Esztergom és Vidéke, 1895
1895-08-22 / 67.szám
már urnák, most pedig a klastromban nevelődik és hálából rágondolt. Ezzel a kis diákforma fiatal ember szépen az asztalra tette a klastrom czimét és eltűnt. Demange nem tudott magához térni, annyira nyomta még a félálom. Gépiesen forgatta meg azt a névjegyet, a melyen a klastrom cime volt felírva és újra elaludt. Csodás, bizarr álma volt. Kopogott a klastrom ajtaján kora reggel és minthogy senki sem felelt, megnyomta a kilincset és a kapu kinyílt. Hosszú folyosón ment-mendegélt szépen előre. Azután balra tartott, maga -tudta, hogy miért. Egyszerre megállott. Egy szép cifrára festett ajtó fölé ez volt Írva: » Táncterem.* — Táncterem a klastromban, gondolta magában, hm, különös . . . Es belépett. Olyan pazar volt a táncterem, mint egy kis trónterem. Gyönyörű freskoképek legeltették a szemeket, épen klastromba nem illők. Egy festmény különösen megragadta a figyelmét. Az volt a kép aláírva: >Apácák az ágyban.« De a gyönyörű festmény nem volt cseppet sem szemérmetlen, csak olyan különös volt. Nyolc egyszerű vaságyon aludt nyolc apáca. Minden egyes ágy előtt kis szék volt, melyen a fehér egérfüles főkötő és a fekete ruha pihent. A szék előtt pedig egy pár női csizma volt szépen letéve... Az apácákat durva pokróc takarta. Néhány apácának a lábacskája látszott ki egy kissé, de mindegyiknek a feje tisztán ki volt vehető. Micsoda angyalfejek ! Gesztenyebarna, világosbarna, sötétbarna, koromfekete, kékes fekete, aranyos szőke, sárgás szőke és sötétes szőke angyalfejek, szabadon leeresztett hajjal. A koromfekete hajú nővérnek imára kulcsolvák kezei, a sárgás szőke pajkosan mosolyog, a sötétbarnának vánkosba temetve az arca. Ugy alusszák a szűzi ártatlanság áhitatos, nemesítő álmát . . . Nemhogy frivol gondolat bántotta volna e kép láttára, de úgy térdre rogyott előtte, mint a legszentebb oltárkép előtt . . . Es a mint úgy térdepelve, mélységesen megvezekelt erkölcstelen múltjáért, orgonahangok csodás akkordjai hatoltak fülébe, lágyan, édesen . . . Elhangzott az apácák reggeli énekkara . Azután elcsendesedett minden és megelevenedett a folyosó — honnan jött — kacagó leányseregtől. Ösztönszerűleg a táncterem pódiuma mögé bujt. A cifra faragványú ajtó csakúgy kirepült a vidám kacagó leánysereg dörömbölésétőL 4 A sárgás szőke apáca zongorához ült és eljátszotta az Obersteigcr keringőt, mire a leányok egy vad »kremspolkát« táncoltak. Azután jöttek az apáczák és kikergették a leánynövendékeket. Az apácák pedig — tizenhatan voltak — francia négyest táncoltak. — Itt a hölgyek ! Itt az urak ! Hangzott egymás után. Azután jött a csodás szépségű főnöknő szigorú tekintettel, a kinek láttára az apácák megragadták az olvasót és zsolozsmákat olvasva az imakönyvből, szép lassan kicsoszogtak. Erre néma és csendes lett körülötte minden, mint a sir. A mint ugy végig ment a táneztermen, egyszerre kis tapétaajtóra bukkant, melyre az volt irva y hogy : Fürdőszoba. Ellenállhatatlan vágy ösztökélte arra, hogy ide is belépjen. A rózsakert illatú fürdőszobában senkí sem volt. Egyszere kinyílt az ajtó és egy kibontott fekete hajú apáca rohant be rajta. Egérfüles, patyolatfehér főkötőjét kezében tartotta. Szürkéskék szemeit rámeresztette a vakmerő tolakodóra, a ki szinte megdermedt a szűzi hajadon láttára. — Adrienne, oh Adrienne ne hagyj el ! Elhagytalak kegyetlenül, most csak téged szeretlek egyedül ... E szavakra kitárta karjait az apácza felé, de ez rettentő sikolylyal hátrálva, élettelenül terült el a földön. A sikoly zajára egyszerre telt meg a fürdőszoba és a folyosó apácákkal meg leánynövendékekkel. Köztük a legöregebb, a kapunyitogató nővér egy óriási seprűt megragadva, hátba vágta vele. — Férfi a klastromban ? Ki vele a nyomorulttal ! Ki vele, rikácsolta