esz­tergom vármegye tehát néhány rövid esz­tendő alatt három vasúti vonalat kapott, a melynek csomópontja Esztergom. — Eljegyzés. Fekete György, Kís­Küküllőmegye főjegyzője a napokban el­jegyezte Bartal Sarolta kisasszonyt, Bar­tal Rezső kir. tanácsos és tanfelügyelő leányát. — 5656. Zsidó polgártársaink nagyon előrerugtatnak az időszámításban. Míg mi becsületes keresztyének csak 1895-öt írunk, ők épen 3761 évvel előbbre vannak és igy csütörtökön kezdték meg az 5656-ik évet. — Ez nap és pénteken az izraelita zsinagóga istentiszteleteit, melyet az újon­nan elkészült szép orgona is ünnepélye­sebbé tett, sok ájtatos hívő látogatta. Az üzletek pedig zárva maradtak e két napon át. Most látszott meg igazán, hogy a mi boltosaink közt bizony nagyon sok a nem recipiált polgártárs. — Turista kirándulás. A Magyar Turista-Egyesület Tanítói Osztálya októ­ber 4-én, a király nevenapján Eszter­gomba kirándulást fog rendezni, melyet Győrffy János fővárosi tanitó vezet. A kirándulók reggel 7 órakor indulnak Pest­ről és 9 órakor érkeznek Esztergomba, hol egy helyi bizottság fogadja őket, melynek tagjai dr. Kovács Kálmán tanitó­képző-intézeti igazgató, dr. Számord Ignácz óvónőképző-intézeti igazgató, Major Já­nos népiskolai igazgató és Bertalan Vin­cze főtanfelügyelői tollnok. Megtekintik a bazilikát, kriptát, kupolát, kincstárt, káptalani képtárt és az István kápolnát végül a prímás palotáját. Délben a Für­dőben lesz ebéd ; délután az óvónőkép­zőt, férfi tanító-képzőt és a többi iskolá­kat szemlélik meg. 4 órakor az uj hid megszemlélése következik és fél 5 órakor a Kovács-patakhoz mennek ki. A g órai személyvonattal mennek vissza Buda­pestre. Félünk, hogy ezt a túlzsúfolt prog­rammot majd nem tudják végigcsinálni. — Katonák szabadságolása. A három évüket kiszolgált katonák tegnap mentek szabadságra. Örömmel, hangos énekszó­val vettek bucsut a viszontagságos katona élettől, és megy mindenik boldogan kis faluja, családja felé. — Vérengző cigányok. Azt a Hor­váth Didi nevű cigányt, ki a múltkori cigány verekedés alkalmával egyik társát, Csorba Mihályt összeszurkálta, a ren­dőrség már megtalálta. A leányvári ha­tárban bujdosott, Békási rendőrbiztos megcsípte és az esztergomi kapitányság börtönébe hoztg,. — A honvédlovak visszaadása. Az idei őszi gyakorlatokon bevont honvédlovak folyó hó 23-án adatnak .vissza a vállalko­zóknak Érsekújváron. Fölhívjuk reá te­hát az érdekelt vállalkozókat. — Rejtélyes nő. E hónap 18-án egy nő feltűnő viseletével a szigeti sétányon levő rendőr figyelmét felkeltette, a ki be kisérte őt a kapitánysághoz. Itt Simon­csis Karolinának adta ki magát és azt állítja, hogy négy évig volt Pesten a té­bolydában. A kapitányság kérdést inté­zett a lipótmezei tébolyda igazgatójához, a nő családjáról és viszonyairól ; válasz még nem érkezett. — Lopás. Krisztacsin Györgyné tokodi lakos Nagy Pál válalkozó kőbányájában három-négy kiló lőport lopott és ezt el­adta egy pár deczi pálinkáért. Most a kapitányságnál várja szenvedélyének bün­tetését. — Veszett eb. Sztahovics Jenő hara­pós kutyája megharapta tegnap Czig­lényi Lajos kis leányát. A kis leányt a városi kórházban ápolják. — Lopás Nagy-sápon. Kuruez János záratlan szobájába ismeretlen tolvajok betörtek és elloptak 95 frt értékű holmit és egy 16 frtos bankjegyet. A csendőr­ség erélyes utánjárás után sem tudta ed­dig kézrekeriteni a tetteseket. — Kellemetlen találkozás. Nyergesuj­falura a túlsó partról éj idején ismeret­len egyének ladikon átjöttek és kezdték a szőlőket dézsmálni. Tajnai János mező­őrt, a ki őket tetten érte, botokkal kezd­ték ütni, mire ő önvédelmi szempontból puskájával az egyiknek lábába lőtt. Erre a sebesültet társai a ladikba czipelték és eleveztek. Még nem akadtak nyomukra. Tajnai azt hiszi, hogy ebedi, vagy muzs­lai emberek voltak. — A difteritisz nem öltött vesze­delmesebbjelleget, városunkban két-három difteritisz eset volt mindössze. Friedmann izr. kántor gyermekeit látogatta meg ez a veszedelmes baj, de a gyermekek ve­szélyen kivül vannak, és igy az izr. elemi iskolát, melyett a Grünwald házba tettek, ismét visszahelyezik a községházába. — A püspöki kar pásztorlevele. Az egész ország méltó kíváncsisággal várja a püspöki kar közös pásztorlevelét, amely­ről eddig csak fogyatékos ismertetéseket közölhetett a sajtó. A primási palotában tartott konferencia megálapodása szerint a hiveknek szánt pásztorlevelet szeptem­ber huszonhetedikén küldik meg a lelkész­kedő papságnak, hogy kihirdesse a szó­székről megfelelő prédikácziók keretében. Nagy feltűnést kelt tehát a Pesti Napló mai száma, hol a még csak ezutáftflröÉté­teendő beszéd egész szövegében és fcjsósze­rint ki van nyomva. A beszédet á Buzá­rovits Gusztáv-féle helybeli uyohl^ájban készítették. — Helybeli és vidéki szülők figyelmébe. Egy a gyakorlati tanítással s neveléssel 23 év óta foglalkozó tanképesitett egyén, ki mint tanár, nevelő működött, jelen­leg az esztergomi bazilikái zenekar tagja, szerény feltételek mellett privát oktatást ád kivált tanulmányaik­ban elmaradt gymnasiumi, tanitóképző­intézeti, reál, elemi és polgári iskolába járó ifjaknak s leányoknak. Bővebb fel­világosítás nyerhető az ajánlkozónál Szent­györgymező, Uri-utca 257-ik szám, Münz­berger-féle házban. Levélbeli megkeresésre azonnal válasz adatik. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos NÓGRÁDI JENŐ. ITILTTÉR.*) Gabonautazó délnémetországi, 30 éves, állást keres, eset­leg beházasodás utján. Szives ajánlatok »M. 640* czim alatt Mosse Rudolfhoz, Bécs, intézendők. Köszönetnyilvánítás. Istenben boldogult, felejthetetlen jó férjem, — áldott jó édes atyánk, Vanke Sándor a primási uradalmak nyugalmazott erdőmesterének — szomorú halála alkalmából kifejezett részvétteljes vigasztalásukért", és te­metéskor tanúsított kegyeletes meg­emlékezésükért; — szerető rokona­ink, nagyrabecsült jó barátaink, és igen tisztelt ismerőseink, — fogad­ják az uton is, — megtört szivünk őszinte és hálás köszönetét. Esztergom, 1895, szeptember 22-én. Özv. Vanke Sándorné, Vanke Imre és Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents