Esztergom és Vidéke, 1895

1895-01-27 / 8.szám

A minimális kamatláb. (S. M.) Gomba módjára szaporodnak Magyarországban a pénzintézetek s helytelen a vidék azon általános felfogása, hogy ez kóros állapot, mivel eladósodáshoz vezet. Régi história, hogy minden üdvös dolognak s igy a hitelnek is sok árnyoldala van, de a pénzintézetek a hitelnek ezen árnyoldalait inkább csökkentik, mint szaporítják. Mert a hol ilyenek nem működnek, ott ezek hivatását maí gánegyének végzik. Köztudomású ugyanis, hogy a vidék leginkább betéttel dolgozik, a mi pedig nem az egekből hull alá, hanem a nagy közönség egy része helyezi el a takarékpénztáraknál, hogy otthon a közjó kárára mint improduktív tőke ne heverjen. És ha az intézet mellőzé\ gévol a nagyközönség egymás közt bonyolitná le üzleteit, az nemzetgazdaságtanilag nem igen volna előnyös. De magára a kölcsönadóra is kellemesebb, ha bármikor hozzájut betéttőkéjéhez, az adósra nézve pedig legtöbb esetben — a kamatlábtól eltekintve -— valóságos áldás, ha nem mozog örökösen szeme előtt a hitelező magánegyén. Azt hiszem, ezek után minden kétkedő megnyugvással nézheti pénzintézeteinknek, ezen a hitelügyleteket közvetítő orgánumoknak működését. Dal. Vándor darvak zúgnak ott fenn, Szél süvöltöz idelenn. Ősz borong a messze tájon, Hova tünt el szép nyaram ? Merre van ? Merre van ? . . . Megered a felhő könnye, De nem érzi már az ág; En is hasztalan siratlak, Tört virágom, ifjúság. Puszta erdő — árva mult — Elvirult! Elvirult! Két szoba"* Két történelmi szoba. Ezekben játszódott le a kormányválság. Ennek történelmét részletezni nem a mi feladatunk, se kikutatni, miért, hogyan, ki által bukott el a kormány. Ezt maguk a szereplő államférfiak is inkább csak sejtik s a kulisszák mögül * Az Uj Idők vasárnapon megjelenő száma közli ezt az érdekes cikket Mikszáth Kálmán tollából. A cikkhez két diszes szoba képét közli : A király fogadótermét és a miniszterelnöki üléstermet. És intézeteink hivatásukat betöltve, csaknem kivétel nélkül gyarapszanak is, de sokkal határozottabban és e mellett hazánk közgazdaságát, jólétét rohamosan fokozva, fejlődhetnénk más rendszerű szervezet mellett. Ha ugyanis figyelemmel kis érj ük pénzintézeteink keletkezését, különös tapasztalathoz jutunk. Sokszor ugyanazon viszonyok és működési tér mellett itt száz-, amott harminc-, a harmadik helyen meg már kétszázezer frtnyi részvénytőkével kezdenek működni. És miért ? Az alapitókat hiába kérdjük, ők többnyire maguk sem tudják. Talán arányt kombináltak a reménybeli forgalom és az alaptőke között ? Csaknem soha: vakon, öntudatos számitás nélkül történik az alaptőke meghatározása. Intézeteink ezen anomáliák dacára is szépen prosperálnak, működésük, ha a közjót szem előtt tartva, alaptőkéit szanálnák! ? Mert a tiszta jövedelem túlnyomó részét a betét stb. adja, a részvénytőke pedig fölemészti. Más szóval, minél nagyobb az alaptőke, annál nagyobbnak kell lennie a tiszta nyereségnek. Viszont, ha az alaptőke kisebb, szerény jövedelem mellett is szép osztalékot fizethet a pénzintézet s e mellett a betevőket is megfelelőbb kamatban részesítheti, a mely körülmény fokozná a takarékossági hajlamot, előmozdítaná kiszivárgó hírekből kombinálják, mint a gyerekek szokták mutogatni az ujjaikon a szegény őzecske sorsát: — Ez meglátta, ez meglőtte, ez megnyúzta, ez megsütötte, ez meg megette. Akárhogyan volt is, az bizonyos, hogy e két szobában, melyeket képeink ábrázolnak, dőlt el a válság. Persze képeinken a válságból semmi se látszik. Ha megszólalhatnának azok a bútorok ! De ők hallgatagok maradnak. S csacska fonográf nincsen köztük, mely összefogdosta volna az érdekes beszélgetéseket. A két szoba közül az egyik a királyé. Ebbe hozatta fel az ünnepek alatt tanácsra a nagy országtartó urakat, az „ország eszeit", mert a mi királyunk ugyancsak komolyan veszi az alkotmányt, a nemzet akaratát és a saját kötelességeit. Ha az elődje (V. Ferdinánd) abban fakadt ki egy izben : „Hiszen uralkodni könnyű lenne, csak azok az aláírások ne volnának", ő éppen megfordítva az aláírásokat tartja könnyüknek és az uralkodásnak alululról úgyszólván semmiségnek látszó feladataival küzkődik vasszorgalommal és puritán lelkiismeretességgel. Ebben a szobában voltak a kihallgatások. Ide lépkedtek sorba a meghívottak s feleltek a király által tett kérdésekre. — Mit tart ön a fúzióról ? — Mi a véleménye a helyzetre nézve ? — Hogyan gondolja ön a megoldást? A király állva fogadta a belépőt s a tőkegyűjtést, mi ismét csak a pénzintézetek betétállományát gyarapítaná. De olcsóbban nyújthatná a kölcsönöket is és ezzel közelednénk a minimális kamatláb eszméjéhez. Az alacsony kamatláb legbiztosabb jelzője a civilizáció előhaladásának. Minél fejlettebb az ország jóléte, civilizáziója, annál kisebb a kamatláb. Hogy pedig a minimális kamatláb mennyire emeli az ipart, kereskedelmet, mezőgazdaságot, azt ma már bizonyítgatni teljesen fölösleges. A cél: a minimális kamatláb elérésére konkrét példával állok elő. Például egy pénzintézet alaptőkéje 45000 frt, üzleteredménye 10000 frt, osztaléka 8%- Többre a részvényesek igénye nem is terjed, mivel néhányszor osztalékot nem is élveztek, lévén ott patriarkális kezelés következtében sok leirni való. Ezen intézet alaptőkéjét 3000 frtra szanálnám. Ha gyorsan kívánjuk az átalakítást, a 45000 frtból 7 év leforgása alatt évenként 6000 frtot visszafizetnék, a megmaradt tőke után mindig 8°/