szüntelen. — Ki a férfival ! Ki vele, hangzott most az apáczák khórusa. És minden apácza seprűnyéllel a kezében, kiűzte, kiverte, kisöpörte a klastromból —- A mikor a nagy, nehéz kaput is rácsukták, gúnyos kaczaj hangzott az utczára. — Férfi a klastromban ? Ha-ha-ha ! Salamon Ödön. (Folyt, köv.) HÍREK. Esztergom, 1895. aug. 21. — A hercegprímás és az új hid. Esztergom polgármestere feliratot intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy rendelje el, hogy Vaszary Kolos hercegprímás neve is az új állami vashídon megörökíttessék. A feliratot országgyűlési képviselőnk, Frey Ferenc személycsen nyújtotta át a ministernek. — Az Új híd ünnepélyes megnyitását szeptember 20-ika körül tartják meg. Szeptember i-én már készen lesz a hid a szerződés szerint, de 10—15 napig a teherpróba el fog tartani. A hidat Esztergom bi boros érseke szenteli fel. A hid neve — mint már megírtuk — «Mária Valéria-hid» lesz, első pillérét ő felsége a király, a másodikat a miniszterelnök, a harmadikat a kereskedelemügyi minis' ter, a negyediket a hercegprímás nevééről fogják elkeresztelni. — Jegyzőválasztás. A dömösi jegyzőválasztást szeptember 6-ára tűzte ki a szolgabiróság. — A gimnázium ügye. Nagy megnyugvást okozott, hogy főgimnáziumunk szerencsétlen épülete miatt az oktatás nem fog fönakadást szenvedni, mert az iskolát ez évre a Szenl-Ferencrendiek tágas épületének második emeletére fogják áttenni. Tegnap a közoktatásügyi minisztérium részéről H e r c z e g Zsigmond és Baumgarten Sándor miniszteri építészek megvizsgálták a nagy hirre vergődött díszes romhalmazt és ők is Farkas építőmester nyilatkozata értelmében úgy vélik, hogy kár volna az egész épületet lebontani, mivel az egy szárny lebontása, kilenc piílér újjáépítése, a plafonok és folyosó ujitása által körülbelül 40,000 frt költséggel megújítható. Ismételten állást foglaltunk már a mellett, hogy legjobb lenne -az épületet földszintesre átalakítani és á reáliskolát meg az elemi fiúiskolát helyezni ide. Kaán János ur reáliskolai tanár e két iskola áthelyezésének tervét kidolgozta, mely terv — melyet a tanár úr szívességéből bárki . megtekinthet — világosan mutatja, hogy, csekély változtatással a két iskola kényelmesen elfér a földszintesre degradált épületben. A városban elterjedt azon hír, mintha a kultuszminiszter kiküldöttei úgy nyilatkoztak volna, hogy a gimnázium-épület még nagyon jó, — mint teljesen megbízható forrásból értesülünk — a valóságnak meg nem felel. — Hymen. Ifj. Kaán János esztergomi betétszerkesztő szombaton vezette oltárhoz a zsámbéki kath. templomban Helly János pestmegyéi főorvosnak leányát, Luciát. — V r a n a Ferenc békésmegyei tanító vasárnap d. u. vezette oltárhoz az esztergomi plébánia-templomban menyasszonyát, Scheicher Juszta kisaszszonyt, Scheicher Mihály városi tisztviselő leányát. — Litsauer Sándor esztergomi tanító, lapunk munkatársa, kedden, szent István napján esküdött örök hűséget ugyancsak a helybeli plébániatemplomban Niedermann Lujza kisasszonynak, Niedermann Andor, boldogult városi pénztárnok leányának. — Színház. Szombaton az esztergomi színkörben első izben adatott Zeller Károly operetteje a >Bányamester«. Petrik Ágnes a grófkisasszonyt a tőle megszokott finomsággal adta, Réthy Lina pedig tűzről pattant kis csipkeverő leány volt. Kantai Teréz a regényes hajlamú öregedő szerelmes asszonyt ügyesen személyesítette. A címszerepben Mezei Ármin szerepelt s dalaival tetszést aratott. Dobó, Hegyessy és Nagy Gyula játéka csak tökéletesítette az előadást. Vasárnap két előadás volt. Délután »Az uj honpolgár* ment meglehetős nézőtér előtt, a mely az előadáson igen jól mulatott. Este »A koldusdiák«, Millöcker Károly e kiváló operetteje került szinre parányi nézőközönség előtt. A címszerepben Mezey