Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-19 / 75.szám

az első magyar osztálysorsjátéknak, a milyennel semmiféle sorsjáték sem dicsekedhetik. És ezért gondoskod­va van arról is, hogy minden em­ber kivehesse a maga részét belőle. Lehet kapni tizedrész és huszadrész sorsjegyeket, ugy hogy bárki két forinttal az első osztályban, —- négy forinttal vagy akár két forinttal pe­dig mindakét osztályban játszhat, s részt vehet e csekély összegekért a milliós nyereségben is. Olyan ke­csegtető előnyök ezek, a melyek megérdemlik, hogy minden egyes ember pár forinttal hozzájáruljon. HÍREK. Esztergom, szept. 18. — Az uj hid megvizsgálása. E hó 24-én délelőtt az immár elkészült vashidat mű­szak-rendőrileg fogják megvizsgálni And­rássy János alispán elnöklete alatt. A szemle vezetőjéül a miniszter Czekélius Aurél miniszteri osztálytanácsost nevezte ki. A vármegyét a következők fogják képviselni : Andrássy J. alispán^ Mattya­szovszky V. főügyész, Hamar Á- t. b. főjegyző, Csabi A. kir. főmérnök, Maiina L. h. polgármester és Perényi K. a túlsó járás főszolgabírója. A hgprímási uradal­mat Hanny Béla hercegprímási jószág­igazgató, Dömötör Kálmán urad. főmér­nök és Mészáros Kálmán urad. ügyész fogják képviselni. Az alispán még követ­kezőket jelölte ki e helyszíni -szemle-bi­zottságba : Reviczky Károly, Frey Ferenc, Kobek István országgyűlési képviselőket, a hídépítés felügyeletével megbízott Pi­schinger Gyula kir. mérnököt, a vállalko­zókat Chatry Száléz és fiát, Esztergom város és Párkány község elöljáróságát, továbbbá a polgármester utján esetleg meghívandó érdekelt polgárokat. — Esküvő. Magos Sándor kir. táblai biró az esztergomi járásbíróság yezetője vasárnap reggeli 6 órakor Blesz-^Etel úr­hölgynek esküdött örök hűséget a bazi­likában. — Szentkereszti bÚCSÚ. Szeptember hó 14-én mint a szent kereszt felmagasz­talása ünnepén megtartatott a szokásos bucsuünnepély. Szentkereszten szép nap és kellemes éj lévén, az ájtatos bucsu­járók kényelmesen, a lombos fák alatt tölthették az éjszakát folytonos ima és énnekkel dicsérvén az Istent. Szépen min­den rendzavarás nélkül folyt le az ünne­pély. Egyházi beszéd három tartatott: a magyart Lentz Simon bajóthi plébános, a tótot Schramek Károly sárisápi plébá­nos, a németet pedig Bliesz Ádám bajnái segédlelkész mondotta. Az áldozók száma 12000 volt. — Az első polgári házasság. Okt. i-én lesz az első házasság Dr. Etter Dezső kir. aljbiró köt frigyet Kruplanicz Aranka úr­hölgyei, Kruplanicz Kálmán vármegyénk főispánjának bájos leányával. — Az es­küvőn részt vesz a város tisztikara is, me­lyet a város tanácstermében nagy disz­ünnepély követ. — Eljegyzés. Marx Antal esztergo­mi fogtechnikus eljegyezte Kelemen Gizel­la kisaszonyt, Kelemen Béla pénzügyőri biztos leányát. — Exhumált holttest. A mult héten városunkban öngyilkossá lett Udvardy Zsigmondot annak idején koporsó nélkü­földelték el a temető szélén. A szeren­csétlen végű ember rokonai utólag kiá­satták a holttestet s azt emberi módon koporsóba helyeztetve temették el. — Budautczai idyll. Az egyesült nagy Esztergom városias jellegét még mindig eléktelenítő marha és disznócsordák fel­vonulásán, a féldöglött omnibusz párák megindító döczögésén kivül, a középkori elmaradottságnak, még mindig számos egyébb jelével találkoznak a Budautczán. Igy vasárnap délután is ordítozó, részeg legények otromba ordítása zavarta meg ott a jó izlést és közcsendet, a kiknek elhallgattatására kivonult rendőrségünk hosszas huzavona és kedélyes verekedés után nagynehezen lefülelt hármat, a többi elmenekült, négyet Párkányból állítván elő a csendőrség. — Tüz. Nagy tűz pusztított folyó hó 7-én a herczegprimás farkasdi pusztá­ján ; az érsekújvári és udvardi tűzoltók