Esztergom és Vidéke, 1895

1895-09-12 / 73.szám

Esztergom, XVII. évfolyam. 73. szám. Csütörtök, 1895. szeptember 12. ESZTERGOM és VME KX>.XVNXXXXV^N^^^ VÁROSI E S MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. í*^vaiBí(*MMs»8aw»»»VV\X\X\X\X\X\X\X\X\XVXN^^^^ | Megjelenik hetenkint kétszer: | | . , csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, | —®r— | hova a i

a

p sze

llemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. ELŐFIZETÉSI ÁR.: ^ magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | § | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők : | Fél évre 3 » — » ^ , * •• '/ t I Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári I ( Negyedévre i .$<>•> | Szechenyi-ter 35. szam. | I § Egy hónapra . — » 50 » | r | bélyegilleték fizetendő. | Egyes szám ára — * 7 » ^ Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban, Sziklay Námlorpapirkereskedésébeu, | i^^x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\x\^^^ a Wallflscll- és HaUgll-féle dohánytözsdékben. NX\X\X\XNX\X\XXX\X\X\X\X\X\^^^ A Kruplaniczok. Esztergom, 1S95. szept. II. A > Veszprémi Hírlap* nevű kollegánk legutolsó számában czikket közölt ilyen felirattal. Nem kisérhetjük figyelemmel klerikálizmusban dolgozó laptársunk czikkelyeit, ezért ezt sem olvastuk volna, ha lapunk egy barátja be nem küldi nekünk. A V. H. nagyon természetesen ellensége a polgári házasságnak. Megtudván pedig a pesti lapokból, hogy az esztergommegyei főispán, Kruplanicz Kálmán családjában október i-én, tehát a polgári házasság törvény életbeléptének első napján, örvendetes családi esemény fog végbemenni, egy ártatlan esküvőben politikai célzatosságot lát, sőt mitöbb azzal vádolja megyénk főispánját, hogy a liberális lapokban széltére kihirdette, hogy leánya részére, aki Etter kir. járásbiróval lépendő polgári házasságra, lefoglalta október elsejére az első helyet az anyakönyvvezetőnél.* Evvel kapcsolatban magát főispánunkat támadja meg, és igy végzi förmedvényét : »Nos tehát, uzoni Béldiek, Talliánok, Vayak, Pálffyak, Zeykok, Esterházyak, Wesselényiek, Bethlenek és a többiek, itt a tekintélyes példa : kövessétek, boldogítsátok kisasszony leányaitokkal az illető környék csinosabb aljárásbiráit és hirdessétek ezt nagy hangon a liberális újságokban.« Valami jó izlést is emleget a V. H., holott épen ő neki kellene egy pár óra az illemtanból és az esthetikából. Természetesen nem pusztán véletlen az, hogy egy vármegye főispánja, ki a kormány programmját és ennélfogva liberális irányát is képviseli, leányának esküvőjét okt. i-ére tűzi ki, példát adva, hogy igen is üdvös és semmiesetre nem olyan rettenetes dolog az a polgári házasság. Ha a V. H. Don Quixote-ja j jobban ismerné Kruplanicz Kálmánt, úgy ítélné meg a dolgot és nem kezdené néppárti ferdítéssel, és végezné klerikális rágalmazással^ hanem először tudomásul venné milyen hangot kell használni egy előkelő és felelősségteljes állását ritka zsenialitással és tapintattal betöltő első vármegyei tisztviselővel szemben, azután Íz „Esztergom és lile