Árminnal, a ki szépen játszott és szépen is énekelt, azonban ezen szerep inkább nőnek való volna. Petrik Ágnes a kék vérére rátartós gróftrisaszszonyt személyesítette szépen, átgondolt alakításban, mig az éhes kis grófnőt Réthy Lina adta, a ki a játék hevében ugyancsak majszolta a krumplikat. Mindkettőjük éneke és játéka tetszést aratott. Dobó igazgató Ollendorf, Hegyessy a tömlöcmester szerepében, úgy Nagy Gyula mint diák sok tapsban részesültek. Áz összjáték igen jó volt s a kar is dicséretet érdemel. Hétfőn Réthy Lina jutalomjátékául a » Libapásztor*, Forrai 3 felvonásos operetteje adatott alig látogatott ház előtt, de a kevés közönség, a mely jelen volt, vig estét szerzett magának. A címszerepben Réthy Lina, Lajos gróf szerepében pedig Petrik Ágnes iparkodtak egymást felülmúlni s eme versengésükkel nagy élvezetet nyújtottak a közönségnek. Hegyessy és Lomniczy bravúrral játszottak. Dobó is jó alakítást mutatott be. Német János és Frank Ödön, továbbá Csókáné és Mihályfy Juliska igen jól megálltak helyüket. Kedden két előadás volt és pedig délután » Robinson Cronoe* 3 felvonásos tündérrege, melyet mint rendesen, nagyon csekély közönség nézett végig. Este Verő György eredeti 3 felvonásos operetteje, a > Virágcsata« ment közepes ház előtt. Petrik Ágnes sikkes probir mamsell, Réthy Lina pedig pajzán falusi leányka volt. Kantai Teréz egy hamisítatlan magyarországi madame Sans-Géne volt, a kinek ugyancsak pörgött a nyelve. Dobó Sándor, Pataki Béla, Hegyessy Gyula és Lomniczy együtt és külön-külön dicséretet érdemelnek szabatos játékukért. Lomniczy még sokkal nagyobb hatást érhetne el, ha nem darálna oly nagyon. Mihályfy Juliska és Német János mint mindig, jól és szépen játszanak. Szerdán Sudermann » Otthon* cimű 4 felvonásos drámája került szinre. H. H. — Halálozás. A következő gyászjelentést vettük : Alulírottak saját és az öszszes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik a feledhetlen jóságú fiu-, férj-, illetőleg a jó atya-, nagyapa és rokonnak Szvoboda Román nyugalmazott kir. telekkönyvvezető úrnak f hó 19-én délután 7 órakor hosszas szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, munkás életének 52-ik s boldog házasságának 26-ik évében történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hült tetemei f. hó 21-én délután 4 órakor fognak a kir. városi sírkertben Örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig f. hó 22-én reggel 9 órakor fog a kir. városi plébánia-templomban az Úrnak bemutattatni. Esztergom, 1895. aug. 20. Nyugodjék békében ! Özv. Szvoboda Ferencné szül. Benkó Julianna édes anyja. Özv. Szvoboda Románné szül. Muráty Fanny neje. Szvoboda Kornél, Románka, Kálmán, Béla gyermekei. Sédeni Ambrózy Vilmos veje. Sédeni Ambrózy Gabriella unokája. — Direkt összeköttetés Pesttel. A füzitői vasútállomás kibővitése már erősen munkában van. Ma volt a kisajátitási eljárás az ottani tulajdonosokkal, melyen a magy. államvasutak részéről Pumb György vasúti fölügyelő volt jelen. Az érdekeltek kissé magasra tartották az árakat, ezért az egyezség még nem sikerült. Az állomás-épület köröskörül kibővitést nyer, e pályatestet is egy vágánnyal kibővítik. Kár, hogy a bővített épület is kicsiny lesz az valószínűleg fokozódó forgalomnak. Az uj vonal Budáig már kész és október 15-ig okvetlenül megnyílik, bár az újpesti hid nom készül el ez ideig. A Budára vivő pálya a fúzitöi állomástól J kezdve a füzitői vasút pályájával eleinte párhuzamosan halad és Kenyérmező és Tokod állomás közt kanyarodik el Dorogh felé, Dorogh lesz az első állomás Esztergomból az uj vasúton. Doroghról Tokodra is és Kenyérmezőre is lesz elkanyarodás, de már nem első-rendű lesz a vonal mint Budától Doroghig, kanem csak másodrendű. — Katonai gyakorlatok. Tegnap délben a 19-ik győri