minden erőfeszítése daczára több ház mellék épületeivel s mintegy 4000 kereszt gabona lett a lángok martalékává. — Időjárásunk, mely néhány nappal előbb még valóságos második kiadású ká­nikula volt, hirtelen őszire változott. A hő­mérő higanyja összezsugorodott úgy, mint már rég nem volt. Az »überzierher« meg­szűnt luxus ruhadarab lenni. Valóssággal hézagot pótol, különösen mióta — hosz­szú szárazság után — végre az ég csa­tornái is megnyíltak és sűrű cseppekben — «hull a fára az őszi eső:» szóval itt az ősz ! — Talált fiú. Tegnap délelőtt egy 7—8 éves fiú járkált az utcákon, a kit midőn egy suhancz megszóllitott, sírva fakadt. Aztán bevezette a városházára, hol mindaddig ott tartják, mig a gyer­mek szülői vagy ismerősei nem jelentkez­nek. Valószínű, hogy a fiú bejött valaki­vel Esztergomba, s itt hozzátartozóitól elmaradt. — Czigáuyháboru. Ma délután a szent­györgymezei határban tartózkodó és egy uj jövevény czigány csapat közt véres összeütközés volt, mely alkalommal a szentgyörgymezeiek egy idegent életve­szélyesen Összeszurkáltak. Az elmenekült tetteseknek nyomát duettban üti rendőr­ségünk a csendőrökkel. — Gyilkosság. E napokban, Garam­Kis-Salló községben egy 6—7 esztendős paraszt-leányka a falusi korcsmába apja által pálinkáért küldetett, s midőn azt kimérve megkapta, a korcsmából eltávo­zott és nyomtalanul eltűnt. A leányt csak ötöd napra találták meg a legnagyobb mérvben megcsonkitva, végtagok nélkül, levágott arccal és szerteszét vagdalt törzszsel, egy réten, folyó mentén, beta­karva ruhácskájával. — Minthogy a le­ányka korcsmában fordult meg, valami véres szájú paraszt azonnal lármát csa­pott, hogy a leányka rituális gyilkosság áldozata lett: a hiszékeny paraszt nép­nek természetesen egyéb sem kellett, rögtön készpénznek akceptálta a hirt s oly patáliát csapott a községben és a vidéken, hogy most már szentül hisznek a leánynak ilyeténképen történt meggyil­koltatásában. A gonosz kolportőr által felizgatott nép a zsidóság ellen annyira felbőszült s fenyegető állást foglalt, hogy ha kellő időben a csendőrség meg nem érkezik, a legborzasztóbb dolgok történ­hettek volna. A vizsgálat már kiderítette, hogy a vadállatias gyilkosság elkövetője Csomor nevű molnárlegény. A vámos­mikolaí kir. járásbíróság előtt bevallotta tettét. A gyermek atyjának a gyilkosság­ról tudomása és benne része volt. — LÓIopáS. Tegnap egy tokodi em­ber járt Esztergomban, ki a dorogi úton beült egy kocsmába iddogálni, mialatt egyik lovát kifogták a kocsiból és ellopták. A borközi állapotban lévő bácsi bement a rendőrkapitánysághoz bejelenteni, hogy ellopták egyik lovát. O ugyanis a cigá­nyokat vádolja, kik éppen akkor a vám­házon túl ütöttek tanyát maguknak. — A magyar államvasút tarifái. A kereskedelmi minisztériumban a személy­szállítási tarifa reformja ügyében folyta­tott tárgyalások befejeződtek. A keres­kedelmi miniszternek ez ügyben készített elaboratuma legközelebb a minisztertanács elé kerül. A zónatarifát nem változtatják meg, csak egyes anomáliákat szüntetnek be. A harmadik szállítási díjtétel nem fog felemeltetni, s csak az első osztályú vi­j Károly Róbertre a megállapodás elő­nyös volt. Ez évet, ha a harc megindul közte és Ottó közt, alig sorolhatta volna a szerencsések közé, hisz jóformán min­denkitől el volt hagyva. A fegyverszü­net eszméje tehát — úgy látszik — az ő politikusaiból indult ki. Valószínű, hogy ez volt a cselvetés, melylyel a bajorok az osztrák herceget vádolják, hogy ő buktatta meg Ottót. Ez önkéntelen sza­badságidőt Károly Róbert hasznosan és kellemesen igyekezett eltölteni. Köny­nyűvérű és szeretetreméltó fiatalsága el­vitte egyik főúrtól a másikhoz kortes­útra, mint jelenben mondanók; mert a választók akkor, mikor