Esztergom és Vidéke, 1895

1895-08-29 / 69.szám

megegyeztetni iparkodnak az egyházi szabályokkal, miként azokat némi jó akarattal és mélyebb értelmezéssel csakugyan ki is lehet egyeztetni. Csak azok nem látják ezekét a kiegyeztetési pontokat, a kik a rideg szabályokhoz vakon ragaszkodnak és nem értik meg a valláserkölcsi törvények mély vonatkozását, a melyekkel a polgári törvénykönyv szabványai épen nem ellenkeznek. A polgári kötelesség teljesítése épen nem zárja ki a valláserkölcsi kötelességek teljesítését, a melyre a magyar házassági jogról szóló törvény >expressis verbis* utalja is a feleket, kijelentvén, hogy >ezen törvény a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességeket érintetlenül hagyja.* (149. §..) Épen most jelent meg egy jóravaló kézi könyv Szatmáron Bagossy Bertalan püspöki szertartó, székesegyházi hitszónok és képezdei tanár tollából. A könyv cime »Feladatunk a polgári házassággal szemben*. A könyvnek bizonyos tekintélyt kölcsönöz, hogy az egyházmegyei hatóság cenzúráján keresztül menve, Meszlényi Gyula szatmári püspök főpásztori jóváhagyásával, tehát püspöki tekintély mellett jelent meg. Az alapos tudással megirt terjedelmes munka szerzője arra a kérdésre akar felelni, hogy a lelkész miképen teljesítheti kötelességeit az uj viszonyok között ugy, hogy egyházának buzgó apostola legyen s a haza hű polgára maradjon. Már maga ez a becsületes igyekezet különös méltánylást igényel, mivel ilyen papnak első sorban is attól kellett vala tartania, hogy fanatikus paptársai megkövezik. De maga a szerző is beismeri, hogy nem várt szívességgel fogadták szándékát, mert — úgymond előszavában — midőn pár hónap előtt «Feladatunk a polgári házassággal szemben* kezdetű iratban hoztam főtisztelendő paptársaim tudomására készülő művemnek ott meghányjuk-vetjük azt a dolgot! — mondám. Egész úton, de hangosan, a hóhéri fogásokról beszélt. Hiába magyaráztam neki, hogy hallgasson, Pesten most minden lélek csak a polgári házasságról beszél. Fordítaná tehát a beszédét inkább erre. Akkor nyitottak meg egy ujdonat új pilseni sörcsarnokot, melyben ember ember hátán ült: oda betoltam. Hát nem minden szava a hóhér volt? — Igy akasztok, úgy akasztok, egy perc alatt végzek. Qhó, nálam nincs pardon, az én kezemben nem szuszog. Igy ni, egyet rándítok a nyomorulton s meg van. De a lefejezéstől sem ijedek meg. A hova én sújtok, no, szeretném én azt a nyakat látni. Röpülni kell annak a kobaknak onnan. De bár behozhatnám a kerékbetörést. Aj ! mennyi gazembert szeretnék a kerékbe húzni. Én tudom, hogy olyan hóhér, mint én — — Megrántottam, hogy hallgasson, nem látja, hogy az egész sörcsarnok rémülve hallgat ide. — Hiszen éppen