ezred zászlóalja Győrből és két zászlóalja Komáromból jött városunkba. Valamennyit az ideiglenes barakkokban helyezték el. Somorjáról (Pozsonym.) két üteg tüzérség jött Szentgyörgymezőre, de mivel itt nem voltak megelégedve az elszállásolással, Párkányba mentek át. Doroghon és Tokodon két eszkadron huszárságot helyeztek el. — A zene bolondja. Furcsa elmebeteget hoztak nemrég az esztergomi kórházba. A szegény őrültet Kreitler Antalnak hívják, a tokodi uj-bányából való bányász, rendkivül erős testalkatú ember. A zene a rögeszméje, mindég muzsikálni szeretne. A kórházba is csak ugy sikerült a gondnoknak őt becsalni, hogy megígérte, majd husz szájharmonikát ad neki. — De tiszta színaranyból legyenek ám ! mondta Kreitler. Kikötötte aztán, hogy ha délután fél háromig nem hozzák el a harmonikákat, akkor be fog jönni a tokodi Oberstiger és a főápolót —• kire Kreitler különösen haragszik — földhöz fogja csapni. Tegnap őrjöngő roham tört ki rajta és a főápolót fojtogatni kezdte, csak nagy nehezen birták kiszabadítani a dühöngő körmei közül. — Elfogott bőröndtolvajok. Schuller Gyula teilensterni (Steierország) 22 éves pinczér augusztus 20-án Pozsonyban hajóra szállt, hogy Pestre menjen. A hajón két ismeretlen fiatalember csatlakozott hozzá és feltűnő módon keresték barátságát. Schuller küzben Komáromnál elaludt a hajón, ruhaneműjét és igazoló iratait magában foglaló ládáját azon pad alatt helyezte el, amelyen aludt. Esztergomnál felébredt és észrevette, hogy ládája hiányzik. Egy mellette ülő asszony mondta, hogy a két ismeretlen útitárs vitte el és épen most szálnak ki. Utcu utánuk ugrik Schuller is, pedig a hajó már elindult. Ajómadarakat már nem találta. A rendőrkapitányságnál jelentést tett, hol Békásy rendőrbiztossikerült őket Csabán Vaszilie korcsmájában feltalálni. Egyik Klein Vilmos bécsi szabó és pincérnek, a másik Sonnenstein Lajos 19 éves fogtechnikusnak vallotta magát. Schuller kárát 50 frtra becsüli. Egyikök bevallotta, hogy ő vitte el a koffert, a másik tagadja. Persze nem hallgattak rá, hanem mindkettőjüket a járásbíróság börtönében hűvösre tették. — A fölismert vizbefult. E hó 20-án d. u. több fiatal ember csónakázott a Dunán és a szentkirályi szigetnél egy férfihullát találtak. Kicsi zömök, körülbelül 15 éves suhanc hullája volt, arca egészen eltorzult, teste feloszlásnak indult. Jelentést tevén az esztergomi rendőrségnek, itt Fabry Rezső 15 éves kőműves hulláját ismerték fel, ki Pozsonyból, jul. 23-án eltűnt és országszerte köröztetett. Hulláját a temetői halottas-házba vitték. — Szerencsétlenség cséplósnél. Mióta a gőzgépek világát éljük és minden munkát az ipar csodáival akarunk végeztetni, közönségessé vált, hogy a gépek hasznos szolgálataikért véres emberáldozatot követelnek cserébe. A kisebb-nagyobb szerencsétlenség, különösen igy nyári időben a mezei munkánál, egymást követi. Legújabban Farnadról irja tudósítónk, hogy ott a cséplőgép Benyó János szolgalegényt elkapta és jobb lábát térdig izzé-porrá törte. Rögtön a lévai kórházba szállították és összezúzott lábát azonnal amputálták. Egyébként szerencsétlenségének ő maga volt az oka, mert vigyázatlanul ugrott a cséplőgép étető deszkájára, megcsúszott és jobb lábával a dob kerekei közé került. — Drágaság a piaezon. Egyik nőolvasónktól levelet kaptunk, melynek panaszait csakugyan jó volna megszívlelni hatóságunknak. A levél így szól: >A szerkesztő úrhoz fordulok, tegye közzé becses lapjában levelemet. Ha majd elolvassák azok, a kik segithetnének, nem csak az én, hanem a többi nőtársaim nagy baján is, majd csak kigondolnak valamit, hogy segítve legyen ezen az égető szükségű mizérián. Mikor Bélám megkérte a kezemet s az édes anyám neki adta, Manczi néni szörnyűködve kiáltott fel: — Az Istenért, csak nem adod a leá-