királyválasztásról volt szó, még nagyobb urak valának és csak a jövő reménysége fejében tettek érette, amit tettek. Aztán időt szakasz­tott magának a nősülésre. Ez időbe esik házassága Máriával, Kázmér beutheni és és tescheni herceg leányával, kiről mint magyar királynéról 1306 közepén veszünk először tudomást egyik levélből, melyet gyűrűjével hitelesített, minthogy még nem volt hivalos pecsétje. Tehát újdonat­új királyasszonynak kellé lennie. Ottó vetélytársán példát véve, való­színűleg hasonlóképen töltötte el a fegy verszünet idejét. Ellátogathatott a Német­Ujvárfakhoz, el sógorához a Mátrába. És ki tudja, nem ébresztette-e benne a nő­sülési hajlandóságot is Károly-Róbert jó példája ? Jóakarói is ajánlották neki, hogy jegyezze el magának László erdélyi vajda teleíjat emelik jelentékenyen. A második osztályú viteldíj csak a 12-ik, 13-ik és 14-ik zónában fog változni. Az árútarifa dolgában nem történt határozat. — Drága énekesek. Sir August Har­ris egy hónapra szerződtette Atvarez te­noristát a londoni operaszínházhoz. A mű­vész 15 fellépteért 28,000 márkát kap. Alhani aszony, a hires énekesnő 5000 márkát kér egy hangversenyben való köz­reműködésért, mig Melba asszony 28,000 márkát kapott négy dalért, melyeket Van­derbilt estélyen énekelt. — A »Magyar Hírlap.« melynek főszer­kesztője Horváth Gyula és felelős szer­kesztője Fenyő Sándor, immár ötödik év­folyamát fejezi be s ez alatt az aránylag rövid idő alatt oly páratlan sikert ért el, annyira megtalálta az utat az intelligens nagy közönség szivéhez s elméjéhez^ hogy ebben a tekintetben első helyen áll ma a sajtó orgumai közt. A Magyar Hírlap igaz­ságszeretetével s részrehajlatlanságával vivta ki a nyilvánosság előtt azt a ki­váló poziezót, amelyben már évek óta folyvást erősbödik. Politikai kérdésekben mindig nyilt és félreérthetetlen a színval­ása, s egyedül közérdek az amelyet hír ven és lankadatlanul szolgál. A Magyar Hírlap emellett egész gárdájával rendel­kezik a legkiválóbb tárcaíróknak, aminők Ambrus Zoltán, Bársony István, Bródy Sándor, Benedek Elek, Ignotus, Tóth Béla, Márkus Miksa, Heltai Jenő, Gárdonyi Géza, Kürthi Emil, Szomaházi István, akik mind­nyájan csakis a Magyar Hírlapnak írják czikkeiket. S ezek a cikkek a legújabb ma ­gyar literatura igazi gyöngyei. Mind ezeken kivül a Magyar Hírlap folyvást a legnagyobb előzékenységgel van egyebekben is a nagy közönség iránt, mert amig egyrészt min­den kérdésben szívesen ad teljesen díjta­lanul felvilágosítást és tanácsot «Szer­kesztői üzenetek* czimü rovatában, más­részt oly kedvezményekben részesiti elő­fizetőit, aminő lesz például ujabban is a «Millenium-Album >, ez a remek kivitelű, gyönyörűen illusztrált irodalmi diszmű aminővel még eddig meg nem lepte ma­gyar lap az ő állandó közönségét. A «Milleniumi Album »-ot minden régi és uj előfizetőnek megküldi a Magyar Hírlap. A Magyar Hirlap előfizetési ára egész évre ; 14 frt, félévre : 7 frt, negyedévre : 3 frt 50 kr, egy hóra: 1 frt 20 kr. Ked­vezményes áron kapják az előfizetők a «Kis Világ* cimü gyönyörűen ilusztrált gyermek-újságot: f negyedévenkint csak 50 krért és az «Évszak» czimü gazdag tartalmú divatlapot negyedévenkint 65 krért. Az előfizetési pénzek a Magyar Hirlap kiadóhivatalába küldendők József­körut 47-ik szám alá. Előfizetni bármely naptól kezdve lehet a Magyar Hirlap-ra. leányát. A vajda felesége rokona volt Ottónak. Hogy ő csak komolyan vette e házassági szövetkezést, mint kezdetben maga a nagyralátó vajda, annyira két­ségtelen, hogy Károly Róbert hiveit nem kis ijedelem fogta el e terv hallatára. Nem is volt tréfadolog. Ha Ottó a Né­metujváriak mellé,'kik egyét magukénak tekintek, az Ákosok mellé, kik azt a ro­konság miatt hathatósan istápolták, meg­nyeri