: az tetszik nékem, bácsikám ! Azt a kutya kopogóját, tudja meg, hogy ki a hóhér, ha kezei közé jut, hát hogy mit várhat. a közel jövőben várható kiadását, érdeklődéssel vártam, hogy minő érzelmekkel fogadják szándékom hírét. Az eredmény felülmulta várakozásomat. Rövid idő alatt ötszázan jelentkeztek, kik művemet birni Óhajtják. És ami lelkemet örömmel töltötte el s naponta erősbülő kedvet és kitartást nyújtott a munkálkodásra, az nem annyira a jelentkezők száma volt, mint inkább a kartársi szeretetnek megnyilatkozása stb. Legtöbben módot keresnek arra, hogy rokonszenvüknek kifejezést adjanak: kijelentik, hogy művem a jelen visszonyok között határozottan szükséges •, dicsérnek a vállalkozásért ; bátorítanak a munkálkodásra ; tanácsokkal látnak el; Isten áldását esdik le rám és müvemre j megígérik terjesztését. Egyetlen egy akadt a katholikus papság ezrei között, ki hozzám intézett nyilt levélben nem tetszésének adott kifejezést. » Ezek az adatok mindenesetre élénk világot vetnek a papság benső lelkületére, mely alapjában békülékeny, csak szórványosan akadnak, kiknek a túlzó izgatók tüzes taplót tudnak a fülébe dugni, persze, hogy toporzékoljon. De láthatják ebből azok a néppárti titkos és nyilt főkolomposok, hogy még az egyetlen papságot is elvesztették, a melynek támogatására spekuláltak politikai akciójukban. A papság túlnyomó többsége hazafias alapon áll. Oktalan harczot provokálni nem akar, hanem arra törekszik, hogy vallás-erkölcsi kötelességeit teljesítse az új viszonyok között és erre nézve kitűnő kalauz lesz Bagossy Bertalan könyve, a mely megérdemli, hogy minél többen elolvassák. A mi a munka tartalmát illeti, a tudós szerző kifejti az egyház álláspontját a házasság tekintetében, kidomborítván annak vallás-erkölcsi oldalát. Aztán a magyar törvényhozás befolyását fejti ki, igen tárgyiAz emberek, ha irtózva is, közelebb húzódnak hozzánk és bámulva nézték a a hatalmas, trabális fiatal embert. Egyik a másiknak suttogta: az uj hóhér, az uj hóhér . . . Néhány perc múlva már a cigányok is neki muzsikáltak. Kifizettem vacsoráját, pár forintot adtam neki, hogy húzza meg magát valahol — s ott hagytam. Eltelt két nap, három nap, — de pár hét s nem jött' felém. Egyszerre a Szikszay-sarkon oda toppan elém. — Bácsikám, tudja-e, hogy én pompásan élek ? Ételem, italom, úri mód. A vendéglős csak hogy a tenyerén nem hord. Özönlik mellém a vendég. De már három kávéházba is szerződtettek, hogy adjam a hóhért. Most a nemzeti színházba megyek, ingyen jegygyei — s képzelje, tódul utánam a publikum. Innen az Operához akarnak szerződtetni, mert azt mondják, az is üres. No, én lutrit csináltam ezzel a mesterséggel. Csak egy baj van, feljön a vén asszony is. Jól élünk. Bácsikám, jöjjön, jöjjön — ne menjen, majd meglátja, hogy él az új pesti hóhér. Ne menjen . . . Tolnai Lajos. lagos világításban. Most következik a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. t. cz. szövegének közlése, értelmes magyarázatokkal és minden szakaszhoz »gyakorlati útmutatással*, hogy a lelkész miként járhat el a leghelyesebben és a legczélszerübben az uj törvény végrehajtása körül. Erre nézve egész sereg püspöki szentszéki gyakorlatra hivatkozik s mikor igy a polgári házassági törvény minden szakaszát értelmezte és összhangzásba hozta az egyház felfogásával, áttér könyvének legbecsesebb részére, melyben azt az egyházi gyakorlatot ismerteti, melyet azokban a túlnyomó részben katolikus lakosságú államokban követnek, a melyekben már régen be van hozva a polgári házasság : igy Belgiumban, Francziaországban és Olaszországban és a közölt pápai rendeletekből, a kongregácziÓk határozataiból meggyőződhetünk arról, hogy az egyház minden akadály nélkül működhetik közre a polgári házassági törvény végrehajtásánál és azok a rémitgetések, a melyekkel a klerikális túlzó lapok ijesztgetik a gyönge elméjű és hiszékeny embereket, értelmetlen túlzások vagy éppen hazugságok és tisztán a tudatlanságnak vannak szánva. Sőt az egyházi szabályok rendelik, hogy előbb minden polgári akadály hárittassék el, mielőtt a felek a templombajönnek, vagyis a kötelező polgári forma a legkedvezőbb az egyházra. Vinczent a theológia hírneves tanára, igy beszél erről a tárgyról: »Legalább általánosságban tartózkodni kell a lelkésznek a házasság megáldásától, mig a jegyesek azt polgárilag meg nem kötötték. E szabálynak helyessége kiviláglik: 1. a törvényből. A polgári törvény,megparancsolja, hogy előbb köttessék meg polgárilag a házasság, mint egyházilag. Már pedig ennek a törvénynek engedelmeskedni kell \ a törvény előtt ugyanis meg kell hajolni, ha csak ez nem nyilvánvaló igazságtalanság: ez a törvény pedig nem ilyen. Nem szabad ilyennek tartanunk, mert az által, hogy meghagyja, hogy előbb köttessék meg a házasság polgárilag, nem tesz semmit, sem a vallás, sem az erkölcsiség ellenére.* Hát ennél fényesebb argumentáció csakugyan nem szükséges a túlzó klerikális agitáció ellen, melyre különben csak azok adhatnak még valamit, a kik a madárijesztőktől megijednek. CSARNOK. Hogyan védekezzünk a vértetu ellen? — A m. kir. állami rovartani állomás utasitása. — A vértetű a novénytetvek (Aphidae) családjába tartozik és életmódja, valamint szaporodásának folyamata nagyjában véve olyan, mint a novénytetvek nagy részéé. Testalkatra nézve szintén hasonlít a többi növénytetűhöz. Vértetűnek azért nevezik, mert testének belsejében vérpiros nedv van és ha az állatot valami világos alapon szétnyomjuk, piros folt marad a helyén. Ámde ez a körülmény még nem biztos ismertető jele ennek a fajnak, mert több rokonának szintén meg van ez a tulajdonsága. Miből Ítélhetjük meg tehát legbiztosabban, vájjon igazán vértetűvel van-e dolgunk ? W m B « Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a vértetű főképen aímafákon, ritkábban körte- és birsalmafákon, kivételesen a galagonyán és berkenyén él. Ezek közül a fák közül az almafa az, a r