1 tárczája. Az Anjouk kora. Irta. PÓR ANTAL. (II.) Vencel elé aztán Gödingig fényes küldöttség indult, melynek vezére nyilván a kalocsai érsek volt, kit odamenő útjában, 1301. július 30-án Nagy-Szombatban találunk András egri, Haab váczi, Antal csanádi püspökökkel és Jakab szepesi préposttal egyetemben. Innét diadalmenetben kisérték az országba az ifjú fejedelmet. Esztergomot útjokba ejtették, melyet Németujvári Iván jó pénzért átadott vala leendő királyának, kit Esztergomból Budára vittek. Az érkezőket meglepte az egyháziak magaviselete. Tudni való, hogy Gergely érsek egyházi tilalom alá rekesztette volt e várost, de most — ugy tetszik — a kalocsai érsek fölmentette alóla, minthogy, >mikor a magyarok Vencellel Budára értek, eléje siettek apácák, barátok, papok, az egyházi fenyiték alól föl lévén mentve a város. Egyszerre megkondult és zúgott minden harang, és hangos énekkel fejezték ki örömüket. Vencelt mindjárt a szép és nagy templomba vitték, mely a Boldogasszony tiszteletére van szentelve. Itt a főoltárra emelték, olvastak és énekeltek neki, s így hirdették a népnek, hogy királynak van megválasztva. Azután a kamara-udvarba, hol a király és családja szokott lakni, vezették.* A német koriró ez előadásából világos, hogy a budai főtemplomban királyválasztó országos ülést tartottak és Vencelt, miután az ünnepélyes Tedeumot is elénekelték, a népnek bemutatták. Budáról az ifjú királyt Székes-Fej érvárra vitték, hol őt Gímesi János kalocsai érsek, tiz püspök jelenlétében, 1301. augusztus 27-én a szent koronával megkoronázta. Fölötte zokon vette VIII. Bonifác pápa, hogy terveink kivitele ily fennakadás szenvedett. — Kitűnik ez 1301 október 17-én kelt ama két nevezetes leveléből, melyekben elveit a pápaság világuralmi főségéről oly pregnánsan fejezte ki, mint talán sehol. »Csodálkozunk rajta és megütközünk — írja épen oly keményen, mint bizalmasan II. Vencel cseh királynak, — hogy megengedted fiadnak a magyar királyi címet fölvenni, magát a kalocsai érsek és néhány cinkostársa (complices) által megkoronáztatni. Mi jogon és mi cimen ? Bizony nem kellet volna ily fontos ügyben az apostoli széket mellőzni, melynek tekintélye nélkül SzentIstván, az első magyar király sem akart e méltóságra fölmagasztaltatni.« Még keményebben szólt a pápának magyarországi követéhez intézett levele, melyben meghagyja neki, hogy a kalocsai érseket hivatalvesztés terhe alatt Rómába idézze. »Távozásod után — írja — keserű tudomásunkra jutott, hogy tisztelendő testvérünk (ha ugyan tisztelendőnek mondható), a kalocsai érsek oly nem látna valótlan dolgokat és nem építene ezekre hamis konzekvencziákat. Az az állítása a V. H.-nak, hogy a házasság hirét maga ő méltósága a főispán ur terjesztette volna, egyszerűen nevetséges és cáfolatot sem érdemel, mert hisz a cikkíró mint hírlapíró tudhatná legjobban, hogy az ilyen híreket a vidéki levelezők azért küldik pesti lapoknak, hogy valami érdeset írjanak, de nem főispáni utasításból. Egyátalán ideje volna már, hogy a néppárt rakoncátlankodó túlzóinak valaki már egyszer a körmükre koppintson, mert hovatovább több bátorságot merítenek a liberálisok közönyéből. A Veszprémi Hírlapnak pedig egy magyar és egy latin közmondással szolgálhatunk. A magyar; Mindenki a maga háza előtt söpörjön, a latin pedig: ne sutor ultra crepidam. Gazdasági viszonyaink. Esztergom, 1895. szept. 11. Vettük a győri kereskedelmi és iparkamara szokásos évi jelentését a vakmerő kihágásra, de sőt eszeveszettségre vetemedett, hogy Vencelt, a cseh király fiát, nem várva be jöttödet, ki már a küszöbön valál, megkoronázta, noha e jog a kalocsai érseket soha meg nem illette, hanem az esztergomit, mely érseki szék be van töltve, és általa Károly a síciliai király fia megkoronázva.