még a hatalmas vajda föltétlen se­gélyét : nagyon hamar fölbillent volna az anjoupártiak serpenyője, melyben lágy­meleg barátok tárták az ellensúlyt. Vincze, az újonnan kinevezett kalocsai érsek, sietett is tiltó szavát hangosan fölemelni és meghagyni az erdélyi püs­pöknek, hogy necsak az ily veszedelmes terveket forraló vajdát közösítse ki az egyházból, hanem nagyobb nyomaték kedvéért egyúttal a vajda valamennyi megyéjét rekessze egyházi tilalom alá. Péter erdélyi püspök azonban e rövid ésszel hozott méltatlan rendeletet nem hajtotta végre, hanem föllebbezte a szent­székhez. Mire az érseket is elkapta buz­góságának heve és magát az erdélyi püspököt is kiközösítette. Hasztalan ve­tette magát közbe Károly Róbert király és Újlaki Ugrin tárnokmester; az érsek, noha udvari kancellár is volt, csak a püspök személyét illetőleg vonta vissza kemény ítéletét, a vajdára nézve fönn­tartotta teljességében. tették : levált a szíjról, melylyel tartója a nyereg kapájához volt csatolva. Vissza­vágtattak tehát s szerencséjükre egy méttföldnyire, valamely mocsárban meg­találták. Aztán ügetve siettek Pozsonyba, hol őket Németujvári Iván fogadta. Az osztrák herceg megboszulandó kí­játszatását, azon ürügy alatt, hogy Ká­roly Róberttel kötött szövetsége úgy kí­vánja, a Lajta és Rábcza közti vidéken a Németujváriak jószágait pusztította ugyan; de ez nem változtatott Károly Róbert helyzetén. Szerencséje volt, hogy Tamás esztergomi érseket (Mihály a mult évben elhunyt) nem hagyta el lelke. Hogy a veszedelmes új áramlatnak, ha lehet, elejét vegye, vagy legalább gátot ves­sen, s az Anjou-párt megfogyatkozott híveibe új bátorságot öntsön, az Ottó pártja leghatalmasbjaira, a Németujvá­riakra merész csapást mért. Érseki szék­helyéről, melyet a Németujváriak tartot­tak elfoglalva, száműzve levén, prépost­ságában, Székes-Fej érvárt 1305 augusztus 2-án személyesen lépett íöl a szószékre és nagy közönség jelenlétében az egy­házból kiközösítette Iván és Henrik ura­kat, amiért Károly Róbert király iránt hűtelenek, az érseki javakat lefoglalva tartják és népét zsarnoki hatalommal vé­rig kínozzák; birtokaikat egyházi tilalom alá rekesztette, a sátánnak ajánlván őket. Váratlan ugyan nem lehetett e menny­dörgés, amennyiben az érsek kemény ^élete kimondása előtt levelek és követ­ségek által ismételve intette a tévelygő­ket : hatása mindamellett el nem ma­radt, bár Ottó koronázását meg nem aka­dályozta. Az előkészületek meglévén, Ottót hivei Székes-Fejérvárra vitték, itt Rádi Benedek veszprémi és Antal barát, a csanádi püspök, 1305 december 6-án királylyá kenték és megkoronázták. Majd Budára jővén, végig nyargalt az utcákon, teljes díszben és koronával a fején, ki­rályul mutatva be magát. Nagy sereggel jött Budára. A csapatok a budai és pesti mezőkön táboroztak. Biztosra vehetjük, hogy a dunántúli, duna-tiszaközi nemes­ség, mely akkor csaknem kizárólag a Németujváriakkal tartott, a gömöriek, borsodiak, szabolcsiak, bihariak, hol az Ákosok, Borsák, Debreczeni Dózsa s a Semjének (Kállaiak) vitték a vezérszót, ott valának. Nem hiányzottak az erdélyi szászok se, kiket Blaufusz (Blaufuccz) István, Góbiin és Miklós comesek vezet­tek, A szászok készségesen esküdtek hűséget a német eredetű királynak. De ennél többet egy évig nem hallunk Ottó király országos tevékenységéről. Az ér­seki kiközösítés annyira megdöbbentette á magyar főurakat,, hogy teljes tanács­talanság állott be náluk. Senki se tudta, mit tegyen ? Ottót pártolja-e tovább is,, avagy visszatérjen Károly pártjára ? Végre abban állapodtak meg az ország összes főurai és nemesei, hogy hagyják magától fejlődni a dolgot és az 1307-ik évi má­jusig semminemű actióba nemi keveredtek.

Next

/
Thumbnails
Contents