melyre nézve a legártalmasabb. Sohasem a leveleket támadja meg, hanem mindig csak az ágakat, fiatal fáknál magát a törzset is. Társaságban él együtt és a serdültebb példányok testéből'valami viasz-féle hófehér gyapjúhoz, vagy gyapothoz hasonló váladékot izzad ki. Hogyha sok vértetű szorosan egymás mellé telepedve lepi el a fának valamelyik részét, akkor az a hófehér gyapjas váladék közös takarót alkot az egész csapat felett és olyan, mintha azon a folton dér lepte volna el a fát. Még magasabb fákon is könnyű őket ezen a réven felismerni, mert a vértetű-kolóniák jobbára az ágaknak a föld felé néző oldalán szeretnek csoportosulni, nyilván azért, hogy az esőtől ilyen módon jobban meg legyenek kímélve. Ha az emiitett fehér váladékot ecsettel vagy tűvel gondosan eltávolítjuk, akkor meglátjuk a fa kérgén sűrűn egymás mellé sorakozott és szorosan a fához lapult tetveket nagyot-kicsit vegyesen. A felnőttek i

1

/^ inm. hosszúak. Testük némileg körtealakú, szinük sötétbarna. Szemük vörhenyes, csápjuk a testhez képest aránylag rövid. A fejnek alsó részén van a 3 izulékből álló szipóka, vagyis szivó cső, mellyel a fák kérgét megszúrják, a kéreg alatti élő szövetnek (a cambiumnak) nedveit kiszívják és ezzel a fát először elsatnyitják, később pedig esetleg meg is Ölik, úgy, mint a hogy a filloxera megöli a szőlőket. A szívás helyén a faágakon rendetlen daganatok, dudorodások támadnak, melyeknek fellazult szövete könnyen korhadásba megy át és így a tápláló nedvek tovább vezetésére alkalmatlanná válik. • Azok a vértetvek, a melyek tavasztól Őszig találhatók, mind szárnyatlanok és mind anyák; himek nincsenek kőztük, hanem valamennyi — megelőző párzás nélkül, tehát szüzenszaporodás útján —30—50 eleven ivadékot szül. A fiatalok először sárgák és csak további növekedésük mellett öltenek először sötétsárga és csak később fokozatosan barna szint. v . Miután igy egymásután 8 vagy 10 ivadék csupa szárnyatlan elevenszüjL^ anyákból állott, végre őszszel a társaságjcgyes példányai tökéletesebb fejlődést érnek el és megszárnyasodnak. Ezek a szárnyas alakok szintén mind anyák ugyan és a mellett szüzenszaporodók is, azonban ezek már nem elevenekét szülnek, hanem petéket tojnak. Elgondolhatjuk, hogy nem hiába van szárnyuk és nem is maradnak meg születésük helyén, mint szárnyatlan testvéreik, hanem átengedik magukat a légáramlatnak és ennek segítségével elrepülnek ujabb és ujabb helyekre, ilyen módon terjesztvén a bajt mindig nagyobb területekre. A hová egy ilyen őszi szárnyas anya leszállott, ott petéiből valódi himek, és nőstények keletkeznek, melyek párosodnak és ennek révén a nőstények valóságos termékenyített petéket tojnak. Ezek a megtermékenyített peték a jövő évi fiatal kolóniák alapjai. Nevezetes és figyelemre igen méltó tény még az is, hogy a vértetű-példányok egy része levándorol a megtámadott fa gyökerére is és ott éppen olyan módon él, mint föld feletti testvérei az ágakon. Mindamellett a példányok túlnyomó része a telet is a földfeletti részeken húzza ki.