* Boccasino Miklós bibornok, a szentszék követe, Ausztrián keresztül — Pozsonyt, Győrt, Esztergomot érintve — valószínűleg szeptember elején érkezett Budára. A kalocsai érsek időközben meghalt. Az első benyomás, melyet a követre a magyar főpapsággal való érintkezése gyakorolt, az volt, hogy a papi fejedelmek kezdték belátni, miszerint Vencel választásával nem éppen jó fogást tettek. Hajlandók lőnek immár a pápa tanácsát elfogadni, de Bikcsei Gergelynek az esztergomi székből eltávolítását tűzték ki feltételükül. A szent-szék követének simuló természete hajlandó is lett volna Gergely érseket föláldozni, dé — gyönyörű vonása VIII. Bonifác jellemének ! — ő ezt határozottan ellenezte. Netáni rendelkezésének megsemmisítésével fenyegetődzvén, megtiltotta követének, hogy az esztergomi egyház ügyeibe avatkozzék. Különben se tartozott gyöngéi közé alkudozni, legkevésbbé Gergely bőrére a magyar főpapsággal. Ellenkezőleg szigorúan meghagyta követének, hogy mindazon papokat, az érsekektől kezdve a konventnek tagjaiig, kik parancsainak nem engednek^ szándékát titkon vagy nyilgyőri kerület 1894. évi közgazdasági viszonyairól. A vaskos kötetre terjedő jelentésnek esztergomi érdekű részleteiből itt közlünk szemelvényeket : Az 1804. évi termés általában kielégítőnek mondható, ameonnyiben búza, rozs, árpa eléggé jól fizetett, csupán a zab maradt a középen alul. Széna bőven termett, sarjú azonban és mesterséges takarmány a rendkívüli szárazság folytán alig adott hozamot. Kukoricza, burgonya és takarmány-répa szinte csak silány termést adott. Gyümölcs általában bőven termett, sőt már a szőlőtermés is némi lendületet nyert. Az 1894. évi őszi vetés kedvező viszonyok közt volt megejthető s a vetések a beállott esős időjárás következtében eléggé jól fejlődhettek. Rovarkárok szórványosan s kis mértékben fordultak elő s elemi károktól is — leszámítva csekélyebb mérvű jégveréseket — a vidék meg volt kímélve. A munkás viszonyok részben a vasúti építkezések, a jeles gyárak keletkezése, valamint a fokozódó bátan gátolják, megfenyítse s a vétkeseket Rómába idéztesse. A pápa e határozott fölléptének tudandó be, hogy, noha Miklós bíboros eleddig a »pártok egyikének se kedvezett különösen*, mely látszólagos részrehajlatlanságának köszönhette, hogy Budán, Venczel király székhelyén is »tisztelettel fogadták«, a cseh pártot az elhagyatottság érzete szállotta meg. Úgy hallja a szent-szék követe, és némely jelenségekből maga is következteti, hogy Venczel már bánta, hogy Magyarországba jött, de álszégyenből nem mond még le terveiről. Hallja azt is, hogy Károly és Venczel közt valamelyes egyezményre törekszenek, azonban nincs biztos tudomása az efölött netán megkezdett tárgyalásokról. Kétségtelen, hogy Venczelék e hangulatára az ország siralmas állapota, melynek Miklós bíboros is élénk rajzát adta, volt hatással; még inkább az, hogy az ország főurai, miután kegyeikben bőven részesülének, a magokkal hozott kincseken könynyitének, őket magokra hagyták. Be.kellett azonban látniok azt is, hogy a szentszéki követ, bármily ügyesen adja a pártatlant ellenök dolgozik, és hogy a magyar főpapoknak október 25. napjára kitűzött zsinata, jóllehet Miklós bíboros az ország ügyeiről és békéjéről való tanácskozást jelentette ki czéljául, voltaképen ellenök volt intézve. Hogy Miklós bíboros Budán is, Pozsonyban is tartott gyűléseket, melyeken