0 osztalékot adva. És évenként a tiszta nyereségből minimum 5000 frtot fordíthatunk tartalékra. Szóval: hét év leforgása alatt többet nyernénk tartalékban, mint visszafizetünk alaptőkében. Azaz a kisebbedett alaptőke dacára, az intézet vagyona nagyobbodott s igy tekintélye és hitele sem néhány lépésre eléje mént, de nem olyan közel, hogy kézfogásra kerülhetne a dolog. A magyar király nagyon nagy úr s bizonyos irányban ridegen fentartja a királyi méltóságot. A belépőt kitanították az előszobában, hol kell megállnia a király szobájában. Ott aztán megállt és főhajtással várta a kérdéseket. 0 felsége csak a legbizalmasabb minisztereit ülteti le, azokat is ritkán. Tisza Kálmán szokott volt ülve referálni kormányzása vége felé s ez különös kegy volt. A feszesség még azonban mindig nagy maradt. Otthonosan a királynál alattvaló nem lehet. Csak Deák Ferenccel történt meg. hogy a király audiencia közben megbiztatgatta : — Gyújtson rá kedves Deák. A király németül szokott beszélni minisztereivel, a mely nyelven jobban fejezi ki magát s inkább megérti a néha eléggé komplikált előterjesztéseket. Az efféle kihallgatások is németül folynak, ez alkalommal először ment a kihallgatás magyarul. Az urak igy egyenként járulva a felség elé nem Öltöznek disz-ruhába, nem kurucz dolmányt, mentét, hanem csak frakkot öltenek. Néha a viszonyokhoz képest ketten, hárman is mennek egy s ugyanabban a frakkban. Igy történt például a júniusi válságnál, midőn a miniszterelnöki palotában úgyszólván permanens volt a kormányférfiak tanácskozása és szenvedett csorbát. De gyarapodott e 7 év alatt minden valószínűség szerint a forgalom és ennek következtében a tiszta jövedelem is. És ekkor 7 év után, a meglevő 3000 frt alaptőkének mintegy 4OO°/

0-át teszi ki a nyereség, amelyből oly osztalékot adhatunk a részvényeseknek, amilyenre hazánkban nincs példa és emellett még tekintélyes összeg tehető a tartalékba is. A mily jövedelmet produkál pedig az évenként a tartalékhoz irt összeg, oly arányban apasztható a kölcsönkamatláb és bizonyos idő múlva egyenlővé tehető a betét-kamatlábbal. Azt hiszem, nem szükséges a példához kommentárt csatolni. Ha általánosan ekkép szervezkednek intézeteink, magasztos missziót teljesíthetnének s maguk körül letiporhatnának minden verseny-akcziót. CSARNOK. Balassa Bálint. III. Nyugtalan lelke egy helyről a másikra üzi őt. Bejárja Erdély földét, megfordul Bécsben is, a mulatság mámorába akarván fojtani kinzó fájdalmát, de „bús szivének" sebét sem a kóbor élet izgalmai, sem a lopott gyönyörök nem orvosolhatják. Először Zsuzsanna, egy bécsi nő bukkan föl énekeiben, majd Zsófiáról, a^ király majdne,m minden félórában áthivatta a szomszédból, hol Fejérváryt, hol Bánhyt, hol Wekerlét. A meghívottak jöttek-mentek a király parancsára, de minthogy frakkja csak Wekerlének volt (a többiek mind messze laktak a városban) a boldog frakk igen sokszor megfordult napjában a rezidenciában különféle nagyurakon. A király kérdez az igy meghívott tanácsosoktól, de ő maga nem fejezi ki nézeteit. Néha tesz egy-egy észrevételt s aztán megint beszélni hagyja az illetőt s ha valami megragadja a figyelmét abból, a mit mond, ruganyos léptekkel siet Íróasztalához és följegyzi. De mindezt állva

r gyorsan. Ha a kérdés kimerült, könnyed főhajtással int, a sarkantyúját összeütve, ez az audiencia végét jelenti. Természetes, hogy e tanácskozások nagy része csupa forma. A királynak megvan már a maga terve,de megakarja adni az eljárásnak az alkotmányos csinyját-binját. Az „ország eszeinek" örömet okoz, ha kibeszélhetik magukat e varázslatos szobában, a királynak pedig nem kerül semmibe. S mekkora öröm ez ! A beteges báró Huszár Károly csak egyre azon fohászkodott a kihallgatás előtt való napon: Esztergo

m, XVII. évfolyam. 8. szám. Vasárnap, 1895. január 27. ESZTERGOM és ÍME r r r •• s^x\x\\\>^v\\\\^^^ YAROSI ES MEGYEI ERDEKEINK KÖZLÖNYE. <^*»«*^^v^v9eaMM^X\VX\%\V\>^\VX^^ Megjelenik hetenkint kétszer: | | Hirdet' csütörtökön és vasárnap. | Szerkesztőség és kiadóhivatal, r e ese —*— | hova a lap- szellemi részét illető közlemények, hivatalos és | a kiadóhivatalban vétetnek fel. EJLŐFIZETÉSI ÁRJ I magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és reklamálások | | Egész évre 6 frt — kr. | küldendők I | | Fél évre 3 » — » ^ „ , rrn

,,, * , N Minden egyes hirdetés után 30 kr. kincstári § Neeyed évre 1 » 50 » $ Duna-utcza 52. szam (Totn-haz). I ^ Egy hónapra . . — » 50 » | r | bélyegilleték fizetendő. ^ Egyes szám ára — » 7 » ^ Egyes számok kaphatók 3, kiadóhivatalban, Tábor Adolf könyvkereskedésében, ^ ^

sííkinw<íjniN(K

^^ a Wallhscll- és Haugh-féle dohánytőzsdékben. ^v\x\\\x\\\\^\>.^^^ iz „Esztergom és Vidéke" (tója,